Jurassic Park címkével jelölt bejegyzések

Filmek a múltból

Írta: | | Film
Vélemény?

Ha már jó pár összegző bejegyzés született a sorozatokról, amiknek jelentős részét gyerekként, vagy tinédzserként kedveltem és/vagy láttam, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy hasonló jellegű írás legyen a filmekről is. Hiszen a sorozatok mellett nagy rajongója voltam a filmeknek is. Mai napig is tart, de már sokkal visszafogottabb vagyok ezen a téren, mint korábban. Ennek leginkább a szabadidő lecsökkenése a munka világába való belépés után, továbbá a fővárosba való költözés után sokkal több időt töltök a szabadban, vagy más helyeken. Ebből fakadóan pedig megváltoztak a filmnézési szokásaim. Sokkal nehezebben ülök be egy moziba filmre, valamint előfordul, hogy ha megtekintésre alkalmas egy film akkor is több nap telik el, mire hajlandó vagyok a képernyő elé leülni és megnézni. 

Teljes bejegyzés →

Filmek a gyerekkoromból

Írta: | | Film
Vélemény?

Amióta internet van, azóta az ember sok mindenhez hozzá tud férni. Főleg akkor tud hasznos lenni, ha éppenséggel nosztalgiázni akar az ember. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem mondhatom magam azért sokszor belefutok abba, amikor valamilyen tartalom visszaköszön, és eszembe jut, hogy milyen volt gyermekként. Azért nagyon sajnálom, hogy annak idején nem volt a technika annyira fejlett mint most, hiszen nagyon sok dolgot sajnos kizárólag az emlékeimben őrzök. Manapság pedig elég sok minden rögzíthető a megfelelő eszközöknek köszönhetően. Nagyjából egy hónapja született két bejegyzés tőlem, amelynek témája azon TV sorozatok voltak, amelyek gyermekként rám hatással voltak. Ebből fakadóan most újabb bejegyzés születik tőlem, amelynek középpontjában a filmek vannak. 

Teljes bejegyzés →

Új köntösben január 9-én!

Írta: | | Film
Vélemény?

Nemrégiben éppen azt taglaltam, hogy mennyire nem vagyok szerencsés lassan az elmúlt két évben. Azaz elég sok váratlan kiadásom van, melynek köszönhetően nem igazán tudok komolyabban előre tervezni, amennyiben olyan dolgot szeretnék vásárolni, amely teljesen új, és nem a régi pótlása. Ennek kapcsán merült fel, hogy a tavaly elhalálozott játékkonzol, mely Blu-ray lejátszóként funkcionált nálam legtöbbször egyelőre lecserélésre kerül egy hagyományos lejátszóra, hiszen amennyiben beadja a kulcsot a számítógép (ami múlt héten megtörtént beázás gépházba jutott folyadék után) jóformán maradnak az unalmas TV csatornák, s mobiltelefon nyomkodása. 

Ennek kapcsán a hét elején meg is rendeltem az első Blu-ray lejátszómat, melyet már szerdán átvehettem. Jó pár lemezt teszteltem benne pár perc erejéig, de csak ma jutottam el oda, hogy tervben legyen lemezről való filmnézés. Mivel eléggé rossz idő volt ma, így úgy döntöttem, hogy már régen látott Jurassic Park filmek kerülnek terítékre, melynek kapcsán épp most futottam abba bele, hogy ismét megjelennek: 

Hogy egy esetleges remastered kiadásról lenne-e a szó, vagy ad-e többet a már megjelentekkel szemben, azt nem tudom. Bár nem hiszem, hogy a már kiadott részek Blu-ray transzferénél tudnának az alkotók jobban csiszolni a képi világon. Magyarországi megjelenésről nincs hír, viszont tény, hogy ezek a borítók sokkal, de sokkal jobbak, mint az itthon megjelentek, melyeket meg is vásároltam. 

Jurassic World csemege

Írta: | | Film
Vélemény?

