A nagy fehér főnök: 1.évad

A bevezető epizódról viszonylag pozitívan nyilatkoztam, ami elsősorban annak is volt köszönhető, hogy kíváncsi voltam mi fog kisülni a sorozatból. Ismereteim szerint tíz epizódról volt szó csupán, de sajnos rá kellett jönnöm a nyolcadik után, hogy nincs több. Ez pedig sajnos nem az első csalódásom volt a sorozattal kapcsolatban. Azonban kérdés, hogy vajon mennyire is fogom tudni követni annak fényében, ha mondjuk érkezni fog majd folytatás. 

Tovább

A tél, amely nem olyan, mint volt

Több alkalommal leírtam a blog keretén belül, hogy főleg a téli időszakban visel meg az a tulajdonságom, hogy nem vagyok otthon ülős típus. Annak idején ezért ez kicsit másképp volt, hiszen akkor még “normális” időjárás volt. Azaz volt az évszakok között volt átmenet valamint volt tavasz, nyár, ősz, tél. Most pedig lassan már csak az őszt váltja a nyár és fordítva. Ami inkább a gyermekkori emlékek miatt visel meg, hiszen egyelőre nincs olyan betegségem, amelyre érzékeny lenne a testem a fronthatások miatt. Azonban tény, hogy kevésbé tudom elfelejteni azt, hogy milyen volt például ezen az úton elsétálni dolgozni: 

Esetleg milyen is volt odahaza a hátsó udvar, ahol épp a bent lakó két kutyát kellett előkerítenem, akik nagyon élvezték az aktuális hózáport: 

 

Sajnos ilyen kilátásban csak képeken volt lehetőségem az elmúlt években. A januári hónapra nagy terveim voltak, mert bíztam benne, hogy majd az időjárás is úgy fog alakulni annak fényében végképp, hogy szinte minden hétre írtak havazást, ami kétszer valósult meg, de sajnos az is addig tartott még nem ért le a földre, ahol azonnali olvadásba kezdett. Ebből fakadóan pedig elég latyakos lett minden. Mindezek mellett pedig sajnos egyre többször esett az eső. Ebből fakadóan már a hónap eleji szabadságom is azzal indult, hogy az első két nap szinte bezárva töltöttem a lakásba miközben olyan fáradt voltam, hogy majdnem átaludtam őket. Meglepően tapasztaltam, hogy milyen gyorsan eltelt a január. Próbálkoztam több új szériával, amivel kútba estem. Kimozdulni nagyon nem tudtam. Pontosabban maradt az, hogy elmentem dolgozni, s aztán pedig hazajöttem és próbáltam kikapcsolódni, amely leginkább kizárólag az internethasználatban és a vizuális szórakozásban nyilvánult meg. Ez sem sikerült annyira jól lévén lassan az összes sorozatnak a végére értem, amelyek pedig még adásban vannak azok pedig heti egy epizóddal érkeznek, amik nekem kevésnek bizonyulnak egy hétre.
Ellenben annak mindenképp örültem, hogy hamar végére értünk a januárnak még úgy is, hogy sajnos a munkahelyen többen kiestek, s ennek köszönhetően a beosztás is olykor változott. Hazautazást az elkövetkező két hónapra sem terveztem, s ebből fakadóan sajnos maradt az itthon ülés és a dolgozni járás. Igaz többször kimozdultam, de az is csak pár órás tevékenység volt vagy pedig épp csak vásárolni mentem le. Sajnos az időjárás nem volt hozzám kegyes ebből fakadóan pedig nem igazán tudom azt mondani, hogy bízom abban, hogy a február más lesz. Hiszen, ha más lenne, akkor ki lehetne mozdulni. Bár inkább télen legyen télies időjárás, mint tavasszal. Mindenesetre bízom abban, hogy egy kicsit könnyebb lesz majd a következő hónap. 

