Játék teszt címkével jelölt bejegyzések

Tomb Raider 3: The Lost Artefact (2000) teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: PC

Két évvel ezelőtt nagyon elkapott a nosztalgia hullám, s úgy döntöttem, hogy ismét neki kellene ülnie a klasszikus Tomb Raider epizódoknak. Az öt fő és négy kiegészítő részt tartalmazó kollekcióból eredetileg négy fő részt vittem végig, így hát megvolt a lehetőség, hogy újdonsággal is találkozzak. De végül három fő és két kiegészítő epizód után elfogyott a lelkesedésem.
Idén azonban fordult a kocka, amikor is megjelent az első rész mobiltelefonokra. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit is tud, így nem is volt kérdés, hogy mindenképp végig akarok rajta menni. Ami meg is történt, így ennek fényében ismét ott fénylett a lehetőség, hogy akkor folytassam a szériát a soron következő epizóddal. Végül úgy döntöttem, hogy egyébként sincs nagyon másra időm, egy pár órás játékra hetente kikapcsolódásnak tökéletes lehet talán. Így végül nekiültem, s a héten sikeresen eljutottam az első olyan tartalomig, amit még nem sikerült magaménak tennem.

trtla0

Teljes bejegyzés →

Tomb Raider: Underworld – Lara’s Shadow teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: Xbox 360

Rajongóként talán annál rosszabb nincs, ha valami érdekel, de sajnos korlátok közé vagy szorítva, melynek következménye az, hogy gyakorlatilag nincs lehetőséged az adott tartalommal való foglalkozásra. Bő hat évvel ezelőtt szinte egy virtuális véres tőr került minden rajongó szívébe, aki kénytelen volt azzal szembesülni, hogy ha nem rendelkeznek egy Xbox 360-as konzollal, akkor bizony a hőn szeretett játékuk kiegészítő részével nem nyomulhatnak.
A legnagyobb probléma talán ezzel pont az volt, hogy ez a két kiegészítő néhol még verte is a fő játékot, így csak elképzelhető lehet, hogy vajon mekkorát is tudott volna dobbantani annak idején a Tomb Raider: Underworld, ha éppenséggel ezek az exkluzív pályák is bele kerülnek az alapjátékba.

Teljes bejegyzés →

The Sims 4 teszt

Írta: | | Gamer sarok
8 hozzászólás

Platform: PC

Annak ellenére, hogy sok órám van a játéksorozatban, de soha nem voltam Sims rajongó. Diákéveim alatt, amikor nem sok lehetőségem volt eljárni itthon, s olyan dolgokat megvalósítani, melyhez anyagi háttér kellett többnyire itthon a gép előtt töltöttem. Amikor egyik osztálytársam áthozta a The Sims első részét meglepően jól szórakoztam vele. Elvoltam egy ideig, de utána már hozzá sem nyúltam. Persze a kiegészítő epizódokra fájt a fogam, s el is szórakoztam velük egy ideig.
Majd jött a híres második rész, mely óta megállt az élet. Mert tulajdonképpen így van sajnálatos módon. Bevallom őszintén a folytatás volt az, ami nekem a szívembe lopta magát, hisz két kiegészítő volt (Pets, Seasons), ami magával varázsolt. Majd jött a harmadik rész, melybe ha nem akarok hazudni talán húsz órányi játékidőm van, de még annyi sem. Elsősorban a botrányos optimalizációnak volt köszönhető a negatív érzésem, illetve a már korábban látott kiegészítők újbóli kiadása, mely rendesen eltántorított az egész franchise-tól. Arról nem is beszélve, hogy egy bizonyos idő után már jelentős technikai problémákat okozott a játék annak, aki minden kiegészítővel rendelkezett. És sajnálatos módon ez nem gépfüggő volt. Persze nem volt kérdés, hogy jön a The Sims 4, melyhez ugyan volt szerencsém, de az jutott eszembe, hogy vajon ez lesz az EA Games állatorvosi lova?