Közel 13 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy biztos legyen, hogy érkezik egy újabb folytatás, amely kiegészíteni az általam halhatatlan filmek sorába emelt Jurassic Park-ot. Ugyan a harmadik rész nem hagyott bennem erős nyomokat, de mindenképp látványosnak, látványos volt. Utána nagyon hír érkezett egy készülő negyedik részről, de valahogy mindig az derült ki, hogy csak fals hírekről volt szó. Végre viszont biztos, hogy érkezik egy új epizód. Egyesek szerint teljes reboot lesz, mások szerint pedig folytatás. A szereposztás nekem egyelőre elég satnyának néz ki, s kicsit félek is tőle. Egyelőre viszont, ami biztos, hogy az új epizód a Jurassic World nevet fogja viselni.
Egyelőre semmilyen mozgóképes anyag még nem érkezett, viszont egy fantasztikus plakátot már kiszivárogtattak a készítők:

Helló, Xperia L!

Írta: | | Helyzetjelentés, Mobiltelefon
Vélemény?

Az előző év eléggé zsúfolt volt számomra, így november tájékán már fogtam a fejem. Sajnos olyan munkahelyem van, ahol a karácsony, újév kiemelt ünnep, így nem kerülhettem el ezt most sem. A remény azonban éltetett, hogy januárban végre lehet normálisan kipihenhetem magam, ugyanis magaménak tudhatok bő egy hetes szabadságot.
Teljes mértékben ki akartam kapcsolódni, így elég sok tervem volt ezekre a napokra. Bár sajnálatos módon már az első napom rosszul kezdett, ugyanis a bankautomata elnyelte a bankkártyámat, annak ellenére, hogy a pin kódom tökéletes volt. A „legszebb” az egészben az volt, hogy mindez szombat délután történt, így esélyem sem volt, hogy rögtön bemehessek a helyi bankfiókba, s elrendezhessem ezt az ügyet. Szerencsére volt nálam készpénz, de bele se merek gondolni, hogy vajon mi lenne olyankor, amikor sürgősen pénzre lenne szüksége az embernek, de nem tud hozzáférni a saját számlájához. Két évvel ezelőtt tény és való, hogy valóban elfelejtettem a pin kódomat, de akkor sem voltam túlságosan boldog, mert hétvége előtt történt. Akkor is már téma volt itthon, hogy ha már az embernek muszáj bankszámlát vezetni, akkor a kedves bankok vajon miért csak hétköznap vannak nyitva. Véleményem szerint ugyanolyan fontos, mint egy közért, vagy egy gyógyszertár. Ezért is állok értetlenül a dolog előtt, s adok hálát, hogy olyan munkahelyem van, amellett azért be tudok menni, s el tudom intézni a dolgaimat. Azért bízom benne, hogy normális kártyát kapok, s nem valami American Express-t, mint amit múltkor próbáltak rám sózni.

Hétfőn szépen fogtam magam, s szépen bepattyogtam a bankba, ahol szerencsére elég hamar sikerült elrendezni amit szerettem volna. Így végül kedden itthon lehettem egész nap, s várhattam az új mobil készüléket.
Igazából nem akartam újat venni, de már előző hónap végén eléggé vásárláson járt az eszem. Négy évig hűséges társam volt a néptelefonnak kikiáltott zenetelefon, kódnevén Sony Ericsson W300i. Iszonyatosan imádtam, de egyetlen egy hibája volt, hogy sajnos eltört a fülhallgató vezetéke, s sajnos ez a készülék nem hagyományos csatlakozóval rendelkezett. Amikor végre lett munkám akkor úgy döntöttem, hogy nem fizetek majd tízezer forintot a csatlakozó mássága miatt, helyette inkább megtoldottam, s egy újabb zenemobilt vettem, mely a Spiro, azaz W100-as szériaszámot kapta. A készülékkel egyetlen egy nagy problémám volt, hogy egy szösztől is megkarcolódott a kijelzője. Így egy év múlva ismét vásárlásra adtam a fejem, s akkor döntöttem el, hogy karcálló kijelzőset szeretnék venni. Szintén a Sony kínálatából választottam a walkman-esített X8-at, azaz W8 kódnéven futó készüléket. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyon jó vétel volt, még örültem is neki. Azonban a családban felmerült, hogy kellene egy olyan készülék, mint az enyém, mert rengeteg jó tulajdonságokkal rendelkezik. Ekkor úgy döntöttem, hogy az enyémet tovább ajándékozom, hisz egy újabb készülék tulajdonságait teljesen csak én tudnám kihasználni teljes mértékben. Ekkor jó vételnek tűnt, azonban az elmúlt fél év alatt felmerült pár hiba, s mivel már hivatalos frissítés nem lesz hozzá, s garancia is lejárt róla, ezért végül úgy döntöttem, hogy egy újabb készülékbe ruházok be. Elég nehéz döntés volt, mert sokat nem akartam rá áldozni, de viszont nem szerettem volna, ha rosszabb, vagy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint amit cserélnék, s esetleg még aranyáron megvennem. Így végül egy kártyafüggetlen Xperia L-re esett a választásom.

Mivel az előző készüléket kívülről-belülről megismertem, így az újabb már nagyobb újdonságokat nem tartalmazott. Mindenesetre fél óra alatt kiismertem a készüléket. Ami viszont hatalmas nagy pozitívum volt az pedig az, hogy a zenelejátszó alkalmazás valami iszonyatosan jóra sikerült, élvezet volt hallgatni mikor ismét pattyognom kellett másnap a városba.
Az időjárás érdekes volt, de még sajnos még mindig nincs igazi tél. Szinte még fagypont sincsen, azonban nagyon reménykedek abban, hogy nem fogunk majd hógolyózni majd áprilisban. Ennek ellenére a szeszélyes időjárásból, s a hétköznapi szürkeségből fakadóan szembe kellett néznem azzal, hogy sok mindenki elfoglalt, így várnom kell alkalmas időpontra, vagy pedig a hétvégére, hogy egy személyes találkozót össze tudjak hozni az ismerősökkel. Sajnos ez van, dolgozó felnőttekről van szó, így kénytelen voltam itthoni elfoglaltságokat találni, ami egyébiránt pár napig tökéletesen ment.

Már decemberben nekiültem a Metro: Last Light-hoz, amiről egyébként azt gondoltam, hogy elég hosszú lesz, s még ez a hét is kevés lesz a kijátszására, de meglepő módon már kedd délután kész lettem vele. Ugyan újabb végigjátszás számomra teljesen esélytelen, így végül úgy döntöttem valami régebbi kedvenc elé fogok leülni.
Sajnálatos módon régen iszonyatosan sok sorozatot követtem. Az általam követett szériák száma drasztikusan lecsökkent melynek leginkább két oka van: vagy az adott széria végül befejeződött, vagy pedig minőségileg a béka rottyantója alá ment. Így nem csak pártól kellett elköszönöm az évek alatt, hanem lassan már csak olyan sorozatot nézek, amit csak azért követek, mert nem lenne mást nézem. Ebből fakadóan vettem vissza a nézendők listájára például a The Big Bang Theory-t, habár az valóban hozza az elvárt minőséget. Mivel régen nagyon szerettem, s igazából „kikopott” a nézendők közül, így visszakerült ismét a South Park, melynek már sikeresen letudtam a harmadik évadát is.

Természetesen gondoltam a régi kedvenc filmekre is, így jó párat elővettem ismét. Az örök, gyermekkori kedvencem a Jurassic Park is terítékre került. Ugyan nem rendelkezem 5.1-es hangrendszerrel, de nem is vágyam rá. Helyette azonban van egy 2.1-es hangfalszett hozzákötve a tévéhez, így is tökéletes az élmény. A dinoszauruszok hangjai, léptei szinte rezegtették a falakat, ahogyan a mélynyomóból előjöttek. Azt persze nem tudom, hogy a szomszédok ehhez mit szóltak, de én élveztem.
A maradék napokra továbbra hasonlókat tervezem, de azért remélem, hogy azért az igazi tél is beköszönt, s akkor végre valóban élvezetes lesz fordulni egyet a környéken.

Jurassic Park: A trilógia

Írta: | | Film
Vélemény?

A legelső mobiltelefon, amit láttam az nagyjából majdnem akkora volt, mint egy tégla. A legelső mobil telefonunk, ami lett a családnak elég fapados volt, s volt is súlya eléggé. Akkoriban még hírből sem lehetett ismerni a DVD-t, főleg nem a Blu-ray technológiát, s a hozzá kapcsolódó eszközöket, mint a lejátszók, lemezek tömkelege. 3D-s megoldásokról már nem is szólva. Ebből fakadóan elég nagyot változott a világ, s sokszor rácsodálkozom, hogy mennyit változott technológia terén az emberiség által készített eszközök tárháza, s bevallom öregnek szoktam magam érezni. Pedig még a harmincadik életévemet sem töltöttem be, s bizony addig van pár év még ráadásul.
Visszakanyarodva az első mondatokhoz, bizony még elég kezdetlegesnek voltak mondhatóak azok az eszközök, amelyek lehetővé tették akár az otthoni, akár a moziban történő szórakozást. Ebből fakadóan volt hatalmas nagy kasszasiker Spielberg 1993-as őslényeket felvonultató filmje, mely szinte az első volt, amely digitálisan hozott létre különböző teremtményeket a filmvásznon. Annak idején egy szép szombat délutánon láttam a filmből az előzetes, amely azonnal felkeltette a figyelmemet, de sajnos fiatal koromra való tekintettel még nem hiszem, hogy akár a szülők, akár a mozijegy vizsgálók beengedek volna a terembe. Ha emlékezetem nem csal, akkor körülbelül negyedik osztályos lehettem, amikor a hazai kereskedelmi csatorna műsorra tűzte a trilógia első részét. A varázsa magával ragadott, s napokig a hatása alatt voltam. Azt hiszem gyermekként ez nem meglepő, s akkor született meg egy elszakíthatatlan kötelék a filmmel, amely későbbi általános iskolás éveimet végig kísérte.

Akkor egyetlen szórakozást a szabadtéri játékok, illetve a bicajozás jelentette. A nagy fél közt pedig maradt a tévézés öröme. Körülbelül másfél évvel később azonban ismét levetítésre került a legendás első rész, így már akkor felütötte az igény a családban a fejét, hogy ideje lenne egy videomagnó beszerzésének. Tovább növelte a vágyamat, hogy időközben rájöttem, hogy bizonyos jelenetek, amelyeket az előzetesből rémlett azért nem voltak az első részben, mert az a folytatás kedvcsinálója volt. Így mai napig emlékszem, ahogy számoltam vissza a napot karácsonyig, s hetente, kéthetente felkerestem azokat az üzleteket, videotékákat, amelyeknél kölcsönözhető volt a film folytatása.
A megtekintés után pedig újabb cél lebegett a szemem előtt: megszerezni ezt is. A „legkegyetlenebb” módszert alkalmaztam szülők felé, hogy akárhányszor csak lehetett – főleg, amikor ők is a szobában tartózkodtak – az első részt néztem. Ez olyan jól sikerült, hogy az utolsó megtekintésekkor, már alig volt hangja a filmnek, s a színvilága se volt már az igazi. Gyermekként hatalmas öröm volt megszerezni a második részt, amikor is szembesülnöm kellett azzal, hogy az újabb epizódra már javában „gyűjtik” a jegypénztáraknál a jegyet. Akkor pedig ismét fel kellett kötnöm a gatyámat, s nekileselkedni az új epizód begyűjtésének.

Később persze már engem is elért a változás szele, így amikor középiskolásként szembesültem a megjelent DVD változatokkal már nem kapálóztam értük (habár elég okádék borítót sikerült nekik rittyenteni személyes véleményem szerint), s megelégedtem a mezei másolatokkal. Bevallom évekig elő nem vettem egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem kerül forgalom Blu-ray változat is. A díszdobozos kiadványról nem csak lemaradtam, hanem a három milliméterre kilógó tokok valahogy nem győztek meg, hogy ezt nekem mindenképp meg kellene vásárolni. Aztán az őslények iránti láz elkapott megint, amikor is mindhárom epizód megjelent külön-külön, elfogadható áron, formában, így nagy meglepetés volt, amikor egyszer beléjük futottam. Persze az epizódok is jöttek velem. A hosszú szabadságomnak köszönhetően azonban ismét előkaptam ezeket a kiadványokat, s mivel már róluk esett szó a vásárlás napján, így ideje magáról a trilógiáról is. Méghozzá úgy, hogy felnőtt szemmel, mindenféle rajongói elfogulatlanságtól mentes írás születhessen róluk.

Teljes bejegyzés →

2013 a vizuális szórakozások éve volt?!

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett „szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.

Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok „kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret „muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.

Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.

Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak „túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire „víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.

Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond „honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.

És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár  első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.

…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉

A változás szele…

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Már korábban is terveztem ejteni egy bejegyzést a „helyzetjelentés” kategórián belül, de eddig sem időm, sem pedig kedvem nem volt. Utóbbi leginkább azért, mert nem igazán voltam a toppon, mely a fáradtságból fakadt. A múlt hónap végén sikerült megfáznom, de mivel nem szerettem volna, ha karcsúbb lenne a fizetésem az átlagnál, ezért inkább talpon próbáltam kivinni a megfázásomat, hisz ha orvoshoz fordultam volna, akkor az azonnali hatállyal kiírt volna, amit eléggé a szívemen viseltem volna. Végül pár napot betegen mentem, így megváltás volt, amikor eljött a szabadnapom, s reménykedtem benne, hogy a következő munkanapra már rendbe is jövök.
Sajnálatos módon ez nem következett be. Ugyan a nátha jelentősebb tünetei elmúltak, de aludni nem tudtam, mert ahogy fekvő pozícióba helyeztem magam azonnal elkezdtem köhögni, így nem volt más választásom, mint két munkanapot kihagyni. Szerencsére ez nem látszott meg nagyon a fizetésemen.

Amiket elterveztem a hónapra azt nagyjából sikerült megvalósítanom, már ami az anyagiakat, s egyéb programokat illeti. Múlt hónapban nem sikerült, viszont most eljutottam a fogorvosomhoz, s örömmel vettem tudomásul, hogy a kezelésre szánt összegnek csak az egy harmadát hagytam ott, így aznap szerencsére tudtam jobban költeni. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy fizetésem egy elhanyagolható része egészségügyi folyószámlán landol, melyről visszaigényelhető az orvosi költségek legyen az kezelés, gyógyszer. Csak ugyebár nem mindegy, hogy mikor kerül könyvelésre.
Amikor a kötelező gyakorlatomat töltöttem négy évvel ezelőtt örültem az összegnek, amit kézhez kaptam, mert így biztos volt, hogy a Budapesten történő fórumtalálkozóra fel tudok jutni. Akkor tettem egy ígéretet itthon anyámnak, hogy ha befejezem az iskolát, s lesz munkám, akkor majd meginvitálom egy ilyen útra, melynek a költségét teljes mértékben én fizetem, ami tavaly meg is történt. Már akkor is megszületett az elképzelés, hogy talán idén is fel kellene menni. Végül abban egyeztünk meg, hogy most szülői kirándulás lesz, s közösen összedobjuk a pénzt, azaz felezzük a költségeket, így nem megterhelő egyikünknek sem. Ugyanis tavaly igencsak érződött eme kirándulás anyagi szempontból olyannyira, hogy a júliusi hónapban nem is tudtam semerre sem menni, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sikeresen kimerültem, melynek következménye majdnem egy hetes táppénz lett. Idén igyekeztem elébe menni, hogy ezeket elkerüljem, így költség tekintetében ez volt a legjobb ötlet. Itthon maradva megpróbáltam elintézni mindent, hogy a megkapott hosszú hétvégém végül zavartalan lehessen. Az nem volt kérdés, hogy én is szeretnék ismét felutazni, s benézni az állatkertbe, csak kérdés az volt, hogy mikor, s kivel. Először a július volt kiszemelve, hisz következő hónapban igyekszem tovább bővíteni az asztali gépemet memória téren. Azonban szerencsémre kapóra jött némi túlóra, így viszont már biztosra vehető, hogy következő hónapban megejtem a budapesti „kirándulásomat” lévén sikerült már eldöntenem, s lefixálnom, hogy kivel fogom majd bebarangolni az egész létesítményt.

