A “erőmű” megkezdte működését!

A számítástechnikával nekem csak egy nagy bajom van: hihetetlen gyorsan fejlődik, s ezáltal sajnálatos módon az általunk használt eszközök iszonyú gyorsan elavulnak. Így nagyon beleölni százezreket nem érdemes, még annak sem, aki lazán ki tudja ezeket az összeget pengetni.
Körülbelül három évvel ezelőtt eszközöltem gépfejlesztés, melynek köszönhetően szinte minden egyes alkatrész lecserélésre került. Ahogy, hogy elég vaskos és erős legyen az eltelt időben videokártya cserén, memória bővítésen és SSD beszerzése gondoskodott. Idén azonban megint úgy véltem, hogy nem fog ez az év elmúlni, hogy jelentős gépfejlesztés ne történjen itthon. Arra már időközben rájöttem, hogy nem túl előnyös, ha a játékok, melyekkel játszok egy másodlagos merevlemezre kerülnek telepítésre. Így megjelent az igény, hogy egy nagyobb SSD-t vásároljak, lévén most már elérhető áron vannak nagyobb tárhellyel rendelkezők is. Így úgy döntöttem, hogy a meglévő 60 gigás változat majd édesanyám örökli meg, aki egyébként is panaszkodik, hogy lassú a gépe. Természetesen meg is néztem, hisz tőlem örökölte, de hamar rájöttem, hogy már igencsak elavult változatról beszélünk, így már rá is ráférne a ráncfelvarrás. Igazából neki szerettem volna egy komplett gépet venni, de sajnos időközben mégis úgy döntöttem, hogy nálam lesz majd változás, s jelenlegit örökli meg ismét. Ugyan meg voltam vele elégedve, s erősnek mondhattam még most is, azonban évekkel ezelőtt az alaplapon spóroltam. Így példának okáért fájó volt sata 3-as portok hiánya, melynek köszönhetően a jelenlegi SSD-m teljes sebességét nem tudtam használni. Újat nem is nagyon lett volna érdemes venni ennek fényében, s mindezek mellett a jelenlegi sebességteszt is csípte a szemem úgy döntöttem, hogy az alaplap cserével szembenézek, s amit muszáj lecserélek.

Az alaplap természetesen már ebben a hónapban meg is jött. Az eredeti tervem az volt, hogy júniusban fog összeállni mindkét konfiguráció, s majd akkor össze lesz rakva. De végül győzött a vásárlási ingerem, s még a múlt héten lerendeltem a processzort, s ahhoz egy vaskosabb hűtőt is. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel ezen kívül minden tökéletesen passzol a jelenlegi konfigurációba, így mindent át fogok majd pakolni. Igazából ezek után SSD csere lesz, illetve a memória modulok lesznek lecserélve nagyobb sebességűekre. Igazából ezek fizikai cseréje maximum 5-7 perc, s ehhez csak egy újratelepítés tartozik majd.
Elvileg már a múlt héten összeállt volna a PC, de sajnálatos módon ahonnan rendeltem máshogy értelmezte a beígért szállítást, így végül processzor ügyben most az Ipon győzött. Első körben egy Hyper TX3 evo ventilátor került lerendelésre. Mivel a mostani processzorommal sem volt gond, ezért úgy döntöttem bőven megelégszek egy 4460-as modellszámmal rendelkező i5-el, hisz nekem elég, hogy újabb generációs, s 400Mhz-el nagyobb órajelen ketyeg, mint az előző. Mondjuk tény, hogy előre sejtettem, hogy mire felébredek, már itt lesz a futár.
(Linkek a kép alatt azok számára, akik esetleg kedvet kaptak a rendeléshez!)

Itt a blog keretén belül azért már sokszor volt olyan bejegyzés, amit ugyan elérhetővé tettem, s feltehetően minden nagyon jót mosolyoghatott rajta. Kivéve engem. Mondjuk tény, hogy a számítástechnika pont egy olyan dolog, amivel azért rendesen be lehet fürödni főleg akkor, amikor az embernek nem áll lehetősége arra, hogy egyes problémákat teljesen ki tudjon vizsgálni.
Ebben már volt annak idején egy bejegyzésem, amit visszaolvasva is nagyon jót derültem rajta. Tanultam is belőle természetesen. Feltehetően fél, vagy egy év múlva, ha ezt is visszaolvasom majd ezen is fogok kuncogni, habár egyelőre csak azon gondolkodok, hogy tényleg ennyire szőke tudok lenni, s ez a tulajdonság bizony nem csak kívülről fakad.

Ahogyan átvettem a csomagot rögtön elkezdtem összeszerelni az új gépet. A legelső probléma amivel szembe kellett néznem az a hűtő volt. Ugyanis univerzális mivoltából azért kicsit trükközni kell, hogy úgy legyenek a talpak felszerelve, hogy pontosan illeszkedjen az alaplapba. Nyilván lehetne mondani, hogy ott van a szerelési útmutató, ami ott is volt. Azonban azon nem szerepelt a jelenlegi processzor foglalat. Így kicsit féltem, hogy esetleg félre lettem tájékoztatva a weboldal szerint, s mégsem passzol ide. Szerencsére majd egy óra küszködés, s mindenféle weboldal átnézése után sikert könyvelhettem el. Igaz, eközben nagyjából háromszor sikerült elvágnom a kezem a hűtőrácsnak köszönhetően.
Ekkor jött a következő pofára esés. A gép elindul, majd miután felpörögnek a ventilátorok minden kikapcsol, majd újraindul. Biztos voltam benne, hogy valami rossz helyre lett dugva, vagy valami rossz. Már szinte darabokra szedtem mindent, s már mindent kicseréltem, hogy megtudjam mi nem rossz. Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy neten rákeresve egy informatikai boltba beviszem, amely foglalkozik összeszereléssel, mert én már feladom. Ekkor rápillantottam a hűtőre, s csak az jutott eszembe, hogy ilyenkor azért szívesen pofán vágnám magam úgy teljes erőből. Miközben próbáltam a méretet beállítani a hűtőről nem vettem le a fóliát, lévén úgy voltam vele, majd ha minden passzolni fog majd pasztázás után megteszem. Az egy órányi kínlódás már bepöccentett, s nem is figyeltem erre. Miután szépen felkentem a hűtőpasztát fogtam, s rátettem a hűtőt. Mikor mélyen elmerengtem magamban, hogy vajon ma lesz-e működő gépem, na akkor vettem észre, hogy a hűtőpaszta alatt ott van a fólia.

Ezzel még nem ért véget az egész. Ugyanis annak ellenére, hogy a boot menüben látszódott a másfél terrás vinyóm, telepítés után már nem. Persze ahelyett, hogy megpróbáljam driverekkel megoldani a problémát mit csináltam? Na mit? Dühtől forrt agyammal előkaptam a Windows 7-et, s szépen feltelepítettem. Ekkor megint nem értettem, hogy mi lehet a baj, hisz itt már látta a rendszer is a merevlemezt. Végül ismét visszakerült a Windows 8, ami már használható állapotba került. Ekkor már volt összehasonlítási alapom SSD ügyben is. Az előző alaplapban ezt az értéket produkálta:

ssd_00

Azt már éreztem, hogy gyorsabban fut a kicsike, de viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a teszt mit is fog hozni. Szerintem magáért beszél:

ssd_01

És ebből milyen tanulságot is vontam le magamnak. Először is azt, hogy ha annak idején nem spórolok az alaplappal most nem kellett volna az enyémet szétszednem, s bizonyos részeket továbbadnom itthon, hanem egy az egyben vásárolhattam volna egy új konfigurációt itthonra nem saját használatra. Továbbá, ahelyett hogy fortyogtam volna a saját mérgemben, inkább mindent türelmesen végig kellett volna gondolnom, mert talán így a délutánom is szabad lehetett volna. Mondjuk abból a szempontból szerencsém volt, hogy nem csináltam nagyobb bajt, hisz a rendszer automatikusan lekapcsolt, mikor a processzor hűtése nem volt megfelelő. Következő vásárlás májusban lesz, addig a jelenlegi rendszert fogom tesztelni, habár most sincs rá panasz. Bár a hűtő még furcsa, mert olyannyira nincs hangja, mint ha nem is működne. Habár emellett nagyon jól teszi a dolgát.

