szabadság címkével jelölt bejegyzések

Keserédes szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az éves szabadságom mennyisége sajnos még mindig nem elegendő ahhoz, hogy hosszabb időt legyek távol a munkahelyemtől. Mivel anyagi helyzetem nem teszi lehetővé a nagyobb anyagi kiadásokat, így ebből a szempontból a szórakozás ugyan változatos továbbra is, de igencsak helyhez és időhöz kötött. Ebből fakadóan pedig amióta munkába álltam, s stabil pozíciót tudtam kialakítani még munkahely váltás közben sem töltöttem pihenéssel több, mint egy hetet. Ebből a szempontból úgy állok hozzá, hogy nekem megfelel, ha a munkáltató osztja ki a szabadságokat, amelyek jelentős része év elejére vagy még tavasz kezdete előtt megtörténik, s utána marad végül az ősz. Ebből fakadóan ez a sokadik év, melyet úgy kezdek meg, hogy valószínűleg a nyárra úgy tervezhetek, hogy szabadnapok összetologatásával talán lesz hosszú hétvégém más egyéb pedig nem. Annak viszont megörültem, hogy az elmaradt szabadnapok is kiadásra kerültek, így végül március végén elmehettem egy kilenc napos szabadságra, melyet teljes egészében otthon töltöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is fussak neki majd az egésznek. Egyrészről nagyon rossz időjárást jósoltak másrészről a fent említett anyagi nehézségek miatt inkább az ingyenes szórakozási lehetőséget kellett alapul vennem. Mivel délutánra esett az utolsó márciusi munkanapom, így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bárminek is akarok nekiugrani azt majd másnap vasárnap fogom tudni megvalósítani. Ugyan nemrég voltam otthon, de végül azt a döntést hoztam meg, hogy a szabadságom első felét majd odahaza fogom tölteni, hiszen nagy valószínűséggel nyáron nem lesz alkalmam hazautazni. Hiszen a távolság és az utazási idő a menetjegy függvényében nem lenne ésszerű döntés, mert nem látom értelmét annak, hogy kis időre hazamenjek, ahol mindent kapkodva kelljen csinálnom. Kora délutánra terveztem a hazautazást, de mivel már reggel felébredtem, s nem tudtam visszaaludni, így végül reggel kimentem a vasútállomásra, s megvettem a jegyemet. Viszonylag hamar eltelt a másfél óra, melyet a vonaton töltöttem, de felkészültem arra, ami majd várni fog otthon. Leszállva a vonatról aztán kissé meglepett mennyire jó idő volt majd hazafelé sétálva meglepődtem a pompázó napsütésen, mely kellemes tavaszias idő kísért a beígért záporokkal, s zivatarokkal ellentétben.

Már az esti órákban is azt beszéltük, hogy amennyire nem sikerült a vasárnapi időjárást eltalálni bízunk abban, hogy a következő napok is ilyen napsütésesek lesznek. Sajnos ez nem így lett, mert az otthon töltött napokban megismertem milyen a négy évszak, mely naponta változott. A hét eleje nem hozott nagyon jó dolgokat, hiszen a hétfő és a kedd sajnos otthonülésre kényszerített melyből a kimozdulás a volt kolléganőmmel való találkozás, s bevásárlás biztosította miközben szembe kellett néznem a hatalmas széllel, mely esőt, s némi havazást is hozott. Szerencsére ritkán jelentkeznek nálam időjárás által generált negatív testi tünetek, így javarészt unatkozással töltöttem. Ámbár tény, hogy a házi kedvencek jelenléte csökkentette a rossz közérzetemet. A hét közepén megérkezett egy enyhe nyár, s közben pedig nyakamba kaptam a várost, mely olyan jól sikerült, hogy nem csak megvalósítottam a legnagyobb sétával töltött időmet, de hazafelé megtekinthettem a naplementét is.

Hazafelé baktatva este azon gondolkoztam, hogy vajon van-e értelme visszajönnöm a fővárosba, hiszen egyrészről a fizetés előtt állok, másrészről pedig minden bizonnyal hosszabb ideig nem fogok tudni hazalátogatni, s ezáltal a még ott élő ismerősökkel találkozni személyesen. Végül hét közepén bejelentettem, hogy maradok, s a szabadságom utolsó napján fogok majd visszajönni Budapestre. Ennek többen örültek, habár nekem voltak terveim fent is. Végül nem bántam meg, mert több zivatar és zápor elkerülte a megyénket miközben jöttek a hírek a zord időjárásról, mely a fővároson haladt keresztül. A hét második felére sikerült némileg kimozdulnom.

