Az ember sokszor ráeszmél arra, hogy mennyire gyorsan telik el az idő. Észre sem vesszük, s még csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk csinálni az adott évben évkezdéskor, s pár pillantás után már a karácsonyra készülődünk. Maga a hónap nem volt túl mozgékony, de ellenben nagyon sok munkával telt. Mindezek mellett annak persze örültem, hogy kaptam szabadnapot és szabadságot egyben, így ezt a pár napot úgy döntöttem, hogy itthon fogom tölteni. A hazautazást már másnap reggel megvalósítottam, s szerencsére nem esett az eső, így szárazon sikerült hazaérnem. Természetesen kevesebb szórakozási lehetőségem volt adott, mint a fővárosban, de annak örültem, hogy mindenszentek előtt a hősök temetője legalább nyitva volt.
Mint ahogyan fentebb is említettem sok munkám volt, s sajnos szembe kellett néznem az óraátállítással is, amiről továbbra is az a véleményem, hogy igazán el lehetne már törölni, mert sok értelmét én sem látom. Mindezek mellett persze fontosnak tartom megemlíteni, hogy most engem is megviselt az átállítás, mert tulajdonképpen el is felejtkeztem róla. Szerencsére az eszközök egy kivételével mind átállt, így a vonatot se késtem le, de csak délután ébredtem rá, hogy egy órával visszaállításra került megint az idő.
Az mindenképp meglepett, hogy a vonat pontosan indult, s pontosan is érkezett meg. Szerencsére a sokaknak létező négy napos ünnepből én nem sokat éreztem, mert minden nyitva volt, s mindenki úgy viselkedett, mint az átlagos napokon. Természetesen idehaza sem viselkedtem másképp, így az utolsó októberi napokat is sétával töltöttem, így elég jó statisztikával rendelkeztem az egészség applikáció szerint.