Lévén nagy sorozatos maratonomat befejeztem most már jönnek a filmek, s a játékok.

Közeleg a “nomád” életmód!

Minap épp azon töprengtem, hogy érdemes-e előre terveznem. Ez azért is jutott az eszembe, mert általában 50-50 az esélye annak, hogy minden úgy történik, ahogyan én eltervezem. Erre a nyárra leginkább pihenést terveztem, illetve korlátlan időtöltésnek strandot, illetve évi szokásos programként pedig a pesti állatkert meglátogatása lett az egyik célkitűzés. Most pedig az van, hogy át kell terveznem az összes anyagiakhoz kötött programot, ugyanis jelen helyzetben minimum augusztusig nagyon fog szorítani az a bizonyos nadrágszíj pénzügyek tekintetében. Ennek oka pedig nem más, mint a régóta a szemem előtt lebegő költözés, melynek most érett be a végkifejlete.

Az okokat fedje jótékony homály, hisz ismert az a mondás, hogy ami felkerül a világhálóra az ott is marad. Éppen ezért az okokat inkább hanyagolnám. A lényeg az, hogy nem messzire megyünk, azonban nem összkomfortos családi házról van szó, így azért rendesen van rajta mit felújítani. Mivel ennek a költözésnek eléggé labilis volt a megvalósulása, így persze nem spóroltam, így aztán most, ahogyan ez már megvalósulni látszik már érzem, hogy anyagilag sehogy sem fogok kijönni. Mondható, hogy szerencsére itt vannak a szülők, ami tényleg pozitívum, de ha alapul veszem azt, hogy azért önállóság szorult belém, s eddig is igyekeztem mindent magam intézni, fizetni, így eléggé szájhúzós, hogy kelleni fog majd azért legalább két hónap, hogy költözés után anyagilag egyenesbe jöjjek. Ennek köszönhetően még a legalapabb dolog, mint a strand is kihúzása került a listáról. Ez annak köszönhető, hogy korábban eszközölt “életmódváltás” meghozta a maga gyümölcsét: valóban energikusabb lettem, s sokkal, de sokkal kevesebb idő kell ahhoz, hogy kialudjam magam, majd pedig egész nap tudok pörögni. Illetve minap lazán lebringáztam 50 km-nyi távolságot, ami meg sem kottyant nekem. Azonban ahhoz, hogy ezt eszközölni tudjam rendesen megnövekedtek a kiadásom. Eddig nem is nagyon törődtem azzal, hogy mit eszek, mikor és mennyit. S leginkább mindig az olcsóra mentem rá. Persze észre vettem magamon, hogy valami nem stimmel, s még ha nem is volt látványos, de a felugró pár kiló is jelezte, hogy ez az életmód nem jó nekem.
Az egy dolog, hogy nem szeretnék elhízni, s már most félek attól, hogy a szülők genetikája rajtam is kiüt majd. De a legnagyobb dolog, amitől félek, hogy majd elvesztem a testem feletti tökéletesnek mondható kondimat, s nem leszek képes még 10 km távolságot sem letekerni. A bringázás pedig az életem egyik legjobb, s legédesebb sportja, amihez azért ragaszkodom. Azért eléggé meglepett a dolog, mert sok oldalt átböngésztem, hogy hogyan is tudnék javítani a fizikai kondíciómon, illetve ehhez mit is kéne tennem étkezés terén. Azért nem volt megerőltető dolgok ezeknek a megvalósítása, de azért anyagi oldalon azért ez kicsit bosszantott, hisz legtöbb helyen belefutottam igazán beképzelt emberekbe, akik olykor olyan módon alázták meg a másikat, hogy arra szavakat nem lehetett találni. Ilyenkor felmerült bennem, hogy vajon ezeknek a személyeknek van hitele az általuk leírt dolgoknak, akkor minden bizonnyal nem átlagos fizetésből tengődnek.

Visszatérve a költözésre a közös vélemény az volt, hogy ez sokkal jobb lakókörnyezet lesz, mint az előző volt. Főleg, ami a takarítás jelleget illeti, ugyanis jelenlegi helyünkön sajnálatos módon a kis hely miatt eléggé zsúfolt minden. Itt azért nem lesz elmondható, illetve ténylegesen zöld környezetbe költözünk majd. Azonban azzal szembe kell nézni, hogy itt egyelőre nem lesznek bizonyos dolgok, mint például az internet elérés. Legalábbis egy ideig. Egyik oldalról függ attól, hogy milyen hamar készül majd el a lakcím kártyánk, másik oldalról pedig attól, hogy a szerelők mennyi idő alatt érnek ki. Pozitívum azonban, hogy az első két havi akciónak köszönhetően az eredeti árnak csak a felét kell fizetni. Én pedig hivatalosan is lemondtam a tévézésről, hisz feleslegesnek tartottam most is a jelenlegi elérést az én készülékemre, főleg azért, mert ezért már fizetni is kell. Így internet elérés lesz az egész házban, a tévé csatornák viszont csak a szülőknél lesz. Addig azonban felkészültem, hisz rengeteg film van itt a merevlemezen, illetve egy-két játéknak is nekiültem 3D változatban. Ezekről persze lesz írás, ami majd egyelőre offline módban fogok írni, s amint lesz majd elérés a világhálóra publikálva is lesznek. Teljesen elvágva egyébként sem leszek, hiszek ott lesz az én hőn szeretett Xperia L készülékem, amelyről bármikor elérhetek bármit. Amiről viszont nem fogok lemondani az a mindennapi bicajozás. Persze csak akkor, hogy a meló is azt kívánja. Ugyan nem örülök neki, hogy a nyári szabadságom erre megy el, de sajnos nem tudok mit tenni ez ellen.
Költségvetés tekintetbe véve most már biztosan eldöntöttem, hogy ismét gépfejlesztés veszi kezdetét. Egyrészről szülői részről haldoklik egy gép, amit illene pótolni. Ennek a megvalósítására már gondoltam korábban, s igyekeztem is ezért tenni valamit, de mivel bejelentésre került, hogy jövő év végén érkezik az új Tomb Raider úgy döntöttem, hogy szépen elkezdtek gyűjtögetni, s nem elkapkodni a vásárlást. Egyrészről azért, mert bízok benne, hogy nem konzol exkluzív lesz, másfelől pedig a megvásárolt alkatrész nem fog a szekrényemen porosodni. S persze bármikor jöhet olyan eset, hogy hozzá kell nyúlnom a tartalékhoz, akkor nem kell fognom a fejem, hogy mi lesz. Mivel részben rendelkezek erős géppel, így ebben az esetben nem lesz gond. Igazából most is az okozta ezeket az anyagi gondokat nekem, hogy a felmondást követően nem volt tartalékom. Azonban nagyon jól jött a felajánlás, miszerint pár dolgot hajlandóak változtatni, ha a jelenlegi pozíciómban maradok.

Az elején leszögezném, hogy nem vagyok sem beképzelt, s nem is erősítem a pipere pasik táborát. Azonban próbálok magamra adni, mint például azért elvárt dolog saját magammal szemben, hogy ne olyan szagom legyen, mint egy döglött kecskének. Vagy ne úgy jelenjek meg valahol, mint aki életében nem látott fésűt. Ami viszont érzékeny pontom volt, azok a fogak. Kiskoromban nagyon féltem a fogorvostól, mivel nagyon megkínzott, s olyan élményeim lettek felnőtt koromra, hogy szerintem ha megfilmesítenék, akkor minden bizonnyal tizennyolcas karikával futna az adott mű. Ennek ellenére két évvel ezelőtt sikerült egy nagyon precíz, normális, s kedves fogorvost találnom, akivel egyeztettem, hogy a fizetésemen felül még kapom némi egészségügyi támogatást is, így azt szeretném teljes mértékben a “számra” költeni. Körülbelül két héttel ezelőtt úgy keltem fel a fogorvosi székből, hogy minden rendben van, s továbbra is mosolyoghatok. Persze fél évente kell ellenőrzésre mennem. Szerettem volna elkerülni mindenféle attrocitást ezen a téren, így nem is csoda, hogy azonnal bevásároltam mindenféle elég jó minőségi hírrel rendelkező szájápolási terméket. Mert ugyan a kezelések nem fájtak, de azért nem szeretnék minden egyes hónapban a székben csücsülni.
Egy biztos. Ez a nyár más lesz, mint a többi.

“Kényszerpihenő”

Elég nehéz elhinni, hogy valamivel több, mint egy hónappal ezelőtt még azon csodálkozott – és persze sajnálkozott – az egész ország, hogy rügyező fák, s friss tavaszi illat helyett kénytelenek vagyunk beérni a hólapátolással, s a vakító fehérséggel, amelyet a frissen hullott hótakaró nyújtott. A hosszúra nyúlt tél engem is megviselt, s március elejére már reméltem, hogy megjön a jó idő. Annak ellenére, hogy remekül rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységeimre, így inkább itthon döglődtem a négy fal között.
Tavaly ősszel sajnálatos módon kerékpárlopás áldozatává váltam. Az évek alatt volt pár kerékpárváltás szülői részről, így szerencsére akadt pótló vasparipa, de télen mindig nyugdíjazom a csúszós útból fakadó baleset, s a röpködő mínuszokból eredhető megfázások miatt. Viszont azt eldöntöttem, hogy tavasszal beszerzek egy másikat, melyet végül március végén sikerült megvennem. Ugyan később terveztem, de remek áron volt kapható, s sajnos fizetésig nem tartott volna ki a készlet, s az sem volt elhanyagolható, hogy teljesen új kerékpárról beszélhetünk, tehát nem állt fenn a kockázat, hogy esetleg lopott kerüljön a birtokomban. Bevallom őszintén gondolkoztam azon, hogy komolyabbat veszek, s ki volt szemelve erős acéllakat, de az újabb lopástól való félelem miatt megelégeltem a gyengébb minőséggel, ha lopják, akkor legalább ne drágát alapon. Majd az idő eldönti, hogy vajon jó döntés volt-e, de egyelőre megvagyok vele elégedve.

Az új vasparipát volt alkalmam tesztelni, hisz végre valahára megérkezett a jó idő. Tavasznak nem nevezném, inkább valamiféle hibrid nyárnak. Olyannyira, hogy minap már kénytelen voltam a ventilátort elővenni, s üzembe helyezni, mert egyszerűen csorgott rólam az izzadság. Természetesen a jó időt kihasználva rögtön lazábbra vettem a figurát öltözködés terén, így ahogy ilyenkor kell először csak azt vettem észre, hogy valami nem stimmel velem, majd pedig fokozatosan jöttek elő a megfázás tipikus tünetei. Eddig sikerült megúsznom, hogy sima megfázással itthon kelljen maradnom, de sajnos most a műszakokat pont úgy sikerült kapnom, hogy huzamosabb időt kellett betegen mennem. Végül éreztem, hogy ebből pihenés és gyógyszerek nélkül nem fogok kilábolni, de emellett még a kollégák is megjegyezték módfelett üdvös lenne, ha otthon maradék, s lehetőség szerint senkit sem fertőznék meg. Így megtoldottam rendesen a pihenőnapjaimat, habár nem örültem neki. Abból a szempontból főleg, hogy nem nagyon tudtam sehová se menni a folyamatos láz miatt, s csak az utolsó két napban tudtam kicsit kimozdulni.
Tavalyi évre is megvoltak a tervek minden szempontból, s ez idén sem maradt el. Először is már biztossá vált év elején, hogy gépfejlesztést kell eszközölnöm. Első körben egy SSD volt kinézve, majd végül további memóriabővítés, s végül több hónapnyi gyűjtögetés után pedig egy új videokártya megvétele, amely lehetőleg legalább két évig megfelelő szolgálatot tenne nekem. Rám jellemzően sokat olvastam a témában, s rengeteget kattogtam a dologról, míg végül oda lyukadtam ki, hogy a gépem megfelelő gyorsaságú, így nincs szükség se SSD-re, se memóriabővítésre. Mindezek mellett minden mai játék elindul, de a hardverigényesebb némi kompromisszummal, de csodásan futtatható. S az sem elhanyagolható, hogy jobbára sorozatokat, s filmeket nézek, mint játszok, ha itthon vagyok. Végül az utam a városba vezetett, s betértem a helyi számítástechnikai üzletbe, ahol engedve a csábításnak megvásároltam életem első SSD-jét, egy 60 GB-os Kingston-t. A témában rendkívül sokat olvastam, így már előre tudtam mit kell beállítani, bár az tény, hogy sikerült elérni, hogy legalább kétszer újra kelljen telepítenem a gépet. Az viszont rendkívül pozitívum volt, hogy a rendszer újra telepítése nem tartott tovább két percnél Windows 8 esetében, amit egyébiránt én nagyra becsülök. Az más kérdés, hogy a programok, játékok visszarakása legalább két napig tartott. Nagy tesztelőnek tartom magam, így szeretek belevágni az új dolgokba. Ez volt az egyik dolog, amiért annak idején váltottam Windows 7-ről Windows 8-ra. A másik dolog pedig az volt, hogy egyszerűen nem töltődtek be a weboldalak normálisan az előbbi rendszeren. Miután a 8-asra felvarázsoltam az Avast nevű vírusirtót rájöttem, hogy ez okozta a problémát. Nagyszerű! Bár ennek ellenére maradok a legújabb Windows-nál. Mindezek mellett pedig a következő hónapban szeretnék még memóriabővítést is eszközölni.

Első körben még úgy terveztem, hogy a nyári hónapok alatt spórolok a videokártyára, s megpróbálom minimálisra csökkenteni minden kiadást, hisz strandra is szeretnék menni, illetve még a fogorvoshoz is el kellene mennem többször. Mindezek mellett pedig ismét be van tervezve egy pesti út, melynek időpontja még nem teljesen végleges.
Végül úgy döntöttem majd ősszel összehúzom a nadrágszíjat, s a nyár szóljon a szórakozásról. Tavaly családdal együtt utaztunk fel, s ezt természetesen én fizettem teljes egészében. Mivel a család csak egyik része tudott felutazni munka miatt, így idén mindenki megy kivéve én. Végül azt a megoldást választottam, hogy az út felét én fizetem, másikat a család, így nem annyira drága. Én később megyek fel, de család nélkül. Egyelőre több emberrel tartom a kapcsolatot, akikkel feltehetően majd lesz találkozó, így elképzelhető nem csak egyszer fogok felutazni. Mindezek mellett a strand is ki van jelölve, mint szórakozási lehetőség, illetve most már az esti csavargás is képbe kerül. Bár tény, hogy ezeknek egy részét már javában űzöm a jó időnek köszönhetően.

A rövidtávú terveimet egyelőre úgy néz ki megtudom valósítani. Május a sorozatfinálékról szól, így csak az újranézésre kijelölt szériák fogják vinni az időmet. Ezek közül a Jóbarátok az, amelyikkel jól állok, hisz a tíz évadból már a nyolcadiknál tartok. Emellett ismét belekezdtem az X-aktákba, bízom benne időn sikerül is végig érni. Ha pedig véget ér az előbbi, akkor feltehetően HD minőségben nekiülök a Lost-nak. Játékok terén rengeteget feltelepítettem ismét, de konkrét terv egyelőre a Tomb Raider sorozat kronológiai sorrendben való végigjátszása. Az első rész, s annak kiegészítőjét már sikerült abszolválnom, illetve a betegen itthon töltött időt szintén a játékkal ütöttem el, így a második epizódnak is a végére értem. Jelen pillanatban az utóbbi kiegészítőjét gyűröm, s mivel utolsó pályán tartok feltehetően holnap már végére is érek, ha nem leszek elég fáradt leülni és játszani egy kicsit. Az viszont tény, hogy a régi epizódok tényleg nehezek voltak, s sokszor voltam azon a szinten, hogy feladom, de eddig még kitartottam. Ugyan hatalmas a sikerélmény, ha valamit le tudok küzdeni, de elég kevés időm van arra, hogy szenvedjek órákon keresztül.
Kezdtem aggódni, hogy idehaza, illetve a városomban nem fogják a mozik adni a Jurassic Park 3D-s változatát, de szerencsére május 3-ától már látható, így a jövő hétvégén tiszteletemet teszem a moziban. Ugyan ezen a hétvégén szerettem volna menni, de sajnos dolgozom, így passzolnom kellett a dolgot. Annak fényében pedig főleg, hogy inkább délelőtti órákban megyek, mert akkor nincs tömegnyomor a teremben, s nem kell csomó embernek a csámcsogását és szörcsögését hallgatnom.

Óda a tavaszhoz

Ismét túl vagyunk egy ünnepen, nevezetesen a húsvéton. Ugyan maga az ünnep nem hozott lázba, de vártam. Ugyanis reménykedtem, hogy az ünnepre végre jó idő lesz, s végre valamilyen szabadidős tevékenységet űzhetek, sajnos reményem hamar szertefoszlott. Tavaly megtervezett szabadságolásnak köszönhetően hosszú hétvégét megkaptam,  de inkább itthon maradtam. Húsvét első napján kisütött némileg a nap, s egyébként is meg akartam ereszteni pár telefont, ezért tettem pár kört az új “vasparipámmal”. S mivel holnap ismét vissza kell zökkennem a munka világába, így kénytelen voltam elugrani a Non-Stop üzletbe, ami szerencsére ünnepnap is nyitva tart. Bár vásárlás közben azért a dolgozok arcáról tökéletesen leolvasható volt, hogy ők ennek nem örülnek annyira, mint én.
Szerencsére több kollégám van azon a területen, ahol én dolgozom, s ebből kifolyólag fix munkanapjaim nincsenek, ami olykor elég megterhelő tud lenni, ellenben nagy pozitívum, hogy a munkanapokat, s a pihenőnapokat, illetve a szabadságot akár havi, akár éves szinten “összegyűjthető”, így csak az elkövetkezendő egy hetet kell kibírnom, hogy ismét több napot tölthessek itthon. Egyelőre az előrejelzések pozitív kicsengése arra ösztönöz, hogy merjek előre tervezni.

Az elmúlt két hét egyébiránt is megviselt, melynek egyik legjelentősebb oka a szélsőséges időjárás volt. Volt elég tavaszias idő, de olykor beköszöntött a tél hatalmas hózáporral, s pár napja égszakadással egybekötött hatalmas esőzésekkel tudatta velünk a természet, hogy bizony a környezetszennyezés előbb-utóbb beint nekünk. A március elején megjelent Tomb Raider remekül lekötötte a figyelmemet olyannyira, hogy harmadjára is nekiálltam. Bár utóbbi nekifutásom leginkább csak azért volt, mert szerettem volna a legmagasabb százalékkal végigvinni, de végül 78%-os végigjátszással kellett megelégednem, habár utólagos gyűjtögetéssel lazán feltornáztam 82%-ra, de rá kellett jönnöm, hogy nekem nem igazán asztalom az ilyen keresgetős megoldások. Így ezt hanyagoltam erősen. Sajnos a Resident Evil 6 is hatalmas csalódásként éltem meg, így jelen pillanatban vizuális szórakozás tekintetében csak a filmek, s a sorozatok vannak.
Utóbbiaknál igyekeztem mindenféle maradásomat pótolni az elmúlt egy hétben, s az utóbbi három napban csúcsosodott ki. Rengeteg széria befejeződött, s vagy abbahagytam, így az általam nézett szériák száma erőteljesen megcsappant. Minden bizonnyal, ha nem ültem volna neki ismét a Jóbarátoknak (szigorúan HD minőségben), akkor feltehetően nem lenne mit nézni. Olyannyira kevés lett az általam követett sorozatok száma, hogy a korábban általam elkaszált Supernatural-t is visszavettem a nézendők közé. Mindenesetre bízom benne, hogy a jelenlegi szériák összekapják magukat, illetve jövőre remek újak mutatkoznak be, mert az aktuális szezon valami botrányosan muzsikált.

Tavalyhoz eltérően idén már sokkal jobban tervezem a nyarat, illetve körültekintőbben igyekszem kezelni az anyagiakat is, lévén nemrég ismét szükségessé vált a PC-m fejlesztése, ami egyelőre vegyes szájízt hagyott maga után. Nemrégiben sikerült lecserélnem egy minőségibb tápegységre a régebbit. A következő hónapban egy SSD, s utána pedig memóriabővítés van kilátásban. VGA újítást terén sok lehetőséget fontolóra vettem, de mivel a “sz@rt nem veszek, ha már megdolgozok érte” elvet vallom, így a pozitív tapasztalatok miatt továbbra is maradok az Nvidia oldalon, s számításba egy GTX 670 illetve 680 jött. Mivel mindkét széria bőven százezres kategória, ezért a vásárlást év végére hagyom. Leginkább azért, mert az elkövetkezendő két hónapban további alkatrészek kerülnek megvásárlásra, s a fűtési szezon végeztével ismét elkezdem a fogorvosi kezeléseket. S természetesen igényt tartok a szabadtéri programokra is, ami alatt leginkább a strandszezont értem, így komolyan fontolóra kellett vennem miképp akarom ezeket megvalósítani anyagi szempontból.
Első körben a havi összeg limitben gondolkoztam, de végül úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás a tudatos pénzköltés, azaz az impulzus vásárlás megszüntetése. Lévén rendelkezem különböző egészségbiztosítási számlával, melyet bónuszként kapok a fizetésem mellé, így a fogorvosi kezelések árát vissza tudom igényelni. S arról sem szabad elfelejtkeznem, hogy még van egy viszonylag jó áron eladható kártya a gépemben, így végül az eredeti összeg felét kell majd összeszednem, ami a fentiek tekintetében nem mondható soknak. Bár addig még sok minden változhat, s egyelőre a rövidtávú terveknél maradok. Tavalyhoz hasonlóan idén is számításba került  Budapest, mint kirándulás. Végül annyiban maradtunk, hogy költségtakarosság szempontjából nem megyünk együtt, hisz az több tízezer lenne. Ugyan a költségekbe beleszállok, s a támogatom a szülők felutazását, de én egy későbbi időpontban utazok fel, egyedül. Egyelőre még kérdéses, hogy melyik pesti ismerősömmel fogom eltölteni azt az egy napot, vagy felet, s egyelőre még nem körvonalazódott teljes egészében mit is akarok csinálni, de igyekszem jobban kivitelezni, mint ahogyan tavaly történt. Addig pedig reménykedem, hogy kijön a jó idő, s végre nem gyalog fogok eljutni a munkahelyemre, hanem biciklivel.

Hólepte tavasz

Sokakkal egyetemben én is vártam már a márciust. Ugyan számomra több szempont volt mérvadó, de valahol a legnagyobb mégis az volt, hogy számomra ez a hónap már a tavasz ébredéséről szólt. Arról nem is beszélve, hogy átlagban ilyenkor már a jó idő adta lehetőségeket igyekszem megragadni, ami az esetek többségében a szabadban való csavargást jelenti részemről. Február legvége is arról szólt, hogy már nem igazán kellett a kabát alá aláöltözni elég jól ahhoz, hogy ne fagyjak szét. Mindezek mellett pedig megvolt az idei év legelső bicajozása is a meleg levegőn még akkor is, ha ez nem éppen tudatosan történt, hanem csak elég nagy kerülőutat választottam az otthonom és az úti célként választott bevásárlóközpont között. Ugyan média televolt azzal, hogy ismét tiszteletét teszi a zord időjárás, ennek ellenére bíztam benne, hogy ez mégsem volt bekövetkezni. Azt hiszem az eső, havas eső, majd az intenzív havazás, mely kellemetlen faggyal párosult bebizonyította, hogy még lehet hinni az időjárás előrejelzésnek. A hosszú hétvégémnek amúgy sem tett keresztbe, hisz a szabadságomat a múlt hétre időzítettem, így a hosszú hétvégétől tökéletesen elestem. De azért nem ilyen képeket szerettem volna készíteni március 15-én:

Az elmúlt időszakot vagy itthon, vagy pedig a munkahelyemen töltöttem, s igyekeztem minimálisra csökkenteni annak a lehetőségét, hogy munkaidőn kívül kimerészkedjek itthon. Nem túlságosan szeretem a hideget, habár ennek ellenére bőven akadtak olyan esetek, amikért megérte itthonról kimozdulni. Ebből a szempontból remek döntés volt az új TV vásárlást februárra időzíteni, hisz egyébként sem terveztem semerre sem menni, s legalább zord időben amúgy is a négy fal közt keresném a szórakozási lehetőséget. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy március 5-én jelent meg az új Tomb Raider, melynek megjelenése alkalmából legalább négy napi pihenőnapot vettem ki ahhoz, hogy biztosra menjek, hogy végére fogok érni, mert valahogy nem szerettem volna úgy munkába állni, hogy ezen jár az agyam. Egyébként valóban fantasztikusra sikerült a játék, habár pár kisebb negatívum ért az online megrendeléssel kapcsolatban. Először is nem volt egyértelmű, hogy a megrendelt fémdobozos kiadást kapom-e, ugyanis a telefonos megkereséskor azt az információt kaptam, miszerint nem estem bele a darabszámba, később e-mail-ben épp az ellenkezőt kaptam. Mindezek mellett némi bosszankodásra adott okot, hogy direkt megadtam egy másik elérhetőséget is, hisz aznap épp nem tartózkodtam itthon ennek ellenére mégis engem kerestek telefonon. Azt már szóba se hozom, hogy külön kérésem ellenére sem kezdeményeztek hívást a másik telefonszámra. A hab a tortán csak a nyugtára ragasztott aktiváló kód volt a DLC csomaghoz. A kiadvány árát megérte teljes egészében, s végeredményben mindent megkaptam, s a lemezekkel sem lett gond a bónusz tartalmakkal egyetemben, de azt hiszem legközelebbi szoftverrendelésemet máshol fogom leadni.
Korábbi gépfejlesztéskor leginkább 2-3 évre kalibráltam. VGA terén nem is mertem nagyobbat álmodni, így az akkor meglévőhöz mérve vásároltam. A vásárlást nem bántam meg, s valóban büszke vagyok a jelenlegi kártyámra, de sajnos egyre inkább bebizonyosodik, hogy kevés a benne rejlő tudás. Mivel elsősorban Tomb Raider van kiszemelve többszöri kipörgetésre, így csöppet csípi a szemem, hogy sebesség – látvány téren némi kompromisszumot kell kötnöm. Így immáron bizonyos, hogy idén ismét gépfejlesztés veszi kezdetét, ami már tulajdonképpen elkezdődött. Első körben a processzorra került egy viszonylag izmosabb hűtő, amit már korábban is szerettem volna megvásárolni, illetve már előrendelve lett egy izmosabb tápegység is. Ugyan áprilisra terveztem, de végül most fog megvalósulni, ugyanis valami botrányos módon elkezdett felkúszni az ára. Május – Június hónapra memória bővítés, illetve egy SSD beszerezése a cél mindazok mellett, hogy igyekszek tökéletesen egyensúlyt teremteni a szórakozásban, így már többekkel egyeztetve megszülettek bizonyos tervek, melyeket csak a munkaidő, s az anyagiak tudnak keresztbe húzni. Így végül a hőn áhított VGA vásárlás teljes egészében őszre marad, hisz csak így tudok spórolni úgy, hogy közben nem kell itthon ücsörögnöm. Habár mozgalmasabb, s élvezetesebb nyarat tervezek a tavalyinál.

Mindezek mellett már a tervezett kerékpár vásárlás is lezárult, s szerencsére a jó időt ki tudtam használni, így már teszt körút is megtörtént. Bízom benne, hogy pár hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre a gyalogos munkahelyre történő közlekedést felválthassa a biciklivel való útra kelés öröme.
Ezek mellett persze igyekszem pótolni a lemaradásaimat, ami példának okáért a sorozatok illeti. A szintre jövés nem lesz nehéz, hiszen iszonyatosan sokat hagytam abba, vagy épp fejeződött be, így az esetek többségében már elfogyott a néznivaló.

Húsvét meglepetések nélkül

Ismét beköszöntött a húsvét, amit tavalyihoz hasonlóan hatalmas zabálásokkal és lustulással kívánom tölteni. Főleg úgy, hogy az ünnepek után keményen vár a meló. Amivel egyébként nincs gondom, habár az áprilisi fizetés is okozott némi csalódást nekem, hisz kevesebb került a bankszámlámra, mint vártam. Ez okozott némi elkeseredést nálam, hisz időközben monitorom igencsak jelezte felém, hogy bizony hamarosan távozik az “élők” sorából, így ideje lenne beújítani egy újat. Szerencsére ki is szemeltem egyet elég baráti áron, s úgy gondoltam meg is lepem vele magam, habár a terveim közt nem szerepelt, hogy további pénzmennyiséget költsek a számítógépre. Azonban hosszas rágódás, s szülői rábeszélés után úgy voltam vele, hogy végül csak meglepem magam eggyel.
A banktól kapott sms után a munkaidő java részét számolással töltöttem, s merengtem magamban, hogy vajon mennyi is fog maradni, ha megvásárolom azt magamnak, amit szeretnék és muszáj. Korábban már volt egy komolyabb elbeszélgetés a szülőkkel leginkább arról, hogy amíg az ember nem repül ki a családi fészekből, s még nem kell azon aggódnia, hogy vajon hogyan kell fenntartania magát nem biztos, hogy jó irány, ha az ember sok mindenről lemond, s megpróbál eszeveszett módon spórolni. Hasonló beszélgetésnek köszönhetően szántam rá magam, hogy a januári béremből nem a tervezett két magos Intel Core i3-as processzort, hanem az igencsak erős négy magos Intel Core i5-ös processzort került bele végül a hónapok óta épített számítógépembe.

Igazából mióta jelenlegi munkahelyemen dolgozom bruttó fizetésem jóformán 50%-al nőtt, aminek természetesen örülök. Ebből az összegből meg tudnék élni akár egy albérletben egyedül is. Ezzel szemben viszont a nettó fizetésem erre nem lenne elég főleg, hogy rendkívül nagy összeg kerül levonásra, ami eléggé elszomorító, hogy végül mennyi is az a tényleges összeg, amit kézhez kapok. És persze ez igaz a többi kollégámra is, akikkel erről nem egyszer tartottam eszmecserét. Több effajta beszélgetés megtörtént közöttünk. S többek között ez is eszembe jutott mikor alapos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy felesleges jelen pillanatban lemondani bármiről. Jelen hátterem, s helyzetem elegendő arra, hogy bizonyos dolgokat megengedhessek magamnak, akkor miért is sanyargatnám magam? És ebből kiindulva jóformán sikeresen lepottyantva mindent vágtam bele az újfent költekezésbe. Ennek köszönhetően korábbi monitor került leváltásra, ami ugye előző hónapban nem volt betervezve. De mivel rendkívül jó áron volt, így megérte beújítani. Persze mindezek mellett megtartottam az ígéretem, amit itthon tettem, így a háztartási részlegünk is bővült némi konyhai műszaki cikk által. Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam bizony megérkezett a tavasz. Sajnálatos módon a ruhák is kopnak, s ebből adódóan bizony ráfért a ruhatárra némi frissítés, mert eléggé hadilábon álltam a tavaszi ruházattal sajnos. Ezt a problémát is sikerült megoldani jó pár akciós ruha vásárlásával. Végül pedig belenyugvóan vettem tudomásul, hogy a fizetésemből négy számjegyű összeg maradt a számlámon.

A hosszú hétvégémet igyekeztem volna aktív pihenéssel tölteni, valamint terveztem némi szabadidős tevékenységet is. Tavasznak köszönhetően feltöltődtem energiával, s rendkívül pozitívnak hatott rám. Hisz végre elővehettem a bringámat, s végre eltehettem a szekrény mélyére a kabátomat is, s továbbá a természet is magához tért, mely a rügyező fákban, virágzó bokrokban nyilvánult meg. Ebből kifolyólag szerettem volna több időt tölteni kint, azonban beköszöntött a rossz idő. Ebből kifolyólag sajnos maradt az itthon ülés. Amit leginkább azért sajnálok, mert ebben a hónapban kicsivel keményebb lett a beosztásom.
A blogban a bejegyzések száma megcsappant tavalyhoz képest, ami leginkább a munkának és a kevés szabadidőnek tudható be. Viszont lassan a sorozatszezon a végéhez közeledik. S ebből adódóan bizony fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyaramat nem arra akarom áldozni, hogy a lemaradásomat pótoljam. Emellett persze továbbra is folytatom a HD filmek begyűjtését, habár egyelőre még nem tudtam időt keríteni arra, hogy meg is tudjam őket nézni.

Az a bizonyos fekete 10.-e

És ismét elment felettem egy hónap. Negatív és pozitív dolgok egyaránt értek ez alatt az elmúlt egy hónap alatt. Előző havi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy bizony a gépfejlesztésem az utolsó fázisába lépett, s egy igencsak erős processzorra tettem szert. Sajnálatos módon a beosztásomnak és egyéb más tényezőknek köszönhetően nem volt elegendő időm ahhoz, hogy az új masinát teszteljem, így csak próba szintjén ütöttem bele az orrom. Eddig jelen pillanatban semmi konkrét panaszom sincs rá, habár az elmúlt hónapban nem voltak olyan erős húzócímek, amelyek mellé szívesen leültem volna.

Ebben a hónapban is eljött a tizedike, ami ugye a fizetés napja. Politikai dolgokba nem mennék bele, de szerintem nem kell senkinek sem ecsetelnem, hogy miféle változások voltak adóügyben. Ennek megfelelően kaptam fizetésemelést még múlt hónapban, de ennek ellenére is jóformán tízezer forint hiányzott a zsebemből minden juttatással együttvéve. Eléggé szíven ütött a dolog, s a vásárlás sem úgy ment, mint ahogy egyébként terveztem volna. Hiába volt ezrekkel, tízezrekkel több a számlámon, s hiába nem volt adósság vagy eltartandó család a hátam mögött  valahogy sok dologról lemondtam, amit egyébként megengedhettem volna magamnak.
Még mielőtt kiléptem volna az iskolából már akkor is megvoltak azok a pénzzel megvásárolható igényeim, amelyeket szerettem volna megvenni. Ezeknek java részét be is szereztem. Erre a hónapra egy Blu-Ray író lett volna betervezve a számítógépbe, de helyette egy rendkívüli jó akció  keretében áron alul leltem rá egy olyan Blu-Ray lejátszóra, ami az általam kedvelt mkv formátumot is lejátssza, s így végül erre esett a döntésem. Jókor jött az akció, mert így eléggé elfogadható mennyiségű pénz maradt meg a fizetésemből, ami sokakhoz hasonlóan csökkent. Eléggé szíven ütött, s bizony volt olyan munkatárs, aki elsírta magát. Sajnáltam őket, de igazából közösen bosszankodva a dolgon többre nem voltunk képesek.

Ez a hónapom lényegében jobban telt, mint az előző. Időjárás tekintetében sajnálatos módon igencsak bejött a zord a tél, s bizony itt voltam eléggé nagy havazások, hófúvások és jóformán hóviharok, melynek köszönhetően az is kérdésessé vált, hogy akár be tudok-e jutni a munkahelyemre. De szerencsére utóbbi sikerült, bár nem lettem volna túl vidám, ha nem sikerült volna. Hisz a fizetés csökkenés után nem igazán szerettem volna akár egy napot is hiányozni, s továbbá eléggé jól érzem magam a munkahelyemen, mert jó a közösség, s eléggé kijövök a kollégákkal főleg azokkal, akikkel egy osztályon vagyok.
Szabadságomat igyekszem minél hasznosabban kihasználni (például foglalkozok a bloggal is). Az időjárás kedvezően alakult, s igencsak tavaszias időnk van errefelé, így tervezek itthonról kimozdulni is egy kicsit. Emellett eljött az ideje, hogy jobban tesztelhessem az új gépet, így a Rage, Dead Island, Alan Wake és a Turok vár arra, hogy teljesen magamévá tehessem. Természetesen munka és magánélet mellett kevés idő jut például sorozatnézésre, de elkerülve a tavalyi ballépést, miszerint alig tudtam azokat az epizódokat beszerezni kedvencekből, amiket szerettem volna megnézni évad végén, így idén folyamatosan szerzem be az új epizódokat, hogy aztán időm engedi megnézhessem azokat is.

Az érem két oldala…

“Minden éremnek két oldala van” – Gondolom nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a mondást. És bizony ez így van. Erre tökéletes példa ez a hónap is.
Beosztásomnak köszönhetően eléggé kevés szabadidőm volt. Pontosabban szabadidőm van, amit leginkább aktív pihenéssel töltök, így a netezés csak mellékes. Így nem is meglepő, hogy ebben a  hónapban – két bejegyzésen kívül – alig volt valamiféle írás a blogon. Persze minden áldott nap úgy voltam vele, hogy majd írok, de valahogy a fáradtság mindig győzött. A kevés szabadidőnek köszönhetően pedig januárra nem maradt sorozatból kivégzett aktuális évad, végig vitt játék, megtekintett új film… tehát ebből a szempontból nem volt semmi, ami arra ösztönözhetett volna, hogy szépen írhassak is bármiről. De talán majd most…

Igencsak a januári hónapban a végéhez közeledünk. Az új év új pozíciót is hozott a munkahelyemnél,  ahol jelen pillanatig sikeresen állom a sarat. Egyelőre panasz nincs rám. Habár a beosztásom eléggé összevissza, így leginkább akkor pihenem ki magam teljesen, amikor hulla fáradtan beleesek az ágyba, s másnap tízig alszok feltéve, ha másnap nem kell pihenni. A kevés alvás hátterében leginkább az áll, hogy igyekszek mindenre időt fordítani, főleg magánéletre, ami viszont az alvás rovására megy. Ráadásul ebben a hónapban is sikerült gyönyörűen lebetegedni, de egyéb okok miatt nem tudtam eljutni az orvoshoz, így jóformán egy héten keresztül kénytelen voltam betegen bemenni dolgozni. Nem volt leányálom annak fényében meg végképp, hogy magánéletem nem úgy alakult, ahogy terveztem, s nem csak a betegség, de a fellépő problémák is gondoskodtak róla, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sikeresen kimerüljek. Ugyan hiába gyógyultam meg, de valahogy nem érzem magam még teljesnek sajnos.
Gépfejlesztés az utolsó fázisába lépett. Egy két magos i3-as processzort néztem ki magamnak még valamikor november tájékán, de végül egy elég erős i5-ös négy magos processzor lett végül belőle, melyre igazából a szülők beszéltek rá. Szerencsémre az új beosztásomnak köszönhetően aznap épp itthon voltam, amikor a “kicsike” megérkezett, így egész nap gépszerelésbe torkollott, s a másnap is, hisz sok mindent vissza kellett telepíteni a gépre. Sajnálatos módon csak a korábbi játékokkal próbálgattam az új masinát, ugyanis jelen pillanatban egyetlen egy olyan új játék nincs, ami mellé szívesen leülnék, s végéig kitartanék. Ugyan párat bepróbáltam, s még jelen pillanatban is fent van, s játszogatok velük, de valahogy nincs meg most az érzés bennem. De reménykedek benne, hogy a közeljövőben érkezik valami végigjátszás kötelező játék, ami tényleg a tévé elé szögez.

Munkahelyemen minden oké, habár jó pár régi kolléga készül elmenni, s ezek szerint lesz még jó pár új is. Szerencsére velem nincsenek különösebb problémák, így kijövök mindenkivel. Még a főnökséggel is. Bár bevallom furcsa érzés az, hogy túlélek embereket: felmondanak, elbocsájtják őket az én pozícióm pedig jóformán biztos. Noha pont ez volt a vágyam, hogy legyen egy stabil, megbízható munkahely, s a kollégák pedig fogadjanak el.
Az idei évtől változtak a bérek elszámolása (pl. adójóváírás megszüntetése), így bele sem merek gondolni abba, hogy februárban vajon mennyivel kapok kevesebbet. Nem igazán örülök neki, habár nagyobb értékű dolog nem kerül vásárlásra. Igazából csak a Blu-ray író, ami azért nem került megvásárlásra decemberben, mert épp készlethiány volt, s helyette inkább alaplapra, tápegységre és memóriára költöttem. Ebben a hónapban pedig inkább megvásároltam az új processzoromat, hisz az év végén érkezik az új Tomb Raider, tehát jó, ha van egy erős “vas” alattam. És azért az se elhanyagolható, ha évekig nem kell fejlesztésre költenem.

Nem igazán vártam ezt a hónapot a megannyi változás miatt. De az eltelt egy hónap alatt azt hiszem megtapasztaltam a negatívumokat és pozitívumokat egyaránt, s azt kell mondanom, hogy kiegyenlítik egymást, s sikerült belerázódnom az egészbe. S valahol úgy érzem örülnék neki, ha jelenlegi munkahelyemnél ez a helyzet megmaradna állandóra. Habár a magánélettel nehéz összehozni, s ha úgy alakul igencsak le tud húzni mindkettő.
Különösebb terveim nincsenek a jövőre nézve, s jelen pillanatban én leginkább csak arra vágynék, hogy egy hosszabbat tudjak pihenni, s jelenlegi problémáimra megoldást tudnék találni…

Hétköznapi forgatag…

Több, mint egy hónapja ismét visszakerültem a munkaerő piacra, aminek nagyon örültem. Hisz egyik részről ismételten pénzt kereshetek, másfelől pedig végre hasznosabb(an) is el tudom tölteni az időmet, mint itthon ülve kutatva az aktuális álláshirdetések között.
Szerencsémre a harmadik munkahelyemmel is szerencsével jártam – akármennyire is szidják többen a multikat, mint munkahely, mint vásárlói szemszögből -, ugyanis a kollégák több, mint 80%-a teljesen normális, s egyikkel sem volt eddig konfliktusom. Továbbá a csoportommal teljes mértékben elvagyok, s mindenki maximálisan igyekszik segíteni nekem abban, amit nem tudok. Így nem úgy jártam, mint az első igazi munkahelyemnél tavaly év végén,  ahová jóformán már csak azért jártam, hogy próbaidő végén megkapjam a fizetésem, s búcsút intsek nekik. Sajnos eléggé lehangoló összeget kaptam, amiből hellyel-közzel minimális gépfejlesztést hajtottam végre, melynek eredményeként a közeljövőben ismételten kénytelen vagyok számítógép fejlesztésbe fogni. Azonban hosszabb időre terveznék váltani, így alkatrészenként igencsak borsos árat kell majd fizetnem a fizetésemhez mérten.

A munkarend tűrhető, s a munkahelyre való eljutást is igazán szerettem, ugyanis a napi bejárást bicajjal oldottam meg. Azonban a két hete bekövetkezett időjárás változásnak köszönhetően sajnos szeptember végén úgy döntöttem, hogy búcsút intek, ugyanis úgy érzem az egészségem sokkal fontosabb, mint az, hogy kényelmesebben érjek el a munkahelyemre. Így az októberi fizetésemből kénytelen voltam megvásárolni a havi bérletemet, amelynek árát ugyan költségtérítés címén visszakapom minden hónapban, csak ugye a leadási határidők miatt jövő hónapban ebből (még) nem lesz semmi. Ennek ellenére viszont merészebb voltam, s utat engedtem a vágyaimnak, így megvásároltam az új telefonomat, amely a Sony Ericsson W8 walkman mobil lenne kék színben az alábbi képen:

A készülék egyébként Android-os okostelefon, melynek köszönhetően már az első használatkor komoly költségek merültek fel adatforgalom terén. Ugyanis a készülék “kattintásra” frissítette a szoftverét, melynek eredményeként feltöltőkártyás egyenlegem jóformán nulla forintra redukálódott, hisz mivel kártyafüggetlen készülék, így nem voltam tisztában azzal, hogy okostelefonhoz internet csomag is kéne. Ugyan kisebb anyagi kár révén, de megtanultam a leckét, s még aznap kapcsolatba léptem a mobilszolgáltatómmal, ahol barátságos összegért kaptam netcsomagot, amelynek köszönhetően a hatalmas adatforgalmi költségeket elkerülhetem. Habár annyi igaz, hogy a telefont elsősorban nem internetezésre vettem… De ettől függetlenül már most látványosan megérte az árát, s ennyit áldozni rá, hisz közelébe sem ér az előző telefonomnak, amit eléggé olcsón sikerült megszerezném, s még így is azt mondom, hogy nem érte meg az árát.

Jövő hónapban pedig elkezdődik ismételten a gépfejlesztés. S mivel most biztosabbnak látszik a munkahelyem, így nagyobb lélegzetvételű fejlesztésbe merek belevágni, hisz tudom, hogy következő hónapban is “x” összeg ütheti a markomat. Sajnálatos módon a bérlet költsége ismételten engem terhel, így egyelőre egy új videokártya lesz a cél, s bizony minőségre kell most törekedni, így kénytelen leszek a harmincezres költségű kategóriából választani annak érdekében, ha nem szeretnék fél éven belül ismételten VGA cserét eszközölni.
Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal decemberben is kapok egy teljes havi fizetést, ugyanis november végén jár le a próbaidőm. Bár eléggé sokan pozitívan nyilatkoznak rólam, s látják mennyire szeretném megtartani a munkámat, így talán sikerül is. Viszont rajtam kívül még volt próbaidős, aki sajnálatos módon a jövő hétig marad még, ugyanis szinte közös döntés volt, hogy próbaidő után nem marad. Ami részemről több szemszögből rossz, hisz hozzá mérten tudtam nagyjából relatívan gondolkozni hisz, ha őt véglegesítik, akkor minden bizonnyal engem is. Munkaviszonyának megszűnésével azonnal több probléma is felüti fejét. Elsősorban ismét marad a magányos buszozás, ami önmagában még nem is baj, hisz az újabb mobilkészülékem is zenelejátszó egyben. Az már problémásabb, hogy sajnos a hagyományos nappali műszakjaimnál gyakorlatilag háromnegyed órát kell várnom a buszra, s hazafelé sem tíz perc lesz az út, s minden másfajta megoldás sajnos kiesett. S bizony előfordul olyan is, hogy itthon bő három órával előbb kell elindulnom, ha műszak kezdésre oda akarok érni a menetrend miatt. Mit ne mondjak, fantasztikus. Továbbá az ő távázásának köszönhetően a maradék csoporttagokra több teher, munka vár, így nekem még többet kell teljesítenem, s teljesítmény alapján értékelnek elsősorban. Emellett pedig még azt sem szabad elfelejteni, hogy új kolléga biztosan lesz, s bizony, ha az magasan felettem teljesít akkor minden bizonnyal nekem meszeltek.

Ebből a szempontból tervezem a gépfejlesztést, hisz első körben egy új videokártya beszerzése a cél, ami elsődleges, mert jó pár Full HD film igencsak megfekszik a mostani kártyánál, továbbá játékok terén is kéne fejlődni, főleg akkor, ha az ember már LCD tévén is játszhat, s bizony egy HD felbontás sem ártana, ami a jelenlegi VGA kártyánál kizárt.
Függetlenül attól, hogy milyen vég vár rám próbaidő végéhez közeledtével decemberben minden bizonnyal egy Blu-Ray író megvétele lesz a cél, hisz az árak eléggé estek, s lesz annyi elegendő anyagi jövedelmem, aminek köszönhetően megtudom vásárolni majd azt. Emellett természetesen szerencsére minden területen rendben vagyok, így panaszra nem igen lehet okom. Egyelőre, ami elsődleges cél, hogy jelenlegi állásomat megtartsam.

Vissza a dolgos napokba!

Közel három hónapja nem volt személyesebb bejegyzés, melynek két oka volt. Először is nem volt kedv, továbbá pedig nem igazán volt miről is írni.
Legutóbbi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy sajnos két hónapnyi munka után  útilaput kaptam a talpra a cég rossz anyagi helyzete miatt, ami a munkahelyemet biztosította. Sajnos azóta eltelt időt jobbára azzal telt, hogy állást kerestem. Sajnos az interjúk száma igencsak elenyésző volt a kiküldött önéletrajzok, telefonhívások fényében. Sajnos ez jelentősen rányomta bélyegét a nyárra. Főleg annak fényében, hogy sajnos semmiféle járadékra nem lettem jogosult, csak az utolsó hónapban. Így végül a nyarat szintén unatkozással, itthon üléssel töltöttem. Igyekeztem elfoglalni magam, így ennél fogva leginkább sorozatokkal való lemaradásomat igyekeztem behozni, s emellett egy-két játékkal igyekeztem feldobni a szürke napokat.

Sorozatok terén bepróbáltam a The Office-t, mely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy az elkészült hét évadból mind a hetet végignéztem. Szinte az összes sorozattal sikerült szintre kerülnöm. Természetesen egyszerűen nem lehet mindig sorozatokat nézni, így amikor nem sétáltam a környéken, vagy bicajoztam játékkal ütöttem el az időm. A nyár borzalmas bepróbálása a Harry Potter játék volt, viszont a nagy pozitív meglepetést a Crysis hozta el.
Igazán kezdtem már belefáradni a semmittevésbe, s szinte semmiféle olyan programot nem tudtam alkotni a nyáron, amitől tényleg jól érezhettem volna magam. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis simán kijár az idei nyárnak az a cím, hogy “az életem legrosszabb nyara”.
Már igazán kezdtem kiakadni, amikor is egy hétfő délutánon megcsörrent a telefonom, s az egyik multi ügyintézője keresett, hogy ugyan azt az állást betöltötték, amire én meghallgatásra mentem ellenben van más pozícióban üresedés, s rám gondoltak. Természetesen azonnal igent mondtam  a felkérésnek, s szinte két hét folytonos járkálásról szólt, hogy minden iratom meglegyen, s elkezdhessem a munkát. Így végül augusztus végétől elkezdtem dolgozni. A munkaidő, s a munka nem a legjobb, de mégis valami. A munka beosztásban persze akadtak olyanok, hogy jómagam is csak néztem, de a munka mégiscsak munka, ugyebár. S négy hónapnyi itthon ülés bizony már igazán kezdett az agyamra menni. S természetesen reménykedek abban,  hogy a mostani állásom ténylegesen hosszútávú lesz. Ami a legfontosabb, hogy a kollégák, akikkel egy csapatban vagyok jó fejek, így a beilleszkedéssel nem volt gond. Jelen pillanatban megvannak elégedve velem, így bizakodom, hogy a harmadik hónap végén nem kapok útilaput a lábamra.

Viszont, így már tudok bővebben alapozni. Példának okáért a következő hónapban azonnal beszerzek egy új mobilt, mert sajnos az áprilisi mobilvásárlásnál nem a legjobb döntést hoztam, s bizony ez csak használat után derült ki. Addig pedig valahogyan majd kibírom a mostanival. Utána pedig feltehetően ismételten gépfejlesztés lesz. Természetesen ez csak akkor, ha valóban maradandó lesz a munkahely, mert különben nem vágok bele, hisz jóformán a merevlemezen kívül szinte minden alkatrészt le kell cserélnem, ami a gépemben van.