Sok dologról esett szó időközben. Többek között arról, hogy belépve az áprilisi hónapba több évvel ezelőtt ilyekor már, ha nem is pólóban, de egy meleg felsőt felkapva az ember bátran sétált a napsütésben. Ennek ellenére szembe kellett nézni azzal, hogy ahány nap volt, annyi féle időjárás és évszak ütötte fel a fejét. Nagyon sajnáltam, hogy jobban nem tudtam kimozdulni otthonról, de legalább valamennyire sikerült pihennem miközben több régen látott ismerőssel is sikerült összefutnom. Eközben pedig szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg a további három hónap némi megszorításról fog szólni számomra. Több helyre el akartam menni, amelyről letettem, de mivel elfeledkeztem arról, hogy Szép-kártya tulajdonosként minden évben kapok rá egy közepes összeget meglepetésként ért, amikor megkaptam az üzenetet az aktuális egyenlegemről. Minden bizonnyal nem fogom a főváros határát átlépni, de olyan helyekre, mint az Állatkert vagy a Tropicarium eljuthatok, hiszen a tavaly a döntést hozók nagyon megnyirbálták a Cafetéria rendszerét. Ugyanis drága éttermek, s egyéb kulturális tevékenységek nem vonzanak. Abban mindenképp bízom, hogy az év második fele már sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan eddig alakult.

A leghosszabb séta

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Aki aktívan jelen van a munka világában az minden bizonnyal képben van egy olyan törvényesen meglévő dologgal, hogy sajnos a munkáltató rendelkezik a szabadság több, mint a felével. Természetesen munkahely és az ott lévő vezetők, főnök hozzáállásán is múlik az, hogy ezek hogyan is lesznek kiadva. Tavaly sajnos én kicsit megszívtam azzal, hogy az év első féleben még nyár előtt nagyon sokszor pihenőre lettem küldve, s habár bíztam abban, hogy idén nem lesz így, de mivel legtöbb kollégámmal egykorúak vagyunk, így megállapítottuk, hogy a szabadságra elküldhető napok száma sem túl sok továbbá ők is tapasztalják azt, hogy a legtöbb embert év első felében küldik el. Ugyan nekem nem tetszik, hogy ennyire aktívan küldenek szabadságra úgy, hogy egy hónapon belül most megyek a következőre. Persze bízom benne, hogy nyárig már egyetlen egy napom sem lesz kiadva, de azért próbáltam most is pozitívan nézni a dolgokat. Az egyik az volt, hogy ismét szabad hétvégét kaptam, amelyen szépen sütött a nap. Szokás mondani, hogy a váratlan vagy a nem tervezett dolgok tudnak nagyon jól működni, amiben azért látok némi valóságalapot. Főleg úgy, hogy elindultam a boltba, de végül teljesen más utat vettem számításba, s így végül ismét bejártam Budapest pár természeti övezetét. Délelőtti órában indultam el, de aztán mivel csak pár dolgot vettem, amely nem igényelt hűtést így nem a közeli parkba mentem, hanem a régen látott Róka-hegy volt a célpont.

Egyszer jártam ezen a helyen, s ugyan tudtam hol kell leszállni, de feljutni a kőfejtő részbe már kellett a térképet használnom. Rémlett, hogy óvatosan kell használni a navigációt, mert akármelyiket is próbáltam mindegyik a csúcsra vitt fel elkerülve eme látványos részt. Annak mindenképpen örültem, hogy másnap is gyönyörű idő volt, így nem volt részemről rossz választás, hogy ismét kabát nélkül vastag pulóverben induljak útnak réteges öltözködést használva természetesen. Nagyon sokan voltak kint, s habár ismét egyedül indultam útnak, de most tett tanúbizonyságot, hogy mennyire okos döntés volt tavaly egy külső akkumulátort vásárolni. A messenger alkalmazást használva több volt kollégával konferencia beszélgetést folytattunk miközben én pedig túráztam. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor végeztem, akkor a Római fürdő lett a célhely, ahol elég sokan voltak. Kissé érdekesen volt a kavicsos részen átsétálni, de azért mindenképpen érdekes volt végig menni rajta miközben több részén eszembe ötlött a kagylóhéjak gyűjtése, amely zacskó hiányában elfeledtem végül. Természetesen mindenképpen egy élmény volt úgy végig sétálni rajta, hogy ugyan egyedül mentem ki, de a telefonnak köszönhetően több emberrel kommunikáltam közben.
Mivel nem ért véget itt a dolog, s tovább folyt a beszélgetés ezért újabb irányt kellett vennie a miniatűrre tervezett túrámnak. Ugyan előző nap tiszteletemet tettem a Margit-szigeten, végül úgy döntöttem, hogy csak a tavasz előtt állunk tulajdonképpen, de azért sötétedéskor is érdekes látványt nyújthat. Még napsütéses időben értem ki, amikor megnéztem ismét a virágzó fákat, s majd leülve a sziget szélére megnéztem a naplementét miközben tovább folyt a csacsogás.

Abból a szempontból hosszúra nyúlt, hiszen akkor már csak ketten maradtunk a beszélgetésben, s így a másik féllel elkezdtünk megosztani tapasztalatainkat az adott területtel lévén ő csak egyszer járt ott annak ellenére, hogy évek óta a fővárosban dolgozik. Ekkor azért valamennyire tudatosult bennem, hogy az sem volt rossz választás, hogy annak idején korlátlan mobilinternetre váltottam, mert így semmiféle adatköltség nem merült fel. Így gondolkodóba ejtett az az ötlet, hogy az otthonülő ismerősökkel így is tudom majd tartani a kapcsolatot, s ezáltal még jobban ki tudom használni az előfizetésem mellett a mobiltelefonom tulajdonságait is. Mindeközben pedig szépen rám sötétedett, de akkor azért éreztem már azt, hogy ideje lenne hazaindulni.

Késő tavasszal nyilván sokkal szebb a fentebb említett helyek, de így is nagy utat tettem meg délelőtt elindulva, s nem sokkal este nyolc utáni hazaérkezésemmel. Persze többször megálltam, hiszen ittam és ettem is közben, de végső soron választ kaptam arra, hogy annak ellenére mennyire szeretek kirándulni, sétálni miért is valószínű az, hogy a statisztikában nem fogom elérni a megtett 30 km-t. Sétára alkalmas és több éve használt márkát választottam cipő terén, de hazafelé azért éreztem a lábamon, hogy ez nem kis távolság volt, ennek ellenére sikerült a legnagyobb legyalogolt távolságot megtennem a telefon és az okosóra szerint.

Amennyiben nem történik változás a héten kezdődik meg a következő szabadságom vasárnaptól indulva. S mivel nem csak szabadság lett kiadva, de a pihenőnapjaim is oda lettek tolva, így most kezdem meg az elmúlt négy évben kiadott legnagyobb szabadságomat, amely kilenc napot rejt majd magában. Bízom benne senki nem fog lebetegedni, s semmi nem fog közbe jönni, hogy ez ne következhessen be. Sajnos azzal azért szembe kell néznem, hogy nem a legjobb előrejelzések vannak időjárás tekintetében, de bízom benne, hogy ez nem fog gátolni a pihenésben lévén a szabadságom felét odahaza fogom tölteni, s a hét második felében térek vissza majd a fővárosba. Többek között ez is volt az oka, hogy pár programot a nem tervezett szabadságom miatt elvetettem, s jó pár helyre elmentem. Emellett persze tervben van pár volt kollégával való összefutás, s mellette pedig a filmek és a zene téren való pótlás is.

Márciusi tervek

Írta: | | Helyzetjelentés
1 Comment

Több bejegyzésben is írtam, hogy a munkám, s a munkaköröm egyik tulajdonsága, hogy a munkanapjaim és a hozzá tartozó munkaórák nem stabil és állandó. Ennek vannak átlag szempontjából pozitív és negatív oldalai is. Bár sokaknak ebben a legnagyobb problémát az aktuális beosztások alapján rövid időre való tervezési lehetőség adja. Részben nálam is így van, hiszen ha nem rögtönözhető programokról van szó, akkor sokszor bízom abban, hogy meg tudom oldani az épp készülőben lévőt. Persze ott van a szabadság és a szabadnap kérésének lehetősége is, de heti két pihenőnapnál azért meg kell fontolni, hogy mit is jelent az, ha az adott napra kért pihenőnap miatt egy egész hét látja kárát. Rám nem jellemző a beosztásba való beleszólás. Igényt abban az esetben szoktam jelezni, ha orvosi vagy hivatalos ügyről van szó. Szerencsére egyik sem szokott jelen lenni az életemben, s minden mást tudok tervezni munka előtt vagy után.
Fentieknél persze kivételt képez, ha valami történik a munkahelyen, s emiatt változás lép érvénybe. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, mert ebből is kevés volt eddig jelen az életemben. A hétvégi munkavégzéssel sem szokott problémám lenni lévén hétköznap könnyebben lehet kimozdulni itthonról, mert kevesebb ember mozog a városban főleg este környékén. Akár példaként említhetek egy mozit, ahová szívesebben megyek el hétköznap délután, mert akkor nincs tömött moziterem. Természetesen ott van a negatív oldal is, amikor az ismerősök többsége viszont a hétvégét preferálja vagy akkor ér rá.

Az aktuális év nem kezdődött valami fényesen nekem. Ez elsősorban anyagi szempontból értendő. Hiszen nem elég, hogy az infláció és a gazdasági hatások már elég szembetűnő kiadásokat eredményez, de emellett még sikeresen belefutottam abba, hogy pár általam használt használati cikk meghibásodott, amelynek egy része pótlásra került. Illetve az általam használt cikkek áremelkedése sem volt kedvező rám nézve. Az első hónapban történt szabadságolás után végül a márciust úgy nyitottam, hogy a szabadnapjaim összemozgatása három napnyi szabadság kiadásával egy hétnyi pihenést eredményezett. Ennek részben örültem, mert sajnos az időjárás nem igazán volt velem kegyes, de ezt a részét elengedtem még a hét kezdése elején, mert úgy voltam vele, hogy elegendő lesz majd felöltözni. Ámbár tény, hogy mennyire lesz tavasz majd március közepén vagy vége felé az előrejelzés alapján kérdéses:

Szerettem volna a közelben lévő Gellért-hegyre egy sétát tervezni, ami részben valósult meg, mert sajnos a szél nem tette lehetővé, hogy hosszabb időt tölthessek ott. Mindezek mellett természetesen ekkor kaptam értesítést a következő hétre eső karbantartási munkálatokról, amely az itthon maradásra késztetett. Változó időjárás megnehezített a kimozdulásomat, s a borult és szeles idő pedig végül kedvet hozott ahhoz, hogy a korábban már többször végig játszott The Last Of Us legyen a program, amelyet sikeresen magamévá tettem ismét, s így csak arra leszek kíváncsi, hogy a héten hogyan fog záródni majd a sorozat. Mindezek mellett hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy az általam preferált sportcipőt végül mégis megvásárolom ezzel is felkészülve a tavaszra, s az ezt magával hozó sétaidőszakra.
Abban szerencsés voltam, hogy két napra tervezett karbantartási munkálatok egy nap alatt véget értek, így a szabadságom utolsó napja szabad maradt végül. Szerencsére eme napon érkezett meg a fizetés is, s ebből fakadóan el tudtam intézni minden befizetést, s a szükséges dolgok megvásárlását is. A következő munkanapom előtt így már csak egy személyes találkozó maradt hátra egyik ismerőssel.

Már korábban is gondolkoztam azon, hogy milyen legyen majd a március. Egyértelműen időjárás tekintetében nem tudok tervezni, de ahogy fentebb is látható ismételten szerencsésnek mondhatom magam, mert az esős idő mind azon napokra van előre vetítve, amelyeken én dolgozom. Így a szabadnapomon elvileg, ha nem is jó időre, de vállalható időjárásra lehet majd számítani. Hazautazást nem terveztem, s egyetlen anyagi jellegű kikapcsolódást terveztem, s ez pedig nem más, mint a Tropicarium ismételt meglátogatása addig, ameddig komolyabb jegyáremelés nem történik. Abban pedig bízom, hogy semmi váratlan anyagi kiadást eredményező dolog nem fog majd ebben a hónapban történni.

Tavasz?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy gyermekként sokkal jobban szerettem az időjárást, mint azt, amely most van. Ugyanis akkor tényleg megvoltak a valódi évszakok, s azok közötti átmenetek nem úgy, mint most. Részben az időjárási tényező miatt nem örültem az év eleji szabadságoknak és a pihenőnapok összerakásának, hiszen ilyenkor nagyon kimozdulni az ember nem igazán tud. Ami viszont frusztráló lehet olyan embereknek, mint én, aki szereti a szabadban tölteni az idejét. A munka mennyiségének és fizikai hatásainak összegének fényében azért örültem az egy hetes szabadságomnak. Vártam is az utolsó napomat. Azt terveztem, hogy sokáig fogok aludni, de sajnos ez nem jött össze, mert már reggel korán kipattant az álom a szememből. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje lenne nekiindulni még akkor is, ha fel kell hozzá öltözni.
Már korábban is említettem pár bejegyzésen belül, hogy a fővárosba való költözés nem csak a munka miatt mozgatott, hanem amiatt is, hogy egyetlen egy bérletet kell megvásárolni ahhoz, hogy a városon belül sok zöld övezetbe el tudjon jutni az ember. Az egyik ilyen kedves kiránduló helyem a Hűvösvölgy, ahová tegnap is tettem egy kirándulást. Azonban kedvem támadt tovább sétálni, s mivel a telefonon található térkép pár általam eddig még nem látott helyet is feldobott, így úgy voltam vele ideje megnézni a közelben található vízesést, amely Solymáron található. Igaz egyszerű lett volna a legelső megállóig busszal menni, de mivel jó idő volt, így végül kisétáltam.

Visszafelé természetesen már kevesebbet gyalogoltam, s az első megállónál buszra szálltam. Mindenesetre egy nagy élmény volt, hogy szabadságom első napján olyan helyre juthattam el, amit eddig még nem láttam. Természetesen mindenképpen kíváncsi vagyok arra, hogy vajon milyen lehet késő tavasszal eme túraútvonal, ami már ekkor bőven zöldben pompázik, s tele van már nyíló virággal. Annyi biztos, hogy a kijutás ezután kicsit könnyebb lesz, hiszen tudni fogom merre kell menni, hiszen a telefonon lévő térkép kissé megtréfált függetlenül attól, hogy kijelöltem a gyaloglást. Mindenesetre még egy olyan hellyel bővült az általam látogatott helyek listája, amely tulajdonképpen ingyen elérhető.

Szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor gyermek voltam majd tinédzser lettem, s tisztességesen jártam az iskolát mindig a szüneteket vártam leginkább. Ezek közül a nyári szünet volt a kedvencem, amely megcsappant már az iskolás korom vége felé, de kisgyermekként emlékszem milyen volt, amikor tulajdonképpen három teljes hónapot lehetett otthon tölteni. Gyermekként pedig sem diákmunka sem pedig felnőtt munka nem jöhetett szóba főleg jogi szempontból. Mai napig él bennem az az emlék, amikor az általános iskolámat felújításra jelölték ki, s ennek köszönhetően minden második szombaton tanítás volt, hogy meglegyenek az óraszámok. Ennek köszönhetően pedig már május elején lezárult az aktuális tanítási időszak. Rémlik bennem mennyit panaszkodtam, hogy fárasztó, de mennyire örültem annak, hogy végre eltelt, s örömmel lendülhettem neki a nyári szünetnek. Akkor a szomszédoktól is kaptam elég erős megjegyzéseket. Ezek közül a legmeghatározóbb az volt, mikor közölték megtudom milyen az élet, amikor majd felnőtt leszek és nem lesznek szüneteim csak szabadság, s abból is kevés. Nem foglalkoztam akkoriban ezzel, hiszen elég távolinak tűnt az egész, s nem is eszméltem rá, hogy mennyire gyorsan is tud pörögni az idő.
Végül eljött az iskola vége, s munkába állhattam, s megtudtam milyen az, amikor az ember fiatalként majd pedig középkorúként mennyi szabadidővel is rendelkezik. Ami valljuk be nem igazán sok. Azzal tisztában voltam, hogy januári hónapban lesz majd egy hetes pihenőm, de sajnos jó pár kollégám lebetegedett, így a heti pihenőnapjaim változtak. Mivel sokat dolgoztam, így aztán kaptam a februári hónapra egy négy napot egyben, illetve a fennmaradó elmaradt pihenőnapjaim egy részét március elejére három nap szabadsággal megspékelve, hogy egy hetet pihenéssel tudjak tölteni. Azért remélem nem járok úgy, mint tavaly, hogy a sok betervezett szabadságolás miatt a nyarat végig kell dolgoznom, de annak örültem, hogy kicsit pihenhetek. Gondolkoztam mikor is menjek haza, de végül az első kört választottam annak ellenére, hogy tudtam az időjárás nem lesz hozzám kegyes. Főleg úgy, hogy a hétvégi sétám egy gyönyörű naplementével indult, majd pedig folytatódott egy felhőszakadással egybekötött villámlással.

Gondolkoztam azon, hogy hogyan történjen a hazautazás. Abban egészen biztos voltam, hogy egy fizetésből kétszer hazalátogatni nem fogok, hiszen az már a tízezres kategóriát is átlépte volna, ha a vonatjegyet veszem alapul és a még hozzá tartozó kiadásokat is hozzászámolom. Abban egészen biztos voltam, hogy szabadnapomon utazok haza és majd vissza, s így kérdés adott volt, hogy vajon akkor menjek, amikor csak négy napot vagyok egyben itthon vagy akkor amikor majd szabadságon leszek. Mivel hetekre előre nem láttam milyen lesz majd az idő így végül úgy döntöttem, hogy a négy napot teljes egészében felhasználom majd. Eközben változott a beosztásom is, s így végül sikerrel nyugtáztam a hazautazást, hiszen jó döntésnek bizonyult. Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzám, de pihenni valamelyest tudtam legalább.

A vegyes évkezdés

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a „kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem. 

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról. 

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött. 

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok „beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor. 

2022: A vegyes érzelmek éve

Írta: | | Egyéb, Film, Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés, Mobiltelefon, Okosóra, Sorozat, Videók
1 Comment

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés →

Itt van újra!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Jómagam az a fajta ember vagyok, aki minden évszakban képes meglátni a szépséget. Ámbár tény, hogy az ősz az az évszak, amelyet a legkevésbé szeretek. Ennek több oka is van. Sajnálatos módon az előző évekhez képest idén is elég hamar beköszöntött az ősz. Szinte egyik napról a másikra, így jó egy hétre itthon maradásra kényszerített sajnos. Az esőzések és az erőteljes szelek sajnos olykor megnehezítik, hogy ki tudjak mozdulni itthonról, így kénytelen vagyok a négy fal közt tölteni sokszor az időmet. Ami kicsit megvisel, lévén nem kértem kértem szabadságot nyárra, s most először fordult elő velem az, hogy nem is kaptam. Így több szabadságom ki lett adva tavasszal, s a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ugyan szeptemberben elején egy hetet sikerült itthon töltenem, de valahogy nem feledtette azt, hogy azért nyáron teljesen más élmény itthonról kimozdulni. Azt viszont mindenképp el kellett fogadnom, hogy az időjárási viszontagság miatt most elkezdődik az a fajta életciklus, amelynek java részét majd a négy fal közt fogom tölteni, mert sajnos az időjárás előrejelzés sem kecsegtet valami jóval. Abban azonban bízom, hogy idén lesz legalább értékelhető hó, s lehet majd egy minimális mértékben kirándulni. Mivel épp most történik az utolsó szabadságaim kiszórása, valamint a túlórák kompenzációja, így kicsit itthon maradtam a hét második felében. Megragadtam az alkalmat, s az első nap azonnal kimentem a Hűvösvölgybe. 

Sajnos elég nagy köd volt, így végül kénytelen voltam egyedül útra kelni. A csúcsra azonban nem mentem fel, mert elég vastag ködfelhő borította az egészet. Mindezek mellett azonban jól éreztem magam, mert végre kicsit kimozdulhattam itthonról, s mindenképp érdekes látvány volt sétálni egyet a köd fedte erdőben. Egy hosszabb pihenést pedig már egyébként is vártam, habár továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy jobban örültem volna, ha egybe tolják a pihenőnapjaimat, s a szabadságaimat, s akár több, mint egy hetet itthon töltenék. Mindenesetre tettem egy sétát még a Normafán, hogy ott mi az állapot. 

Sajnos egyetlen egy problémába ütköztem ez pedig nem volt más, mint az óraátállítás, így már sajnos délután négykor elkezd sötétedni, s már egy óra múlva teljesen olyan, mint ha éjszaka lenne. Ebből fakadóan kénytelen leszek kicsit visszafogni magam sétálás és csavargás terén. Mindenesetre bízom abban, hogy majd lesz igazi tél. Sajnos nem sikerült új sorozatot találni, így végül úgy döntöttem, hogy ismét nekiülök a Drága örökösöknek, amelynek négy évada rendelkezik annyi epizóddal, hogy akár tavaszig kibírjam. 

Év végi tervek

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az év vége felé haladva azt gondolom kevés olyan ember van, aki nem gondolkozik el azon, hogy mennyire gyorsan elmegy egy év. Hasonlóan vagyok én is, hiszen sajnos az év vége számomra mindig szürkeségbe torkollik. Egyrészről az alkalmazottak ilyenkor már nem rendelkeznek szabadsággal csak a kötelező pihenőnapjaikkal. Másrészről pedig a tél közeledtével és az óraátállítás miatt hamarabb sötétedik. Ebből fakadóan pedig én sokszor nehezen mozdulok ki itthonról, melynek következménye többnyire az szokott lenni, hogy pár hét után észbe kapok, hogy tulajdonképpen az itthon tartózkodás, vásárlás és munkavégzés hármasságán kívül nagyon nem csinálok semmi érdemlegeset, ami kikapcsolna. Idén nyáron azonban úgy volt, hogy a munkahelyen felújítást terveznek, s hogy minél gördülékenyebben menjen nagyon sokunknak több szabadság jutott az év első felében, ami azt eredményezte, hogy sajnos a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ennek egy másik következménye pedig az lett, hogy maradt több szabadságom, aminek első részletét megkaptam szeptemberben majd a másodikat múlt héten. A fennmaradó pedig érkezik jövő héten. Persze kérdés adott lesz, hogy mihez is kezdjek.
Ahogyan lenni szokott most is hazalátogattam. Azzal tisztában voltam, hogy sok program nem fog várni, ellenben sokat sétáltam a városban, s sikerült pár ismerőssel össze is futnom, s jókat beszélgettem. Így fizetés előtt azért odafigyeltem, hogy kevesebb kiadásom legyen, mert ugyan vonatjegy ára nem változott, de sajnos a távolság miatt nem olcsó hazautazni. Gondolkoztam, hogy a négy napból csak kettőt töltök lent, de végül mint a négy nap lent telt el. Annak azért örültem, hogy a munkahelyemről sem kerestek kieső dolgozók miatt, s a beosztásom sem lett átírva valamint otthon is viszonylag nyugalomban teltek a napjaim. Jó magam nem vagyok hívő, s számomra semmit nem jelent a mindenszentek, s az azt követő halottak napja, mert azon a véleményem vagyok, hogy ha valaki fontos volt számomra, aki távozott az élők sorából az ott marad az emlékeimben és így nem fogom elfelejteni. Ámbár azt elfogadom, hogy sokaknak az jelenti a megnyugvást miután eltemeti a hozzá közelállóját, rokonát akkor rendszeres látogatója lesz sírjuknak. Többek között emiatt is maradtam tovább otthon, mert egyeztetve lett a kíséretem a temetőkbe. Jómagam ezek a helyek semlegesnek számítanak. Nem félek bennük, s amíg lent éltem szinte mindennap keresztül vezetett az utam rajtuk, mert így volt rövidebb az utam vagy a munkahelyre, vagy ha épp mentem vásárolni. Függetlenül mindentől azért el kell ismernem, hogy ilyenkor nagyon szép képet mutatnak magukról ezek a helyek, amikor tele vannak virággal, s majdnem minden síron ég legalább egy mécses. Ebből a szempontból örültem a korai sötétedésnek, s annak is, hogy az egyik sétám az egyik temető mellett vezetett el. 

Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kinőtem az ünnepeket, s akkor szeretek ünnepelni, amikor valami olyasmi történik velem, ami arra alkalmas. Így nálam még mindig nem jelent semmit egy névnap, születésnap vagy akár egy húsvét esetleg egy karácsony. A nemzeti ünnepekről nem is beszélve. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokak fontosnak tartják ezeket, így fel szoktam őket köszönteni, s itt be is fejeződött nálam ez a dolog. A piros napos ünnepek pedig inkább azért jelentősek, mert ezek a napok nekem munkaszünetnek számítanak. Ha programot szeretnék szervezni vagy valakivel találkozni, akkor szinte biztosra tudom ezeket a napokat mondani, ha nem jön közbe valami, mint például egy betegség. Ugyan jövő héten felhasználom a megmaradt szabadságomból a napjaimat, s hiába fizetés utánra esik, de nem tervezem elhagyni a fővárost. Sajnos megnézendő mozifilm sincs számomra, de bízom benne, hogy lesznek szabad emberek az ismerősi körömben ezeken a napokon valamint az idő is kegyes lesz némi sétára. Az otthoniakkal pedig abban maradtam, hogy mivel két napos a karácsony, így az már be van tervezve, hogy szenteste miatt aznap legrosszabb esetben is délutánig dolgozhatok, így december 24-én haza tudok utazni, s a 26-ára tervezett visszautazás időbeli megvalósulása attól függ, hogy a karácsony utáni első nap dolgozok-e, illetve ha igen, akkor délelőtt vagy délután. Bízom benne, hogy fog esni a hó, mert nagyon szeretem a havazást, s jó lenne egyet sétálni a hófedte területen, mint ahogyan most is megnéztem hogyan fest a város az ősz színeiben. 

Mivel jövő héten lesz elhasználva az utolsó napok a szabadságomból, így sok mindent a fentebb tervezett hazalátogatáson kívül nem tervezek. Amennyiben lesz jó idő a séta mindenképpen be lesz tervezve, s talán még a Normafa is belefog férni egy napnyugta megtekintésére. Viszont bízom abban, hogy hamar lemennek majd az ünnepek, s az ünnepi kapkopdások, kavarodások, s kicsit magabiztosabban indul majd az új év. Reménykedek abban, hogy lesz egy kis normális tél, s a jelenlegi gazdasági problémák, ha nem is oldódnak meg, de nem fognak súlyosbodni. Addig pedig marad majd a vizuális szórakozás. 

 

Mindenszentek

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az ember sokszor ráeszmél arra, hogy mennyire gyorsan telik el az idő. Észre sem vesszük, s még csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk csinálni az adott évben évkezdéskor, s pár pillantás után már a karácsonyra készülődünk. Maga a hónap nem volt túl mozgékony, de ellenben nagyon sok munkával telt. Mindezek mellett annak persze örültem, hogy kaptam szabadnapot és szabadságot egyben, így ezt a pár napot úgy döntöttem, hogy itthon fogom tölteni. A hazautazást már másnap reggel megvalósítottam, s szerencsére nem esett az eső, így szárazon sikerült hazaérnem. Természetesen kevesebb szórakozási lehetőségem volt adott, mint a fővárosban, de annak örültem, hogy mindenszentek előtt a hősök temetője legalább nyitva volt. 

Mint ahogyan fentebb is említettem sok munkám volt, s sajnos szembe kellett néznem az óraátállítással is, amiről továbbra is az a véleményem, hogy igazán el lehetne már törölni, mert sok értelmét én sem látom. Mindezek mellett persze fontosnak tartom megemlíteni, hogy most engem is megviselt az átállítás, mert tulajdonképpen el is felejtkeztem róla. Szerencsére az eszközök egy kivételével mind átállt, így a vonatot se késtem le, de csak délután ébredtem rá, hogy egy órával visszaállításra került megint az idő.
Az mindenképp meglepett, hogy a vonat pontosan indult, s pontosan is érkezett meg. Szerencsére a sokaknak létező négy napos ünnepből én nem sokat éreztem, mert minden nyitva volt, s mindenki úgy viselkedett, mint az átlagos napokon. Természetesen idehaza sem viselkedtem másképp, így az utolsó októberi napokat is sétával töltöttem, így elég jó statisztikával rendelkeztem az egészség applikáció szerint.