Időjárás címkével jelölt bejegyzések

Keserédes szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az éves szabadságom mennyisége sajnos még mindig nem elegendő ahhoz, hogy hosszabb időt legyek távol a munkahelyemtől. Mivel anyagi helyzetem nem teszi lehetővé a nagyobb anyagi kiadásokat, így ebből a szempontból a szórakozás ugyan változatos továbbra is, de igencsak helyhez és időhöz kötött. Ebből fakadóan pedig amióta munkába álltam, s stabil pozíciót tudtam kialakítani még munkahely váltás közben sem töltöttem pihenéssel több, mint egy hetet. Ebből a szempontból úgy állok hozzá, hogy nekem megfelel, ha a munkáltató osztja ki a szabadságokat, amelyek jelentős része év elejére vagy még tavasz kezdete előtt megtörténik, s utána marad végül az ősz. Ebből fakadóan ez a sokadik év, melyet úgy kezdek meg, hogy valószínűleg a nyárra úgy tervezhetek, hogy szabadnapok összetologatásával talán lesz hosszú hétvégém más egyéb pedig nem. Annak viszont megörültem, hogy az elmaradt szabadnapok is kiadásra kerültek, így végül március végén elmehettem egy kilenc napos szabadságra, melyet teljes egészében otthon töltöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is fussak neki majd az egésznek. Egyrészről nagyon rossz időjárást jósoltak másrészről a fent említett anyagi nehézségek miatt inkább az ingyenes szórakozási lehetőséget kellett alapul vennem. Mivel délutánra esett az utolsó márciusi munkanapom, így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bárminek is akarok nekiugrani azt majd másnap vasárnap fogom tudni megvalósítani. Ugyan nemrég voltam otthon, de végül azt a döntést hoztam meg, hogy a szabadságom első felét majd odahaza fogom tölteni, hiszen nagy valószínűséggel nyáron nem lesz alkalmam hazautazni. Hiszen a távolság és az utazási idő a menetjegy függvényében nem lenne ésszerű döntés, mert nem látom értelmét annak, hogy kis időre hazamenjek, ahol mindent kapkodva kelljen csinálnom. Kora délutánra terveztem a hazautazást, de mivel már reggel felébredtem, s nem tudtam visszaaludni, így végül reggel kimentem a vasútállomásra, s megvettem a jegyemet. Viszonylag hamar eltelt a másfél óra, melyet a vonaton töltöttem, de felkészültem arra, ami majd várni fog otthon. Leszállva a vonatról aztán kissé meglepett mennyire jó idő volt majd hazafelé sétálva meglepődtem a pompázó napsütésen, mely kellemes tavaszias idő kísért a beígért záporokkal, s zivatarokkal ellentétben.

Már az esti órákban is azt beszéltük, hogy amennyire nem sikerült a vasárnapi időjárást eltalálni bízunk abban, hogy a következő napok is ilyen napsütésesek lesznek. Sajnos ez nem így lett, mert az otthon töltött napokban megismertem milyen a négy évszak, mely naponta változott. A hét eleje nem hozott nagyon jó dolgokat, hiszen a hétfő és a kedd sajnos otthonülésre kényszerített melyből a kimozdulás a volt kolléganőmmel való találkozás, s bevásárlás biztosította miközben szembe kellett néznem a hatalmas széllel, mely esőt, s némi havazást is hozott. Szerencsére ritkán jelentkeznek nálam időjárás által generált negatív testi tünetek, így javarészt unatkozással töltöttem. Ámbár tény, hogy a házi kedvencek jelenléte csökkentette a rossz közérzetemet. A hét közepén megérkezett egy enyhe nyár, s közben pedig nyakamba kaptam a várost, mely olyan jól sikerült, hogy nem csak megvalósítottam a legnagyobb sétával töltött időmet, de hazafelé megtekinthettem a naplementét is.

Hazafelé baktatva este azon gondolkoztam, hogy vajon van-e értelme visszajönnöm a fővárosba, hiszen egyrészről a fizetés előtt állok, másrészről pedig minden bizonnyal hosszabb ideig nem fogok tudni hazalátogatni, s ezáltal a még ott élő ismerősökkel találkozni személyesen. Végül hét közepén bejelentettem, hogy maradok, s a szabadságom utolsó napján fogok majd visszajönni Budapestre. Ennek többen örültek, habár nekem voltak terveim fent is. Végül nem bántam meg, mert több zivatar és zápor elkerülte a megyénket miközben jöttek a hírek a zord időjárásról, mely a fővároson haladt keresztül. A hét második felére sikerült némileg kimozdulnom.

Sok dologról esett szó időközben. Többek között arról, hogy belépve az áprilisi hónapba több évvel ezelőtt ilyekor már, ha nem is pólóban, de egy meleg felsőt felkapva az ember bátran sétált a napsütésben. Ennek ellenére szembe kellett nézni azzal, hogy ahány nap volt, annyi féle időjárás és évszak ütötte fel a fejét. Nagyon sajnáltam, hogy jobban nem tudtam kimozdulni otthonról, de legalább valamennyire sikerült pihennem miközben több régen látott ismerőssel is sikerült összefutnom. Eközben pedig szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg a további három hónap némi megszorításról fog szólni számomra. Több helyre el akartam menni, amelyről letettem, de mivel elfeledkeztem arról, hogy Szép-kártya tulajdonosként minden évben kapok rá egy közepes összeget meglepetésként ért, amikor megkaptam az üzenetet az aktuális egyenlegemről. Minden bizonnyal nem fogom a főváros határát átlépni, de olyan helyekre, mint az Állatkert vagy a Tropicarium eljuthatok, hiszen a tavaly a döntést hozók nagyon megnyirbálták a Cafetéria rendszerét. Ugyanis drága éttermek, s egyéb kulturális tevékenységek nem vonzanak. Abban mindenképp bízom, hogy az év második fele már sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan eddig alakult.

Szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor gyermek voltam majd tinédzser lettem, s tisztességesen jártam az iskolát mindig a szüneteket vártam leginkább. Ezek közül a nyári szünet volt a kedvencem, amely megcsappant már az iskolás korom vége felé, de kisgyermekként emlékszem milyen volt, amikor tulajdonképpen három teljes hónapot lehetett otthon tölteni. Gyermekként pedig sem diákmunka sem pedig felnőtt munka nem jöhetett szóba főleg jogi szempontból. Mai napig él bennem az az emlék, amikor az általános iskolámat felújításra jelölték ki, s ennek köszönhetően minden második szombaton tanítás volt, hogy meglegyenek az óraszámok. Ennek köszönhetően pedig már május elején lezárult az aktuális tanítási időszak. Rémlik bennem mennyit panaszkodtam, hogy fárasztó, de mennyire örültem annak, hogy végre eltelt, s örömmel lendülhettem neki a nyári szünetnek. Akkor a szomszédoktól is kaptam elég erős megjegyzéseket. Ezek közül a legmeghatározóbb az volt, mikor közölték megtudom milyen az élet, amikor majd felnőtt leszek és nem lesznek szüneteim csak szabadság, s abból is kevés. Nem foglalkoztam akkoriban ezzel, hiszen elég távolinak tűnt az egész, s nem is eszméltem rá, hogy mennyire gyorsan is tud pörögni az idő.
Végül eljött az iskola vége, s munkába állhattam, s megtudtam milyen az, amikor az ember fiatalként majd pedig középkorúként mennyi szabadidővel is rendelkezik. Ami valljuk be nem igazán sok. Azzal tisztában voltam, hogy januári hónapban lesz majd egy hetes pihenőm, de sajnos jó pár kollégám lebetegedett, így a heti pihenőnapjaim változtak. Mivel sokat dolgoztam, így aztán kaptam a februári hónapra egy négy napot egyben, illetve a fennmaradó elmaradt pihenőnapjaim egy részét március elejére három nap szabadsággal megspékelve, hogy egy hetet pihenéssel tudjak tölteni. Azért remélem nem járok úgy, mint tavaly, hogy a sok betervezett szabadságolás miatt a nyarat végig kell dolgoznom, de annak örültem, hogy kicsit pihenhetek. Gondolkoztam mikor is menjek haza, de végül az első kört választottam annak ellenére, hogy tudtam az időjárás nem lesz hozzám kegyes. Főleg úgy, hogy a hétvégi sétám egy gyönyörű naplementével indult, majd pedig folytatódott egy felhőszakadással egybekötött villámlással.

Gondolkoztam azon, hogy hogyan történjen a hazautazás. Abban egészen biztos voltam, hogy egy fizetésből kétszer hazalátogatni nem fogok, hiszen az már a tízezres kategóriát is átlépte volna, ha a vonatjegyet veszem alapul és a még hozzá tartozó kiadásokat is hozzászámolom. Abban egészen biztos voltam, hogy szabadnapomon utazok haza és majd vissza, s így kérdés adott volt, hogy vajon akkor menjek, amikor csak négy napot vagyok egyben itthon vagy akkor amikor majd szabadságon leszek. Mivel hetekre előre nem láttam milyen lesz majd az idő így végül úgy döntöttem, hogy a négy napot teljes egészében felhasználom majd. Eközben változott a beosztásom is, s így végül sikerrel nyugtáztam a hazautazást, hiszen jó döntésnek bizonyult. Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzám, de pihenni valamelyest tudtam legalább.

Hózápor

Írta: | | Helyzetjelentés, Videók
Vélemény?

A blog keretén belül többször ejtettem szót arról, hogy mennyire bennem maradt az, hogy gyermekként milyen volt számomra várni a decembert, s reménykedni abban, hogy fehér karácsony lesz. Ugyan az ünnepekből „kinőttem”, de egyes időjárási tényezőket továbbra is szeretem. Ilyen például a havazás, amivel kapcsolatban az időjárás kevés örömet ad nekünk. Mai napon azonban kaptunk egy elég bő havazást.

Sajnos hamar elolvadt, hiszen nem volt fagypont alatt a hőmérséklet. Mindezek mellett dolgoznom is mennem kellett, így nem tudtam magasabb helyekre elmennem, amelyet fehérség borított. Ellenben mindenképp látványos volt nekem, ahogy nézhettem hogyan szakad a hó. 

A tél, amely nem olyan, mint volt

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Több alkalommal leírtam a blog keretén belül, hogy főleg a téli időszakban visel meg az a tulajdonságom, hogy nem vagyok otthon ülős típus. Annak idején ezért ez kicsit másképp volt, hiszen akkor még „normális” időjárás volt. Azaz volt az évszakok között volt átmenet valamint volt tavasz, nyár, ősz, tél. Most pedig lassan már csak az őszt váltja a nyár és fordítva. Ami inkább a gyermekkori emlékek miatt visel meg, hiszen egyelőre nincs olyan betegségem, amelyre érzékeny lenne a testem a fronthatások miatt. Azonban tény, hogy kevésbé tudom elfelejteni azt, hogy milyen volt például ezen az úton elsétálni dolgozni: 

Esetleg milyen is volt odahaza a hátsó udvar, ahol épp a bent lakó két kutyát kellett előkerítenem, akik nagyon élvezték az aktuális hózáport: 

 

Sajnos ilyen kilátásban csak képeken volt lehetőségem az elmúlt években. A januári hónapra nagy terveim voltak, mert bíztam benne, hogy majd az időjárás is úgy fog alakulni annak fényében végképp, hogy szinte minden hétre írtak havazást, ami kétszer valósult meg, de sajnos az is addig tartott még nem ért le a földre, ahol azonnali olvadásba kezdett. Ebből fakadóan pedig elég latyakos lett minden. Mindezek mellett pedig sajnos egyre többször esett az eső. Ebből fakadóan már a hónap eleji szabadságom is azzal indult, hogy az első két nap szinte bezárva töltöttem a lakásba miközben olyan fáradt voltam, hogy majdnem átaludtam őket. Meglepően tapasztaltam, hogy milyen gyorsan eltelt a január. Próbálkoztam több új szériával, amivel kútba estem. Kimozdulni nagyon nem tudtam. Pontosabban maradt az, hogy elmentem dolgozni, s aztán pedig hazajöttem és próbáltam kikapcsolódni, amely leginkább kizárólag az internethasználatban és a vizuális szórakozásban nyilvánult meg. Ez sem sikerült annyira jól lévén lassan az összes sorozatnak a végére értem, amelyek pedig még adásban vannak azok pedig heti egy epizóddal érkeznek, amik nekem kevésnek bizonyulnak egy hétre.
Ellenben annak mindenképp örültem, hogy hamar végére értünk a januárnak még úgy is, hogy sajnos a munkahelyen többen kiestek, s ennek köszönhetően a beosztás is olykor változott. Hazautazást az elkövetkező két hónapra sem terveztem, s ebből fakadóan sajnos maradt az itthon ülés és a dolgozni járás. Igaz többször kimozdultam, de az is csak pár órás tevékenység volt vagy pedig épp csak vásárolni mentem le. Sajnos az időjárás nem volt hozzám kegyes ebből fakadóan pedig nem igazán tudom azt mondani, hogy bízom abban, hogy a február más lesz. Hiszen, ha más lenne, akkor ki lehetne mozdulni. Bár inkább télen legyen télies időjárás, mint tavasszal. Mindenesetre bízom abban, hogy egy kicsit könnyebb lesz majd a következő hónap. 

Tavasz vagy nyár?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy „az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Írta: | | Fotók, Gamer sarok, Helyzetjelentés
1 Comment

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag „tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig „feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét „fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét „bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

Őszies nyár

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A munkaterület váltással együtt járó pozíció váltás magával hozta azt a döntést, hogy még tavasszal úgy voltam vele, hogy elmegyek szabadságra, és amikor majd visszajövök, akkor majd teljesen a munkára összpontosítok. Ez változóan sikerült, s nem csak a hozzáállásommal kapcsolatos dolgokkal voltak problémák, hanem a munkatársakkal, és munkakörülményekkel is. Ez kissé helyre rázódni látszik, ámbár ez magával hozta azt, hogy sokszor nem volt kedvem kimozdulni. Ehhez még hozzájött egy nyár eleji költözés, mellyel kapcsolatban még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen épületen belül történt a dolog, így sokkal gyorsabban, és hamarabb végére értünk a dolognak. Azonban az időjárás sem volt túl kegyes, hiszen iszonyatos hőség volt, így talán ez is közrejátszott abban, hogy sokszor arról szólt az időm, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Kevés programom volt, hiszen munka után nem volt kedvem már sehová menni, s a szabadnapomat igyekeztem minél jobban kihasználni. A fentiekből fakadóan pedig jött az, hogy sajnos nyáron nem voltam szabadságon, így végül ez augusztus utolsó hetére csúszott.
Szokás mondani, hogy sosem kedvező az időjárás, amikor az embernek szabadnapja vagy épp szabadsága van. Ha őszinte akarok lenni, akkor most én is egyfajta szopórolleren vagyok. Ugyanis elég változatos volt az időjárás az elmúlt napokban, így szabadban programot nem nagyon tudtam összehozni, továbbá eléggé kérdőjeles volt számomra is sokszor, hogy mit is kellene csinálnom. Amióta felköltöztem a fővárosba rengeteg helyen megfordultam, és szerettem is volna kimozdulni, de sajnos nem tudtam ezt megtenni. Ugyanis annyi szabadidőm nem volt, továbbá a szabadságom első három napját otthon töltöttem. Most kifejezetten még élvezhető is volt, habár ott is siralmas volt az időjárás, így az utolsó estén többek között sikerült el is áznom. 

Visszatérve a fővárosba azonnal azt helyeztem ki célul, hogy nem tudom mikor kapom meg a következő szabadságomat, illetve a munkaerő hiánynak köszönhetően lesz-e egyben annyi, hogy egy egész hetet itthon tudjak tölteni. Kissé jól esett, hogy lehűlt a levegő, viszont az kevésbé, hogy nem nagyon tudtam emiatt a szabadban mozogni. Mondjuk nem épp a legjobb, amikor az ember majdnem negyven fokban szaladgál erdős, vagy partmenti részeken, de azért mégis másabb, mint amikor gondolkoznia kell, hogy vajon szabadtérre tervezhet-e programot. Mindenesetre bízom benne, hogy még kellemes őszies időben kapom meg a következő adag szabadságomat, amikor jelentősen ki tudok mozdulni, hiszen most több olyan hely is kimaradt, ahová szívesen mentem volna.
Visszaérkezéskor természetesen inkább a szociális kapcsolatokra helyeztem a hangsúlyt. Többek között a már régóta tervezett találkozó is megvalósult, amit általános iskolás osztálytársammal terveztem, aki a járványügyi intézkedések enyhítéséhez kötötte a találkozó lehetőségét. Ez szerencsére meg is valósult, így érdekes volt több, mint tíz éves osztálytalálkozó után látni egymást. Főleg úgy, hogy mindketten sokat változtunk, és sok olyan dologról mertünk beszélni, amiről gyermekként, vagy tinédzserként viszont nem. Így elmondhatom, hogy a szabadságom első fele viszonylag kedvezően telt. Ezek mellett nagyjából egy napot töltöttem itthon, de akkor is ellátogattam korábbi munkahelyemre. Kérdéses volt mit fogok csinálni a rá következő napon viszont hamar megszületett a döntés. 

Én a pesszimisták közé tartozom, tehát azt gondolom, hogy a szeptember ismét járványügyi intézkedéseket fog hozni, így most inkább arra törekedtem, hogy kihagyjam azokat a dolgokat, amelyek úgymond „ingyen” elérhetőek. Ezek mellett az erdős és a parkos részekre gondolok, ami látogatható volt a járvány alatt állandó jelleggel. Tegnap szívesen kilátogattam volna Budapest külterületébe egy kis erdős részen való kóválygásra, de az időjárás elég esőre állt, valamint amennyi portált megnéztem annyiféleképpen jelezték előre az esőt. Így végül úgy döntöttem fedett szórakozást választok. 

Ez a program a fenti képekből jól láthatóan pedig nem más volt, mint a Tropicarium, ahol tavaly voltam utoljára. Aztán ugyebár jöttek a korlátozások, bezárások, valamint a védettségi igazolványhoz való bejutási lehetőség, így nekem kimaradt most. Ahogyan fentebb is írtam a szeptemberrel kapcsolatban a tavalyi tapasztalatokat alapul véve pesszimista vagyok, s ugyan három hét múlva terveztem kilátogatni fizetéskor, de végül tegnap meggondoltam magam. Nem bántam meg még akkor sem, ha egyedül kellett mennem. Jól éreztem magam, és mindent megnéztem, habár egyetlen negatívum volt, hogy az ott élő krokodil kimaradt a látványból. Bár tény, hogy a Google értékelések javával egyet kell értenem, tehát  az állatok száma azért csökkent, továbbá némely akvárium valóban koszos. A jegy árát nem találtam horror árnak, hiszen valamiből ezt is fent kell tartani. Azonban tény, hogy nem biztos, hogy hétköznap délutánra kellett volna időzítenem a látogatást, hiszen a visszaút kizárólag busszal volt megoldható, amelynek duplaannyi időbe került a forgalom miatt. Azonban nem bántam meg, hogy kilátogattam, és következő hónapra csak egy moziprogram van kilátásba helyezve, ha a fizetős dolgokat veszem alapul, és azt, amelyre egy járványügyi intézkedések kezdetekor nem lesz lehetőségem. 

Az utolsó látogatás?

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Lassan végéhez érünk a nyárnak, amit én nehéz szívvel fogadok. Egyrészről sajnálatos módon ismét szembesültem vele, hogy vannak hátrányai is annak, ha az ember nem csak teljesít, hanem túlteljesít a munkahelyén. Így alakult az, hogy egy hat napos szabadságot sikerült beszereznem a nyár elején, s szépen, de biztosan végigdolgoztam az egész nyarat. Ami még önmagában nem lett volna gond, de sajnos a beosztás milyensége, és a további járványügyi intézkedések a szórakozási, és a szociális tevékenységekre jelentősen rányomta a bélyegét. Mindezek mellett igyekeztem a szabadidőmet hasznosan eltölteni, így amikor jó idő volt, akkor próbáltam kimozdulni készülve arra, hogy a lassan egy hónapja belendített második hullám megérkezik a Koronavírus helyzetben. Első körben kihasználtam, hogy két szabadnapom egymás mellé került, így tettem egy kört a Margit szigeten, habár a zenélő szökőkutat csak nyár elején sikerült kétszer megcsodálnom. 

A legjobban továbbra is japánkert, illetve a vadaspark volt az, ahol több időt töltöttem el. Utóbbinál kicsit elgondolkoztam, ugyanis tervbe volt véve állatkertezés, de kizárólag csoportos programként. Csodálva a vadaspark állatvilágát félve a járvány miatt újra bekövetkezhető intézkedésektől úgy döntöttem, hogy kihasználom a jó időt, és elmegyek a fővárosi állatkertbe. Olvastam jó pár negatív értékelést róla a járvány után, így félve mentem el, de úgy voltam vele, hogy egész napos programnak tökéletes. Egy részével egyet is értek, miszerint túl sok idő megy el a Biodom építésére, miközben jelentős részek vannak lezárva, illetve nem teljesen karbantartva. Nyilván járványügyi intézkedések alatt nem épp az állatkert a legfontosabb dolog, de azért borzasztó volt látni sok helyen az algás vizet, s piszkos üveget. Jelentős része nem volt lezárva, de a lepkeház nyitva tartásának örültem. 

Sokadszorra voltam itt, de még mindig magával tudott ejteni. S habár a beosztásom milyensége miatt kénytelen voltam egyedül menni még így sikerült élvezetesre formálni a túrámat. Teljesen sikerült kikapcsolódnom, ámbár sajnáltam, hogy az ajándékbolt még továbbra is drágának találom, legalábbis a fővárosi árakhoz mérten. Mondjuk egy olyan helyen, ahol sok külföldi fordul meg nem csoda, ha hozzájuk vannak mérve az árcímkék. 

Szabadnapos esőzések

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Lassan, de egészen biztosan elérünk a nyár közepéhez. Egy olyan nyár közepéhez, amely minden bizonnyal senkinek sem lesz a kedvence. Több okból is.
Jómagam elég rosszul viselem a kialakult helyzetet, hiszen az év elején elindult koronavírus járvány miatt jelentősen átrendeződtek a mindennapjaim. Első körben hatalmas érvágásnak éltem meg, hogy nagyon sok szórakozóhely bezárt, illetve a kijárási korlátozás miatt is kénytelen voltam sokszor otthon ülni, vagy pedig egyszerűen csak elengedni pár programot. Szerencsére az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, azonban tény, hogy továbbra is vannak olyan helyzetek, amelyek aggódalomra adhatnak okot, hogy vajon mit is tartogat az év második fele. 

Jómagam nagyon bízom benne, hogy nem lesz második hullám, mert annak kifejezetten örülök, hogy pozitív hatással volt rám a költözés. Azóta kicsit nyugodtabb lettem, s annak mégjobban örülök, hogy már kezdhetek szervezkedni a programokat illetően. Akadt egy kis szabadságom is, amelynek egy kis részét otthon töltöttem. Tény és való, hogy érdekes volt hét hónap után hazalátogatni, és találkozni régen nemlátott ismerősökkel, s a családdal. Hamar el is telt a szabadság, így visszatértem a fővárosba, s ismét felvettem a munkafolyamatokat. Sajnos a stressz továbbra is jelen van az életemben, amelyre rátesz egy lapáttal a jelenlegi óvintézkedések. Próbálnék kikapcsolódni, amely nagyon nehéz annak fényében, hogy sajnos az esetek többségében rossz idő van, így amikor szabadnapos vagyok sokszor marad a négy fal közti maradás, vagy pedig valamelyik pláza, vagy zárt terű találkozóhely. Bár tény, hogy legalább ilyenkor jó fotókat lehet készíteni, aki szeret fényképezni. 

A szélsőséges időjárást elég nehezen viseli a szervezetem, hiszen egyik pillanatban rekkenő hőség van, s a másikban pedig meg lehet fagyni. Természetesen voltak elég durva esőzések is, de szerencsére én nem áztam el, s fedett helyről voltam szemlélődő. Ámbár tény, hogy érdekes vizuális élményt nyújtott, ahogyan a fővárost elöntötte rekord mennyiségű eső által okozott víztömeg.
Az előrejelzések alapján elég hektikus lesz az időjárás, de bízom benne, hogy ha nem is júliusban, de augusztusban sikerül eljutnom végre a strandra, amely tavaly sajnálatos módon kimaradt. 

Ismét kellemetlen lesz majd a nyár!

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Ahogyan tavaly, úgy idén is sikerült belefutnom abba, hogy számomra nem túl előnyös mennyiségű szabadság lett kiadva. Lévén nem túl stressz mentes munkahelyről és munkakörről van szó, így engem ez nem is zavart, ámbár szembe kellett néznem a többiek nyári két hétre szóló szabadságaival, valamint a munkaerő megcsappanásával. Ebből fakadóan ismét sikerült úgy járnom, hogy a maradék szabadságomat majd szeptembertől vehetem ki, így a nyár ismét munkával fog majd telni.
A fentiek annyira nem is zavarnak, hiszen előző hónapban sikeresen sikerült rálépnem a pénzre költés terén, így aztán valahol örülök is a dolognak, hiszen nem tudom miből finanszíroznám a szórakozás részét egy kimozdulásnak. A gyűjtögető életmód lép életbe nálam, hiszen jó pár rövidtávú tervem van. Első körben úgy döntöttem, hogy vásárolok magamnak egy laptopot. Egyik oka az, hogy az elmúlt két évben iszonyatosan sok pénz ment el a számítógép alkatrészeire leginkább akkor, amikor épp nem volt rá keret. Így aztán többször futottam abba bele, hogy az eredeti terveket félre kellett tennem, s helyette teljesen máshogy alakultak a dolgok. A laptok megvásárlása mögött leginkább az a tényező áll, hogy amennyiben másodlagos készülékként szolgálna, így vihar esetén is el tudnám foglalni magamat, valamint tervezett utazások alkalmával nem csak a mobiltelefonom nyomkodása lenne kapcsolat a virtuális világgal. Mindezek mellett pedig nem kellene azonnal alkatrészt vásárolnom a számítógépbe, ha abban valami elromlik. Egyelőre egy Lenovo készüléket néztem ki, amely jelen pillanatban 82 ezer forintba kerül. Bízom benne, hogy őszre „bekukkant” 80 ezer alá.

A nyáron nem tervezek semmit, ami megyén belül nem valósítható meg, azaz kerékpárral nem tudok valahová elmenni, az minden bizonnyal sztornózom is. Szerencsére nagyon toppon vagyok, amennyiben a kerekezést kell megemlítenem, s igazán stresszoldó, ahogyan az ember kitekeri magából a feszültséget. Azonban szembe kell néznem azzal, hogy az időjárás nem túl kegyes hozzám ezen a téren: 

Ez a tegnap előtti képernyőkép. Aznap sikerült rettenetesen eláznom munkába menet, s mindezt úgy, hogy előtte való nap szó se volt arról, hogy aznap reggel esőre fogok majd ébredni. Ennek ellenére az égdörgés ébresztett engem, s szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony kénytelen leszek kerékpárral menni, mert nem lesz időm beérni a munkába, ha gyalog indulok neki. Tudniillik, hogy húsz perccel később kelek most már, hogy a drótszamarammal jutok el dolgozni. A reggeli étkezést pedig kihagyni nem szeretném. Nyilván remekül állnék a letekert kilométerekkel, ha nem az eget kellene bámulnom, amely negyed óra alatt be tud borulni. 

Igyekszem minél többet kimozdulni, de sajnos  a fenti okok miatt sokszor elmarad a kerekezés. Pedig a világítás mellett már kerékpár kesztyűt is beújítottam magamnak, mert felfedeztem, hogy mennyire kényelmetlen egy idő után a kormány, amennyiben sajnálatos módon elkezd izzadni a tenyerem. Ebből fakadóan egyelőre a mozi, strand mellett marad a bringázás, s bízom benne, hogy sikerül a 100 km-es elképzelésemet is valóra váltani az egyben való letekeréshez. Szerencsére a drótszamaram bírja, s nagyon örülök neki, mert remek vásárlást csináltam tavasszal annak ellenére, hogy sok kihagyott kerekezés volt azóta.
A fenti statisztikában igazából a munkába való menetel is mérve volt, különben elég szegényes lenne a letekert kilométerek száma. Sajnos sokat dob az időjárás változékonysága. Ugyanis jártam úgy, hogy tiszta ég esetén is nagyjából tíz perc alatt elborult, s lestem, s tanakodtam azon, hogy vajon elinduljak-e vagy sem. Azonban mindig itthon maradtam. Lévén mozgékony vagyok ilyenkor megöl az unalom.