A legnagyobb elhatározás részemről nem a jövő havi programok, hanem személyiségbeli változásra való törekvés volt. Ugyanis az utóbbi időben észrevettem, hogy felvettem pár olyan szokást, ami nem túlságosan pozitív hatású rám, s ezt a munkahelyből sikerült átültetnem a magánéletembe. Munkakezdéskor megkapom mit kell majd csinálnom, s arra mennyi időm lesz. Ehhez viszont tartanom kell magam, ha tudom teljesíteni, ha nem. Nos, ezt gyönyörűen sikerült megvalósítani munkaidőn kívül is. Előző nap már többnyire megtervezem mit fogok csinálni, ha hazaérek, s arra mennyit időt szánok rá, s ugyanez igaz a pihenésre is, mint például az alvás. Amennyiben kiesek az adott tevékenységre fordított idő intervallumból, vagy pedig épp valami kiesik, amit előre terveztem akkor ezen kezd kattogni az agyam, hogy eltértem az tervemtől. Így úgy döntöttem, hogy csak a programok kapcsán tervezek, minden másnál pedig hagyom, hogy a kedv vezéreljen, mint annak idején.
Fentiekből fakadóan kizárólag a pesti út van tervbe véve, illetve még a strand, bár utóbbi a jó idő függvénye is. Elképzelhető, ha lesz értékelhető alkotás, akkor még szóba jöhet a mozi. Habár utoljára a Jurassic Park 3D-t sikerült megnéznem. Bevallom érdekes élmény volt moziban megnézni, bár továbbra sem tudom megszokni a csámcsogó közönséget. Itthoni szórakozáson nem nagyon kívánok változtatni. A sorozatok zöme leköszön májusban, s indul majd az uborka szezon. Nyárra nem maradt semmi pótolni valóm, így ahogyan befejezem a Jóbarátok újranézését feltehetően a Lost került terítékre, ha már megszereztem HD minőségben. Mindezek mellett játékok terén ismét a Tomb Raider korábbi részei lesznek terítéken. Jelen pillanatban a harmadik részt nyúzom, s körülbelül 80%-át sikerült eddig teljesítenem. Napvilágot látott a Metro Last Light, így ebből a szempontból unatkozni nem fogok.

„Kényszerpihenő”