A király: 1.évad

A bevezető epizódról készült írásban leírtam, hogy nem voltam rajongója soha Zámbó Jimmy-nek. Talán volt három dala, amelyik tetszett, s ezzel véget is ért eme dolog részemről. Különösebben nem is voltam tisztában az életútjával, s zenei művészetével lényegében amikor élt, s zenélt az nem most volt továbbá egy egészen más világról beszélünk, amikor még például az internet elérés elég gyerekcipőben járt. Ellenben nem mondhatom, hogy nincsenek emlékeim annak ellenére, hogy tizenéves voltam, amikor bekövetkezett a halála. 

Tovább

En man som heter Ove (2015)

Magyar cím: Az ember, akit Ove-nak hívnak

Filmek terén mostanság nem igazán vannak olyanok, amelyekre kíváncsi lennék. Moziban is tippre talán két éve voltam utoljára. Ellenben akadnak olyan üzletek, amelyek plázákban elérhető el legközelebb hozzám, így minap belefutottam egy plakátba. Mivel érdekesnek tartottam ebből fakadóan hazaérve azonnal rákerestem, s megnéztem az előzetest. Gondolkodóba ejtett, hogy vajon megtekintsem-e, de miközben olvastam róla szóló kritikákat közben megütötte a szemem, hogy tulajdonképpen egy amerikai remake az, amiről szó van. Így aztán szépen megtaláltam a címben lévő eredeti változatot, s egy vasárnap délután magamévá tettem. 

Tovább

The Last Of Us – 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben megemlítettem már, hogy ugyan ki tudnak kapcsolni a játékok, de sajnos nem vagyok igazi játékos. Ebből fakadóan pedig iszonyatosan kevés kedvencem van. A fejemet akkor kaptam fel a játékkonzolok felé, amikor az egyik exkluzív címről videót láttam. Hiába tetszett, s hiába meg volt rá az anyagi keret is, de nem mertem vásárolni. Ennek oka leginkább az volt, hogy képtelen lettem volna egyetlen egy játékért konzolt vásárolni továbbá amelyek tetszettek azok többsége is olyan volt, hogy ha tettem vele próbát, akkor elég jelentős mennyiségüket még végig sem játszottam. Ellenben filmrajongó vagyok, s amikor feltűnt egy újabb exkluzív cím, ami nagyon érdekelt, s ekkor futottam bele az adott gép tulajdonságaiba, hogy Blu-ray lejátszóként is használható. Így ismerkedtem meg a The Last Of Us-szal. Egy próbálkozása volt már az egyik filmstúdiónak exkluzív cím adaptálása terén, de nagyon sikeres lehetett, ha ma már nem is emlékszem szinte semmire az adott filmből. Talán jó ötlet volt egy egyelőre kilenc epizódos sorozatot készítenie az HBO-nak. 

Tovább

Gólkirályság: 1×01 (Pilot)

Korábban többször leírtam, hogy korlátozott szabadidő miatt egyre nehezebben próbálok be új sorozatokat. Ennek az lett a következménye, hogy rövid időn belül több általam kedvelt széria ért véget, s mostanság a nyomon követettek száma már nem két számjegyű. S mivel azért az unalmas órákban valamivel el kell ütni az időt, ha épp nem akarok, vagy nem tudok kimozdulni itthonról. Emiatt pedig kicsit nyitottabb lettem az új szériákra. Igaz ez a magyar sorozatokra, amikről az a véleményem, hogy mostanság egyre minőségibb a megalkotásuk, így aztán érdemes próbát tenni velük, hátha. Azonban a címben szereplővel azért vonakodtam egy kicsit. 

Tovább

A napsütés ereje

Ha mindenképp őszinte akarok lenni, akkor keserű szájízzel kezdtem az évet. Egyrészről akadt otthon némi konfliktus, amely rányomta a bélyegét a tavalyi év végére, s az év kezdésre. Emellett pedig volt egy előre megbeszélt szabadságolásom is, amely mögött egy otthoni dolog volt a kiindulópont, amely természetesen az utolsó pillanatban változott meg. Valahogy volt egy érzésem ezzel kapcsolatban, hogy majd így lesz, de mivel mindenképp adtak volna egy hét szabadságot, így aztán annyi változat volt benne, hogy egy héttel előbb kaptam ki. Nekem ezzel annyi problémám volt, hogy az időjárási tényezők miatt a szabadságom jelentős részét a négy fal között kellett kezdeni, s az előrejelzések kapcsán valószínűleg a hetem jelentős részét így is kell töltenem majd. A nagy esőzések miatt ismét a játék világ felé mozdultam, de végül rá kellett jönnöm, hogy ez a korszak nálam lezárult, aminek szenteltem egy külön bejegyzést is.
Igazából nem bánom, hogy a hétre kiírásra kerültem, mert sajnos sikerült decemberi hónapban lebetegednem, amiből teljesen nem tudtam kijönni. Mindezek mellett “gyönyörűen” végig ment a munkatársakon a megfázás, aminek köszönhetően a szabadságon lévők mellé páran ki is estek. Így a munka mennyisége sok volt, s ugyan tudtam eleget aludni, de sajnos nem éreztem azt, hogy kipihent lettem volna akármennyit is sikerült alva töltenem. A szabadságom harmadik napján kezdtem érezni, hogy tényleg itthon vagyok, s nem kell dolgoznom. Igaz ehhez hozzájárult az első két nap esőzése. Mai nap azonban amikor megláttam a beérkező napfényt azonnal kiugrottam az ágyból, s kilátogattam a Hűvösvölgyi erdőbe. 

Nagyon szép idő volt, habár nem tudom elfelejteni azt, hogy még csak év eleje van, s jó pár évvel ezelőtt ilyenkor elég zord időjárás volt, s szinte mindent hó borított. Ez a fajta időjárás azért nekem hiányzik, habár elég jó idő volt egy kiadós sétához, ami nekem jelenleg nagyon jól esett. Ámbár nem tudtam amellett elmenni, hogy megláttam az idei első hóvirágot, mely valószínűleg a jövő hétre beharangozott fagyban pusztulásra lesz ítélve. 

Mindezek mellett egy hatalmasat sétáltam, s az órám gps-e szerint ez több volt, mint 10 km. Persze nem feledkezhetünk el arról, hogy mégis csak tél van, így kicsit keserű szájízzel indultam haza, amikor a nap “elbújt” délután magasságában, s elkezdtem fázni. 

Mindenesetre elmondhatom azt, hogy az eddigi szabadságom egyik legjobb napját élhettem át, s a friss levegőn sikerült egy jót mozognom, s feltöltődni is. Bízom abban, hogy a következő napokban tényleg csak némi esőzésre lehet majd számítani, ami nem fog visszafogni abban, hogy ki tudjak majd napközben mozdulni. Viszont a héten mindenképpen szeretnék feltöltődni teljesen. 

Amikor egy korszak lezárul

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is? 

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem. 

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő “probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért.  Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult. 

Wednesday – 1×01 (Pilot)

Elég nehezen kezdek bele új sorozatokba. Főleg azért, mert a régen készültekkel ellentétben nagyon sokszor csalódnom kell. Jelen esetben nem igazán vártam ezt a szériát lévén a létezéséről sem tudtam, hanem csak egyszerűen belefutottam egy írásba róla. Komolyabban akkor sem győzött meg, de eszembe jutott pár gyermekkori emlék, amikor valamelyik kereskedelmi csatorna adta az Addams Family filmeket, amelyből ismereteim szerint két epizód készült az eredeti szereplőgárdával. Ebből fakadóan pedig kíváncsi voltam mit is hoz majd a sorozatváltozat. 

Tovább

Guillermo Del Toros Pinocchio

Az internet térhódításával, s annak növekvő sávszélességének köszönhetően egyre nagyobb igény lett az online tartalmakra. Igaz ezeket én továbbra sem használom, de nagyon sok tartalom válik elérhetővé letölthető formában. Annak idején a mozis vagy tévés premierre sokat kellett várni főleg ez igaz a sorozatokra. A szabadidőm korlátozottsága miatt sajnos egyre nehezebben kezdek bele vizuális tartalmakba legyen szó akár filmről vagy sorozatról. Ennek is volt köszönhető, hogy legalább három hétig halogattam az új Pinocchio feldolgozást, amit ugyan sikeresen magamévá tettem, de a végeredménytől nem estem hanyatt. 