Teljes bejegyzés →

Tomb Raider: Underworld (2009) teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: Playstation 2

Rajongónak lenni elsősorban nem épp a legkifizetődőbb dolog. Jómagam tinédzserkoromban estem szerelembe egy virtuális világban létező brit hölgybe, tisztességes nevén Lara Croft-ba. A szerelem azóta természetesen töretlen. A probléma forrása leginkább azon alapszik, hogy (egyelőre) multiplatformról beszélünk, tehát ha adva van egy rajongó, aki szeretné minden Croft – kalandot magáénak tudni, akkor viszont eléggé a zsebbe kell nyúlni, hisz gyakorlatilag majdnem minden platformon akad olyan exkluzív kiegészítő, vagy játék.
Rengeteg rajongói oldal, fórum van ebben a témában, így nem egy olyan volt, amelyre felnéztem. Időközben már kinőttem a rajongói fórumos korszakomból, így ezeket immár csak passzív figyelőként követem nyomon. Azonban jómagam is rácsodálkoztam, amikor az aktív tagként jelenlévő felhasználók fénykép formájában közkinccsé teszik a saját begyűjtött kollekciójukat.

Nálam a kiadók által alkalmazott rókabőr, azaz ugyanazt vásároljam meg, mert teszem azt más csomagolást, nevet kapott nem igazán működött, s működik még most sem. Igaz, tavaly megvásároltam a Ultimate Edition-t, mert a korábbi epizódok lemezeinél már jelentkeznek olvasási hibák a sűrű használat miatt keletkező karcokból adódóan. Habár itt minden kiegészítő epizód megtalálható, így teljesen hasztalan vételnek nem bizonyult. Ugyanakkor még év elején beszerzésre került a Tomb Raider: The Trilogy Playstation 3-ra, mert tartalmazta azt a részt is, melynek két pályája játszhatatlan 64bites operációs rendszeren, sajnos.
2008 őszén látott napvilágot a Tomb Raider: Underworld, mely rajongók, s kritikusok szerint is maximum egy erős közepesre sikerült. Valahol talán nem is véletlen, hogy a kiadó úgy döntött, hogy második alkalommal is majd nekifut egy reboot-nak. Mindezek ellenére én azért szerettem a sok hibáival, s még ma is lenyűgöző látványának köszönhetően. Mint a földön élő rajongó nekem tökéletesen elegendő volt, hogy megszereztem mindegyik epizódból kereskedelmi forgalomban kapható eredeti példányt. Nem is érzem szükségét, hogy egy címet mindegyik platformon kipörgessek, hisz grafikai szempontoktól eltekintve ugyanazok. Azonban az elmúlt napokban lehetőségem egy hiányosság pótlására, mégpedig az, hogy az Underworld alcímre hallgató epizód Playstation 2-es változatát is végigvigyem. És ugyanazt érzem, mint a többi játékos, akiknek volt szerencséjük az eredeti példányokhoz: ugyanaz, de mégis más.

Teljes bejegyzés →

The Plan teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: PC

Miért?

