I’m back!

Ugyan nem mentem sehová, de a blog indulása óta legtöbbet kimaradt időszakot tudhatom magaménak, amikor nem publikáltam semmilyen formában, természetesen ennek is megvolt a maga oka.
Először is kezdjük sorjában. Az előző bejegyzésem óta nem sok minden történt, szokás szerint beütött a sz@r. Persze minden rosszban van valami jó, ennek köszönhetően csúszott ki a kezem közül egészen pontosan hét darab iskolai nap, természetesen igazolva, de én ennek valahogy nem igen örültem lemaradás szempontjából. Dolgokat rendezni kell, kész, ez van, ezt kell szeretni. Ezzel semmi probléma nem is lenne, ha az embert nem néznék hülyének, s nem lenne idegbe jó pár napig, hogy most mi lesz. Ugyanis ez volt a remek ok, amiért nem is akartam írni, főleg olyan elborult állapotban. Persze, ahogy szokott lenni bolhából elefánt lett csinálva, azaz hülyének lettem nézve, örültem is neki nagyon. Persze a fő lényeg, hogy most már nyugalom van, minden a maga útján megy, végre tovább is lehet lépni.

Ezzel szemben a hét második felében sem sikerült betévednem az iskolába. Mint már említettem nem vagyok lógós fajta, de azért megesik, hogy nem akarok, vagy nem megyek be. Ezeknek a száma egyébként is elhanyagolható, szóra se érdemes. Szóval szerdán nem volt kedvem bevonszolni magam, mivel egyetlen egy tantárgyból sem sikerült pótolnom, ami leginkább annak köszönhető, hogy egyetlen osztálytársam sincs, akitől anélkül tudnám elkérni az anyagot, hogy legalább fél órát kellene utaznom. Szívás, tudom.
Szokás szerint megint probléma volt a fűtéssel, szóval a kimosott ruhákat egyáltalán nem tudtam kellő időre megszárítani, így szerda este is vizesen lógtak a szárítóról. Mit ne mondjak, csütörtökön már nagyon be akartam menni, szóval enyhén ki is akasztott. Természetesen végig fagyoskodtam az egész csütörtök estét, szóval pénteken nagyon “jó” kedvvel keltem fel. Nem kell mondanom, hogy a pénteki napomból sem lett semmi, mivel reggel eszembe jutott valami. Természetesen áldom az eszem, hogy péntek reggel jutott eszembe mi lehet a baja fűtésnek, így hát fogtam magam és félúton visszafordultam. De szerencsére próbálkozásomat siker koronázta, így ennek eléggé örültem.
Természetesen dél környékén kidőltem, kénytelen voltam egy pár órát aludni, ugyanis előző nap voltam olyan okos, ügyes, hogy két energiaitalt megittam, így az esti alvásom ideje erősen konvergált a két óra felé. Annak ellenére, hogy másnap szinte kipattantam az ágyból, hamar elfogyott minden erőm. Sajnos kénytelen vagyok belátni, hogy megint jön egy olyan időszak, amikor problémák lesznek az alvással. Gondolom a stressztől.
Szóval vissza a megszokott hétköznapokban. Istenem, mennyire is hiányoztak!

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük