ER: 1.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Aki a nyolcvanas évek végén, vagy a kilencvenes évek elején született, annak minden bizonnyal egyfajta konstans volt a kedd esti kórházsorozat, mely nem volt más, mint az ER, honosított nevén Vészhelyzet. Mai napig emlékszem jelenetekre, bizonyos karakterek történeteire. S természetesen nem kevés monumentális eseménysorra, melyre a mai napig kristálytisztán emlékszem. De el nem felejthető részemről az általános iskolában töltött ötödik év, melynek egyik osztályfőnöki óráján a sorozat  legmegdöbbentőbb fordulata volt a téma, mely példa volt az akkori óra témájához. De el nem felejthető az sem, hogy amikor véletlenül a Grey’s Anatomy (amit azóta kegyetlen módon abbahagytam) lett a kedd esti program, akkor ismét visszatértem a sorozathoz, amit “véletlenül” hagytam abba annak idején. De letöltő korszak beköszöntével ismét abbamaradt a követése.
Régen nagyon sok szériát néztem, s addig követtem egy sorozatot, míg az be nem fejeződött. Még akkor is, ha már nem tetszett, nem érdekelt. Azonban a munkába állás után rengeteget abbahagytam, s az újak nem győztek meg. Így aztán maradt pár sorozatom, ami nem töltötte ki az itthoni szabadidőmet. Ebből fakadóan döntöttem a korábbi szériák elővételén. 

Tovább

Ideiglenes búcsú a tavasztól

Nagyon örültem annak, hogy megérkezett idén elég hamar a tavasz. Annak legjobban, hogy végre úgy mehettem akárhová, hogy közben nem fagytam szét. Sajnos változatos volt az időjárás az elmúlt hetekben (reggel megfagytál, délután megsültél), s talán ennek is volt köszönhető, hogy alig egy hónappal a megfázásom után ismét megfáztam.
Most természetesen nem mentem orvoshoz, hiszen komoly láz nélkül megúsztam a dolgot, viszont szembe kellett néznem azzal, hogy a húsvétot minden bizonnyal a négy fal közt kell töltenem, hogy minél jobban kikúráljam magam. Igazából egy röpke egy órás séta még belefért volna, de a szeles időnek köszönhetően ezt passzoltam. Azonban a mai nap engedett némi lehetőséget, hogy ki tudjak mozdulni, mert elég meleg volt, s a szél is alább hagyott. Így a közelben lévő élővíz csatorna mellett lesétáltam másfél órát. Persze emellett fotóztam is:

Ideiglenesen búcsút vettem ma a tavasztól, hiszen az előrejelzések alapján két hétig eléggé szeles, s csapadékos időjárás kezdődik, aminek azért annyira nem örülök. Miközben itthon voltam szinte minden jelenleg futó sorozatommal naprakész lettem, továbbá bepótoltam a már régóta megnézésre váró filmeket. Igaz, ebből kapásból négyet a felénél ki is kapcsoltam az érdektelenség miatt.
Még márciusban írtam, hogy már befejezett szériákat kezdtem el nézni, de aztán végül ezek közül maradt az ER, azaz Vészhelyzet. Aztán meglátom hogyan haladok vele, mert régen nagyon szerettem. Minden bizonnyal az első évaddal végzek, ha valóban rossz idő lesz. De bízom abban, hogy két hét múlva napi szintűvé tudom tenni a mozgást.

Sorozatfront: Elő a “halottakkal”!

Saccolva az elmúlt három évben nagyon sokszor írtam arról, hogy régebben mennyire rá csüngtem a sorozatok virtuális mellbimbóján. Az egyik oka a diák mivoltom volt, melynek következménye pedig az eltartott státuszom, így a világ nem igazán volt nyitott számomra. A sorozat nézés pedig elég olcsó szórakozás volt. Megváltozott ugyan ez mióta beléptem a munka világába, de a legnagyobb problémám az, hogy a szériák nem kötnek le.
Régebben nagyon sok sorozatot néztem egyszerre, s olykor nem nagyon tudtam már követni őket. Azonban a magánélet kiteljesedése, valamint a munka rákényszerített arra, hogy ami csak közepes, vagy nem köt le, annak megtekintését hagyjam abba. Így aztán jelenleg aktuális futó sorozat 7, amiből csak egy teljes évadon át (szeptembertől májusig) futó 22 epizóddal operáló széria van. Így aztán úgy döntöttem, hogy ideje elővennem azokat a sorozatokat, amelyekbe régen belefutottam, de nem lettem nézője, ámbár valamilyen szempontból tetszett.

