Fotók címkével jelölt bejegyzések

A friss levegő és hatása

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Azt mindenképpen el tudom mondani, hogy az augusztusi hónap nagyon mozgalmas volt számomra minden szempontból. Szerencsére vállalható beosztást sikerült a főnökségnek összeírni, így kimerülésnek még a lehetősége sem állt fent. Egészen pontosan már két hónapja költöztem vissza az eredeti lakóhelyemre, s habár az anyagi bukáson, mely lakótárs problémából fakad még nem sikerült feldolgoznom, de nagyon sok régi ismerőssel hozott össze újra a sors. Nyilván hozzátartozik az is, hogy a belvárosban dolgozni mozgalmas helyen elég nagy lehetőség van sok ismerőssel összefutni. Az mindenképp meglepett, hogy akadtak olyanok, akikkel komolyabb kapcsolatom nem volt a köszönésen és az ismeretségen kívül, s mégis mosolyra nyílt a szájuk, amikor megláttak, hogy újra a városban vagyok. Ez pozitívan hatott rám,  s igyekeztem elég sokszor kimozdulni. Eközben elintéztem a banki ügyeimet is, s a banki csomag váltással nagyjából láthatóvá vált számomra hogyan is próbálom majd az anyagi dolgaimat intézni a jövőben. A munkahelyem stabil, s sikeresen be is illeszkedtem. A hosszú esti séták visszatértek a hétköznapjaimba, amit másképp nem is tudnék megvalósítani ekkora hőségben. Ugyan legtöbbször egyedül mentem, de a messenger alkalmazásnak köszönhetően a benne használható hanghívásnak köszönhetően napi szinten tudom tartani azokkal a kapcsolatot, akikkel nem tudok találkozni vagy közösen nem tudunk találkozót összehozni. Ennek köszönhetően többször fordult elő, hogy több személlyel folytattunk konferencia beszélgetést. Az egyedül megvalósított séták pedig arra voltak jók, hogy elgondolkozzak azon, hogy hol voltak a jelentősebb hibák. Az egyik a munkabérről és az anyagi helyzetemről folyó beszélgetések voltak, amelyek számomra a banki ügyintézés után megszüntetést vont maga után. Keresőképesként munkahellyel rendelkezőként azt gondolom senkire nem tartozik a bankszámlám egyenlege példának okáért. Továbbá elfogadom azokat a meghívásokat, melyek mögött anyagi kiadás is van, hiszen nem szégyen az, ha az ember ismerősei, barátai pénzt költenek például közös programra. Így történt meg, hogy eljutottam a nyíregyházi állatparkba egy baráti meghívásnak köszönhetően.

Jól éreztem magam, habár tény, hogy egy hibát követtem el. A hátitáskámat a kocsiban hagytam, s bent pedig az innivaló elfogyása után nem kértem fogyasztásra semmit. Az idő jó volt, de sajnos nagy meleg volt, így kevés ivásnak az lett a végeredménye, hogy elég szépen megfájdult a fejem. Szerencsére az esti alvás ezt helyre tette, majd pedig ledolgoztam a fennálló két munkanapomat, hogy a túlórákat pihenőnapban kiadva megkezdjem az egy huzamos öt napos pihenőmet. Szeptemberre volt tervezve az idei első találkozó pár volt kollégával, amit végül augusztus végére hoztam át. Bevallom furcsa volt felmenni, s végül vegyes érzelmeket keltett bennem az egy napi fent lévőség. Reggel tettem egy kört a Margit szigeten majd elgondolkoztam milyen is volt az elmúlt négy év.

Tény és való, hogy szerettem fent lakni. Első körben a kiránduló lehetőségek miatt, hiszen egy havi bérlet árából nagyon sok ingyenes kikapcsolódási lehetőség volt azok számára, mint én is, akik mozgékonyak, s szeretnek sétálni, kerékpározni. Igaz utóbbit nem gyakoroltam, mert véleményem szerint a főváros közlekedési rendszere alkalmatlan a biztonságos bicajozásra. Ellenben volt sok séta. Aztán azon kezdtem el gondolkozni, ha ismét fent laknék mennyire hiányozna a jelenlegi helyem, s a mostani kollégáim. Most pedig a főváros hiányzik, s a volt kollégáim. Így aztán estefelé vegyes érzelmekkel tértem haza, de a felutazást nem bántam meg. Délután a találkozó megvolt, annak kevésbé örültem, hogy az esti találkozó mások részéről lemondásra került. De azt el kell fogadnom, hogy a folyamatos felutazás nem csak anyagilag, hanem időben is kivitelezhetetlen, így a megismert emberek több, mint 85%-a valószínűleg le fog morzsolódni az ismerősi körből, mint annak idején az itteniek (akik most térnek egyébiránt vissza), mert a személyes találkozók azok, amelyek életben tudnak tartani emberi kapcsolatokat.
A hetem végső soron jól záródik, habár a nagy melegnek annyira nem örülök. Az anyagi dolgokkal kapcsolatban végleges döntéseket meghoztam, s megléptem, így most már csak az enyhébb időt várom, amikor napközben is ki lehet majd mozdulni, de főleg kerékpározni. A hűvösebb időben biztosan fel kell majd öltözni, de a napi sétákat megtartom, illetve az okostelefon applikációnak köszönhetően a bizonyos szemszögből ingyenes beszélgetéseket is.

Statisztika és a „haditerv”

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Hét elején elég kómásan sikerült kikelnem az ágyból. Mindenképp örültem annak, hogy ugyan libabőrős voltam végig azon az úton, amely a munkahelyemre vezetett, de legalább a lehűlt levegő felébresztett. Szeretem séta közbeni zenehallgatást, de reggel ezt a tevékenységemet nem gyakoroltam. Nagyjából fél órányi sétára van a munkahelyem, s jól esett minden reggel az a csend, amely fogadott, miközben lehetőséget adott az elmélkedésre sok dologgal kapcsolatban. Többek között az is eszembe jutott, hogy mennyi változáson ment keresztül a város, ahol felnőttem, s mennyi minden változott, amíg csak látogatóba érkeztem meghatározott időközönként. Megkezdtem a harmadik hónapom a jelenlegi munkahelyemen. A bérezéssel nem vagyok megelégedve, de átgondoltam sok mindent, ami miatt rövid idő alatt sikerült ezzel megbékélnem. Azt gondolom kereskedelmi dolgozóként nem panaszkodhatok, hiszen amennyiben multicégnél helyezkedik el az ember, akkor könnyen tud mozogni nem csak városon, hanem országon belül is. Így történt, hogy hazaköltözve több, mint 250 km-rel arrébb már meglévő tapasztalatomnak köszönhetően tárt karokkal vártak. Amely nem volt meglepő, ha a bértáblát veszem alapul, de számomra az, hogy a fővárosi bérlakás költség kikerült a havi kiadások közül nagy segítség volt anyagilag. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a város, de az tény, hogy pénzügyileg sokkal vállalhatóbb, ha havonta egy vagy két napot töltök fent, mint ha fent élnék. Ámbár korábban már kifejtettem, hogy nálam inkább lakótárs probléma ütötte fel a fejét, ami miatt végül a visszaköltözést választottam. Az itteni problémák ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy jó döntést hoztam, s nem bántam meg. Mozgásigényű emberként ugyan kevés ingyenes kimozdulási lehetőségem volt, de átgondolni a helyzetem, s mit szeretnék valójában a napi séta megfelelő volt, miközben az utcánkhoz közeli gólya pár meglátogatása már napi rutin lett.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a korábbi életvitelemet nem folytatom, s nem is vagyok hajlandó újrakezdeni. Gyermekként sok dolog kiesett az anyagi problémák következtében, így nem volt meglepő, hogy sokat költöttem főleg vizuális szórakozásra, amikor elindultam a munka ösvényén. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kereskedelemben való elhelyezkedés nem volt könnyű, s a munka sem az mai napig, viszont stabil megélhetést biztosít még akkor is, ha az ember nem olyan összegeket látunk fizetésnapkor a kiküldött sms üzeneteknél beérkezett átutalásként. A stabilitás viszont fontos tényező nekem, de sokkal nyitottabb vagyok váltásra munka és a lakhatás szempontjából, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ezért is érdekes számomra elolvasni évekkel ezelőtti bejegyzéseimet. Ebből a szempontból pedig nem volt rossz döntés eme blogot elindítani. Az viszont biztos számomra, hogy az otthoni vizuális szórakozást bőven kielégíti a korábban megvásárolt laptop és telefon. Igyekeztem mindenképp megnyugodni anyagi szempontból, amely ugyan csak részben vált valóra, de lassan már körvonalazódik, hogy hogyan is szeretném tovább folytatni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a jó időnek köszönhetően mindennap megcsodálhattam a naplementét, mely fel elevenítette bennem, hogy mennyire szerettem délután elindulni itthonról, s csak sötétedés után hazatérni, mert kellően megnyugtató tud lenni, amikor az ember végig nézi az épp „elalvó” várost.

Ahogyan fentebb is említettem a vizuális szórakozásom megoldott, így idén már semmilyen műszaki terméket nem is tervezek vásárolni. A korábban tönkrement számítógép végül eltevésre került, s nem is szerepel a terveimben, hogy újra üzemképes legyen. Hiszen erős bennem az érzelem, hogy a játékok világából kinőtem úgy, hogy nagyon nem is éltem benne. Napi szintű kimozdulás biztosított, melynek nagysága csak az időjárástól függ elsősorban. A hazaköltözés miatt sajnálatos módon a nyár jelentős részét idehaza töltöttem, s csak kevés alkalommal hagytam el a várost, s akkor is csak a közelben lévő településekre ugrottam át. A munka lefoglalt, hiszen túl sok kiadott szabadság miatt inkább dolgozni mentem. Nagyjából hónap közepén meg is említettem egyik ismerősömnek, hogy sok dologra számoltam a hazaköltözést illetően, de akadt pár meglepetés is, mely szerencsére pozitív kicsengésűek voltak. A fővárosi életvitelembe sokszor nem fértek bele a személyes találkozók vagy pedig nagyon nehezen voltak kivitelezhetőek. Ami gondolom nem csak a város nagyságából, hanem a mások magánéletének következményeit jelentették. Idehaza már a második hónapban elhagyta a szám az a mondat, hogy sokszor úgy érzem magam, mint egy közismert ember, mert valakivel többször futok össze egy nap vagy több személlyel egy meghatározott időn belül. Akkor ér meglepetés, ha olyanokkal találkozok, akiket régen nem láttam, s jelentős fizikai változáson mentek keresztül. Szerencsére eddig negatív élmény nem ért. Abban viszont igazat adok volt általános iskolás osztályfőnökömnek, hogy aki emberek között dolgozik és foglalkozik velük, annak bizony jól esik egy fél órás hazasétálás. Többek között ennek is köszönhetem, hogy séta statisztika nagyon kiemelkedő volt a múlt hónapban, mert a kerékpárt egyelőre használaton kívülre helyeztem.

Mozgékony emberként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is oldjam meg azt, hogy a mozgásigényem ki legyen elégítve, de mégis legyen társasági életem. Utóbbi azért volt nehéz, mert elhanyagolható azon személyek száma, akiknek szintén kikapcsolódást jelent nagyobb időre kimozdulni otthonról legyen szó egy kellemes sétáról vagy kirándulásról. Korábban sokszor megcsináltam azt, hogy találkozó előtt vagy után mentem el sétálni vagy biciklizni, de közben igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, hogy senki ne legyen megsértve vagy ne érezzem magam kirekesztve, mert a szórakozási igényeink eltérnek. Most azonban merem vállalni azt, hogy engem mi kapcsol ki, s ennek hangot is tudok adni. Szerencsére eddig senkivel nem történt konfliktus emiatt, mert felvállalom, hogy elsősorban alkoholt nem fogyasztóként a szórakozóhelyek nem vonzanak, s nem is tervezem megjelenni egyiken sem, s számomra maximum a visszafogott bandázás jöhet szóba ezen a téren. Mikor megláttam az augusztusi beosztásom, akkor részben örültem, hogy a túlórák végül pihenőnapban lesznek megoldva. De aztán elgondolkodtatott, hogy majdnem egy hét sok csak itthon lenni és sétálni, így végül úgy döntöttem, hogy a szeptemberi fővárosi felutazást előre hozom, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. Az biztos, hogy egy vadasparki látogatás tervbe van, ahová tanösvényen fogok lejutni. Az már most biztos, hogy nem fogok senkit találni, aki nagyjából lesétálna velem több, mint 10 km-t, de a korábban korlátlan mobilinternet és a messenger alkalmazásban található hang és videohívás lehetővé teszi, hogy társasági életet tudjak élni úgy, hogy közben azt csinálom, ami kikapcsol, s nem utolsó sorban egészséges is.
Egy szeptemberi felutazás van még tervbe véve, hiszen túl sok embert ismerek ahhoz, hogy egy vagy két nap alatt mindenkivel tudjak találkozni, s eközben pedig elmenjek oda, ahová valószínűleg ők nem társulnának hozzám. Ahogyan annak idején a felköltözéskor most hazaköltözéskor is egyértelmű volt, hogy jó pár kapcsolat pusztán a közösségi oldalakon fog látszódni, mert a távolság megfogja azt ölni. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy egy emberi kapcsolatot függetlenül milyen típusú mindkét félnek kell ápolni, s nem valamelyiknek a vállára venni, s életben tartani. Szeptember után több utazást városon kívülre nem tervezek, s semmiféle tervezett vásárlásom sincs. Főbb tervem a munka, mely le fogja kötni majd a figyelmem, s az időm nagyobb részét ki fogja tölteni. A téli időszakban pedig amúgy is marad javarészt az itthon ülés. Jövőre a mobilelőfizetés megújításának köszönhetően minden bizonnyal telefoncsere lesz valamint a lassan hat éves laptopom is le lesz cserélve úgy, hogy korábbi készülékeket megtartom. Egyrészről legyen tartalék, másrészről bármilyen anyagi probléma ütné fel a fejét eladásra alkalmas állapotban van mindegyik. Részben sikerült elfogadnom, hogy anyagi és szociális helyzetem tökéletesen tükrözi a magyarországi gazdasági helyzetet egy egyedülálló átlagkereső szemszögéből, amely lehetőségek miatt nem róható fel nekem hibaként. Az elmúlt években azonban sok tapasztalatot szereztem az kapcsán, hogy hogyan is álljak ehhez a helyzethez. Annak pedig örülök, hogy mások szerint is pozitív hatással voltak rám életszemlélet szempontjából. Ezen a hozzáálláson nem is tervezek változtatni. Bizakodó vagyok azon a téren, hogy ez rosszabb nem lesz, s előbb vagy utóbb több lehetőségem lesz majd.

Egy hónap

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Azt gondolom, hogy az elmúlt egy évben nagyon sok minden történt velem és a közvetlen környezetemben. Ennek egyik következménye volt az egy hónapja publikált bejegyzésem is, melynek központi témája leginkább az volt, hogy hogyan is éltem meg azt, hogy négy évnyi fővárosi élet után tulajdonképpen hazaköltöztem anyagi és magánéleti okok miatt. Kérdés persze adott volt, hogy vajon hogyan is tudom majd megszokni azt, hogy ismét itthon vagyok. Azt tudom mondani, hogy sok problémám nem volt. Ugyan hiányzik némileg a nyüzsgés, amit a főváros adott, de azt is be kell ismernem, hogy akadtak olyan pontjai, amelyek sajnos nem voltak számomra megfelelőek. A napközbeni vagy esti sétáimhoz elég messzire kellett elmennem, valamint a kerékpározás teljesen kiesett az életemből. A hőség és a szélsőséges időjárás nem tette lehetővé a többszöri kimozdulást, de ennek ellenére azért akadtak esti „kalandozások”, s még mindig fel tudott tölteni az, ahogyan végig sétálva az utcán magamba szívtam a lehűlő levegőt miközben azt néztem hogyan csendesedik el a város miközben a környéken és a teliholdat fotóztam.

Ahogyan sétáltam egyre inkább azon kezdtem el elmélkedni, hogy nem volt rossz döntés részemről, hogy hazaköltöztem. Abból a szempontból végképp, hogy többekkel tartom továbbra is a kapcsolatot, s ahogyan mesélték a korábbi helyemen is problémák adódtak, tehát nem csak jókor hoztam meg ezt a döntést, hanem szerencsés is voltam. Cégen belüli áthelyezéssel sokkal többet nyertem, mint ahogyan azt gondoltam, s egy hónap távlatából is azt érzem, hogy a minőségi munkaerőhiány következménye, hogy még mindig elég pozitívan állnak hozzám, s olyan beosztásokat kapok, amelyeknek köszönhetően van egy kis szabadidőm. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kicsit nyugodtabb is lennem. Ennek köszönhető is volt, hogy többször sikerül a környék túraútvonalát megjárnom.

A rossz idő miatt ugyan nem tudtam annyiszor kimozdulni, amennyiszer akartam volna, de még így is remek statisztikát sikerült összehoznom sétálás és biciklizés gyanánt, amit a telefonomon lévő applikáció mutatott. Bízom benne, hogy hasonlóban lesz részem a nyár folyamán, s nagyon gyorsan elfog telni a maradék idő. A negatív tapasztalatok kapcsán pedig azt a döntést hoztam, hogy valóban okosabb döntés lakhatás szempontjából, hogy minél olcsóbb legyen, s a fennmaradó összeg pedig a számlámon maradjon, mint tulajdonképpen vegetálni. A fennmaradó összeg pedig majd jó helyen lesz a számlámon. Ha pedig valami probléma adódna, akkor a tartalék jól fog jönni vagy akkor, ha esetleg lesz lehetőségem nagyobb fizetéssel rendelkező munkahelyre menni.

Keserédes szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az éves szabadságom mennyisége sajnos még mindig nem elegendő ahhoz, hogy hosszabb időt legyek távol a munkahelyemtől. Mivel anyagi helyzetem nem teszi lehetővé a nagyobb anyagi kiadásokat, így ebből a szempontból a szórakozás ugyan változatos továbbra is, de igencsak helyhez és időhöz kötött. Ebből fakadóan pedig amióta munkába álltam, s stabil pozíciót tudtam kialakítani még munkahely váltás közben sem töltöttem pihenéssel több, mint egy hetet. Ebből a szempontból úgy állok hozzá, hogy nekem megfelel, ha a munkáltató osztja ki a szabadságokat, amelyek jelentős része év elejére vagy még tavasz kezdete előtt megtörténik, s utána marad végül az ősz. Ebből fakadóan ez a sokadik év, melyet úgy kezdek meg, hogy valószínűleg a nyárra úgy tervezhetek, hogy szabadnapok összetologatásával talán lesz hosszú hétvégém más egyéb pedig nem. Annak viszont megörültem, hogy az elmaradt szabadnapok is kiadásra kerültek, így végül március végén elmehettem egy kilenc napos szabadságra, melyet teljes egészében otthon töltöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is fussak neki majd az egésznek. Egyrészről nagyon rossz időjárást jósoltak másrészről a fent említett anyagi nehézségek miatt inkább az ingyenes szórakozási lehetőséget kellett alapul vennem. Mivel délutánra esett az utolsó márciusi munkanapom, így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bárminek is akarok nekiugrani azt majd másnap vasárnap fogom tudni megvalósítani. Ugyan nemrég voltam otthon, de végül azt a döntést hoztam meg, hogy a szabadságom első felét majd odahaza fogom tölteni, hiszen nagy valószínűséggel nyáron nem lesz alkalmam hazautazni. Hiszen a távolság és az utazási idő a menetjegy függvényében nem lenne ésszerű döntés, mert nem látom értelmét annak, hogy kis időre hazamenjek, ahol mindent kapkodva kelljen csinálnom. Kora délutánra terveztem a hazautazást, de mivel már reggel felébredtem, s nem tudtam visszaaludni, így végül reggel kimentem a vasútállomásra, s megvettem a jegyemet. Viszonylag hamar eltelt a másfél óra, melyet a vonaton töltöttem, de felkészültem arra, ami majd várni fog otthon. Leszállva a vonatról aztán kissé meglepett mennyire jó idő volt majd hazafelé sétálva meglepődtem a pompázó napsütésen, mely kellemes tavaszias idő kísért a beígért záporokkal, s zivatarokkal ellentétben.

Már az esti órákban is azt beszéltük, hogy amennyire nem sikerült a vasárnapi időjárást eltalálni bízunk abban, hogy a következő napok is ilyen napsütésesek lesznek. Sajnos ez nem így lett, mert az otthon töltött napokban megismertem milyen a négy évszak, mely naponta változott. A hét eleje nem hozott nagyon jó dolgokat, hiszen a hétfő és a kedd sajnos otthonülésre kényszerített melyből a kimozdulás a volt kolléganőmmel való találkozás, s bevásárlás biztosította miközben szembe kellett néznem a hatalmas széllel, mely esőt, s némi havazást is hozott. Szerencsére ritkán jelentkeznek nálam időjárás által generált negatív testi tünetek, így javarészt unatkozással töltöttem. Ámbár tény, hogy a házi kedvencek jelenléte csökkentette a rossz közérzetemet. A hét közepén megérkezett egy enyhe nyár, s közben pedig nyakamba kaptam a várost, mely olyan jól sikerült, hogy nem csak megvalósítottam a legnagyobb sétával töltött időmet, de hazafelé megtekinthettem a naplementét is.

Hazafelé baktatva este azon gondolkoztam, hogy vajon van-e értelme visszajönnöm a fővárosba, hiszen egyrészről a fizetés előtt állok, másrészről pedig minden bizonnyal hosszabb ideig nem fogok tudni hazalátogatni, s ezáltal a még ott élő ismerősökkel találkozni személyesen. Végül hét közepén bejelentettem, hogy maradok, s a szabadságom utolsó napján fogok majd visszajönni Budapestre. Ennek többen örültek, habár nekem voltak terveim fent is. Végül nem bántam meg, mert több zivatar és zápor elkerülte a megyénket miközben jöttek a hírek a zord időjárásról, mely a fővároson haladt keresztül. A hét második felére sikerült némileg kimozdulnom.

Sok dologról esett szó időközben. Többek között arról, hogy belépve az áprilisi hónapba több évvel ezelőtt ilyekor már, ha nem is pólóban, de egy meleg felsőt felkapva az ember bátran sétált a napsütésben. Ennek ellenére szembe kellett nézni azzal, hogy ahány nap volt, annyi féle időjárás és évszak ütötte fel a fejét. Nagyon sajnáltam, hogy jobban nem tudtam kimozdulni otthonról, de legalább valamennyire sikerült pihennem miközben több régen látott ismerőssel is sikerült összefutnom. Eközben pedig szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg a további három hónap némi megszorításról fog szólni számomra. Több helyre el akartam menni, amelyről letettem, de mivel elfeledkeztem arról, hogy Szép-kártya tulajdonosként minden évben kapok rá egy közepes összeget meglepetésként ért, amikor megkaptam az üzenetet az aktuális egyenlegemről. Minden bizonnyal nem fogom a főváros határát átlépni, de olyan helyekre, mint az Állatkert vagy a Tropicarium eljuthatok, hiszen a tavaly a döntést hozók nagyon megnyirbálták a Cafetéria rendszerét. Ugyanis drága éttermek, s egyéb kulturális tevékenységek nem vonzanak. Abban mindenképp bízom, hogy az év második fele már sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan eddig alakult.

A leghosszabb séta

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Aki aktívan jelen van a munka világában az minden bizonnyal képben van egy olyan törvényesen meglévő dologgal, hogy sajnos a munkáltató rendelkezik a szabadság több, mint a felével. Természetesen munkahely és az ott lévő vezetők, főnök hozzáállásán is múlik az, hogy ezek hogyan is lesznek kiadva. Tavaly sajnos én kicsit megszívtam azzal, hogy az év első féleben még nyár előtt nagyon sokszor pihenőre lettem küldve, s habár bíztam abban, hogy idén nem lesz így, de mivel legtöbb kollégámmal egykorúak vagyunk, így megállapítottuk, hogy a szabadságra elküldhető napok száma sem túl sok továbbá ők is tapasztalják azt, hogy a legtöbb embert év első felében küldik el. Ugyan nekem nem tetszik, hogy ennyire aktívan küldenek szabadságra úgy, hogy egy hónapon belül most megyek a következőre. Persze bízom benne, hogy nyárig már egyetlen egy napom sem lesz kiadva, de azért próbáltam most is pozitívan nézni a dolgokat. Az egyik az volt, hogy ismét szabad hétvégét kaptam, amelyen szépen sütött a nap. Szokás mondani, hogy a váratlan vagy a nem tervezett dolgok tudnak nagyon jól működni, amiben azért látok némi valóságalapot. Főleg úgy, hogy elindultam a boltba, de végül teljesen más utat vettem számításba, s így végül ismét bejártam Budapest pár természeti övezetét. Délelőtti órában indultam el, de aztán mivel csak pár dolgot vettem, amely nem igényelt hűtést így nem a közeli parkba mentem, hanem a régen látott Róka-hegy volt a célpont.

Egyszer jártam ezen a helyen, s ugyan tudtam hol kell leszállni, de feljutni a kőfejtő részbe már kellett a térképet használnom. Rémlett, hogy óvatosan kell használni a navigációt, mert akármelyiket is próbáltam mindegyik a csúcsra vitt fel elkerülve eme látványos részt. Annak mindenképpen örültem, hogy másnap is gyönyörű idő volt, így nem volt részemről rossz választás, hogy ismét kabát nélkül vastag pulóverben induljak útnak réteges öltözködést használva természetesen. Nagyon sokan voltak kint, s habár ismét egyedül indultam útnak, de most tett tanúbizonyságot, hogy mennyire okos döntés volt tavaly egy külső akkumulátort vásárolni. A messenger alkalmazást használva több volt kollégával konferencia beszélgetést folytattunk miközben én pedig túráztam. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor végeztem, akkor a Római fürdő lett a célhely, ahol elég sokan voltak. Kissé érdekesen volt a kavicsos részen átsétálni, de azért mindenképpen érdekes volt végig menni rajta miközben több részén eszembe ötlött a kagylóhéjak gyűjtése, amely zacskó hiányában elfeledtem végül. Természetesen mindenképpen egy élmény volt úgy végig sétálni rajta, hogy ugyan egyedül mentem ki, de a telefonnak köszönhetően több emberrel kommunikáltam közben.
Mivel nem ért véget itt a dolog, s tovább folyt a beszélgetés ezért újabb irányt kellett vennie a miniatűrre tervezett túrámnak. Ugyan előző nap tiszteletemet tettem a Margit-szigeten, végül úgy döntöttem, hogy csak a tavasz előtt állunk tulajdonképpen, de azért sötétedéskor is érdekes látványt nyújthat. Még napsütéses időben értem ki, amikor megnéztem ismét a virágzó fákat, s majd leülve a sziget szélére megnéztem a naplementét miközben tovább folyt a csacsogás.

Abból a szempontból hosszúra nyúlt, hiszen akkor már csak ketten maradtunk a beszélgetésben, s így a másik féllel elkezdtünk megosztani tapasztalatainkat az adott területtel lévén ő csak egyszer járt ott annak ellenére, hogy évek óta a fővárosban dolgozik. Ekkor azért valamennyire tudatosult bennem, hogy az sem volt rossz választás, hogy annak idején korlátlan mobilinternetre váltottam, mert így semmiféle adatköltség nem merült fel. Így gondolkodóba ejtett az az ötlet, hogy az otthonülő ismerősökkel így is tudom majd tartani a kapcsolatot, s ezáltal még jobban ki tudom használni az előfizetésem mellett a mobiltelefonom tulajdonságait is. Mindeközben pedig szépen rám sötétedett, de akkor azért éreztem már azt, hogy ideje lenne hazaindulni.

Késő tavasszal nyilván sokkal szebb a fentebb említett helyek, de így is nagy utat tettem meg délelőtt elindulva, s nem sokkal este nyolc utáni hazaérkezésemmel. Persze többször megálltam, hiszen ittam és ettem is közben, de végső soron választ kaptam arra, hogy annak ellenére mennyire szeretek kirándulni, sétálni miért is valószínű az, hogy a statisztikában nem fogom elérni a megtett 30 km-t. Sétára alkalmas és több éve használt márkát választottam cipő terén, de hazafelé azért éreztem a lábamon, hogy ez nem kis távolság volt, ennek ellenére sikerült a legnagyobb legyalogolt távolságot megtennem a telefon és az okosóra szerint.

Amennyiben nem történik változás a héten kezdődik meg a következő szabadságom vasárnaptól indulva. S mivel nem csak szabadság lett kiadva, de a pihenőnapjaim is oda lettek tolva, így most kezdem meg az elmúlt négy évben kiadott legnagyobb szabadságomat, amely kilenc napot rejt majd magában. Bízom benne senki nem fog lebetegedni, s semmi nem fog közbe jönni, hogy ez ne következhessen be. Sajnos azzal azért szembe kell néznem, hogy nem a legjobb előrejelzések vannak időjárás tekintetében, de bízom benne, hogy ez nem fog gátolni a pihenésben lévén a szabadságom felét odahaza fogom tölteni, s a hét második felében térek vissza majd a fővárosba. Többek között ez is volt az oka, hogy pár programot a nem tervezett szabadságom miatt elvetettem, s jó pár helyre elmentem. Emellett persze tervben van pár volt kollégával való összefutás, s mellette pedig a filmek és a zene téren való pótlás is.

Kabát nélkül

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Ma pedig hivatalosan megtörtént az első sétám kabát nélkül. Bízom benne későbbiekben sem lesz rá már szükség, s csapadék se lesz annyi, hogy a szabadnapjaimat elrontsák. A cél ma a rég látott Margit-sziget volt, ahol virágzásnak indultak a fák, s az állatok is egyre magabiztosabbak lettek a jó időnek köszönhetően.

Igazából csak a boltba indultam, de aztán végül elég nagy túra lett a végeredménye, melynek köszönhetően az egészség applikáció szerint eddigi leghosszabb sétámat tettem meg. Bevallom izgat a tudat, hogy vajon képes leszek-e felülmúlni ezt mondjuk, ha olyan adatot kapok, hogy már 30 km-nél járok.

Tavaszváró

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Korábban már írtam arról, hogy milyen terveim vannak, ha a márciusi hónapról van szó. Ez némileg másképp fog alakulni, hiszen visszatérve a munkába szembesültem vele, hogy pár kiadatlan szabadnapnak köszönhetően ismét szembe kell néznem egy hetes szabadsággal. Nyilván ez azt jelenti, hogy valószínűleg nyáron majd azok mennek, akik most nem szeretnének. Kissé igazságtalannak hangzik, de konkrét terveim nem voltak, s nincsenek is a nyárra. Komolyabb program pedig részemről szervezhető, ha a pihenőnapjaim a megfelelő napokra esnek. Így aztán a márciusi Tropicariumi látogatást elhalasztottam, s helyette hazalátogatást fontolgatom. Addig viszont zavartalanul folyik a munka. Az más kérdés, hogy pontosan hogyan is lesz, hiszen egy hét csere van beütemezve a kolléganőmmel egyeztetve. A szabadság azonban már biztos. Ma viszonylag jó idő volt, így úgy döntöttem kinézek a Gellért-hegyre, amely egy ideje sajnos felújítás alatt áll. Sajnos szembe kellett néznem, hogy még mindig nincs kész, így végül csak rövid sétára jutott időm. Azonban a virágzó fák látványa kárpótolt a félig lezárt citadella helyett.

Statisztika

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A februári hónap elég érdekes volt minden tekintetben. Annak viszont örültem, hogy kicsit tudtam pihenni, valamint a rossz idő ellenére is sikerült hazalátogatnom, ahol több napot töltöttem egyben. Ennek kapcsán pedig remek statisztikát tudhatok magaménak, hiszen ugyan sokat dolgoztam most is, de így is 179 km-nyi gyaloglást tudhatok magaménak.

Ezek mellett pedig még fontos megemlíteni, hogy ennek köszönhetően az éves statisztikám is jól halad. Mindenképpen bízom abban, hogy idén több alkalommal sikerül majd kimozdulnom, s sok helyre el tudok majd menni. Mindezek mellett pedig reménykedem abban, hogy nem jönnek közbe dolgok, amelyeknek köszönhetően ezeknek búcsút inthetek.

Szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor gyermek voltam majd tinédzser lettem, s tisztességesen jártam az iskolát mindig a szüneteket vártam leginkább. Ezek közül a nyári szünet volt a kedvencem, amely megcsappant már az iskolás korom vége felé, de kisgyermekként emlékszem milyen volt, amikor tulajdonképpen három teljes hónapot lehetett otthon tölteni. Gyermekként pedig sem diákmunka sem pedig felnőtt munka nem jöhetett szóba főleg jogi szempontból. Mai napig él bennem az az emlék, amikor az általános iskolámat felújításra jelölték ki, s ennek köszönhetően minden második szombaton tanítás volt, hogy meglegyenek az óraszámok. Ennek köszönhetően pedig már május elején lezárult az aktuális tanítási időszak. Rémlik bennem mennyit panaszkodtam, hogy fárasztó, de mennyire örültem annak, hogy végre eltelt, s örömmel lendülhettem neki a nyári szünetnek. Akkor a szomszédoktól is kaptam elég erős megjegyzéseket. Ezek közül a legmeghatározóbb az volt, mikor közölték megtudom milyen az élet, amikor majd felnőtt leszek és nem lesznek szüneteim csak szabadság, s abból is kevés. Nem foglalkoztam akkoriban ezzel, hiszen elég távolinak tűnt az egész, s nem is eszméltem rá, hogy mennyire gyorsan is tud pörögni az idő.
Végül eljött az iskola vége, s munkába állhattam, s megtudtam milyen az, amikor az ember fiatalként majd pedig középkorúként mennyi szabadidővel is rendelkezik. Ami valljuk be nem igazán sok. Azzal tisztában voltam, hogy januári hónapban lesz majd egy hetes pihenőm, de sajnos jó pár kollégám lebetegedett, így a heti pihenőnapjaim változtak. Mivel sokat dolgoztam, így aztán kaptam a februári hónapra egy négy napot egyben, illetve a fennmaradó elmaradt pihenőnapjaim egy részét március elejére három nap szabadsággal megspékelve, hogy egy hetet pihenéssel tudjak tölteni. Azért remélem nem járok úgy, mint tavaly, hogy a sok betervezett szabadságolás miatt a nyarat végig kell dolgoznom, de annak örültem, hogy kicsit pihenhetek. Gondolkoztam mikor is menjek haza, de végül az első kört választottam annak ellenére, hogy tudtam az időjárás nem lesz hozzám kegyes. Főleg úgy, hogy a hétvégi sétám egy gyönyörű naplementével indult, majd pedig folytatódott egy felhőszakadással egybekötött villámlással.

Gondolkoztam azon, hogy hogyan történjen a hazautazás. Abban egészen biztos voltam, hogy egy fizetésből kétszer hazalátogatni nem fogok, hiszen az már a tízezres kategóriát is átlépte volna, ha a vonatjegyet veszem alapul és a még hozzá tartozó kiadásokat is hozzászámolom. Abban egészen biztos voltam, hogy szabadnapomon utazok haza és majd vissza, s így kérdés adott volt, hogy vajon akkor menjek, amikor csak négy napot vagyok egyben itthon vagy akkor amikor majd szabadságon leszek. Mivel hetekre előre nem láttam milyen lesz majd az idő így végül úgy döntöttem, hogy a négy napot teljes egészében felhasználom majd. Eközben változott a beosztásom is, s így végül sikerrel nyugtáztam a hazautazást, hiszen jó döntésnek bizonyult. Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzám, de pihenni valamelyest tudtam legalább.

A tél, amely nem olyan, mint volt

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Több alkalommal leírtam a blog keretén belül, hogy főleg a téli időszakban visel meg az a tulajdonságom, hogy nem vagyok otthon ülős típus. Annak idején ezért ez kicsit másképp volt, hiszen akkor még „normális” időjárás volt. Azaz volt az évszakok között volt átmenet valamint volt tavasz, nyár, ősz, tél. Most pedig lassan már csak az őszt váltja a nyár és fordítva. Ami inkább a gyermekkori emlékek miatt visel meg, hiszen egyelőre nincs olyan betegségem, amelyre érzékeny lenne a testem a fronthatások miatt. Azonban tény, hogy kevésbé tudom elfelejteni azt, hogy milyen volt például ezen az úton elsétálni dolgozni: 

Esetleg milyen is volt odahaza a hátsó udvar, ahol épp a bent lakó két kutyát kellett előkerítenem, akik nagyon élvezték az aktuális hózáport: 

 

Sajnos ilyen kilátásban csak képeken volt lehetőségem az elmúlt években. A januári hónapra nagy terveim voltak, mert bíztam benne, hogy majd az időjárás is úgy fog alakulni annak fényében végképp, hogy szinte minden hétre írtak havazást, ami kétszer valósult meg, de sajnos az is addig tartott még nem ért le a földre, ahol azonnali olvadásba kezdett. Ebből fakadóan pedig elég latyakos lett minden. Mindezek mellett pedig sajnos egyre többször esett az eső. Ebből fakadóan már a hónap eleji szabadságom is azzal indult, hogy az első két nap szinte bezárva töltöttem a lakásba miközben olyan fáradt voltam, hogy majdnem átaludtam őket. Meglepően tapasztaltam, hogy milyen gyorsan eltelt a január. Próbálkoztam több új szériával, amivel kútba estem. Kimozdulni nagyon nem tudtam. Pontosabban maradt az, hogy elmentem dolgozni, s aztán pedig hazajöttem és próbáltam kikapcsolódni, amely leginkább kizárólag az internethasználatban és a vizuális szórakozásban nyilvánult meg. Ez sem sikerült annyira jól lévén lassan az összes sorozatnak a végére értem, amelyek pedig még adásban vannak azok pedig heti egy epizóddal érkeznek, amik nekem kevésnek bizonyulnak egy hétre.
Ellenben annak mindenképp örültem, hogy hamar végére értünk a januárnak még úgy is, hogy sajnos a munkahelyen többen kiestek, s ennek köszönhetően a beosztás is olykor változott. Hazautazást az elkövetkező két hónapra sem terveztem, s ebből fakadóan sajnos maradt az itthon ülés és a dolgozni járás. Igaz többször kimozdultam, de az is csak pár órás tevékenység volt vagy pedig épp csak vásárolni mentem le. Sajnos az időjárás nem volt hozzám kegyes ebből fakadóan pedig nem igazán tudom azt mondani, hogy bízom abban, hogy a február más lesz. Hiszen, ha más lenne, akkor ki lehetne mozdulni. Bár inkább télen legyen télies időjárás, mint tavasszal. Mindenesetre bízom abban, hogy egy kicsit könnyebb lesz majd a következő hónap.