Nagyjából ez a szó ugrott be nekem először, amikor megtudtam, hogy ez a játék létezik. A létezésével igazából még nem is lenne baj, hiszen legyünk őszinték a cím csak egy dolog. Vannak olyanok, amelyekről azt hisszük, hogy egy rakás frissen kinyomott cseppfolyós fekáliát nem ér, mert gagyi, vagy annak hangzó címe van, s közben pedig egy szórakoztató alkotással állunk szemben. És persze vannak olyanok, melyek egyből behúznak minket a csőbe egy jó hangzó elnevezéssel aztán pedig csak nézünk magunk elé, mert egyszerűen akkorát csalódunk, hogy két napig fáj a virtuális arcunk attól a nagy pofára eséstől, melyet kénytelenek vagyunk elszenvedni.
És mit is takar a The Plan elnevezés? Egy körülbelül öt perc alatt kijátszható légyszimulátort. Igen, igen. A középpontban valóban az az idegesítő élőlényről van szó, melyek berepülnek a nyitott ablakon, ajtón, majd pedig azzal kergetik emberek sokaságát őrületbe, hogy épp akkor szállnak rá a monitorra, tévére amikor mi épp nézünk, játszunk rajta valamit, s épp azért pengeti a képzeletbeli idegrendszerünk húrjait, mert a kis disznó nem hogy egy helyben maradna, hanem még mászkál is. És akkor még nem is esett szó arról, amikor felkapcsoljuk a lámpát, és ott köröz körülötte. Habár tény, hogy annál pofátlanabb húzása egyik kis rohadéknak sincsen, mint amikor ránk szállnak, s ott apró „keringőt” végeznek, mi pedig egy határozott mozdulattal odacsapunk. Ugyan nem találjuk el, de legalább megmarad a tenyerünk nyoma az adott helyen. A horror teljes megtestesítője eme élőlény pár milliméteres nagyságával, hisz elég csak abba belegondolni, hogy eme apró teremtmények kedvenc táplálékuk a fekália, s miután kedvükre teletömték magukat van képük ránk szállni….

Teljes bejegyzés →

SimCity (2013) teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: PC

Nem tudom mennyire számít játékos körökben cikinek, de én nem voltam részese az előző SimCity generációnak. Azaz az előző négy résszel én sajnálatos módon nem játszottam. Ugyan tisztában voltam a létezésével, de valahogy nem volt se kedvem, se időm kipróbálni. Igaz, ez jó pár évvel ezelőtt volt, azóta ezt a széria ki is került a látókörömből.
Az életszimulátorok elég nagy közönség kedvencek számítanak szinte minden korcsoportban, így nem is véletlen, hogy ennyi van belőlük. Elég jó példa ha a  The Sims szériára gondolunk, amely jelen helyzetében a harmadik részénél tart, s ősszel jön a negyedik. Bevallom én is beleöltem pár órát, s mindegyik epizóddal, s annak kiegészítőjével játszottam, de egy idő után beleuntam, mert nem nyújtott semmi újdonságot. Tavaly volt az az idő, amikor szembefutottam a 2013-as SimCity-vel, s szerettem is volna kipróbálni, de sajnos az állandó online mód kényszerített arra, hogy lemondjak a kíváncsiságom kielégítéséről. Így végül nem is nagyon olvasgattam ebben a témában egészen pár héttel ezelőttig, amikor is jómagam is szembe találkoztam azzal, hogy bizony elérhető az offline mód. Így nem volt más hátra, mint az egyik szabadnapomat felhasználva elérhetővé váljon számomra is a játék. Igazából nem is nagyon nyűgözött le, s nem is éreztem azt, hogy én most valami nagyszerűnek vagyok a részese. És persze az is felmerült bennem, hogy én erre vártam tavaly? Aztán felkeltem a gép elől, s meglepődtem, hogy az első indítás óta bizony eltelt jó pár óra. Mivel az első városommal szépen befürödtem, így úgy döntöttem, hogy nem lesz más megoldás, mint az, hogy még egy-két órát játszok vele, hogy aztán kipróbáljam, hogy vajon mennyire is lehetek ebben sikeres. Azt az hiszem nem kell ecsetelnem, hogy „fantasztikus” élmény volt másnap három órás alvás után elmenni dolgozni, mert nem tudtam felkelni a monitor elől.