House M.D. , azaz idehaza csak Doktor House. Több részt is láttam belőle, de tulajdonképpen nem lettem a sorozat nézője. Nem utáltam, de annyira viszont nem is tetszett. Ebben az ínséges időben viszont úgy döntöttem, hogy napi 2-3 rész simán belefér nekem, s mindenképpen bepróbálom. 8 évad, s 176 rész készült el belőle, szóval nem kis mennyiséggel állok szemben. Egyelőre az első évad végén járok.

Azt hiszem senkinek nem kell bemutatni az ER címet viselő, de itthon frappáns Vészhelyzet nevet kapó kórház sorozatot. Mai napig emlékszem, amikor ez volt a kedd esti program, amikor még a közszolgálati csatornán futott a széria. Aztán az RTL Klub-ra költözött, s ott néztem is egy darabig, de aztán ez abbamaradt.
Úgy döntöttem, hogy eme sorozat tökéletes társ lesz a fenti szériához, s 15 évad 331 rész vár rám. Mivel a stílus bejött, s csak “elfelejtettem” nézni tovább azt gondolom, hogy nem gond bepótolni. Kevés dologra emlékszem már a régi részekből, így aztán ismét felveszem a kesztyűt.

Third Watch neve nem ismerős, akkor Harmadik műszakként mindenképpen kell. Annak idején sok részt láttam belőle, s tetszett is a kissé nyers megközelítése, de tudatos nézője viszont nem voltam. A hármasból ő rendelkezik a legkevesebb elkészült epizóddal, hiszen csupán 5 évad és 131 rész látott napvilágot.

Mivel a műfajt egyébiránt kedvelem, ezért úgy döntöttem, hogy ideje ezekkel a sorozatokkal is felzárkóznom. Munka előtt, vagy után jól jöhet egy kis kikapcsolódás, így tökéletes, ha a fenti sorozatokat elkezdem nézni. Egy ideig kitart, hiszen 638 epizódon keresztül nézhetek orvosokat, mentősöket, rendőröket.

A szabadság emlékére…

Múlt héten egy bejegyzés született arról, hogy megkezdődött a szabadságom. Ami első körben egyfajta helyzetjelentés is volt, illetve egy bejegyzés is volt, mely tartalmazta, hogy mit is kívánok csinálni. Ugyan van egyetlen egy napom még hátra, de nagy valamit egyébként sem tudnék csinálni rajta, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napon kieresztem a virtuális kibertérbe eme bejegyzést, mely összegzi, hogy hogyan is telt a szabadságom.
Első körben mindenképp fontos megemlítenem, hogy júliust gyakorlatilag úgy dolgoztam végig, hogy a végén már a belemet is magam után húztam. Főleg azért, mert az alap felállás mellett még bevállaltam túlórákat is. Múlt hét elején kezdődött a szabadságom, s csak három nappal később kaptam végül is meg a fizetésem. Ezt már jó előre tudtam, így már júliusban elkezdtem spórolni, s ennek eredménye volt, hogy rögtön első nap már ki is tudtam menni a strandra. Ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé türelmetlen voltam, ami nem hozta meg a várt eredményt szórakozás tekintetében. Az első szabadnapomat megelőző munkanapomon túlóráztam, így nem voltam túlságosan kipihent a megkezdett szabadnapomon annak ellenére, hogy legalább 14 órát aludtam egy huzamban. Viszont az idő jó volt, szinte forrt a talaj a forróságtól, s nekem pedig nem sok kedvem volt ahhoz, hogy azt várjam ki mikor ér rá. Főleg azért, mert nem volt kedvem kiadni majdnem két ezer forintot azért, hogy kint üljek beszélgetve a parton. Hiszen nekem a strandolás arról szól, hogy csak akkor hagyom el a medencét, ha egy másikba akarok menni, vagy pedig éhes, szomjas vagyok, illetve a mellékhelyiséget kell meglátogatnom. Spórolás tekintetében is jól jött eme hozzáállásom, így végül egyedül kimentem. Ami nem a legjobb ötlet volt, mert egy órányi pancsolás után iszonyatosan fáradt lettem, s úgy éreztem, hogy minden energiám elhagyott. Mindezek mellett nagyon jól telt a nap, mert a harmadik órában éreztem, hogy amint hozzáér a kezem a vállamhoz fáj. Így végül a nap hátralévő része azzal telt, hogy kenegettem a leégett vállam.

Az év eleji nagy PC Upgrade, illetve az ehhez hozzátartozó alaplap tönkretétel tisztítással mely plusz költséget eredményezett, valamint ehhez még hozzá társuló telefon csere lehetővé tette, hogy a szórakozásra szánt anyagi rész igencsak csekély legyen ezen a nyáron. Persze szerencsésebb voltam, mint tavaly, de ennek ellenére azért mindenképp bevállaltam jó pár túlórát azért, hogy ne kelljen itthon ülnöm. Na már most hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ha kell valami inkább összehúzom a nadrágszíjat, s valahol spórolok, mint az, hogy orrba-szájba túlórázzak, hogy aztán ne legyek rendesen megfizetve. Ugyanis most is ez történt. Ami roppantul bosszant, mert hiába van elszámolva, ha az elszámoláson nem nagyon tudok elmenni. Így hozzávetőleg olyan 13 ezerrel kaptam kevesebbet, mint amennyire számoltam.
A kezdeti sokkból azért feléledtem, s igyekeztem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Mivel napközbeni kószálás csak muszájból volt sokszor, így az estét választottam arra, hogy a csavargás megtörténhessen. Persze ilyenkor hatalmas nagy szellőztetés volt a szobámban, ami többnyire semmit nem ért. Ennek ellenére azért próbálkoztam. Persze annak “örültem”, hogy rajtam kívül senki nem volt szabadságon, így nagyon tervezni mással sem tudtam. Ami volt, azt pedig többnyire az alkalom szülte. Ennek köszönhetően elhatároztam, hogy nem fogok egész nap itthon dögleni. Mindegyik szomszéd településre van már bicikli út, s mivel kedvenc sportom eme tevékenység, így miden este megragadtam a lehetőséget, hogy valahová átbicajozzak. Persze előfordult, hogy nem volt elég, aztán még lógtam a városban. A telefonom alkalmazásával mértem a “pályafutásomat”:

Screenshot_2015-08-11-21-15-32Sikerült is a napi mozgásigényemet elérnem, így nagyon is örültem neki, hogy már a harmadik nap sikerült visszarázódnom ebbe az “életmódba”, s ha már eljött a hat óra már bizsergett a lábam annyira mehetnékem volt.
A napégés miatt kénytelen voltam jó pár napot a szobámban tölteni úgy, hogy napra nem is nagyon mehettem, s napközben pedig a bőrápoló szerek hatását élvezni. Ahogyan terveztem is végül végére értem a Tomb Raider 3-nak, habár bevallom a közepén már úgy éreztem, hogy ketté fogom törni a klaviatúrát. Elhiszem, hogy egyeseknek annak idején egyfajta orgazmus volt, hogy ennyire nehéz, de nekem nem. Főleg azért, mert tudtam, hogy egy pályát mindenképpen teljesítenem kell, mert ha félbehagyom, akkor nem biztos, hogy másnap emlékezni fogok arra, hogy mit is csináltam az adott szinten. Így aztán nagyon “örültem”, amikor másfél órákat bolyongtam egy egyébként húsz perc alatt is teljesíthető szinten. Mindezek mellett azonnal neki is ültem a kiegészítő részének, ami viszont olyan könnyedséget hozott magával a fő résszel szemben, hogy egy délután alatt magamévá tettem. Persze a fő rész statisztikáját meg is őriztem (ami minden bizonnyal kétszer ennyi időt ölel fel, ha az elhalálozásokat, s az újratöltéseket is figyelembe veszem).

tr

Mindezek mellett törekedtem arra, hogy egy kicsit se punyadjak be, így természetesen az összes filmes hiányosságomat sikerült pótolnom. Persze soknak végül a törlés lett a végzete mielőtt megtekintettem volna, mert úgy döntöttem, hogy nem szeretném olyanokra vesztegetni az időmet, ami nem is biztos, hogy lekötne. Sorozatok terén nagyon örültem, hogy végre naprakész lettem a Zoo-val, amivel négy résszel voltam elmaradva, s persze ehhez még csatlakozott az új is. Mindezek mellett kellett valamit, ami kipótolja az időt, hiszen idén nagyon sok szériától elbúcsúztam, így tényleg nem maradt néznivaló a nyárra, mert mindennel naprakész lettem már májusban. Így végül egy véletlenül megtalált cikk kapcsán úgy döntöttem, hogy mivel annak idején nagyon szerettem az ER (Vészhelyzet) című sorozatot, amit össze-vissza néztem már iskolás koromban, s végül nem is követtem végül. Így mivel van tizenöt évad, nekem meg pár órám munka végeztével elég lesz, hogy legalább két részt megnézzek naponta. Az első évad végére még nem értem, de jelentősen elhaladtam vele. Bár tény, hogy az elmúlt két napban zenehallgatáson, s csavargáson kívül nem sok mindent csináltam. Természetesen egy második strandolást is sikerült összehoznom.

Igyekeztem az új telefon fényképező funkcióját mindenképp kihasználni, így aztán annyi fényképet nem készítettem tíz év alatt, mint amennyit a szabadságom alatt. Természetesen ebből csak hármat tudok megosztani, ami valóban az internetre való:

0530 0532 0542

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap iszonyatosan nagy viharok várhatóak némi lehűléssel. Aminek nagyon örülök, mert ha az ember nem strandon van, akkor bizony meg tudja ölni ez a nagy hőség. Mivel másnap reggel megyek dolgozni, így holnap első dolgom lesz megreggelizni, aztán ismételten gép elé ülni, s immáron már a negyedik Tomb Raider-rel folytatni a kalandot, amelyt csak egyszer tettem magamévá, de akkor sem teljes egészében. Emellett pedig a maradék időben elkészülök másnapra, illetve a még hátralévő sorozat epizódoknak fogok nekiülni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudtam, hogy ennyire gyorsan el fog telni majd a szabadság. De bevallom, azért már valamilyen szinten hiányzott a munka. Főleg azért, mert a szabadidős tevékenységet jobban megbecsülöm, ha mellette van némi kötelező munka, mint így. Bár tény, hogy ez már kellett, hogy egy kicsit fel tudjak töltődni. Mindennek megvan a maga ára. Még ennek is, hogy ennyi szabadnapom volt egyben. Például az, hogy a hátralévő két hétben kizárólag egy napos szabadnapjaim lesznek. Mivel szeptemberben szintén nincs szabadság bírva nem akarok belegondolni, hogy milyen beosztásom lesz.

Megkezdődött…!!!!

Még nem töltöttem be a harmincadik életévemet, így sajnálatos módon az éves szabadnapjaim eléggé karcsúak. Ámbár, ha alapul vesszük a magyar munkaerő piacot bizony összetehetem a kezemet, hogy olyan helyen dolgozok, ahol legalább megadják, s kivehetem, s nem kötnek útilaput a talpamra, ha jelzem igényemet ez felé. Persze ettől még nem lesz jó munkahely, sőt!
Azt már korábban is gondoltam, hogy nem lesz sétamenet, főleg a nyári szezon. A dolgozók száma tavalyhoz képest megcsappant, habár részben ennek is a következménye a sok (szerencsére még választható) opció: a túlórák tömkelege. Egyrészről mindig volt valaki, akinek volt valami dolga, illetve olyan is, akinek összegyűltek a pihenőnapjai, szabadnapjai, s ennek következménye volt, hogy a többiek meg húzták a lóbőrt majdnem egyhuzamban. A szabadságokat augusztusra tartogattam (meg beírtam novemberre is, csak hogy örüljenek). Ennek egyenes következménye lett a májusi rossz, a júniusi botrányos, s a legnagyobb munkaórával rendelkező szinte vállalhatatlan júliusi beosztásom. Ugyebár mivel vonzó volt az ár, így egy új telefont beújítottam, habár hozzáteszem, hogy a viszonylag alacsony ár, s a jó hardveres háttér miatt nem bántam meg. Napokat gondolkodtam megvegyem-e, mert tisztában voltam vele, hogy vásárlás után nem sok lehetőségem lesz a szórakozásra nyáron, már ami az anyagiakat illeti. Végül bevállaltam, de ekkor már tudtam, hogy minden egyes túlórára rá kell harapnom. Na most jelen pillanatban eddig olyan 40 órányi plusszal rendelkezem, melyek elosztva 4 órával toldották meg a nyolc órás műszakjaimat.

Egy kollégám van, akinek többnyire mindig van valami változtatás kérelme havonta, így történt meg, hogy némileg árnyaltabbak lettek az előző hónapjaim. Mielőtt beleléptem volna az augusztusban is így volt. Végül az alap szabadságomhoz még jó pár nap hozzá lett dobva a hónap végéről. Így végül majdnem két hétig a munka közelébe sem fogok menni… Hurrá!!!!
És nézzük mit tervezek!

szabadság_sxc

Házon kívül tevékenységek
Ez az, amire jelentősen oda kell figyelnem. Ugyan nem kell még a szuszt is kiszorítanom belőlem olyan erősre húzott anyagi nadrágszíj miatt, de azért oda kell figyelnem, hogy mit mire költök. A júliusi csorba pihenőnapok számának és azok csorba elosztásának köszönhetően csak itthon dekkoltam szinte, s alig mozdultam ki. Nos, ezen mindenképp változtatni szeretnék, ha az időjárás is kellően kegyes hozzám. Elméletileg jövő hét derekáig az is lesz.
Mozi nem lesz. Szeretnék menni, de sajnos semmi számottevő nincs, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azért pedig elhúzni a belemet, hogy megnézzem valamit, ami nem is tetszene… nem érdemes. Az előző hónapban szerettem volna strandra még kijutni, de sajnos nem jött össze. Leginkább azért, mert fél napos pancsikolástól úgy kifáradtam, mint egy 13 órás munkás műszaktól. Így áttoltam erre a hónapra a szabadságom alatt. Mai napon kellően 11 órakor másztam ki az ágyból, hogy magamhoz tudjak térni még két óra alatt, hogy kivonszoljam magam. Mivel bámulatosan félrenéztem a fizetési dátumot, így a héten ez lesz az első, s utolsó is egyben. Jövő hét hétfőre tervezek még egyet, s utána viszont már az időjárás fogja eldönteni, hogy lesz-e további lehetőség fürdőzésre. Hétvégék kicsukva, ugyanis ilyenkor van a “hering-effektus”, amikor mozdulni nem lehet a medencében.

A legkedveltebb tevékenységem “sport” közül a bringázás. Ez az, amit az elmúlt egy évben olyan cudarul elhanyagoltam, hogy arra nem találok szavakat. Ahogyan észre is vettem magamon, hogy bizony el is lustultam. Régen akár 40 km-t is úgy letekertem, hogy még levegőért sem kellett kapkodnom, ez bizony mára megváltozott. Bár hozzáteszem, hogy a kapcsolatok virtuálissá válásának is nagy szerepe van ebben, sajnos.
Viszont úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s mivel a környező településeket többnyire erdők kötik össze érdemes meglátogatnom őket kirándulás címén. Amint beindul a munka az időm java részét úgy is itthon fogom tölteni, így nincs értelme itthon ücsörögni még akkor sem, ha az anyagiak nem teszik lehetővé egy nyaralás lehetőségét. És hát a tegnapi napon megpillantva munkahelyemen a naplementét eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ez időtájt felpattanni a bringára, s körbeszelni az egész várost, s annak környékét…A hétvégét meg továbbra is fenntartom a személyes találkozóknak.

Házon belüli tevékenységek
Feltehetően nagy hőségek, illetve nagy esőzések lesznek, ha hinni lehet az előre jelzésnek. Napközben kizárólag a kötelező bevásárlás lesz meglépve, s szinte semmi más.
Természetesen elsősorban a vizuális tartalmakat fogom kiélvezni. Kevés sorozatot nézek, s van is betervezve nézésre, s mivel nem lehet mindig játszani se, így végül úgy döntöttem egy kedvcsináló bejegyzés után nekiülök az ER azaz itthoni nevén a Vészhelyzetnek, hiszen öt évada HD minőségben is elérhető. Régen szerettem, s kell valami hiánypótlás. Mindezek mellett ugyebár itt van a Zoo, melynek már négy részét kellene pótolnom. Ha pedig játékról van szó, akkor a régi generációs Tomb Raider epizódok vannak most a listámon. Teljes kikapcsolódásról van szó, akkor pedig van pár film, amit még szeretnék megnézni az mellett, hogy egy listát írtam össze azokról, amiket újra meg szeretnék tekinteni.

Remélem ez a másfél hét remekül fog eltelni, s szinte mindent sikerül meglépnem, amit elterveztem.