Itt van újra!

Jómagam az a fajta ember vagyok, aki minden évszakban képes meglátni a szépséget. Ámbár tény, hogy az ősz az az évszak, amelyet a legkevésbé szeretek. Ennek több oka is van. Sajnálatos módon az előző évekhez képest idén is elég hamar beköszöntött az ősz. Szinte egyik napról a másikra, így jó egy hétre itthon maradásra kényszerített sajnos. Az esőzések és az erőteljes szelek sajnos olykor megnehezítik, hogy ki tudjak mozdulni itthonról, így kénytelen vagyok a négy fal közt tölteni sokszor az időmet. Ami kicsit megvisel, lévén nem kértem kértem szabadságot nyárra, s most először fordult elő velem az, hogy nem is kaptam. Így több szabadságom ki lett adva tavasszal, s a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ugyan szeptemberben elején egy hetet sikerült itthon töltenem, de valahogy nem feledtette azt, hogy azért nyáron teljesen más élmény itthonról kimozdulni. Azt viszont mindenképp el kellett fogadnom, hogy az időjárási viszontagság miatt most elkezdődik az a fajta életciklus, amelynek java részét majd a négy fal közt fogom tölteni, mert sajnos az időjárás előrejelzés sem kecsegtet valami jóval. Abban azonban bízom, hogy idén lesz legalább értékelhető hó, s lehet majd egy minimális mértékben kirándulni. Mivel épp most történik az utolsó szabadságaim kiszórása, valamint a túlórák kompenzációja, így kicsit itthon maradtam a hét második felében. Megragadtam az alkalmat, s az első nap azonnal kimentem a Hűvösvölgybe. 

Sajnos elég nagy köd volt, így végül kénytelen voltam egyedül útra kelni. A csúcsra azonban nem mentem fel, mert elég vastag ködfelhő borította az egészet. Mindezek mellett azonban jól éreztem magam, mert végre kicsit kimozdulhattam itthonról, s mindenképp érdekes látvány volt sétálni egyet a köd fedte erdőben. Egy hosszabb pihenést pedig már egyébként is vártam, habár továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy jobban örültem volna, ha egybe tolják a pihenőnapjaimat, s a szabadságaimat, s akár több, mint egy hetet itthon töltenék. Mindenesetre tettem egy sétát még a Normafán, hogy ott mi az állapot. 

Sajnos egyetlen egy problémába ütköztem ez pedig nem volt más, mint az óraátállítás, így már sajnos délután négykor elkezd sötétedni, s már egy óra múlva teljesen olyan, mint ha éjszaka lenne. Ebből fakadóan kénytelen leszek kicsit visszafogni magam sétálás és csavargás terén. Mindenesetre bízom abban, hogy majd lesz igazi tél. Sajnos nem sikerült új sorozatot találni, így végül úgy döntöttem, hogy ismét nekiülök a Drága örökösöknek, amelynek négy évada rendelkezik annyi epizóddal, hogy akár tavaszig kibírjam. 

Év végi tervek

Az év vége felé haladva azt gondolom kevés olyan ember van, aki nem gondolkozik el azon, hogy mennyire gyorsan elmegy egy év. Hasonlóan vagyok én is, hiszen sajnos az év vége számomra mindig szürkeségbe torkollik. Egyrészről az alkalmazottak ilyenkor már nem rendelkeznek szabadsággal csak a kötelező pihenőnapjaikkal. Másrészről pedig a tél közeledtével és az óraátállítás miatt hamarabb sötétedik. Ebből fakadóan pedig én sokszor nehezen mozdulok ki itthonról, melynek következménye többnyire az szokott lenni, hogy pár hét után észbe kapok, hogy tulajdonképpen az itthon tartózkodás, vásárlás és munkavégzés hármasságán kívül nagyon nem csinálok semmi érdemlegeset, ami kikapcsolna. Idén nyáron azonban úgy volt, hogy a munkahelyen felújítást terveznek, s hogy minél gördülékenyebben menjen nagyon sokunknak több szabadság jutott az év első felében, ami azt eredményezte, hogy sajnos a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ennek egy másik következménye pedig az lett, hogy maradt több szabadságom, aminek első részletét megkaptam szeptemberben majd a másodikat múlt héten. A fennmaradó pedig érkezik jövő héten. Persze kérdés adott lesz, hogy mihez is kezdjek.
Ahogyan lenni szokott most is hazalátogattam. Azzal tisztában voltam, hogy sok program nem fog várni, ellenben sokat sétáltam a városban, s sikerült pár ismerőssel össze is futnom, s jókat beszélgettem. Így fizetés előtt azért odafigyeltem, hogy kevesebb kiadásom legyen, mert ugyan vonatjegy ára nem változott, de sajnos a távolság miatt nem olcsó hazautazni. Gondolkoztam, hogy a négy napból csak kettőt töltök lent, de végül mint a négy nap lent telt el. Annak azért örültem, hogy a munkahelyemről sem kerestek kieső dolgozók miatt, s a beosztásom sem lett átírva valamint otthon is viszonylag nyugalomban teltek a napjaim. Jó magam nem vagyok hívő, s számomra semmit nem jelent a mindenszentek, s az azt követő halottak napja, mert azon a véleményem vagyok, hogy ha valaki fontos volt számomra, aki távozott az élők sorából az ott marad az emlékeimben és így nem fogom elfelejteni. Ámbár azt elfogadom, hogy sokaknak az jelenti a megnyugvást miután eltemeti a hozzá közelállóját, rokonát akkor rendszeres látogatója lesz sírjuknak. Többek között emiatt is maradtam tovább otthon, mert egyeztetve lett a kíséretem a temetőkbe. Jómagam ezek a helyek semlegesnek számítanak. Nem félek bennük, s amíg lent éltem szinte mindennap keresztül vezetett az utam rajtuk, mert így volt rövidebb az utam vagy a munkahelyre, vagy ha épp mentem vásárolni. Függetlenül mindentől azért el kell ismernem, hogy ilyenkor nagyon szép képet mutatnak magukról ezek a helyek, amikor tele vannak virággal, s majdnem minden síron ég legalább egy mécses. Ebből a szempontból örültem a korai sötétedésnek, s annak is, hogy az egyik sétám az egyik temető mellett vezetett el. 

Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kinőtem az ünnepeket, s akkor szeretek ünnepelni, amikor valami olyasmi történik velem, ami arra alkalmas. Így nálam még mindig nem jelent semmit egy névnap, születésnap vagy akár egy húsvét esetleg egy karácsony. A nemzeti ünnepekről nem is beszélve. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokak fontosnak tartják ezeket, így fel szoktam őket köszönteni, s itt be is fejeződött nálam ez a dolog. A piros napos ünnepek pedig inkább azért jelentősek, mert ezek a napok nekem munkaszünetnek számítanak. Ha programot szeretnék szervezni vagy valakivel találkozni, akkor szinte biztosra tudom ezeket a napokat mondani, ha nem jön közbe valami, mint például egy betegség. Ugyan jövő héten felhasználom a megmaradt szabadságomból a napjaimat, s hiába fizetés utánra esik, de nem tervezem elhagyni a fővárost. Sajnos megnézendő mozifilm sincs számomra, de bízom benne, hogy lesznek szabad emberek az ismerősi körömben ezeken a napokon valamint az idő is kegyes lesz némi sétára. Az otthoniakkal pedig abban maradtam, hogy mivel két napos a karácsony, így az már be van tervezve, hogy szenteste miatt aznap legrosszabb esetben is délutánig dolgozhatok, így december 24-én haza tudok utazni, s a 26-ára tervezett visszautazás időbeli megvalósulása attól függ, hogy a karácsony utáni első nap dolgozok-e, illetve ha igen, akkor délelőtt vagy délután. Bízom benne, hogy fog esni a hó, mert nagyon szeretem a havazást, s jó lenne egyet sétálni a hófedte területen, mint ahogyan most is megnéztem hogyan fest a város az ősz színeiben. 

Mivel jövő héten lesz elhasználva az utolsó napok a szabadságomból, így sok mindent a fentebb tervezett hazalátogatáson kívül nem tervezek. Amennyiben lesz jó idő a séta mindenképpen be lesz tervezve, s talán még a Normafa is belefog férni egy napnyugta megtekintésére. Viszont bízom abban, hogy hamar lemennek majd az ünnepek, s az ünnepi kapkopdások, kavarodások, s kicsit magabiztosabban indul majd az új év. Reménykedek abban, hogy lesz egy kis normális tél, s a jelenlegi gazdasági problémák, ha nem is oldódnak meg, de nem fognak súlyosbodni. Addig pedig marad majd a vizuális szórakozás. 

 

Mindenszentek

Az ember sokszor ráeszmél arra, hogy mennyire gyorsan telik el az idő. Észre sem vesszük, s még csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk csinálni az adott évben évkezdéskor, s pár pillantás után már a karácsonyra készülődünk. Maga a hónap nem volt túl mozgékony, de ellenben nagyon sok munkával telt. Mindezek mellett annak persze örültem, hogy kaptam szabadnapot és szabadságot egyben, így ezt a pár napot úgy döntöttem, hogy itthon fogom tölteni. A hazautazást már másnap reggel megvalósítottam, s szerencsére nem esett az eső, így szárazon sikerült hazaérnem. Természetesen kevesebb szórakozási lehetőségem volt adott, mint a fővárosban, de annak örültem, hogy mindenszentek előtt a hősök temetője legalább nyitva volt. 

Mint ahogyan fentebb is említettem sok munkám volt, s sajnos szembe kellett néznem az óraátállítással is, amiről továbbra is az a véleményem, hogy igazán el lehetne már törölni, mert sok értelmét én sem látom. Mindezek mellett persze fontosnak tartom megemlíteni, hogy most engem is megviselt az átállítás, mert tulajdonképpen el is felejtkeztem róla. Szerencsére az eszközök egy kivételével mind átállt, így a vonatot se késtem le, de csak délután ébredtem rá, hogy egy órával visszaállításra került megint az idő.
Az mindenképp meglepett, hogy a vonat pontosan indult, s pontosan is érkezett meg. Szerencsére a sokaknak létező négy napos ünnepből én nem sokat éreztem, mert minden nyitva volt, s mindenki úgy viselkedett, mint az átlagos napokon. Természetesen idehaza sem viselkedtem másképp, így az utolsó októberi napokat is sétával töltöttem, így elég jó statisztikával rendelkeztem az egészség applikáció szerint. 

A nem kívánt ősz

Milyen nyarunk volt az sok minden meghatározza. Én átlagosnak mondanám az enyém. Bár néha akadtak elég nehéz időszakok is. Ezt leginkább annak köszönhettem, hogy a létszám nem teljes, s továbbá nem írtam be szabadságot nyárra az erre a célra használt naptárban, aminek a következménye az lett, hogy egész nyáron dolgoztam. Nem mondanám, hogy irigy lettem volna a többiekre, de egy kis pihenés azért jól esett volna. Ennek ellenére szeptember elejére egy egész hetet tölthettem munka nélkül, aminek örültem. Annak már kevésbé, hogy idén valahogy máshogyan jött az ősz, mint ahogy korábban.
Ámbár azt kénytelen vagyok beismerni, hogy sajnos eléggé elfáradtam a nyár végére. A legnagyobb problémám talán azzal volt, hogy a munkaidőm jelentős része délelőttre esett, ami azt hozta magával, hogy estére nagyon nem tudtam programot szervezni, ha az volt a cél, hogy mondjuk kipihent legyek másnapra. Esetleg megpróbáljak időben elaludni, ami azért sokszor nem sikerült az erre való rágörcsölés miatt. A napközbeni átlaghőmérséklet pedig olyan mértékegységeket ért el, aminek köszönhetően nappal kénytelen voltam itthon maradni, s csak az estét megcélozni, ha menni akartam valahová, s az mondjuk nem volt zárt hely. Mindezek mellett hiába vártuk a kiadós esőt sajnos keveset kaptunk a nyárra. Aztán ahogyan visszaérkeztem a fővárosba megindult a nagy esőzés, s ha nem is volt eső, akkor viszont biztosan volt szél vagy be volt jelentve a csapadék. Így aztán nagyon sok helyre elmenni nem tudtam, aminek nagyon nem örültem. Annak kevésbé, hogy nagyjából négy nap alatt váltott a nyár őszbe. Mindezek mellett pedig sokszor meg kellett gondolnom, hogy el merjek-e indulni itthonról amilyen gomolyfelhők gyülekeztek. 

Munka viszonylag eltelt, s annak is örültem, hogy kicsit tudtam legalább pihenni annak ellenére, hogy volt módosítás a beosztásomban. Amiket szerettem volna azokat többnyire megcsináltam bár tény, hogy a Normafára még mindig nem jutottam fel. Sajnos vizuális szórakozások terén sem állok valami jól, hiszen kevés a néznivaló, s az új tartalmak, melyek érdekelnek még nem kerültek bemutatásra. Szép lassan pedig visszaszoktam a filmnézésre, s előkaptam a régi kedvenceimet. Főleg akkor érdekes ez, amikor tényleg olyan idő van, hogy semmi értelme kimozdulni a lakásból. Mondjuk ebből a szempontból kíváncsi leszek, hogy vajon milyen telünk lesz, ha ennyire gyorsan és durván beköszöntött az ősz. Mindenesetre kérdéses még, hogy mi lesz, hiszen szabadságom maradt még, s azt pedig mindenképpen ki kell adni az ünnepek előtt. Természetesen továbbra sem tettem le arról, hogy elmenjek sétálni esetleg kirándulni, de mennyire fog ez a dolog működni az minden most már az időjárástól függ. Nem jelentene problémát az ilyen állapot, ha mondjuk ténylegesen lenne néznivaló, s nem unnám el magam itthon. Mindenesetre bízom benne, hogy az október kicsit könnyebb lesz, mint elődje. 

A ketté tépett szabadság

Azt gondolom kevés olyan ember van ma, aki Magyarországon él nincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Nekem is nehéz ámbár leginkább abból a szempontból, hogy a vidéken élő rokonok valamint az albérleti társ rendelkezik komolyabb anyagi problémákkal, amelyek rám is hatással vannak legtöbbször. Ez nyilván akkor jelenik meg, amikor többet kell kiadnom, vagy pedig segítséget nyújtok. Sajnos most is sikerült kissé megcsúszni, de úgy döntöttem ezt a tényt félre teszem, s szépen megpróbálok kikapcsolódni. Ezt több hete fontolgatom, ami nagyon nehéz volt úgy, hogy semmiféle szabadságtervet nem kértem. Ebből fakadóan aztán szembe kerültem azokkal, akik nyárra tervekkel rendelkeztek. Tulajdonképpen kötelező pihenőnapokat kiveszem a képből, akkor sajnos végig dolgoztam a nyarat. Ami nem is lett volna probléma, ha megfelelő beosztás mellett tudtam volna pihenni, s a meghozott politikai intézkedések nem nyomták volna rá sokak életére egy bizonyos problémakört, melynek hatása rám az volt leginkább, hogy több emberrel a kommunikáció alapja inkább a panasz, elkeseredettség, harag és rosszkedv kiadása volt. Utóbbi érthető, hiszen megkönnyebbül az ember, ha kiadja magából, ami bántja, továbbá segítséget is kaphat még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy meghallgatásra kerül az illető. Azonban ez nagyon sok energiát el tud vonni az embertől, s én is éreztem azt már egy ideje, hogy nem tudok elviselni pár embert magam körül, akik annyira elmerültek a problémáikban, hogy a sajátom is egyre jobban kezdett zavarni.
Fentiekből fakadóan fakadóan nagyon vártam a szabadságomat, ami sajnos eléggé rosszra sikerült. Az otthon töltött idő viszonylag pozitívnak éreztem, mert legalább kicsit kiszabadultam a fővárosból, ami rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosít még mindig számomra, mint természetkedvelő és mozgásigényes személynek. Egy nappal maradtam tovább, mert a betervezett lakásbéli szerelők egy nappal későbbre tették a szerelni valójukat, s a hét közepén haza is érkeztem. Most nem volt csúszás, s az idő is kedvező volt, így aztán szépen a Keleti pályaudvarról inkább hazasétáltam. A fennmaradó időt pedig ágyban pihenve tévénézéssel töltöttem el. Az otthon töltött idő alvás szempontjából nem volt jó, de ebből fakadóan a fővárosba való visszatérésem napján elég korán sikerült elaludnom. Mindezek mellett pedig nem is keveset sikerült most. Pihenve ébredtem, így úgy döntöttem délelőtti órákban, hogy kikapcsolódok, s a cél az volt, hogy teszek egy sétát a Hűvösvölgyi túra útvonalon, majd pedig utána este a Margitsziget lesz célba véve. Kettő közül sajnos az elsőbe tudtam belevágni, mert sajnos félúton vissza kellett fordulnom, mert probléma keletkezett itthon. 

Viszonylag sikeresen megoldottam a helyzetet, de a nap hátralevő részét már itthon kellett töltenem. Annak fényében kicsit ideges voltam, hogy tudtam másnap jönnek a szerelők, s nagy valószínűséggel a fél nap itthon üléssel fog telni, s a másik pedig takarítással, ami meg is valósult. Aztán végül kaptam egy telefont, s mivel kevesebben lettünk kilépők és betegséggel küzdőknek köszönhetően végül egy nappal rövidebb lett a szabadságom. A fennmaradó nap időjárási bizonytalanság miatt csak a napi bevásárlást, s a helyi parkon való áthaladást némi kerülőúton történő sétálással mertem bevállalni. Azt nem mondom, hogy kiakadtam a történtektől, de azért némileg frusztrált, hogy a betervezett dolgok csupán negyedét tudtam megvalósítani. 

Mint ahogyan fentebb említettem a kormányintézkedések engem is érintenek, s habár hiába vagyok fizetőképes, ami azért nekem is feladja a leckét, de a velem kapcsolatban lévőknek azért komolyabb problémát jelent. Ámbár voltak terveim az évre nézve, de végül ezeket tulajdonképpen feladtam. Olyan film nincs, amely annyira érdekelne, hogy beüljek egy moziba, s a nyár végével még a strand lehetőségét is elvetettem. Azt megbeszéltem odahaza, hogy stabil a munkám, s habár maradt még pár nap szabadságom, de hazalátogatást karácsonyra tervezem. A lassan beköszönő ősz mellett a kirándulóhelyeket venném célba, de kérdés mennyire fog összhangban lenni az időjárás a beosztásommal. Mert bevallom inkább legyen jó idő, amikor itthon vagyok, mint amikor dolgozok. Bízok benne, hogy november közepéig lesz olyan időjárás, mely megengedhetővé teszi a kicsit lazább öltözködést, mint a farmer és a vastag pulóver párost, mert szívesen igénybe venném a sétáimhoz a korábban megvásárolt Honor Band 6-ot, mellyel továbbra is meg vagyok elégedve. Mindezek mellett bízom abban, hogy még egyszer sikerül este kijutnom a Margitszigetre a szökőkúthoz, valamint megnézni a naplementét a Normafánál. A héten pedig tervezek egy sétát a Farkasréti temetőben, ahol legtöbb híres ember nyugszik. Korábban már jártam ott, de akkor és most is kegyeleti okok miatt nem készült róla írás, hisz fényképek nélkül elég érdekes lett volna.
Annak örülök, hogy kicsit hűlt a levegő, mert így nem kell a ventilátornak mennie folyamatosan, s mivel nem izzadok este, de az ablak továbbra is nyitva lehet az elmúlt napokban kicsit minőségibbnek éreztem az alvásomat. Mondjuk hozzátartozik, hogy lefekvéskor az internetről beszerzett nyugtató zene szól a háttérben, valamint a fent említett okosóra rendelkezik alvási időmérésnek, így kezdek leszokni arról, hogy ágyba kerüléskor elkezdem nézegetni az időt. Ebből pedig következik az, hogy elkezdem magam stresszelni, hogy nem fogom tudni magam kipihenni, fáradtan fogok ébredni, s emiatt nem sikerül elaludni. Ez javult az elmúlt három hétben, s bízom benne további pozitív változás fog majd jönni ezen a téren, ami véleményem szerint sokat fog dobni azon, hogy mennyi energiám lesz, valamint mekkora lesz a tűrőképességem egyes dolgokkal szemben. 

