TV Sorozatok III: A legjobb befejezések

Ha már megvolt a legrosszabb kivitelezések, befejezések illetve a legfájóbb kaszák, akkor elérkeztem az utolsó körre, ami a sorozatos témakörben feldobható. Még pedig a legjobb befejezések.
Kevés sorozat az, aminek megadatik, hogy normális, s kerek befejezést kapjon. A legtöbb elhullik menet közben, félbehagyva a rajongók, s nézők legnagyobb bánatára, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek teljes kört futnak le, s végül szerencsésen, s mindent kielégítően búcsúznak.

Teljes bejegyzés

TV Sorozatok I: A legrosszabb kivitelezések, befejezések

Sorozatok. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki nem látott volna, illetve tetszett volna neki legalább egy. Egy széria megalkotása elég összetett feladat, s nem minden esetben lesz siker, vagy tart ki a siker a sorozat végéig. A sorozatok java része meg sem éri, hogy rendes befejezése legyen, s amelyik meg igen, azoknak a többsége is rosszul szokott sikerülni. S akkor még nem is ejtettem szót az epizódokról epizódokra, valamint évadról évadra történő minőségi romlásról.
A legtöbb sorozatot középiskolásként néztem, mivel a szabadidőmnek pénzhiánynak köszönhetően java részét itthon töltöttem, s főleg a nyarak teltek folyamatosan sorozatos pótlásokkal, felzárkózásokkal. Iskolás koromnak majdnem tíz éve vége, s rengeteg sorozatot kezdtem el, hagytam abba, illetve szerettem meg, s néztem végig. Ennek tudatában fordult meg a fejemben, hogy ideje egy szubjektív listát összeállítanom ezekről. Első körben jöhetnek a rossz kivitelezések, és befejezések.

Teljes bejegyzés

Az eltűntek: Lost

S akkor tegnap este megszületett bennem az elhatározás, hogy eljött az ideje, hogy közkincsé tegyem az utolsó kizárólag a sorozatról szóló posztot. Végül is elég csak a Lost tag-re rákattintani, hogy mennyi bejegyzés bukkan elő a szériáról eme lasssan hat éve vezetett blognak.

Tavaly jubilált a széria, s szinte nem volt olyan sorozatos oldal, amely ne foglalkozott volna  szériával. Bevallom bennem is megfordult a gondolat, hogy valamit én is mondok róla a kibertérben. Főleg annak köszönhetően, hogy a lezárás után sikerült megszereznem a HD változatot, amit újra is néztem. De valahogy ez nálam elmaradt időhiány tekintetében. Én az a fajta vagyok, aki vásárol eredeti tartalmat, de ezeket szinte kizárólag digitális adathordozón vagyok hajlandó megtenni. Nagyon sok mindent megvásároltam idehaza, de sajnos vannak hiánycikkek (főleg sorozatok Blu-ray lemezeken), így végül rákaptam a külföldi rendelésre. Főleg azért, mert szállítási költséggel is olcsóbbak, mint itthon megvenni egy sorozatos DVD-t. Így jutottam el a The Complete Collection névre hallgató Blu-ray kiadásra, amelynek köszönhetően tegnap este ért nálam véget a sorozat ismét. Ámbár most tömörítetlen, nagy felbontású, s mindemellett gyönyörű szép minőségben.
Így részemről – bár megkésve – jöhet a „tíz éves a Lost” írás.

Teljes bejegyzés

Én és az impulzus vásárlás

Nagyon sok mindent nem vártam az új évtől. Terveim nem voltak, s nem is volt semmilyen elképzelésem. Legjobban viszont mégis az foglalkoztatott, hogy a decemberben bevállalt túlórákból vajon mennyit is látok majd kézben, s mennyi megy majd el szépen adóba. Szerencsére pozitív meglepődés volt, hisz maradt is a zsebemben bőven pénz, viszont azért némi keserű szájíz is volt, hisz nem túlzottan tetszett, hogy mennyit is kellett befizetnem az államnak. Habár annak örülhetek, hogy semmilyen „mutyka” nincsen, így adózásnál nem kerülhetek bajba, illetve nem nyekereghetek, hogy ez nem lett kifizetve, az nem lett kifizetve. Viszont tény, hogy ebben a hónapban is egyre inkább bizonyítva lett, hogy én az a fajta vagyok, aki nem tud úgy bemenni egy üzletbe, hogy ne csábuljon el egy-egy olcsó árcímkének úgy, hogy mondjuk az adott termék nem létszükséglet, esetleg nem veszem hasznát később. Ebből fakadóan pedig ideje lenne megtanulnom nagyon tudatosan vásárolni, mert később nagy bajban is lehetek. Főleg, hogy összeszámolva ebben a hónapban nagyjából 6700 forintot buktam a fentiek miatt.

