A nyárindító szó használata minden bizonnyal erős túlzás lenne június közepén, ha mondjuk az időben visszamennénk legalább tíz évet vagy többet. Úgy gondolom, hogy akkor még „évszakok” voltak, s nem arról szólt az egész, hogy nyárból mentünk télbe, mert voltak átmeneti évszakok. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy komolyabb mozgást iktassak be, azonban tegnap erre megvolt az alkalmam. Már hazafelé előkaptam a telefonom, s elkezdtem fotózni a már kissé nagyobb gólya fiókákat.
A héten megkezdtem a pályafutásom az új helyen, ami egyelőre jónak ígérkezik. Véleményem szerint a munkaerőhiány is szerepet játszott abban, hogy mennyire örültek, amikor jeleztem, hogy másik helyről jövök ugyan, de a jelenlegi cég alkalmazásában voltam eddig is. Tulajdonképpen pedig az adott hely ritmusát kellett felvennem, mert minden mást tudtam. Ennek is köszönhető, hogy a héten kicsit nagyobb lendülettel vágtam bele mindenbe. Sikerült elég jól megnyugodnom, hogy az éjszakáim is csendesebbek és nyugtatóbbak legyenek. Ennek köszönhetően szinte húsz perc se kell ahhoz, hogy elaludjak. Sikeresen megnyertem két szabadnapot is egyben, így amikor tegnap munka után jöttem haza csak pár órát töltöttem itthon. Estefelé, amikor már egyértelmű volt, hogy a beharangozott esőből nem lesz semmi átbicikliztem a szomszéd városba, ahol öt évig dolgoztam, de előtte pedig hat évig oda jártam iskolába. Majd pedig ott megnéztem a naplementét. Hazaérkezve pedig már egyértelművé vált, hogy a kutyáim már itthon lakónak tekintenek, s vártak is rám, majd pedig akkor nyugodtak meg igazán, amikor már itthon voltam, s alváshoz készülődtem.
Korábban is sokat bicikliztem, s elég szép számok jöttek ki. Tegnap azonban sikerült hosszú idő után ismét egy elég szép távolságot megtennem, ami engem is meglepett, hogy négy alatt jó esetben, ha tíz alkalommal használtam a drótszamaram, ehhez képest egy 52 km simán lement, s mai napon pedig mindenféle izomláz és egyéb problémák nélkül valamint kipihentem ébredtem. Így megvan a nyári programom.