Felkészülni a lehető legrosszabbra?

Korábban volt egy bejegyzésem, amelyben nem voltam túlságosan elragadtatva a jelenlegi helyzetemtől. Tény és való, hogy minden bizonnyal én még csendben is maradhatok, hiszen nagyon sok egyedülálló személy és család lehet most bajban addig én viszonylag elfogadható keretek közt mozoghatok. Sajnos a fluktáció minket is elért, s amennyire elszálltak az árak nem mindenki hajlandó arra, hogy tulajdonképpen a semmiért dolgozzon. Én is egyre inkább veszem észre, hogy hiába próbálok spórolni sajnos nem igazán megy, mert szinte naponta változnak az árak, s sajnos nem jó irányba. Ennek köszönhetően ráadásul további kolléga mondott fel, így megint kevesebben vagyunk, melynek rám nézve két probléma ütötte fel a fejét. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy az összes vezetővel jóban vagyok. Ellenben nekik van egy fontos dolguk, amely nem más, mint a műszakok lefedettsége. Ezzel pedig az a baj, hogy egyrészről a fennmaradó szabadságomat nem kaptam meg a nyáron másrészről pedig az augusztusi hónapra készen van a beosztás, s sajnos a második olyan hónapnak futok neki, hogy a heti két kötelező szabadnapom havi szinten csak egyszer van egymás mellé írva. Mivel a tegnapi és a mai napot kaptam egybe, így megpróbáltam kihasználni. A kormány általi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt időszakban sok volt a tüntetés, így kérdés volt számomra, hogy vajon merre is kellene menni. Egy valami biztos volt, hogy fizetős dologba nem akarok belevágni. Így először jött a Hűvösvölgy. 

Azt már a korábbi bejegyzésemben leírtam, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy vajon vásároljak-e egy okosórát, lévén a telefonon mindig mentek az épp aktuális applikációk, melyek mérték merre megyek, mennyi idő alatt teszek meg távolságokat. Végül ő lett a Honor Band 6, amely további löketett adott ahhoz, hogy kipróbáljam élesben is, de erről majd egy későbbi külön bejegyzésben.
Mivel java részben délelőttös leszek, így sajnos azzal szembesülnöm kell majd, hogy éjszakai programokat nem nagyon szervezhetek, valamint legkésőbb este tízre azért ajánlott ágyba kerülnöm, ha éppenséggel nem akarok elaludni, vagy kialvatlanul menni dolgozni. Az más kérdés, hogy ezzel kapcsolatban sok kritikát kapok másoktól továbbá azért az ismeretes, hogy Budapest éjszaka elég csodás tud lenni, így nem volt kérdés, hogy visszafelé kilátogatok és megcsodálom a zenélő szökőkutat. 

Most azért olyan sok időt nem töltöttem ott, ugyanis erőteljesen sikerült félrekalibrálnom az okosórámat, mely tulajdonképpen ahhoz vezetett, hogy a telefonom a 10%-os töltöttségi szintre merült. Még az év elején vettem egy külső akkumulátort vészhelyzet esetére, de sajnos persze most fordult elő velem az, hogy egy olyan táskát vittem magammal, amiben pont nem volt benne. Így igyekeznem kellett, hogy hazaérjek. Azért tettem még egy kis kitérőt a rózsakertnél. 

Mindezek után természetesen azonnal útba vettem a villamosmegállót, s meg sem álltam addig, míg ki nem értem. Ahogyan az lenni szokott természetesen pont az orrom előtt ment el, de komolyabb problémát nem csináltam belőle, hiszen öt percenként járt. Ennek köszönhetően készítettem pár fotót a kivilágított belvárosról, illetve arról, hogy mennyire is van leapadva a Duna. 

Gondolkozok azon, hogy ha továbbra is ilyen meleg lesz, s ilyen alacsony lesz a vízállás, akkor valakit ráveszek majd arra, hogy mi is nézzük le a híd lábához, ha már ennyien megtehetik. Mindenesetre bízom abban, hogy komolyabb anyagi problémával nem fogok szembesülni, habár egyelőre még rezsiszámla nem jött, de bízom benne, hogy nem lesz komolyabb probléma valamint majd szeptember első felében megkapom a már megérdemelt szabadságomat is. Addig pedig megpróbálom minél többet pihenni. 

Nyár

Annak ellenére, hogy még a negyvenéves kort nem éltem meg (és még elég távol állok tőle) sokszor elhangzik tőlem írásban, s szóban egyaránt, hogy mi volt az én időmben. Amely egyébiránt nem meglepő, hiszen alig húsz év alatt nagyon sok minden változott. S persze alapul veszem azt is, hogy felnőve én is sokat változtam. Emlékszem arra, amikor átmenetes évszakok is léteztek, mint a tavasz és az ősz. Valamint a tél valóban tél volt, s ténylegesen felölelt időszak volt vagy három hónap, addig jó, ha talán van két hétig amikor az ember megfagy, s talán hóesés is megtörténik. Természetesen, ha választani kell akkor én is a jó időre szavazok, hiszen ilyenkor sokkal több lehetőség áll fent, mint amikor az ember csak akkor lép ki a négy fal közül, ha éppen muszáj.
A fentiekkel szemben most kifejezetten annyira nem voltam kibékülve azzal, hogy jóformán alig egy hét volt az átmenetes időszak, s szinte már május közepén nyár volt. Mehetnékem megvolt, de nehezen tudtam elviselni a hetente többször változó frontokat főleg úgy, hogy közben dolgoztam is. Egyre inkább éreztem azt, hogy kihatással van rám. Bár még így is enyhének mondanám ismerőseim, s kollégáim tapasztalataival szemben, akik fejfájásról, rosszullétekről, vérnyomásingadozásról számoltak be. Addig én némi alvászavarral, fáradékonysággal esetleg ingerlékenységgel küzdöttem. Emiatt is örültem, hogy szabadságra való kiírásra kerültem. Ezt pozitív és negatív is volt számomra. Hiszen szabadságról visszamenni nem teng az emberben a munkakedv, ráadásul az időjárás és a szabadnapok pont úgy keresztezték egymást, hogy sokszor nem tudtam kimozdulni itthonról. Többeknek említettem, hogy nálam nem úgy működik a pihenés, hogy egész nap fetrengek az ágyban vagy itthon vagyok és nem csinálok semmit. Mert hiába szeretek bambulni ki a fejemből, valamint zenét hallgatni, ha egy idő után elunom magam. Talán szerencsém is volt, hogy az utolsó munkanapomon későig dolgoztam, mert minden bizonnyal műszak után azonnal nyakamba kaptam voltam a táskám, s elindultam volna haza, amely két és fél órás vonatútnak felelt volna meg. Másnap hazamentem, s ugyan több napot töltöttem otthon, de megint nem tudtam nyugton maradni. Sok volt a mozgás, s ráadásként még a biciklit is előkaptam. 

Visszatérve a fővárosba igyekeztem mindenkivel találkozni, akivel a munka vagy az időjárás miatt nem sikerült. A szabadság letelte után pedig ismét indult a munka. Mivel nem volt zökkenőmentes, így úgy döntöttem talán az lesz a legjobb, ha éppenséggel kicsit sikerül kimozdulni itthonról. A fentebb említett probléma leginkább pedig abban nyilvánult meg, hogy késő délutánig kellett várnom, hogy elindulhassak itthonról, s még így is sikerült némileg enyhén leégnem, hogy használtam sapkát valamint igyekeztem kerülni a napfényt. A Hűvösvölgy így már ki van pipálva. 

Oda kell figyelnie sokszor az embernek, amikor mesél vagy épp véleményét osztja meg másokkal, hiszen könnyen megtörténhet az, hogy más megsértődhet. Ebből fakadóan többek előtt inkább hallgattam arról, hogy sokszor frusztráló tud lenni, ha sokak életének nem része a tényleges mozgás, vagy kevésbé lehet őket rávenni arra, hogy kimozduljanak otthonról. Most ezzel szemben nagyobb szerencsém volt, mert legalább volt többször társaságom, így messzebbre nem egyedül kellett mennem. Idén estefelé kijutottam a Margitszigetre, ahol egy nagyobb séta követően tartalmas beszélgetés után sikerült hazaesnem elég későn. 

A szakma amelyben mozgok, valamint a munkakör is olyan, hogy ha a fizetést veszem alapul továbbá, hogy emberek között van az ember, akkor nem meglepő, ha nagyon gyorsan változnak a kollégák száma és összetétele. A betegség is életünk része, s ebből kiindulva jeleztem, hogy a kiesők és a távozók számát alapul véve több napos pihenőnapot fogok kihasználni arra, hogy hazautazzak, mert a szabadság kiadása illetve tényleges letöltése kérdőjeles lehet jelenleg. Annak örültem, hogy többször esett az eső, s nyitott ablaknál nagyon jót lehetett aludni, s kellő energiát tudtam összeszedni, hogy ebben a hónapban is haza tudjak látogatni. Kijelenthető, hogy a júniusi hónapom is tulajdonképpen már előre meg van tervezve. 

Tavasz vagy nyár?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy “az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól. 

Covid utóhatás

Nagyjából egy héttel ezelőtt írtam arról, hogy milyen volt a tavasz kezdés számomra. Mint ahogyan a bejegyzések, s a közétett fotók is tanúsítják nem igazán vagyok otthon ülős fajta. A nem túl jól sikerült munkahelyi körülményeknek köszönhetően a téli időszak sokszor számomra csak arról szólt, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Szerencsére ez kicsit változott, hogy máshová kerültem. Időközben sikerült magam anyagilag is helyre tenni, így aztán úgy döntöttem, hogy ha majd ki akarok mozdulni, akkor itt az ideje, hogy a közeli plázában lévő sportboltba betérjek. Már ideje volt lecserélni a hátitáskámat egy erősebbre, amely ténylegesen alkalmas kirándulásra, valamit vásároltam még cipőt, amely kifejezetten sétálásra lett tervezve. Aztán elmentem dolgozni, és egész nap rosszul voltam. Mivel a legnagyobb probléma az volt, hogy iszonyatosan fáradnak éreztem magam, így megvoltam róla győződve, hogy az a baj, hogy az elmúlt napokban nem aludtam sokat, majd az utolsó munkanapomon a pihenőnapom előtt meg majdnem fél napnyi időt sikerült alvással töltenem. Majd hazajöttem délután, s másnap majdnem délig aludtam. 

Ekkor már megvolt a köhögés és az étvágytalanság, valamint jelentkeztek hasmenéses tünetek. Ezekből már kezdtem sejteni, hogy nagy valószínűséggel Covidról lehet szó, s minden bizonnyal annak a legújabb változatáról, mert annak vannak ilyen jellegű tünetei. Természetesen a teszt azonnal pozitív lett, így én pedig telefont ragadtam, és jeleztem, hogy nagy valószínűséggel egy hétig biztosan nem megyek majd dolgozni. Kissé megviselt a dolog, mert pont attól a héttől enyhültek az intézkedések, s bíztam is abban, hogy majd ki tudok itthonról mozdulni, de sajnos ez nem így alakult. Ráadásul mindez a szabadságom előtti héten történt, s hogy anyagilag ne legyen bukás ebből, így a szabadságom előrébb lett hozva. Az orvossal sem volt különösebb problémám, s elmeséltem neki, hogy én ezt elsősorban enyhe tüneteknek vélem. Főleg úgy, hogy nem voltam napokig rosszul, hanem inkább egy nap többször váltakozott az, hogy hogyan is érzem magam. Majd ez kezdett el enyhülni. Szerencsére komolyabb bajom nem lett, így egy héten után ismét munkába álltam.
A bezártság kicsit megviselt, de azért a hét közepén már este lementem sétálni. Mivel nagyon aluszékony voltam, így nálam a játékkal való időtöltés totálisan kiesett a lehetőségek közül, így aztán nagyon sok korábbi kedvenc filmemet elővettem, valamint elkezdtem nézni, hogy sorozatos fronton mit érdemes újrakezdeni, vagy pedig pótolni, ha éppenséggel abbamaradt. Annak azért jobban örültem volna, hogy ha ez kimarad az életemből, és minden a rendes ütem szerint megy, hiszen akkor ezen a héten szabadságon lennék, és közben haza is utaztam volna pár napra. Így aztán végül utólag ez majd jövő héten lesz megoldva, amikor majd két pihenőnapom lesz egymás mellett. Nem mondom, hogy rossz volt itthon, hiszen nagyon sok korábbi régi kedvencet újra néztem, hiszen amikor felköltöztem a fővárosba, akkor a “falakon túl” kerestem a kikapcsolódást, így sokszor a sorozatok is akkor lettek pótolva, ha már az egész évad egyben volt. Ebből fakadóan pedig ezeket pótoltam a múlt héten. Mindenesetre rákacsintva az előre jelzésekre bízom benne, hogy már a jövő héten megérkezik a valódi tavasz, s végre ténylegesen ki lehet majd mozdulni, s gyönyörködni majd a virágzó fákban, s az éledező természetben. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

Takaréklángon

Ugyan még igazán középkorúnak sem számítok, de sokszor elhangzik a számból, hogy mi is volt az én gyerekkoromban. Pedig harminc év még véleményem szerint nem számít olyan sok időnek. De emlékszem milyen volt, amikor még “rendesen” voltak az évszakok. A nyarat követte az ősz, amit a tél nem kis mennyiségű hóval többnyire, amire megérkezett a tavasz, amit pedig ismét a nyár követett. Most pedig tulajdonképpen köztes évszakok nem nagyon vannak, és a telek sem igaziak már. Legalábbis a fővárosban nem volt benne részem.
A tél számomra mindig érdekes szokott lenni, hiszen sokkal kevesebb lehetőség is van elsősorban a hideg időjárás miatt. A decemberi munkahelyi balesetemnek köszönhetően (amely hozzájárult, hogy telep helyet váltsak cégen belül) eléggé lefoglalt. Így a karácsonyi hazautazás után tulajdonképpen minden erőmet belefektettem abba, hogy az új helyre beilleszkedjek, ami egyelőre jól ment. S bízom benne, hogy hosszú távon is ez lesz. Természetesen időközben nem sok időt engedtem szabadtéri szórakozásnak, így javarészt arról szóltak a hétköznapjaim, hogy vagy telefonon beszélgettem, vagy pedig elmentem dolgozni, illetve vásárolni. Időközben lett egy kis bőrgyógyászati problémám, amely szerencsére helyrejött egy házi praktikának köszönhetően, habár minden bizonnyal a kontroll vizsgálatot még bevállalom, ha már egy lehetséges rutin műtét fényében felvettem az első (és remélhetőleg) utolsó oltást, amelyet én nem tartok annyira hatékonynak. Eközben pedig inkább itthon játszottam a lakótársam macskájával, aki ezt nagyon élvezte, hogy egyelőre hanyagolom a csavargást. 

Annak köszönhetően, hogy itthon voltam több időm is jutott arra, hogy kontaktjaimat ápoljam. Első sorban többször sikerült az otthoniakkal beszélnem, s az már most bizonyos, hogy kevés esély van arra, hogy ebben a hónapban, vagy a következőben hazalátogassak, ugyanis ismét covid fertőzöttek lettek, habár egyelőre úgy néz ki, hogy a javulás útjára léptek. Habár időközben volt egy hét szabadságom, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimozduljak, mert sajnos sok volt az eső, és a viharos szél. Igazi télből nem jutott, viszont otthonról kaptam képet milyen szépen havazott is odahaza. 

Sajnáltam, hogy itt nem esett, mert szívesen tettem volna egy kört a behavazott Margit-szigeten, de sajnos úgy néz ki, hogy ez már idén nem fog bekövetkezni. Egyszer tettem tiszteletemet a moziban, s igyekeztem a sorozatokkal felzárkózni. Mivel sokat unatkoztam, így az annak idején félbe hagyott Szomszédokat vettem elő, és már az 55. epizódnál tartok jelenleg a 331-ből. Bevallom nem tartom nagy kedvencemnek, de gyerekkorom egyik ikonikus darabjának tartom. Mondjuk tény, hogy sok néznivaló nem nagyon volt két hetente csütörtökönként, hiszen addig amíg nem indultak el a kereskedelmi csatornák, és nem terjedt el szélesebb körben a kábel TV nem sok választás volt, hogy mit nézzen az ember. Így most én úgy döntöttem, hogy végig nézem, lévén az utolsó évadokat már nem láttam.
Két hét van hátra a hónapból, s utána érkezik a Március, amit minden bizonnyal a tavasz fog következni. A bőrgyógyászati problémám annyira lefoglalt, valamint az új hely, hogy sem az előző hónapban, sem pedig ebben a hónapban nem vettem bérletet, s csak a környéken csavarogtam, s részben elvoltam itthon. Azonban bízom benne, hogy jövő hónaptól enyhébbre fordul az idő, és ismét indulhat majd a csavargás. Első körben szeretném meglátogatni a Farkasréti temetőt, ahol nagyon sok híres ember van eltemetve. Egyszer már voltam, de kegyeleti okokból nem posztoltam képeket. Mindezek mellett a már kedvelt helyszíneken is szeretném tiszteletemet tenni, valamint amennyiben az otthoni helyzet engedi, akkor haza is látogatnék. Amennyiben pedig sikerül végére érnem a Szomszédoknak, akkor mindenképpen tervezek egy sétát a forgatási helyeken. 

A COVID árnyékában

Lassan két éve annak, hogy mindenki hétköznapi életének a része lett a COVID járvány. Persze kezdetben pár hetes korlátozásokról volt szó, illetve arról, hogy nem egy komoly dologgal állunk szemben. Én azt gondolom, hogy valahol még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen közvetlen környezetemben nem igazán betegedtek meg emberek, és szerencsére eddig nem is történt komolyabb szövődmény, aki elkapta, továbbá halálesetről sem tudok. Ezek mellett komolyabb egészségügyi ellátásra sem szorultam, hiszen átlagos dolgokkal volt problémám, mint a nátha, vagy az, ha nem tudtam magamnak parancsolni, ha evésről volt szó.
Az év kezdés mindig nehéz szokott lenni. Főleg akkor, amikor az időjárás sem teszi lehetővé, hogy az ember otthonról ki tudjon mozdulni. Nagyjából szilveszterre tudom pontosítani, hogy akkor gondoltam, hogy valami nincs rendben, majd az év első hetében szembesültem egy kellemetlen bőrgyógyászati problémával, amelynek elég érdekesen hatott a kivizsgálása. Szerencsére nem arcon vagy karon keletkezett a problémám, így aztán legalább dolgozni el tudtam menni. A COVID miatt nem kell mondanom, hogy a TB által finanszírozott orvosi ellátás milyen is volt, főleg akkor, amikor szembesültem azzal, hogy ha egy rutin műtétre lesz szükségem, ahhoz viszont oltást is fel kell vennem, amiről korábban már írtam egy gondolatébresztőt. Leginkább azért, mert eléggé megosztja az embereket a hétköznapi életben is, valamint aki nem a négy fal közt él az azért nem kis mennyiségű tapasztalatokat hallhat nem csak az oltással, hanem a betegellátással kapcsolatban egyaránt. 

Igyekeztem az állami orvosi ellátást igénybe venni, hiszen magánrendelést nem igazán engedhetem meg magamnak kivéve, ha nem szeretnék utána adósságban úszni. Nagy nehezen sikerült eljutnom két orvoshoz is, de mindkettőnél azt éreztem, hogy felületesen vizsgáltak meg. Amit tanácsoltak megfogadtam, valamint az általuk felírt krémet és gyógyszert is elkezdtem szedni. Nagy javulás nem következett be, így ezen a héten kontrollvizsgálat előtt álltam, s másnapra már be is voltam regisztrálva az oltásra. És ekkor jött tulajdonképpen egy hatalmas pofára esés, ami nem csak a bánásmóddal volt kapcsolatos, hanem azzal is, hogy milyen állapotok is uralkodnak az állami egészségügyben.
Az adott napon nem használtam semmilyen kenőcsöt, csak egyszerűen megfürödtem. Elmentem a rendelésre, ahol az orvos egy teljes labort javasolt, hogy nincs-e valami probléma esetleg a koleszterinemmel, vagy a cukrommal. Habár utóbbival kapcsolatban nem hiszem, hogy lenne, hiszen lakótársamnak van vércukorszint mérője, és azzal többször megmérve mindig normális értéket mutatott. A legnagyobb pofára esés akkor jött, amikor megkérdeztem azt orvost, hogy másnapra vagyok oltásra időpontom, és ez nem befolyásolja-e a vérvétel eredményét. Miután a kérdésére válaszolva, hogy ez az első lesz konkrétan hangsúlyt váltott, feltett egy hegesztőpajzshoz hasonló arcmaszkot, és az asszisztenssel együtt konkrétan elkezdtek kioktatni, hogy milyen felelőtlen vagyok, és a főnököm hogyan engedhet beoltatlanul dolgozni. Ha nem lett volna fontos, hogy megvizsgáljon azonnal feláltam volna és minden bizonnyal elég rendesen kiosztottam volna. Másnap szerencsére az oltásnál emberségesek voltak, de ez nem volt elmondható az utána napon következő vérvételen. 

Mivel fővárosban élek, de saját lakásom nincs, így az itt való lakhatásomat kivétel nélkül kizárólag az albérleti szerződésemmel tudok igazolni, amit egyszer elfogadnak, egyszer pedig nem. Mivel eléggé felkaptam a vizet, így az otthoni kórház szakrendelését hívtam fel, ahol szerencsére emberségesek voltak és megfelelő tájékoztatást kaptam. Szembesültem azzal, hogy az ottani orvos oltásellenes, így amikor jeleztem, hogy beoltottam magam, akkor magánrendelést javasolt. Mindezek mellett rengeteg dolgot olvastam az interneten, így aztán belekezdtem gyógytea kúrába, valamint napi kétszeri fürdést is bevezettem. Az egyik a hagyományos, s a másik pedig egy kamillás fekvőfürdő. A vicces az egészben, hogy nagyjából három hétig szenvedtem bőrproblémával, bőrrepedéssel és mellé fájdalommal, és ahogyan abbahagytam a gyógyszereket és kenőcsök használatát azonnal javulásnak indult a bőröm alig két nap alatt. Egyik oldalam örül ennek az eredménynek, mert minden bizonnyal akkor valami gyulladás vagy valami enyhe fertőzést kaphattam el, de a másik oldalam pedig dühös. Hiszen beoltattam magam, továbbá nem kis mennyiségű pénzt költöttem el, hogy meg tudjam magam vizsgáltatni, és a javasolt dolgokat betartsam. Emellett pedig elegendő lett volna pár doboz gyógynövény teát vásárolni. Bízom benne, hogy kis idő múlva megszűnik a problémám, habár egy hónap múlva sikerült a helyi kórházba kontrollvizsgálatot elérnem, s nem kell majd elmennem. Annyi bizonyos számomra amennyiben minden rendben lesz és ennek köszönhetően megszűnik a problémám mindenképpen életmódváltást fogok csinálni, amiben fontos szerepet fognak játszani a gyógynövények fogyasztása teaként, esetleg bizonyos időközönkénti bennük való fürdés. 

Más komolyabb problémám nem volt szerencsére. A hónap végére még egy hét szabadságot is kaptam, így legalább volt időm pihenni, és kicsit lenyugodni a fentiek által okozott idegeskedés miatt. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy mozoghassak kicsit a szabadban, így aztán sokszor kénytelen voltam itthon ülni, és ahogyan látom az időjárás előrejelzést valószínűleg a jövő hét is a munkáról fog majd szólni. 

Lesz a jobb a helyzet?

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki megjósolta volna, hogy hogyan is fog alakul majd a 2020-as év. Az valahol egyértelmű volt, hogy egy világjárványon nem leszünk túl két hét vagy két hónap alatt, azonban most a hideg idő beköszöntével ismét megugrott a fertőzöttek száma. Pont minap beszélgettük többekkel, hogy vajon megint milyen telünk lesz, mert mondjuk én nem szeretném, ha ismét egy időszak arról szólna, hogy elmegyek dolgozni és hazajövök. 

Ámbár tény és való, hogy én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan pozícióban és munkahelyen dolgozom, ahol bizony kevés az esélye annak, hogy bezárjunk, vagy felmondjanak. Abból a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hogy én nem lettem eddig még beteg, és sokan mások sem a környezetemben, aki pedig igen, az megúszta komolyabb problémák nélkül. Természetesen szeretném megúszni, ámbár oltáson nem gondolkozok, hiszen több oltott kollégám is ennek ellenére elég komolyan megbetegedett. Persze lassan, de biztosan érkezik a december, és megindulnak az ünnepi felvásárlások és az ünnepi láz majd magába keríti az embereket. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindenféle ünnep hidegen hagy, amelyek úgymond csak egy piros napot jelentenek a naptárban. Kérdés persze adott, hogy mennyire is fogok tudni majd kikapcsolódni, valamint pihenni, ha ismételten komolyabb korlátozásokat vezetnek már be.
Mondjuk az is igaz, hogy sok múlik az időjáráson is, hiszen a héten három napon keresztül elég komoly szél volt, így nem nagyon tudtam komolyabban mozogni a városban, és inkább itthon ültem. Annak ellenére, hogy jó volt nem menni dolgozni mégis kissé keserédes volt, és nagyon bízom benne, hogy a decemberi hónap kissé kellemesebb lesz majd. Főleg úgy, hogy tervbe van véve a hazautazás ünnepkor. Habár tény, hogy nem az ünnep miatt, hanem az eltelt idő miatt, ameddig nem voltam otthon. 

Búcsú a nyártól

Ismét eljött az az idő, amikor el kell búcsúzni a nyártól. Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy nem volt épp jó nyaram. Nem mondom, hogy negatív volt, hiszen kellemetlen dolgok nem nagyon történtek velem. Voltam otthon is, sikerült egy nagyobb lakásba költözni, illetve valamilyen szinten sikerült beilleszkednem a jelenlegi azon a helyen, ahová a felsővezető át tett felsőbb pozícióba. Anyagilag akkora előrelépés nem volt, de jó pár negatívum eltűnt a munkakörnyezetemből, hogy más területre kerültem.
A nyár kissé kemény volt, hiszen kevesen voltunk az új helyen, így nem nagyon tudtam elmenni szabadságra. Azt is augusztusban sikerült meglépnem, és sajnos olyan meleg volt sokszor, hogy kimaradtak a kedvenc elfoglaltságaim, mint a sétálás, kirándulás. És sajnos sikeresen magamra is vettem azt a rossz szokást, hogy elmentem dolgozni, majd hazajöttem, és nem mentem sehová. De ezt az utolsó hetekben igyekeztem levetkőzni. Így aztán örültem, hogy kicsit enyhébb lett az idő, mert így ismét eljutott a Hűvösvölgybe, ahol a Kaán Károly kilátóig felsétáltam. 

Sajnos ismét egyedül kellett ezt a túrát megtennem, de már nagyon szerettem volna a kilátóig felsétálni. Szerencsére eltévedés nélkül ment és semmiféle baleset nem történt velem. Meg is voltam lepődve, hogy mennyire hamar felértem, továbbá milyen szép kilátás tárult elém. 

A szeptemberi terv az lett volna, hogy most nem én utazok haza, de sajnos ez nem valósult meg, mert sajnos a családban felütötte a fejét a covid, de szerencsére mindenki remekül viseli. Jó pár szabadtéri program így csúszott, de annak örültem, hogy ismét kijutottam a Margit szigetre, és remek látványban volt részem, és végre társaságom is akadt annak ellenére, hogy mindez hétköznap történt. 

Annak kifejezetten örülök, hogy kissé visszább vett a nyár, mert már nagyon nem bírtam a nagy meleget, hiszen izzadtam is rendesen, és így kimozdulni elég nehéz lett volna. Minden lehetőséget megragadtam, hogy kimozdulhassak, de sajnos a munka sok időmet lefoglalta. Igyekeztem kikapcsolódni, így sokszor a zenehallgatásban találtam meg a megfelelő stresszoldó lehetőséget. Emellett pedig sikerült új emberekkel is megismerkednem. Távlati terveim nincsenek, csak a korábban meghiúsult fővárosba való rokoni felutazás, továbbá a szabadba való kimozdulás, ha az időjárás engedi. 

A séta

A pozíció és a munkavégzésének helye magával hozta azt a fajta problémakört, hogy az új csapat, és a kieső tagok miatt sajnos nyáron elmaradt a szabadságom kiadása. S az elsőt is augusztusban sikerült megvalósítani. Már akkor is megfogadtam, hogy nem tudom mi várható járványügyileg, de mindenképpen biztos voltam benne, hogy majd szeretném a szabadidőmet rendesen kihasználni, és lehetőleg olyan tevékenységeket összehozni, amelyek feltöltenek is. Az első hét kissé megerőltető volt, hiszen próbáltam bepótolni mindent, amire szabadidőmben nem volt lehetőség. Hiszen volt ismét egy költözés, noha most nagyobb lakás miatt, valamint többször fordult elő, hogy csak hazajöttem, és leültem a TV elé, amelyről jelentősen leszoktam az elmúlt két évben, amikor felköltöztem a fővárosba.
Nagyon sokszor mozdultam ki, s több bejegyzésemben is leírtam, hogy a fővárost nagyon nem tartom kerékpár barátnak, így a kerékpárom lent maradt a korábbi lakhelyemen. Így aztán a kerékpározást felváltotta a séta. Így történt, hogy a szabad hétvégémen úgy döntöttem kilátogatok a rég látott Hűvösvölgybe, azonban némi séta után a telefonom keresője feldobta, hogy nagyjából egy órányi sétára van a Budakeszi vadaspark. S mivel volt három órám zárásig, így végül úgy döntöttem lesétálok oda. Az más kérdés, hogy a térkép navigációja elég érdekes útvonalat adott ki, de végül odaértem. 

A belépőjegy ára szerintem nem volt magas, habár korábbi hasonló jellegű kiruccanásaimnál többen jelezték, hogy magasak a jegyárak. Legyen szó állatkertről, vagy valamilyen hasonló jellegű létesítményről. Ilyenkor mindig jeleztem, hogy nagy állatbarát, és emellett állatrajongó vagyok, így nekem megéri a jegy árát, továbbá érdekes módon sokszor olyanoktól kaptam meg ezeket a kritikákat a jegyárakkal kapcsolatban, akik ennél sokkal többet elbuliznak, vagy az adott jegyár többszörösét elköltik például cigire.
Bevallom meglepődtem, hogy mennyire könnyen odataláltam gyalog. Főleg úgy, hogy egy részét erdős részen ösvényen kellett megtennem. De nem adtam fel, így végül sikeresen lesétáltam, így nagyon örültem, amikor szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy van bankkártyás fizetés is. A vadaspark nem hatalmas, és volt pár rész, ami le volt zárva, de nekem tetszett. Nem mondom, hogy idén fogok menni, de jövőre azért betervezek egy sétát ismét, ha kijön a jó idő. Ami külön tetszett, hogy volt egy dinoszaurusz park része is, amely elég jól lett megcsinálva. Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni, hogy oda külön jegyet kellett váltani, és sajnos ugyanannyiba került, mint a vadasparkba való belépő, ami így azért nem tartottam túl barátinak. Főleg úgy, hogy a bejárat előtt nem lehetett jegyet venni csak a főbejáratnál. 

Elég jó idő volt, és feltöltődve mentem dolgozni. Az igazsághoz az is hozzátartozik természetesen, hogy korai őszies idővel állunk szemben, tehát esti órákban azért jelentősen hűl le a levegő, s ezt azért én ki is használom. Igaz, hogy vastagon kell felöltözni, de legalább nyitott ablaknál kellemeset lehet aludni, így az elmúlt egy hétben ez is hozzájárult a kellemes alvásomhoz, és a kicsit kipihentebb önmagamhoz. Mindezek mellett most kivételesen a fővárosba való felutazás fog megtörténni családon belül, így ebben a hónapban is van nagyjából egy hetem, és programbörze, amivel kapcsolatban remélem nem lesznek negatív tapasztalataim, továbbá a mai napon sikerült két év után ismét eljutnom a moziba. Annak viszont mindenképpen örülök, hogy kézhez kaptam a bérpapíromat, és a fentiek mellett még így is lesz legalább egy hetem pihenni.