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Elég nehéz elhinni, hogy valamivel több, mint egy hónappal ezelőtt még azon csodálkozott – és persze sajnálkozott – az egész ország, hogy rügyező fák, s friss tavaszi illat helyett kénytelenek vagyunk beérni a hólapátolással, s a vakító fehérséggel, amelyet a frissen hullott hótakaró nyújtott. A hosszúra nyúlt tél engem is megviselt, s március elejére már reméltem, hogy megjön a jó idő. Annak ellenére, hogy remekül rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységeimre, így inkább itthon döglődtem a négy fal között.
Tavaly ősszel sajnálatos módon kerékpárlopás áldozatává váltam. Az évek alatt volt pár kerékpárváltás szülői részről, így szerencsére akadt pótló vasparipa, de télen mindig nyugdíjazom a csúszós útból fakadó baleset, s a röpködő mínuszokból eredhető megfázások miatt. Viszont azt eldöntöttem, hogy tavasszal beszerzek egy másikat, melyet végül március végén sikerült megvennem. Ugyan később terveztem, de remek áron volt kapható, s sajnos fizetésig nem tartott volna ki a készlet, s az sem volt elhanyagolható, hogy teljesen új kerékpárról beszélhetünk, tehát nem állt fenn a kockázat, hogy esetleg lopott kerüljön a birtokomban. Bevallom őszintén gondolkoztam azon, hogy komolyabbat veszek, s ki volt szemelve erős acéllakat, de az újabb lopástól való félelem miatt megelégeltem a gyengébb minőséggel, ha lopják, akkor legalább ne drágát alapon. Majd az idő eldönti, hogy vajon jó döntés volt-e, de egyelőre megvagyok vele elégedve.

Az új vasparipát volt alkalmam tesztelni, hisz végre valahára megérkezett a jó idő. Tavasznak nem nevezném, inkább valamiféle hibrid nyárnak. Olyannyira, hogy minap már kénytelen voltam a ventilátort elővenni, s üzembe helyezni, mert egyszerűen csorgott rólam az izzadság. Természetesen a jó időt kihasználva rögtön lazábbra vettem a figurát öltözködés terén, így ahogy ilyenkor kell először csak azt vettem észre, hogy valami nem stimmel velem, majd pedig fokozatosan jöttek elő a megfázás tipikus tünetei. Eddig sikerült megúsznom, hogy sima megfázással itthon kelljen maradnom, de sajnos most a műszakokat pont úgy sikerült kapnom, hogy huzamosabb időt kellett betegen mennem. Végül éreztem, hogy ebből pihenés és gyógyszerek nélkül nem fogok kilábolni, de emellett még a kollégák is megjegyezték módfelett üdvös lenne, ha otthon maradék, s lehetőség szerint senkit sem fertőznék meg. Így megtoldottam rendesen a pihenőnapjaimat, habár nem örültem neki. Abból a szempontból főleg, hogy nem nagyon tudtam sehová se menni a folyamatos láz miatt, s csak az utolsó két napban tudtam kicsit kimozdulni.
Tavalyi évre is megvoltak a tervek minden szempontból, s ez idén sem maradt el. Először is már biztossá vált év elején, hogy gépfejlesztést kell eszközölnöm. Első körben egy SSD volt kinézve, majd végül további memóriabővítés, s végül több hónapnyi gyűjtögetés után pedig egy új videokártya megvétele, amely lehetőleg legalább két évig megfelelő szolgálatot tenne nekem. Rám jellemzően sokat olvastam a témában, s rengeteget kattogtam a dologról, míg végül oda lyukadtam ki, hogy a gépem megfelelő gyorsaságú, így nincs szükség se SSD-re, se memóriabővítésre. Mindezek mellett minden mai játék elindul, de a hardverigényesebb némi kompromisszummal, de csodásan futtatható. S az sem elhanyagolható, hogy jobbára sorozatokat, s filmeket nézek, mint játszok, ha itthon vagyok. Végül az utam a városba vezetett, s betértem a helyi számítástechnikai üzletbe, ahol engedve a csábításnak megvásároltam életem első SSD-jét, egy 60 GB-os Kingston-t. A témában rendkívül sokat olvastam, így már előre tudtam mit kell beállítani, bár az tény, hogy sikerült elérni, hogy legalább kétszer újra kelljen telepítenem a gépet. Az viszont rendkívül pozitívum volt, hogy a rendszer újra telepítése nem tartott tovább két percnél Windows 8 esetében, amit egyébiránt én nagyra becsülök. Az más kérdés, hogy a programok, játékok visszarakása legalább két napig tartott. Nagy tesztelőnek tartom magam, így szeretek belevágni az új dolgokba. Ez volt az egyik dolog, amiért annak idején váltottam Windows 7-ről Windows 8-ra. A másik dolog pedig az volt, hogy egyszerűen nem töltődtek be a weboldalak normálisan az előbbi rendszeren. Miután a 8-asra felvarázsoltam az Avast nevű vírusirtót rájöttem, hogy ez okozta a problémát. Nagyszerű! Bár ennek ellenére maradok a legújabb Windows-nál. Mindezek mellett pedig a következő hónapban szeretnék még memóriabővítést is eszközölni.

