The Last Of Us poszteren

Magáról a The Last Of Us-ról nagyon sok írást jelent meg a blogon belül is. Annak mindenképpen örültem, hogy nem film, hanem egy sorozat készül belőle, mert ha alapul veszem, hogy egy játék az alapja, akkor egy sorozatnál jobban ki tudják dolgozni a történetet, mintha másfél vagy két órás játékidőbe kellene belesűríteni az egészet. Természetesen ehhez kelleni fog majd némi alkotói tehetség is. Most azonban érkezett egy plakát, ami előre jelzi, hogy bizony már nem sok van hátra a premierig. 

Taken: A teljes sorozat

Magyar cím: Harmadik típusú emberrablások 

Emlékszem, hogy gyermekként mennyire rá voltam izgulva a szellemes és az idegenes történetekre. Tény és való, hogy kevés minőségi alkotás született ezekkel kapcsolatban már akkor is, de mindig érdekes visszagondolni rá, hogy ilyeneket megnézve mennyire féltem este lekapcsolni a lámpát esetleg kimenni az udvarra éjszaka. Egy bejegyzés kapcsán pedig szembe jött velem ismét ez a sorozat, s mivel haloványan emlékeztem rá, s minisorozatról van szó, így három nap alatt ismét letudtam. 

Tovább

The Winchesters: 1×01 (Pilot)

Emlékszem arra, amikor még TV mellett aludtam el. Egy megfázásnak köszönhetően otthon voltam kénytelen maradni, s egy pénteki napon pont sikerült elcsípnem az RTL Klub akkori péntekenként leadott sorozatát este tíz után. Aztán jött az internet korszak, s mivel unatkoztam, így eszembe jutott eme széria, s mivel a magyar adók nagyon sokszor nem vetítettek tovább sorozatokat kíváncsiságom pedig megvolt így aztán elkezdtem kutakodni. Azt gondolom a költségvetés és a kreativitás tökéletes iskolapéldája volt a Supernatural, amelynek első pár évada volt egyébként nézhető, de ezek kapcsán elmondható volt, hogy egy sima kis misztikus szériát kaptunk némi vígjátékelemekkel. Aztán jött a soron következő évad, aminek a vége olyan minőségi emelkedést hozott a sorozat kapcsán, hogy akkor középiskolásként az egyik fórumon töltöttem elég sok időt várva az új évadot. Akkor pedig elindult a folytatás, amely szép lassan elhozta a minőségi romlást. Ugyan abbahagytam, de mivel végül véget ért a sorozat pótlás nem volt kérdés. Aztán pedig szembe kerültem az előzménysorozattal, mely nemrég volt a premierje. A véleményem pedig az, hogy a “holtakat hagyni kellene nyugodni”, s ez igaz a vizuális tartalmakra. 

Tovább

Interview with The Vampire: 1×01 (Pilot)

Ahogyan többször is írtam sorozatokba manapság már elég nehezen kezdek bele. Ennek egyik jelentős oka, hogy nagyjából tíz évvel ezelőtt még azt gondolom volt tartalmi választék, ami már akkor is megcsappant, de például ha még visszanézek, akkor középiskolásként konkrétan faltam a szériákat. Mára a nyomon követett sorozatok száma már egy számjegyű lett sajnos, ami egyrészről köszönhető annak, hogy sok kedvenc véget ért, másrészről pedig én hagytam abba, mert meguntam. Nem a fő tervem, hogy a sorozatok jelentsék az itthoni szórakozást, de azért van némi hiányérzetem, amikor nem tudok, vagy nincs kedvem itthonról kimozdulni, s nem igazán tudom magam elfoglalni. Azért hiányzik az az érzés, amikor leülök egy sorozat elé, s még csak egy részt látok, de már magával ragad, s alig várom a következő epizódot. Újonc listát megtekintve kevés keltette fel az érdeklődésem, de még mindig az a véleményem, hogy kellene némi minőségi tartalom nekem. Az egyik próbám pont a Interview with The Vampire volt, melynek filmes változatát szerettem, de a sorozatot csak förtelmesként tudtam megélni. 

Tovább

Last Light – 1×01 (Pilot)

Sok sorozatos bejegyzésben leírtam azt, hogy nehezen kezdek bele új szériákba. Régen ez kicsit másabb volt, hiszen szórakozási lehetőségeim eléggé szűkek voltak, így maradt az internet és a TV. Ez az elmúlt években jelentősen megváltozott, s rászoktam arra, hogy bizony, ha valami nem tetszik, akkor abba kell hagyni valamint komoly döntést kell hozni, hogy mivel üsse el az ember az idejét. Maradjon itthon a képernyő előtt vagy pedig éljen szociális életet. Én sokszor az utóbbit választottam, de mostanság ismét elkezdtem érdeklődni a sorozatok iránt. Igaz korábbi szériákat kezdtem el újra nézni. A sitcomok vannak elől, hiszen velük gyorsan lehet haladni, s húsz perc bármikor beleférhet az ember idejében. Műfaj tekintetében elég széles a vizuális étvágyam, s ezért is tettem próbát az öt részes Last Light-tal, ami sajnos nálam az első résznél elvérzett. 

Tovább

Elkezdődött, aminek senki nem örül

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

Sikoly a virtuális sírból: Érkezőben a Drága örökösök 5.évada?

Annak idején végignéztem a sorozatot, amelynek egyetlen egy hibája volt, hogy napi széria volt. Ennek legtöbbször az volt a hátulütőlje, hogy sajnálatos módon sok volt az üresjárat, hiszen az epizódszám miatt sok volt a töltelékrész. Még a télen újranéztem bár tény, hogy az unalmasabb részeket átpörgettem. Azonban két héttel ezelőtt érkezetett egy információ mely szerint az RTL Klub visszanyúlna egy korábbi sorozatához, amely nem más lenne, mint a Drága örökösök. 

A sorozat egyébként egy teljes évadot kapott, s mindezek mellett pedig le is zárták a történetét. Így elég érdekes lenne, ha visszanyúlnának hozzá, hiszen kérdés adott lenne vajon mennyire is lenne sikeres. Mindekezek mellett pedig azt is figyelembe kell venni, hogy ha sikeres volt, akkor nem biztos, hogy bolygatni kellene. Hivatalos információ egyelőre nem érkezett, de én úgy vagyok vele, hogy amennyiben tényleg visszatér mindenképpen nyomon fogom majd követni. 

Resident Evil: 1.évad

Magának a franchise-nak soha nem voltam igazi rajongója. A szörnyű magyar címet viselő filmekkel tettem próbát, amelyből azt hiszem az első három volt az, ami tetszett, de a többi az a tipikus szódával elmegy egyszer megnézhető darabnak bizonyult nekem. A tetszési határ talán azért is volt nálam alacsony, mert én először a filmet láttam, s nem ismertem a háttértörténetet a koncepciónak. Azóta persze tettem pár kísérletet, de játékok szempontjából nekem kiesett, mint szórakozás. Persze a filmeket végig követtem, majd jött egy semmit nem érő reboot, s most pedig a Netflix jóvoltából kaptunk egy felemásra sikeredett nyolc epizódból álló egyelőre első évadot, s majd eldől, hogy teljes sorozatként lesz emlegetve, vagy pedig további részek fognak-e hozzá készülni. 

Tovább

The Lazarus Project: 1×01 (Pilot)

Mindenképpen vágytam valami újra. A mai korszakra elég jellemző a reboot vagy a remake esete, de azt is ide lehet sorolni, ahogyan a sorozatok kapnak filmes feldolgozást esetleg fordítva. Ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy talán a The Lazarus Project megér egy esélyt még akkor is, ha az eredeti filmre szinte nem is emlékszem. Természetesen most is egy unalmas perceimet szántam rá, amikor úgy éreztem, hogy szinte semmi elvárás nélkül fogok a képernyő előtt ülni. 

Tovább

Parallels: 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben is taglaltam, hogy mennyire eltűntek a sorozatok az életemből. Ezeknek két okot írtam le. Az egyik, hogy a kedvencek véget értek, s utódnak nem nagyon érkeztek olyanok, amelyek lekötöttek. S akkor még nem említettem szót azokról, amelyeket saját döntés alapján abbahagytam. Egy összegző írás után viszont úgy döntöttem, hogy itt az ideje ránézni néhány oldalra, hogy milyen premierek voltak az elmúlt időszakban, s ezáltal bepróbálni párat. Ezek közül az egyik volt a Parallels. 

Tovább

Resident Evil: 1×01 (Pilot)

A Resident Evil egy olyan alkotás, amely számítógépes játékként indult hódító útjára, s elég nagy utat járt be. Ámbár én soha nem voltam rajongója. A filmes adaptáció nagyon sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem talán az első három tetszett. Aztán az is szépen elindult a lejtmenet felé, s az egész kezdett arra emlékeztetni, mint régen a tévében futó szappanoperák. Azonban adtam még egy esélyt a sorozat feldolgozásnak. Ha egy franchise sikeres, akkor egyértelmű, hogy abból pénzt kell szerezni. Nem véletlen, hogy amikor elfogy a kreativitás, akkor jönnek többnyire a remake és a reboot változatok. Így van ez a Resident Evil-lel is, amely kapott már egy Resident Evil: Welcome To Racoon City reboot féle “valamit”, s most pedig jön egy sorozatos feldolgozás. 

Tovább

Lesz-e feltámadás sorozatfronton?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem azzal kapcsolatban, hogy mennyire megcsappant az általam nyomon követett sorozatok száma. Egy jelentős része véget ért, de másik felét végül én hagytam abba. Próbálkoztam régi kedvencek újra nézésével, de csak rövid időre kötött le, így nagyon vágyom némi újdonságra. Kérdés persze adott, hogy vajon mennyire is leszek ezen a téren sikeres ismét. 

Mint korábban többször is írtam, hogy a legnagyobb problémám a szabadidőm jelentős részének csökkenése, valamint az itthon tartózkodás minimálisra csökkentése. Utóbbi természetesen kikapcsolódással telik, de sajnos a szélsőséges időjárás valamint a munkahelyi stressz miatt munkanapokon ledolgozott nap után inkább már itthon vagyok. Ezért úgy döntöttem, hogy átnyálazok pár írást az elmúlt időszakban, valamint továbbá nagyjából három évre visszamenőleg, hogy esetleg akadt-e olyan sorozat, ami elkerülte volna a figyelmemet. Ami egyébiránt vicces, hogy csekkoltam a sorozatkövető oldalamat, s csak lestem, hogy összesen három (!) általam követett sorozat van. Az egyik A mi kis falunk, s a másik a South Park. Ez mellett még a nemrégiben második évaddal véget ért, s számomra megtekintés előtt álló Superman & Lois van. Gyorsan nekifutottam pár írásnak sorozatos oldalakon. Így a következőkkel teszek próbát: 

  • Resident Evil 
  • Parallels 
  • Ms. Marvel
  • The Lazarus Project

Mindezek mellett totálisan elmentem az idei amerikai Upfronts mellett is. Így nagyon nem is néztem, hogy akad-e olyan, amit majd ősszel próbára tennék. Azonban ezek közül is sikerült összeszedni. 

  • The Whincesters
  • Alaska Daily
  • Quantum Leap

Sorozatok esély nélkül (2.)

Amikor nincs kedvem kimozdulni esetleg az időjárás olyan, akkor mindig elkap az az érzés, hogy mit is kellene csinálni. Az elmúlt években a zenehallgatás volt az egyik olyan dolog, ami töretlen maradt nálam, s még mindig tud szórakoztatni, de persze abból is elég napi kettő vagy három óra. Amikor épp nincs kedvem hozzá, akkor pedig jön a legnagyobb probléma, hogy mit is kellene csinálni? Ilyenkor pedig eszembe jutnak a tinédzseridők vagy csak simán a tíz évvel ezelőtti időszak, amikor amennyiben otthon töltöttem az időmet a főbb szórakozást többnyire nem a filmek, hanem a sorozatok jelentették. De mi is történt? 

Az egyik legnagyobb probléma, hogy az elmúlt három évben már egyre nehezebben kezdek bele új sorozatokba. Ennek oka pedig leginkább az, hogy ott is történt némi változás, amelynek köszönhetően nagyon sok nem igazán jön be, így sokszor már az előzetesekkel egy hatalmas bukást produkálnak nálam, így már nem is kezdek bele, mert egyszerűen nincs értelme. Több összegző írás született tőlem a sorozattokkal kapcsolatban, s újra kedvem támadt írni ugyanis nosztalgia mindig nagyon jól tud jönni. Ha már tegnapi napon tettem egy bejegyzést a sokszor nekifutott, de végül abbahagyott sorozatokkal kapcsolatban, akkor most jöjjön egy olyan írás azokról, amelyek nálam szintén esélytelenek, habár végig néztem őket, de újrázni biztosan nem fogok velük kapcsolatban. 

Tovább