Teljes bejegyzés →

The Last Of Us: Left Behind teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: Playstation 3

Azt szokták mondani, hogy az ember élete folyamán sokat változik. Engem az ilyen bölcsességek nem nagyon fognak érdekeltek, s igazából most sem tartom olyannyira fontosnak őket, melyeknek hatással lennének az életemre. Azonban ahogyan telik az idő, s olykor nosztalgiaként visszagondolok dolgokra rájövök, hogy bizony igazuk volt ezeknek az embereknek. Emlékeim nem csalnak még az ezredfordulón köpködtem az akkor friss szórakoztató technika üdvöskéjeként megjelenő PC-t az otthonunkban, mert ennek a megvásárlásának köszönhetően nem kaphattam meg az általam nagy becsben tartott filmet VHS-en.
Időközben azonban olykor felvillant egy-egy olyan cím a közelemben, ami felkeltette a figyelmemet. Így hát a közellenségnek tartott számítógép manapság már a hétköznapi életem része, s elég sok olyan alkotás volt, amelyet már többször végigvittem. Hasonló hozzáállásom volt a konzolok iránt is, de a nagy hírversét kapó Uncharted és a The Last Of Us olyannyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy végül beruháztam egy Playstation3-ba. Innentől kezdve persze nem volt megállás, s eddig szerencsére az egyik legjobb vételek voltak az eddig felsorolt eszközök és szórakoztató címek.

Azt kell azonban mondjam, hogy az utóbbi cím viszont nem véletlenül kapott annyi elismerést, jelölést, melyeknek 80%-át bizony meg is nyerte. Tehát a Naughty Dog bezony tudhat valamit. Ezen sorok leírása közben is azon gondolkodom, hogy talán esti programként nem épp valami kis pörgős, és látványos filmet kellene választanom szórakozásként, hanem a főjátékot újra elkezdeni elölről. Mivel nem volt elegendő tárhelyem a konzolomban, így képes voltam azt merevlemezzel bővíteni, hogy az idén megjelent Left Behind alcímre hallgató kiegészítő részt is magaménak tudhassam.

Teljes bejegyzés →

The Last Of Us teszt

Írta: | | Gamer sarok
4 hozzászólás

Platform: Playstation 3

Van annak talán már hét éve is, amikor egy szép tavaszi napon egy általam nagy becsben tartott játék rajongói fórumán úgymond vitába keveredtem két szerkesztővel. A vita központjában leginkább az állt, hogy ők, mint konzol tulajdonosok nem igazán tűrik, ha egy árva szó esik is a PC-ről akár, mint problémaforrás, akár mint hétköznapi beszédtéma. Nem csak nem értettem, hogy mi ez a nagy konzol imádat, de még azt sem tudtam felfogni, hogy hogyan lehet úgy játszani, hogy egy konzerv doboznyi nagyságú műanyag valami van a kezünkben. Mondjuk annyira nem is izgatott a dolog, hisz a konzolok nem is érdekeltek mindamellett, hogy anyagi keretem sem tett volna lehetővé azt, hogy akár egynek is tulajdonosa legyek.
Ahogyan elhagytam az iskola padot azonnal beleöltem mindenbe a pénzem, amire vágytam, s számomra megvásárolható volt. Első körben így egy új TV vásárlása volt a cél, mely megvalósulása után egyre inkább kényelmetlenné vált a klaviatúra és egér használata játék közben, mint irányító eszköz. Ekkor fordultam a kontrollerekhez, s itt már nem volt megállás. Időközben az Uncharted széria már trilógiává bővült, s ugyan eléggé epekedtem irányába, de azért nem adtam arra a fejemet, hogy beruházzak egy konzolra. Azonban a tavaly megjelent The Last Of Us-nál viszont már egyértelművé vált, hogy annyira megvett a játék kilóra már a látottak, s olvasottak alapján, hogy idő kérdése egy Playstation 3 megvásárlásra. Ahogyan sejtettem végül mégis rászántam magam egy megvásárlására, s idén január végén már tulajdonosa is lehettem egynek. Innentől kezdve pedig szinte minden negatív érzésem elszállt a konzolokkal szemben. Persze mielőtt még a címbeli játékkal mehettem volna akár egy teszt kört is fontosnak tartottam a korábban megjelent címek kipörgetését. A The Last Of Us nagyon érdekelt, így végül valamikor február végén került megrendelésre, de csak nemrég tudtam nekiülni. Vártam rá, sokat. Nem hiába!

Teljes bejegyzés →

The Tomb Raider Trilogy teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: Playstation 3

Kevés olyan videojáték karakter létezik, amelyre azt lehet mondani, hogy lassan két év múlva fogja ünnepelni majd a huszadik születésnapját. Mivel nem vagyok nagy játékos, így egyetlen egy ilyen karaktert tudok mondani, aki nem mást, mint Lara Croft. Az angol Core Design csapatának köszönhetően született meg 1996-ban az egyik (és talán?) a leghíresebb női virtuális karakter. Sajnos abban az időben épp kezdtem az általános iskolát, így sajnos csak évekkel később egy újságos cd-n található demonak köszönhetően találkozhattam a félelmet nem ismerő kalandornő első kalandjával. Nem volt megállás, s az akció-kaland műfaj tökéletes keverékének köszönhetően rabja lettem a játéknak, s szinte sorrendben vittem végig az összes epizódot.
A Core Design által „elkövetett” epizódok számomra hatalmas élményt jelentett, de az újrajátszási faktor elég kicsi volt. A szabadidő kevéssége, s a játékok nehézsége együttese volt az, melynek eredménye volt ez. A játékokkal különösebb problémám nem volt, s az ötödik részig véleményem szerint tudta tartani a minőségi szintet. Azonban a probléma forrása az volt, hogy az évente megjelenő epizódok nem sok fejlődésen, változáson mentek keresztül, amely kivívta a rajongók ellenszenvét. Az ezredfordulón a meglévő játék grafikus motorja már amúgy is elavult volt, amelyet az ötödik résszel együtt legálisan elérhetővé tett a rajongók számára, akik azóta rengeteg szerkesztett pályát készítettek. Mivel radikális változás kellett ahhoz, hogy a híres régésznő ne vesszen homályba, így a fejlesztők mindent az alapoktól kezdtek el fejleszteni. Négy évnyi munkának köszönhető volt a 2003-ban megjelent hatodik rész, amely nem csak, hogy félkészen látott napvilágot, hanem tele milliónyi hibával, amely a mai napig is bővül. A törött relikviának számító epizód után a Core Design megszűnt létezni, s az Eidos (amely azóta Square Enix néven tevékenykedik) a csőd szélére került.

Már én is naprakész lettem, amikor a színen megjelent a Crystal Dinamics csapata, amely új életet lehetelt a halottnak vélt szériába. A fejlesztést én is nyomon követtem, s szinte ugyanazok igazak voltak rá, mint az elődjére: a végső verzió teljesen másképp festett, mint az előzőleg napvilágot látott képek, s videók. Annak ellenére, hogy jó pár pályarész kivágásra került, s a hősnőnk radikális digitális műtéten esett át mégis szerethető volt.
Ugyan a régi epizódok hangulata nem tért vissza, viszont kaptunk egy teljesen újjávarázsolt játékot, amelyben ráadásul csomó olyan dolgot fedeztem fel, amivel teljesen szerethetővé vált, mint elődei. A technikai feltételek nem voltak adottak, így aztán elég sok év telt el, mire minden grafikai beállítás elérhetővé vált számomra, s mindenféle probléma nélkül futtathatóvá vált a játék. Legjobban a Next Generation opció iránt csorgott a nyálam, amely bekapcsolásával grafikailag tündöklővé vált a játék. Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis a gépfejlesztésnek köszönhetően 64 bites operációs rendszer hódította meg a számítógépet. Ezáltal két pálya a fenti grafikai opció bekapcsolásával játszhatatlanná vált, amely a mai napig nem került kijavításra. Mivel egyik kedvencemről van szó, így nem kicsit fusztrált, hogy eredetiben megvásárolt szoftvert nem tudok futtatni, csak kis ügyködésre, s alap grafikai beállításokkal. Amikor megvásárlásra került a Playstation 3, akkor viszont elgondolkodtam, hogy erre a platformra is érdemes lenne megvásárolni. Ekkor jött számításba a The Tomb Raider Trilogy névre keresztelt kiadás, amely tartalmazta azt az epizódot, amely hibáson működik az utóbbi operációs rendszereken.
Teljes bejegyzés →

Uncharted 3: Drake’s Deception teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: Playstation 3

Amikor felkeltem az ágyból, hogy „biztonságos” helyre helyezzem a kontrollert egy pillanatra eszembe jutott, hogy pusztán az elmúlt tizenkét évben mennyi változáson mentem keresztül, ha a vizuális szórakozást veszem alapul. Gyermekként még elvoltam azzal, ha a tv előtt ültem, majd pedig estig kint játszottam az utcán. Persze kivételesen akkor, ha másnap nem volt iskola. A kereskedelmi csatornák indulásának következményeként pedig olyan filmeket is láthattam, amire egyébként nem lett volna lehetőségem. Így nem volt más választás, mint egy videó beszerzése – amelyet később váltotta a DVD, majd pedig a Blu-ray -. Ezután már nem igazán volt megállás, s kezdett kialakulni a rajongói státusz egyes filmek, sorozatok iránt. A legelső számítógép, amely tiszteletét tette nálunk érdekes élmény volt, s valóban mindenki elvolt tőle ájulva kivéve engem. Ugyan kizárólag csak játékra lett megvásárolva, de nem találtam magamnak szórakoztató tartalmat rajta, s mindezek mellett pedig egy igazi közellenségnek számított nekem, ugyanis anyagi szempontból ez volt az oka, hogy a kedvenc filmem nem került megvásárlásra eredeti VHS kópián, hanem sokkal, sokkal később.

Egy nap azonban kezem ügyébe akadt egy jó tíz éves pc-s magazin CD-je, melyen ott díszelgett a Tomb Raider korszakalkotó első részének demo változata. A varázs hatalmába kerített, így nem igen volt választás abból a szempontból, hogy a további epizódoknak is hódolhassak – az akkor már a hatodik részénél tartó – szériának. Az akció és kaland műfaj tökéletes keverése nálam telitalálat volt olyannyira, hogy akkor tökéletesen rabul ejtett a széria. Próbáltam hasonlókat találni, azonban nem igazán koronázta siker ezeket a próbálkozásokat. Majd jött az Uncharted első részének előzetese, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Azonban playstation 3 exkluzivitásából fakadóan a beszerzés, s a játék kipróbálása esélytelennek tűnt. Egyik oldalról nem tudtam elképzelni vajon milyen lehet egy kontrollerrel irányítani egy karaktert, hisz kizárólag billentyűzet & egér kombináció volt a tuti nálam bő másfél évvel ezelőttig, amikor is megvásároltam első igazi kontrollerét számítógéphez. Másik keserű szájíz pedig maga a gép irányában volt, ugyanis nem igazán rajongtam a konzolért, ami leginkább a habzó szájú játékgép rajongóknak köszönhető.
A Blu-ray lejátszóm „betegeskedésének” köszönhetően azonban nem tudtam amellett elmenni, hogy a playstation 3 önmagában ilyen lejátszóként is használható. Mivel az Uncharted sorozat egyébként is érdekelt úgy döntöttem, hogy beruházok egyre. Részemről egy tökéletes Tomb Raider klónnak tartottam, mely elég szépen vegyíti az akció, s kaland elemeket, de végül be kellett látnom, hogy ennél sokkal több. S azt hiszem a trilógia végigjátszása után amint lesz elegendő időm ismét nekiülök majd.

Teljes bejegyzés →