South Park: 11.évad

Gyerekként sokat hallottam a sorozatról, de mivel előfizetésünk nem volt egyik szolgáltatónál sem, így hozzám, az epizódok nem igazán jutottak el. Ahogyan halad előre az idő középiskolás koromban lassan több, mint tíz évvel ezelőtt végre teret nyert az igény, hogy itthon legyen kábel TV, mert ugye a “hivatalos” (még akkori) csatornák már nem szolgálták ki az igényeinket. A sorozat hírneve megelőzte magát, s tényleg egy iszonyatosan brutális, s szinte senkinek nem ajánlható sorozatot képzeltem magam elé, mint a Beavis & Butthead, aminek létjogosultságát tényleg nem tudtam alátámasztani.
Ellenben a South Park kellemesen meglepett olyannyira, hogy miután lehetőségem volt lemezen megkapni az adott epizódokat szinte felzárkóztam az aktuális részekig. Ekkor már némileg éreztem minőségi csökkenést, majd egyszer a sok nézendő miatt (akkor még javában 15-20 szériát követtem a jelenlegi 6 helyett) egyszerűen csak elfelejtettem megnézni a következő epizódot, majd így ki is törlődött az agyamból. Lassan három évvel ezelőtt úgy döntöttem ideje újra előszedni a sorozatot, de mivel hiányosak voltak már jócskán az emlékeim, így rögtön elölről kezdtem az első évaddal. Mivel húsz perces epizódokról beszélünk, így három hónap alatt felzárkóztam, s a tizedik évad volt az, ahol szépen ismét “kikopott” nálam a sorozatos köztudatból.

Idén is úgy álltam neki, hogy ismét a legelső epizódtól kezdem el nézni. Viszonylag szórakoztatott is, de rájöttem, hogy ez az a sorozat nálam, amelyik tetszett első alkalommal. Második alkalommal még szórakoztatott, de a harmadik alkalommal már nem igazán volt se kedvem, se hangulatom végignézni. Így a második etap után szépen töröltem a tizedik évaddal bezárólag, majd pedig rögtön kezdtem azzal, amelyiket még nem láttam. Bevallom úgy emlékeztem, hogy a szóban forgó évadba még nem kezdtem bele annak idején, de aztán ahogyan elkezdtem nézni rájöttem, hogy az évadnak jócskán a felét már láttam.
Mivel iszonyatosan kevés sorozatot követek már, s a régieket sem akarom örökké újranézni, így kell valami régi, de mégis új. Mivel pár részt elkaptam lefekvés előtt különböző TV csatornákon, így úgy döntöttem, hogy napi, esetleg heti egy húsz perces epizód bőven belefér az időmbe, ha megnézzük, hogy jelenleg a 19 évadát tudta le a sorozat. A kérdés persze számomra is adott, hogy vajon mennyire is sikerültek jól, vagy rosszul az új epizódok a régiek fényében, ha ennyi lemaradásom van.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor egy kattintással repült tíz évad a lomtárba, onnan pedig visszavonhatatlanul a kibertér nem ismert szakaszába, hogy rögtön belekezdhessek a tizenegyedik évadba. Itt is voltak részemről kaszálások, ugyanis ahogyan ráeszméltem, hogy egy adott részt láttam rögtön ugrott is a lomtárba. Az évad felénél, azaz nagyjából a hetedik résznél vettem azt észre, hogy azt még én nem láttam. Bevallom nem is csodálom, mert az első évadok szellemiségét már egyáltalán nem idézte.
Sokszor írtam már itt akár kritika, akár csak hagyományos bejegyzés keretén belül, hogy olykor félre kell tenni az elvárásokat, mert így jobban lehet szórakozni egy-egy vizuális tartalmon, mint ha nagy elvárásokat támasztanánk felé. Én így tettem, s így kezdtem el folytatni a sorozatot, ahol annak idején abbahagytam. Ennek fényében voltak tényleg olyan részek, amelyeken tudtam szórakozni, ellenben voltak olyanok is, amelyeken fogtam a fejemet, hogy ezt hogyan is tudták összedobni.

A sorozat egyik része kemény társadalomkritikát akart annak idején megfogalmazni a nézői felé, míg a másik része nettó hülyeség volt. Részemről az utóbbiak voltak, amelyek olykor hatalmas minőségi mélyrepülésnek számítottak. Így számomra bizonyos társadalmi berögződések kifigurázása volt a legjobb, mely kendőzetlen formában történtek.
Annak ellenére, hogy nyolc évvel ezelőtt volt aktuális eme évad mégis tudtam azonosulni, s felidézni egyes dolgokat, melyek voltak jellemzőek még akkor is, ha ennek aktualitása 2007-re tehetőek. Ezen meg is lepődtem, hogy mennyi minden dolog ragadt meg bennem. Mindezek mellett természetesen arra is rá kellett jönnöm sokadszorra, hogy a készítők feltehetően valamit szívnak, vagy iszonyatosan idióták, mert egyes részek létjogosultsága még nálam is az elképzelhetetlen szinten akadt meg. Gondolok itt a fekáliás részre. Elég csak a fentebb látható képre tekinteni, s máris megérti mindenki, hogy mire gondolok. Nem mondom, hogy rossz volt, de azért egy bizonyos szinten már abszurd is volt egyben, így vegyes érzelmeim támadtak ezzel kapcsolatban. Bár az első évadok sem voltak emészthetőbbek. Elég csak alapul venni a Kula bácsi karakterét. Habár részemről az évad vége felé jelen lévő “fantáziavilágról” szóló epizódok voltak a leggyengébbek, főleg úgy, hogy ezek kemény három részt öleltek fel.

Nagyon sok véleményt olvastam már a későbbi évadokról, de kíváncsivá tettek. Így úgy döntöttem ahol abbahagytam két évvel ezelőtt ott most felveszem a fonalat, s egészen az aktuális évad végéig. Egyelőre azt kell mondanom, hogy nagyon erős közepes, de mivel egy aktuális sorozatom van most, amit követek, így aztán simán belefér akár napi húsz perc.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük