Daddy’s Home (2015)

Magyar cím: Megjött apuci

Vígjátékot készíteni nagyon nehéz. Kevés olyan alkotás van, amitől az ember tényleg jó kedvre derül, s képes hangosan felnevetni. Sajnos az elmúlt években hiába mutattak be folyamatosan újabbnál, s újabb filmet ebben a műfajban, ha nálam maximum egy enyhe mosolyt váltott ki belőlem. Ezért is van, hogy inkább régebbi címekhez fordulok vissza, s az újakat pedig feltételekkel kezelem.
Ha jól rémlik valamik januárban láttam az előzetesét a címbeli alkotásnak. Kevés filmre megyek el a moziba, s csak olyanokra, amiknél úgy érzem meg is érik a pénzüket, hiszen itthon “ingyen” ki tudom kapcsolni az adott produktumot, még egy moziból maximum csak kisétálni tudok úgy, hogy ott hagytam legalább 1500 forintot. Fontolóra vettem, hogy elmegyek erre a filmre. Jól tettem, hogy nem mentem el.

Mi is szokott előfordulni az ilyen jellegű filmeknél mostanság? Többnyire sablonos, s előre kiszámítható történet, illetve botrányos színészi játék, aminek köszönhetően az ember nem igazán tudja elengedni magát, s átadni az adott alkotásnak, miközben az lenne a dolga, hogy szórakoztasson. Persze a húzónevek gondoskodnak róla, hogy az ember elmenjen rá. Bár ahogyan meglestem a bevételeit sokaknak még ez sem volt elég túlságosan.
Mi is az alapkoncepció? Sablonos és kiszámítható. Adva van egy család, amelynek férfi tagja tulajdonképpen nem elemi része, azaz ő a mostoha apa. Ebben a történetben szerencsére nem az a karakter, akit el kell tüntetni az útból, hanem a szeretetre vágyó, s mindenre hajlandó, ha arról van szó, hogy beilleszkedjen. Mindezek mellé a szokásos karakter klisék kíséretében természetesen. Azaz egy töketlen szerencsétlenről beszélünk, akit Will Ferrell alakít. Bonyodalom? Megjelenik a vér szerinti apa, s a gyerekek meg bezsonganak.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de részemről Mark Wahlberg, mint kemény, tökös apuka… háááát. Nálam erősen konvergált a nullához. A problémám az volt, hogy igazából nem nagyon tudtam élvezni a filmet az eltúlzott jelenetek, s a kiszámítható fordulatok miatt. Persze az ilyen műfajnál nem is szabad, de az már régen rossz, amikor nézése közben kényelmetlenül érzi magát az ember.
A legnagyobb probléma megint csak a humorfaktor volt. Az előzetesek jóformán minden ellőttek, így nagyon újdonságot nem találtam, ha ezt veszem alapul. Mindezek mellett természetesen iszonyatosan kiszámítható a történet, így persze, hogy semmi meglepetés nem ért, s ebből a szempontból pedig elmondható, hogy ismételten egy tucatfilmmel van dolgunk, ami bizonyos értelmi szint alatt élvezhető szinte csak. 

Olykor eléggé szürreális megoldásokba botlottam, melyeknél azt kell mondanom, hogy rosszak lettek. Iszonyatosan izzadságszagú jelenetek sora után rájöttem, hogy a készítők szinte a színészekkel akarják eladni a filmet, de hogy az hogyan is fog sikerülni másodlagos. Nálam nem, s azt kell mondanom, hogy találhattam volna jobb elfoglaltságot is, mint eme “alkotást”.
Talán a legnagyobb szívfájdalmam mégis az, hogy vártam valami fordulatot, meglepetést, ami majd ér a film végén, melyre azt mondanom, hogy nem volt rossz ötlet megtekinteni. De sajnos nem így történt. Egyszer épp hogy nézhető a Megjött apuci, melynek egyébiránt véleményem szerint még a címe is borzalmas.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük