Sorozatok, amelyeket megutáltam

A blog keretén belül sokszor született már tőlem egyfajta „gyűjtő” bejegyzés, amelynek középpontjában egy-egy téma erejéig olyan szériák álltak, amelyek valamilyen szinten nyomott hagytak bennem. Ez többféle volt. Gyermekkori élmény, esetleg rajongás, vagy valamilyen meglepő dolog az adott sorozattal kapcsolatban. A munka világába lépve jelentősen lecsökkent a szabadidőm, így aztán nagyon be kell osztanom, hogy mit is nézek. Ennek is köszönhető, hogy új sorozatokba nem nagyon kezdek bele, s amiket pedig követtem, azok vagy véget értek, esetleg én hagytam abba. De sok olyan volt, amelyet szerettem, de végül megutáltam. Így hát most ezekről szóljon ez a bejegyzés. 

Teljes bejegyzés

TV Sorozatok I: A legrosszabb kivitelezések, befejezések

Sorozatok. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki nem látott volna, illetve tetszett volna neki legalább egy. Egy széria megalkotása elég összetett feladat, s nem minden esetben lesz siker, vagy tart ki a siker a sorozat végéig. A sorozatok java része meg sem éri, hogy rendes befejezése legyen, s amelyik meg igen, azoknak a többsége is rosszul szokott sikerülni. S akkor még nem is ejtettem szót az epizódokról epizódokra, valamint évadról évadra történő minőségi romlásról.
A legtöbb sorozatot középiskolásként néztem, mivel a szabadidőmnek pénzhiánynak köszönhetően java részét itthon töltöttem, s főleg a nyarak teltek folyamatosan sorozatos pótlásokkal, felzárkózásokkal. Iskolás koromnak majdnem tíz éve vége, s rengeteg sorozatot kezdtem el, hagytam abba, illetve szerettem meg, s néztem végig. Ennek tudatában fordult meg a fejemben, hogy ideje egy szubjektív listát összeállítanom ezekről. Első körben jöhetnek a rossz kivitelezések, és befejezések.

Teljes bejegyzés

Glee: 6.évad

Nem állná meg a helyét, ha azt mondanám, hogy rengeteg, de sok bejegyzés szólt a Glee-ről. Legalábbis nálam. Nekem abszolút teljes mértékben bejött a sorozat annak idején, s sajnáltam, hogy csak majdnem az évad végén kapcsolódhattam be a szériába. Bár tény, hogy így azért jelentősen tömény szórakozásban volt részem olyannyira, hogy azt hiszem az egyik hétfői iskolai napomat ki is hagytam annak érdekében, hogy naprakész legyek a részekkel. Illetve persze ott volt még az is, hogy annyira széthallgattam a fejem a sorozat által előadott zenékkel, hogy alvás helyett inkább csak újra, meg újra rákattintottam az ismétlés gombra.
Glee a tökéletes iskolapéldája annak, hogy hogyan is lehet egy sorozatot nagyon sikeressé tenni, majd pedig teljesen beleállítani a földbe. Hisz mondjon bárki egy olyan példát, ahol az adott sorozat fénykorában akár 25 milliós nézettséget produkált, s végül 2 millióssal búcsúzott??

0.mkv_snapshot_02.21_[2015.03.22_13.35.06]

Teljes bejegyzés

Glee Cast – Take On Me

Egészen pontosan három évvel ezelőtt volt bejegyzés a Glee zeneisége terén. Ami nem véletlen, ugyanis a sorozat első két évada zseniális volt, majd szépen lassan, de biztosan elkezdte a mélyrepülést. Én már csak a zenék miatt tartottam ki, s el is kaszáltam, de amikor bejelentésre került, hogy az idei, azaz a hatodik évad lesz az utolsó akkor úgy döntöttem, hogy visszatérek az utolsó évadra, ami talán 13 epizódos lesz.
A kezdés szokásosan harmatgyenge volt, viszont egyetlen egy pozitívum momentumát emelném ki: az a-HA – Take On Me feldolgozását.

Elbukik a sorozatfront?

Emlékszem arra az időre, amikor iszonyatosan sok mennyiségű sorozatot néztem. Ez leginkább az iskolás idő volt, s tudtam szinte mindenre időt fordítani. Természetesen akkor is voltak olyan pillanataim, amikor csak fogtam a fejemet, hogy mi is lesz, illetve mikor tudok megcsinálni majd valamit. Azonban ott volt egy adott dolog, mely rendesen előtérbe kerített mindent: a nyári szünet. Az az időszak, amikor korlátlanul tudtam bármit bepótolni. Természetesen vizuális értelemben.
Mióta munkába álltam természetesen ez elég szépen megváltozott, s most örülök annak, ha sokszor van időm arra, hogy ténylegesen tudjak annyit aludni, hogy ha majd másnap kinyitom a csipás szememet, akkor ne azt érezzem, hogy hány óra múlva fogok tudni ismét ágyba kerülni, hanem azt, hogy milyen jót aludtam. Pont ezért is történet meg, hogy az általam közepes megítélt alkotások is mennek a kukába. Könyörtelenül. Ez olyannyira jól megy nálam, hogy míg régen átlagosan követtem akár 20-25 sorozatot, most ez a szám keményen ötre redukálodott.

A túlélők
Nálam ez az a fajta kategória, amelyet leginkább két részre szeretem szedni. Mert itt nem csak azok a szériák kapnak helyett, amelyek számomra a legnagyszerűbb szórakoztatást nyújtanak. Hanem vannak olyanok is, amelyeket egyszerűen már nem tudok abba hagyni, mert kísért a múlt. Ilyen a Supernatural, melynek első három évada kellemes kikapcsolódás volt, s a harmadik etapja olyan szintű tökön rúgás volt, hogy csak lestem azon a minőségi szintlépésen, ami a negyedik évaddal elindult. Sajnos a széria már csak árnyéka egykori önmagának, de a régi idők annyira nem engednek el tőle, hogy még most a tizedik évadban is kitartok, pedig már nem szórakoztat. Sőt!
Nem említeném egy szinten, de sokszor felmerül bennem, hogy én miért is nézem a The Walking Dead-et. Ugyanis valóban tetszett az öt évvel ezelőtt indult zombis sorozat, de mára nagyjából van öt karakter, akiket be tudok lőni, hogy kicsoda. A többiről nagyjából semmit sem tudok, hogy pontosan hogyan is csatlakozott a szériához. Általában egyben nyomok le két, esetleg három részt, s végül így maradok vele szinten. És többnyire mindig jön egy olyan jelenet, vagy egy olyan epizód, melynek köszönhetően tovább kitartok. Hasonló érzéseim vannak a Sailor Moon Crystal-lal szemben, melynek kézzel rajzolt sorozatának nagy rajongója voltam, de a cgi szintűre süllyedt reboot egyáltalán nem tetszik. Bár lehet erre lehet azt mondani, hogy annyira rossz, hogy már jó.

De a fentieket alapul véve természetesen akadnak olyanok, melyek hozzák az általam elvárt szintet (még). Ilyen a The Big Bang Theory, Resurrection.

Az elesettek
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utóbbi időben nem próbáltam be több sorozatot. Nagyon sokan mondták, hogy a sokadik évadával visszatérő Shameless jó. Részben egyet is értek velük, hisz az első évadot csak végig néztem. Habár számorma kicsit nyersnek tűnt, főleg a szexualitás részével hozott olykor kínos zavarba. Mivel csak egy posztert láttam belőle, így számomra elég nagy meglepetést okozott az első ilyen jelenet. Főleg azért, mert sok mindent gondolhattak a szomszédok főleg úgy, hogy elég komoly hangrendszeren tapasztalhattam, hogy milyen szépen is szól a Full HD változat 5.1-ben. Tanulván az esetből így fülhallgatóval indultam neki már a többi résznek, de a második évad első harmadánál inkább kiszálltam belőle.

The Comeback nálam kellemes meglepetés volt. Főleg így ősszel. Így nem is volt kérdés, hogy gyorsan végig megyek rajta. Hisz a játékidő epizódokra bontva kevés volt, illetve az epizódszám sem volt félelmetes. Azonban a hat éves pihenőidő, amely beiktatódott az évadok között nem tett jót, így a második évadban nagyot csalódtam. Három részt ért meg nekem. Nem többet. A Constantine nekem nagyon várós volt, s a bevezető rész tetszett is. Nagyjából a harmadik résznél éreztem azt, hogy nekem ebből nem kell semmi. Talán az évad feléig bírta a Red Band Society is, aminél fájó volt, hogy mennyire szerethetőnek tűnt, s mennyire más irányt vett végül.
Egy epizód azonban elég volt például a Web Therapy, The Job Lot, The Flash, Bad Judge, Selfie esetében, hogy tudjam nekem több nem is kell belőlük.

A visszatérők
Nagyjából ők azok, akik felértek arra a szintre, hogy nem csak nyomon kövessem őket, hanem többször is megnézzem az adott epizódokat, vagy az évadokat. A nyáron indult Friends darának a végére értem. És akkor itt van a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, melyet csak a webes pályafutásom alfájának és omegájának tartok. Egyrészről ez volt az a széria, melynek köszönhetően immáron saját webhellyel, illetve bloggal rendelkezek. Ámbár egyik legfájóbb vizuális pontja is a virtuális életemnek, ugyanis csak két évadot élt meg, s lezárás nélkül ért véget. Szerintem már van két éve, hogy már HD minőségben is lemezre került, de most jutottam el oda, hogy újra nekiüljek.

A kérdőjelesek
Ők nem mások, mint a midseason-re hagyott újoncok. Hat szériáról van szó, illetve egyetlen visszatérőről, ami nem más, mint a Glee. Utóbbinak minőségi szintje lement a béka rottyantója alá, de ha már utolsó évad, akkor mindenképp végigkövetem.

…és egyre inkább hiszem azt, ha így haladok lassan nem lesz TV széria, amit nyomon tudok majd követni.

Glee: 5.évad

Ha lehet azt mondani, hogy a borzalmas szóra van példa, akkor az Glee. Pont ezzel a sorozattal lehetne példálózni, hogy indul a középmezőnyből, ragyogott, majd épp jelen pillanatban a mocsár legmélyén van.
Hatalmas zenerajongó vagyok, így érdekes, hogy mennyire el tudtam siklani a sorozat felett annak idején, amikor indult. Persze sikerült felhoznom magam, s azt gondolom, hogy egy fantasztikus első évadot követett egy elég korrektre sikerült második évad. Sok köze lehet hozzá az anyacsatornának is, hisz azért elég szépen fel tudta futtatni, hogy szinte átlagos tíz milliós nézőből tudott simán harmincmilliót is csinálni. Jó magam is csak pislogtam, amikor ezeket a számokat megláttam, mert én is csak úgy lettem ezzel tisztában, hogy utána néztem, hogy honnan is indult a széria nézettségileg. És akkor jött egy harmadik évad, melynek köszönhetően a rajongásom megtört a sorozat iránt, s a negyedik évad csak tovább rontott a helyzeten. És akkor itt az aktuális évad, amelynek köszönhetően végül úgy voltam vele, hogy nekem bőven elég volt ennyi. Részemről ennyi volt a Glee.

Teljes bejegyzés

Döglődő szériák, avagy helyzetjelentés sorozatfrontól

Már ideje volt egy összegző bejegyzésnek is az általam követett szériákról, hisz még messze van az évad vége, addig meg bármelyiket faképnél hagyhatom. Bár ez nem jellemző rám már az évad végén.
Jó pár bejegyzésben említettem, hogy sajnos már nem nagyon ülök a TV készülék előtt, nézve az épp aktuális szériákat. Egyik oka ennek az, hogy kevés szabadidőm van munka mellett, s bizony eléggé be kell osztani azt a maradék szabadidőt, hogy mire is használom fel. Épp ezért sem mindegy, hogy mit nézek. Valamikor a 2000-es évek tájékán úgy volt, hogy amit elkezdtem, azt végig is néztem. Még akkor is, ha a széria közepénél már erősen untam, sőt megutáltam az egészet. Azóta kicsit harcedzett lettem, hisz nem igazán akarok bármire is felesleges időt fordítani. Az viszont más kérdés, hogy ha erősen szelektálnék lenne kb. 2-3 széria, amit néznék. De nézzük jelen pillanatban hogyan is állok.

Halhatatlanok
…avagy azon szériák összessége, melyekért minden izmom remeg, hogy az aktuális epizódot láthassam. Eszméletlen az, hogy mennyi tartozott nálam ebbe a „kategóriába” pár évvel ezelőtt, most meg pár címet tudok csak felhozni. Annak idején egyszer már kaszáltam, de szerencsére a Comedy Central folyamatos ismétléseinek köszönhetően ismét visszavettem a nézős listára a The Big Bang Theory-t, mely sok kritikát kap rajongóktól, hogy megváltozott eléggé. Ez igaz is, de ennek ellenére én élvezem. Probléma folytatással nincs, hisz nem is tervezem abbahagyni, az pedig jó hír nekem, hogy további három évadot rendeltek az egyik legnézettebb szériának. Ami viszont eléggé szomorú az én szemszögemből, hogy ide csak más címet tudok írni, amely nem más, mint a nemrégiben útnak indult Resurrection, amely szerencsére hozta azt a szintet, amit vártam tőle. Bízom abban, hogy lesz következő évad is, habár a szezon végére még átmehet minősíthetetlenbe.

Középmezőny
Itt már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit is írjak ide, vagy pedig mit is kellene ide írnom. Mindenképp kiemelném a Bitten-t. amely nem rég indult útjára, habár csak az első részt néztem meg, de úgy látom van benne potenciál. Persze nem véletlen, hogy az erős középmezőnyben kapott helyett. Nem minőségi „termék”, de legalább annyira jó, hogy szórakoztatni tudjon. Lehet sokak nagy levegőt vesznek, ha ide merem írni a The Walking Dead-et is, de számomra az erős kezdésből eléggé középszintre süllyedt a széria. Ennek ellenére még tudja magát tartani azon a szinten, hogy ne mondjam azt, hogy ennyi volt. De nem véletlen az sem, hogy az epizódokat kettesével, vagy pedig hármasával nézem.

A haldoklók
És itt törik össze a szívem. Az elég erős négy évad után szinte csak gyötrődés az, ami van a Supernatural-lel, melyet a kilencedik évadnál egyszerűen nem tudom abbahagyni. Egyszerűen olyan kellemes élmény volt a kezdés, hogy még mindig reménykedek abban, hogy talán jobb lesz. Persze tudom, hogy erre gyakorlatilag nem sok esély van, de hátha. A pár napja indult The 100 a tipikus példa arra, hogy olyannyira rossz, hogy már jó kategória kiváló győztese. Hogy meddig fogja bírni nálam, nem tudom. Lehet évad végéig szenvedek majd vele, de az is lehet mutat valami olyat, ami maradásra bír a további folytatásra is. Már, ha lesz. Már ennél az évadnál is ki akartam lépni, de ha megtette helyettem a FOX, hogy nem kér többet belőle, akkor már végigülöm a Raising Hope utolsó pár epizódját. Erős kezdés szinte épp hogy nézhetetlen folytatásba torkollott. Hasonló a helyzet a Glee-vel is, mely annyira bejött az elején, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy milyen nézhetetlen szintre jutott. Nem véletlen, hogy az olykor 18 milliós nézőből már csak 2 – 2,4 az, amely követi. Mivel nem sok van hátra az évadból azt még megnézem utána pedig búcsút intek neki. Hasonló sors vár majd a Modern Family-re és a Once Upon A Time-ra is. Egyetlen egy esélyt kapnak, mégpedig az évadzáró fényében. Ha hoznak valami olyat, ami felkelti az érdeklődésem, akkor majd a következő évadra is maradok. Amennyiben nem ez történik, akkor ennyi volt.

Remény?
Ugyan már elég régen itt hever mindkét széria első évada a merevlemezen, de nem volt időm még ahhoz, hogy nekiüljek bármelyikhez is. Mindkettőt már követtem egy bizonyos részig, de mivel mindkettőről elég jókat olvastam, hogy későbbiekben elég szépen fejlődik minőségi szinten, így úgy döntöttem maradok. Az egyik ilyen az amerikai Being Human, a másik pedig az Arrow. Bízom benne, hogy megfelelő szórakozást fognak majd nyújtani, de azt hiszem, hogy ez majd csak nyáron fog kiderülni, ha alapul veszem azt, hogy mennyi időm van sorozat nézésre.

…és elég elolvasni a jelenlegi bejegyzést, hogy mennyire is sz@rul állok sorozatok terén. Pffff….

Mi a helyzet a sorozatfronton?

A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából „csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Deadmelynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…