Tovább

A vegyes évkezdés

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a “kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem. 

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról. 

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött. 

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok “beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor. 

2022: A vegyes érzelmek éve

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Tovább

A nagy fehér főnök – 1×01 (Pilot)

Ahogyan azt több ilyen jellegű bejegyzésben leírtam nagyon nehezen kezdek bele új sorozatokba. Amelyek tetszettek azok véget értek vagy én fejeztem be minőségi romlás miatt. Iskolás koromban nagyon sok sorozatnak voltam a rajongója, s amit elkezdtem azt bizony be is fejeztem. Még akkor is, ha éppenséggel már nem kedveltem. Ha pedig nem tudtam mit kezdeni az adott szériával akkor ott maradt nyárra, hogy legyen mit nézni. Aztán felnővén elkezdtem szelektálni, s lassan eljutottam oda, hogy tulajdonképpen már alig van mit nézni, ha az újdonságról beszélünk. Ennek kapcsán főleg a téli időszakban pedig sokkal könnyebben próbálok be dolgokat. Eme sorozatról tulajdonképpen nem tudtam semmit, s a címe sem volt annyira vonzó ellenben a szereposztás továbbá, hogy mostanság magyar sorozatokkal nem estem pofára végül úgy döntöttem bepróbálom. Egyelőre próbálom eldönteni hová is tegyem, de jelenleg még számomra nézős. 

Tovább

A király – 1×01 (Pilot)

A blog keretein belül már többször kifejtettem a véleményemet a külföldi és hazai sorozatok kapcsán. Utóbbinál továbbra is tartom azt a kijelentésemet, hogy hazai viszonylatban azért fejlődés látható koncepció és megvalósítás terén mindenképp. Ennek mindenképp örülök. Hiszen emlékszem arra, hogy régen milyen sorozatok debütáltak, s milyen viharosan buktak bele az őket bemutató csatornák, s csak nagyon kevés széria tudott életképes maradni. Most pedig elég szép választékkal rendelkeznek, s nekem is egyre több nyeri el tetszésemet.
A király című sorozat az RTL saját gyártású sorozata, amelyről kicsit későn értesültem. Azt gondolom kevés ember él ma Magyarországon, akinek Zámbó Jimmy neve ne mondana valamit. Függetlenül attól, hogy szerette vagy sem. Én nem voltam rajongója, s ebből fakadóan az életútját sem ismertem nagyon. Emlékeim szerint három zeneszáma volt, ami nekem tetszett, s akár a mai napig meghallgatom bármikor. Ellenben hatalmas siker övezte karrierjét egészen haláláig. Jó pár koncertfilmjét és saját készítésű műsorát láttam, amelyet leginkább annak köszönhettem, hogy a szülők szerették a zenei munkásságát. Mai napig emlékszem arra, amikor bejelentették halálát, s hetekig azzal foglalkoztak, hogy vajon mi is történhetet azon a bizonyos újév hajnalán, amikor lőfegyver kioltotta az életét. Mivel nem rendelkeztünk semmilyen előfizetéssel, így maradt a közszolgálati csatorna mellett a két kereskedelmi, s mindhárom eme halálesettel foglalkozott. Még az is rémlik, amikor külön kiadás volt, ami azt pedzegette, hogy véletlen halálesetről volt-e szó vagy gyilkosságról esetleg öngyilkoságról. Arra is emlékszem, amikor több rajongója lett öngyilkos annyira szerette őt. Jómagam nem tudtam merjem-e bepróbálni, hiszen nem voltam rajongója. De tény, hogy a bevezető epizód megfogott. 

Tovább

Az ünnepi mámor

Egy héttel szenteste előtt számomra elég érdekesen végig néznem azt, ahogyan az emberek egyre inkább idegesebbek, agresszívebbek, feszültek lesznek. Egy olyan ünnep előtt, amelyre tulajdonképpen készülnek, s melynek érzelmi alapja a szeretet lenne. Ebből fakadóan elég érdekes látni egyesek viselkedését, amelyet a közlekedésben és kereskedelemben egyaránt meg lehet látni. Sajnos továbbra is tartanak a pánikszerű vásárlások, s most már nekem sem olyan könnyű bevásárolni, s kifejezetten irritálni is szokott, hogy szinte nem lehet beazonosítani azt az időszakot, amelyben könnyű elkerülni az infantilis vásárlókat. Annak mindenképpen örülök, hogy “kinőttem” az ilyen ünneplésekből. Habár tény, hogy soha nem is tartottam igazán ünnepnek a piros napos ünnepeket. Továbbá mindig úgy éreztem, hogy akkor tudok ünnepelni, bulizni, amikor történik valami olyan az életemben, amely ünneplésre ad okot. A szenteste, s a karácsony is inkább már arról szól, hogy örülök annak, hogy ilyenkor fixre vehető a pihenőnapjaim, valamint a fővárosba való felköltözés okán ez egy stabil dátum, amikor haza tudok látogatni. Annak azért örülök, hogy rokoni és ismeretségi körben is egyre elfogadóbbá váltak az emberek, s megértették, hogy számomra nem sokat jelentenek ezek az ünnepek. Így nem is szorongok rajta, s a tervem továbbra is a hazautazás lesz ezekre a napokra, ahol ugyanúgy fogom eltölteni az időmet, mintha sima hétköznap látogatnék haza. 

A decemberi hónapom viszonylag nyugalomban kezdődött, s kifejezetten örültem annak, hogy megfelelő időben érkezett meg a számlámra utalt bér és ahhoz kapcsolódó karácsonyi jutalék is. Ezek kettősége viszont hozzásegített ahhoz, hogy a hónapok óta fennálló anyagi problémák megoldásra kerüljenek, s egy kis vásárlást is megengedhessen számomra. Kimozdulni keveset mozdultam ki, amely sajnos az időjárás számlájára lehet írni. Sajnos nem volt jó idő. Elsősorban hideg volt másodsorban pedig, amit mindig szerettem továbbra sem mutatkozik meg. Ez pedig nem más, mint a havazás. A frontok váltogatják egymást. Egyik nap viszonylag őszies idő van, de másnap pedig jóformán meg lehet fagyni. Az első befagyott tócsákkal is volt szerencsém találkozni. Mindezek mellett pedig kiadós szeles időből és esőzésből is sikerült kifognom azt, amit nem szerettem volna.
A fent írtaknak is köszönhettem azt, hogy az elmúlt napokban sajnos megfázással küzdöttem, így aztán nem igen tettem ki a lábam a lakásból. Ez hozzásegített ahhoz, hogy amit megtekintésre terveztem ebben a hónapban azt mind sikerült magamévá tennem vizuálisan. Ebből fakadóan pedig nem maradt más, mint hogy újabb szórakozást keressek magamnak. Ami a bemutatkozó új sorozatokban, s régen kedvelt filmekben mutatkozik meg. Hiszen ahogyan láttam az időjárás előrejelzést nem biztos, hogy megfelelő idő lesz akár egy sima fél órás sétára. 

Munka szempontjából kicsit megterhelő ez a hónap, s ahogyan írtam fentebb sajnos a bevásárlás sem olyan könnyű emiatt. Mondjuk annak örülök, hogy ismételt pánikszerű pénzköltők közé nem álltam be, így aztán nagy kérdést nem nagyon csinálok a kristálycukor, étolaj, liszt szentháromságából. Kifejezetten meg vagyok nélkülük. Az mindenképpen kérdés lesz, hogy mennyire fog jól indulni a következő év valamint mi mennyire fog emelkedni. Kiadás és bevétel esetében mindenképp. Egyelőre bízok a legjobbakban, s próbálok kikapcsolódni. Mindezt úgy, hogy már előreláthatólag majdnem egy hetet fogok majd otthon tölteni jövőre, mert az évet máris szabadsággal leszek kénytelen kezdeni egy magánéleti probléma okán, amely hazautazást követel meg majd tőlem. Azért bízom abban, hogy ez majd megoldásra kerül, s az otthon töltött idő viszonylag kellemesen fog eltelni, s némi időt is tudok majd itthon tölteni miután visszautaztam jelenlegi lakóhelyemre.