Első körben még úgy terveztem, hogy a nyári hónapok alatt spórolok a videokártyára, s megpróbálom minimálisra csökkenteni minden kiadást, hisz strandra is szeretnék menni, illetve még a fogorvoshoz is el kellene mennem többször. Mindezek mellett pedig ismét be van tervezve egy pesti út, melynek időpontja még nem teljesen végleges.
Végül úgy döntöttem majd ősszel összehúzom a nadrágszíjat, s a nyár szóljon a szórakozásról. Tavaly családdal együtt utaztunk fel, s ezt természetesen én fizettem teljes egészében. Mivel a család csak egyik része tudott felutazni munka miatt, így idén mindenki megy kivéve én. Végül azt a megoldást választottam, hogy az út felét én fizetem, másikat a család, így nem annyira drága. Én később megyek fel, de család nélkül. Egyelőre több emberrel tartom a kapcsolatot, akikkel feltehetően majd lesz találkozó, így elképzelhető nem csak egyszer fogok felutazni. Mindezek mellett a strand is ki van jelölve, mint szórakozási lehetőség, illetve most már az esti csavargás is képbe kerül. Bár tény, hogy ezeknek egy részét már javában űzöm a jó időnek köszönhetően.

A rövidtávú terveimet egyelőre úgy néz ki megtudom valósítani. Május a sorozatfinálékról szól, így csak az újranézésre kijelölt szériák fogják vinni az időmet. Ezek közül a Jóbarátok az, amelyikkel jól állok, hisz a tíz évadból már a nyolcadiknál tartok. Emellett ismét belekezdtem az X-aktákba, bízom benne időn sikerül is végig érni. Ha pedig véget ér az előbbi, akkor feltehetően HD minőségben nekiülök a Lost-nak. Játékok terén rengeteget feltelepítettem ismét, de konkrét terv egyelőre a Tomb Raider sorozat kronológiai sorrendben való végigjátszása. Az első rész, s annak kiegészítőjét már sikerült abszolválnom, illetve a betegen itthon töltött időt szintén a játékkal ütöttem el, így a második epizódnak is a végére értem. Jelen pillanatban az utóbbi kiegészítőjét gyűröm, s mivel utolsó pályán tartok feltehetően holnap már végére is érek, ha nem leszek elég fáradt leülni és játszani egy kicsit. Az viszont tény, hogy a régi epizódok tényleg nehezek voltak, s sokszor voltam azon a szinten, hogy feladom, de eddig még kitartottam. Ugyan hatalmas a sikerélmény, ha valamit le tudok küzdeni, de elég kevés időm van arra, hogy szenvedjek órákon keresztül.
Kezdtem aggódni, hogy idehaza, illetve a városomban nem fogják a mozik adni a Jurassic Park 3D-s változatát, de szerencsére május 3-ától már látható, így a jövő hétvégén tiszteletemet teszem a moziban. Ugyan ezen a hétvégén szerettem volna menni, de sajnos dolgozom, így passzolnom kellett a dolgot. Annak fényében pedig főleg, hogy inkább délelőtti órákban megyek, mert akkor nincs tömegnyomor a teremben, s nem kell csomó embernek a csámcsogását és szörcsögését hallgatnom.