Annak (egyelőre) örülök, hogy különösebb anyagi gondjaim nincsenek, s ha akad is rizikósabb hónap, azt általában kettő, vagy három hónap alatt rendbe tudom szedni. Az más kérdés persze, hogy általában az egy havi fizetésemet sikerül teljesen felélni. S ezen gondolkoztam el minap, hogy a kormányintézkedések miatt feltehetően ismét fog csökkenni a bérem valamilyen szinten. Ebből fakadóan gondoltam azt, hogy kicsit tudatosabban kellene vásárolni, s nem hagyatkozni az impulzus dolgokra. Teszem azt az árcímke, vagy amit a szemem megkíván. Talán egy kezemen megtudnám számolni, hogy az elmúlt fél évben megvásárolt dolgok hány százalékára is volt teljesen szükségem.
Ebben a hónapban sikerült beújítanom egy új billentyűzetet, ami egy ötösbe került. Igazából a MediaMarkt-os körutamnál botlottam bele. Mivel egyébként sokat írok, így szükségszerű, hogy olyan klaviatúrám legyen, amit szeretek is, s kényelmes. A jelenlegi nagyjából 2 ezer forint környékén mozog, s ezt is ott vettem. Egyetlen egy negatívuma, hogy aktív használat után nagyjából fél év után már kicsit hangos. És a támasztó részeit többnyire letöröm. Ebből fakadóan az nagyon tetszett, melyet ki is tudtam próbálni. Itthon azonban nem váltotta meg a napvilágot, így végül a családban lett egy új klaviatúra. A másik egy leértékelt játék volt, mely túlságosan nem nyerte el a tetszésemet, s ahogyan néztem használtként nem is nagyon tudom elpasszolni. Remek.

A másik dolog, amin elgondolkoztam, hogy túlságosan görcsös lettem az elmúlt egy év alatt, ami leginkább abból fakad, hogy túlságosan megtervezek mindent, aminek végül az a végeredménye, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy kellene, vagy pedig nem tudom magam jól érezni. Első lépés ennek kiküszöbölésére az volt, hogy magamba néztem, s elfogadtam, hogy ha az ég le is szakad akkor sem leszek koránkelő típus. Mert mindig erre görcsöltem, hogy milyen „nagyszerű” is lesz, ha majd megyek dolgozni nagyjából kettő, vagy három órás alvás után. Főleg úgy, hogy sokszor azért nem tudok aludni, mert azon stresszelek, hogy az óra megtekintése után körvonalazódik bennem, hogy már régen aludni kellene. Na ez az, amit elkezdtem magasról jó vastagon lesz*rni. Így felkelek reggel kilenc, vagy tíz óra tájékán, s ekkor tudom, hogy bizony aznap nem fogok korán elaludni. De inkább zenét hallgatok, filmet nézek, s mentálisan kikapcsolódok, s így legalább hasznosan töltöm el az időmnek ezt a részét. S mikor elálmosodok, akkor pedig megyek aludni. Mint például most is. Igaz, hogy hajnalban kelek, de még itt írogatok.
A tervektől pedig el akarok mindenképp tekinteni. Gondolok arra, hogy egyre inkább észrevettem magamon, hogy mindent megtervezek szinte percre pontosan. Pont ebből fakadt az, hogy sokszor nem is sikerült jól éreznem magam teszem azt egy film megtekintése közben. Na ezen próbálok teljesen változtatni, s azt csinálni a szabadidőmben, amihez kedvem van, mert így sokkal nagyobb a szórakozási faktor.

…és hogyan telik a hónapom? Nagy szívfájdalmam, hogy hó helyett jelen pillanatban is eső esik. Ez kicsit elszomorít, mert tartok tőle, hogy majd márciusban lehet majd szánkózni, illetve a régi emlékek kapcsán kicsit sem emlékeztet ez arra, hogy tél lenne. Bár tény, hogy a tavasz hamarosan itt van, s nem sokat kell már addig várni. Sokat gondolkoztam rajta, de az idő miatt egyébként is itthon ülök többször, s mivel munka előtt, után szinte kizárt, hogy megyek valahová, így kellett valami, amivel elszórakozok. Mivel nálam a TV kapcsán már a HD anyagok uralják a terepet, így eredeti kiadásnál már a Blu-ray-t részesítem előnyben. Egyetlen egy szívfájdalom, hogy nagyon sok minden nem jelenik meg itthon, illetve a sorozatok ebből a szempontból hiánycikkek.
Gondolkoztam, hogy mely sorozatot kellene újranézni. Így került fel a listára a Lostmellyel kapcsolatban arról gondolkoztam, hogy honnan is tudnám megszerezni a részeket Full HD felbontásban. Végül nyert az eredeti kiadás, melyet tegnap vehettem kézbe. Fizikailag nagyon korrekt az egész, s mivel ma már nekiültem a részeknek azt kell mondanom, hogy vizuálisan meglepett teljesen. Ilyen minőségben a részeket sehol nem tudtam volna letölteni, illetve havi egy évadot akartam megvásárolni. De úgy nagyjából szállítási költséggel együtt 45-50 ezerbe fájt volna, így inkább megvásároltam a teljes kiadást, így jobban jöttem ki. Persze februárra semmit nem tervezek anyagi szinten.

…és kíváncsi leszek, hogy a leírtakat mennyire is fogom tudni betartani!

Névnapi ajándék lesz-e a Lost: The Complete Collection

Annak idején nagyon magával ragadt a Lost világa. Bevallom, hogy az első három évad volt az, ami maradéktalanul bejött. Utána a többit már feltételekkel fogadtam el csak.
Ha az ember belekezd valamibe – főleg akkor, ha az örömet okoz neki, vagy szórakoztatja – akkor bizony elég nehéz leállni. Na már most nálam tökéletesen igaz ez az eredeti kiadásokkal szemben. Nem csak azért, mert ténylegesen jobb képminőséget kapok, hanem az extrák sem egy elhanyagolható tényezők. Annak idején terveztem a megvásárlását, de az ára miatt sajnos kiesett nálam. Természetesen hozzátartozik mindehhez, hogy ugyan megjelent itthon a teljes sorozat DVD-n, s jóformán csúnya szófordulattal éljek már szaré, húgyé árulják nem tartok rá igényt. A fórmátum miatt. Az új TV készülék is lényegében „rákényszerített”, hogy áttérjek a Blu-ray minőségre, mely tökéletes kép és hangminőséget jelent legtöbbször. És ugyebár tudjuk, hogy itthon nem jelennek meg sorozatok ebben a formátumban.

Még az előző hónapban kicsit felkaptam a vizet, hogy a Terminator: The Sarah Connor Chronicles tele volt reklámmal, mert csak a tv-ből rögzített HD változatot tudtam ennyi idő megszerezni. Az angol amazon oldalát lapozgatva láttam, hogy szállítási költséggel együtt két évadot Blu-ray formátumban megkapom annyiért, mint itthon egy friss DVD kiadást. Megrendeltem, meg is jött.
A tökéletes kép és hangminőséget alapul véve valami hasonló állt elő a Lost-tal is. Az első évad nagyjából négy ezer forintért elvihető, azonban a többi már kicsit drágább. Pont emiatt gondolkodok az alábbi kiadványon:

81RgEFY8QHL._SL1464_Ahogyan számoltam, ha külön vásárolnám meg az évadokat, akkor nagyjából 45 ezerből jönne ki, azonban ha a fenti kiadást veszem meg, akkor csak 24 ezer lenne. A youtube segítségével és pár fórum elolvasásával megvilágosodtam, hogy igazából ugyanazt vásárolnám meg egyben, mint külön. Csak jelen esetben az évadok kapnának egy gyűjtődobozt.

…meglátjuk.

Mi a helyzet a sorozatfronton?

A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából „csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Deadmelynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…

Búcsú a nyártól

Egyre inkább közeledünk ahhoz, hogy elbúcsúzzunk a nyártól, hisz ugyanis ideje korán beköszöntött a szeles, s esős időjárás. Szerencsére éppen erre az időszakra időzítettem a szabadságomat, így igyekeztem itthon elütni a szabadidőmet. Ugyan jobban örültem volna, ha kijutok a strandra, de sajnos be kell látnom, hogy az idei dolgok miatt megint csak egyszer tudtam kijutni, sajnos. Bár bízom abban, hogy jövőre teljesen másképp fog majd alakulni nem csak a nyaram, de az egész évem is.
Még tavasszal megszületett a terv, miszerint szeretnék majd egy jobb videokártyát a gépembe a jelenlegi a helyet, ugyanis akadt egy-két olyan játék, amelynek futtatásához kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy tökéletes formában tehesse tiszteletét nálam. A terv úgy lett volna, hogy a szeptemberi fizetésemkor érkezik az új kártya, azonban ahogyan lenni szokott általában soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellenének. Ugyanis két héttel a fizetés előtt a korábbi kártya szépen bemondta az unalmast, így kénytelen voltam idő előtt megrendelni egy újat, amely egy Gigabyte GTX 760 lett végül:

Probléma valóban nincs vele, s rendkívül jól teszi a dolgát. Első dolgom volt, hogy leformázzam a gépem, s minden visszakerüljön rá, így nem volt kérdés, hogy pár napos tesztelés jön, s a szabadságom egyik része is erről fog szólni. Korábbi kedvenc játékaim mind felkerültek, s köztük akadtak olyanok is, amelyek nem igazán működtek jól, de a jelenlegi kártyával tökéletesen teszik a dolgukat. Bevallom nem bántam meg a vételt, habár tény és és való, hogy elég kevés időm jutott arra, hogy tesztelhessem a kicsikét.
Aminek viszont örültem, hogy végre ismét elkezdődött a sorozatszezon, így végre nem fogok unatkozni. Habár eddig sem tettem azt, hisz továbbra is a korábbiakat nézem újra, ha már megszereztem őket HD minőségben. A Lost-tal elég szépen elhaladtam, s úgy érzem, hogy lazán eljutok az ötödik évadig. Utána már kérdéses lesz, hogy mit nézek tömény mennyiségben, de minden bizonnyal feltalálom majd magam. Habár egyelőre az új szériák közül eddig mindegyik elvérzett, s amelyiket pedig eddig nyomon követtem még nem tért vissza.

Egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is lesz a maradék hátralévő idő az idei évből, de azért bízom abban, hogy rendesen karácsonynak nézhetünk elébe, s talán némi „fehér lepel” is lesz majd. A szabadságomat kihasználtam, hisz sokszor eljöttem itthonról, hogy kiszellőztessem a fejemet, s mindezek mellett némi nagy takarítást is beiktattam, ha már hamarosan már fel kell készülni a fűtési szezonra, bár még elviseltem volna a nyarat még egy kicsit. Játékok terén pedig nekiálltam ismét a Crysis 3-nak, illetve a Tomb Raider Legend-nek, hisz utóbbival voltak problémák a korábbi kártyával, s ami leginkább fagyásokban manifesztálódott, s nagy meglepetésre az új kártyánál ilyen problémák nincsenek. Mindezek mellett persze lassan azt is el kell fogadnom, hogy beköszönt a vaskos ősz, s szépen jönnek majd a hideg idők. Egyelőre még csak esőben jelentkezett jelen pillanatban, de bízom abban, hogy kevés esőben lesz majd részünk. Egyelőre pedig úgy döntöttem, hogy ideje eltenni egy bizonyos időre a bicajt, ha már ilyen rossz idők járnak, mert megfázni nem szeretnék. Addig pedig szabadidőmben igyekszem hasznosan eltölteni azt, ami jut majd nekem, s bízom benne, hogy nem fogok majd kimerülni.