Magyar cím: Avatar – A víz útja
Egészen pontosan 13 évvel ezelőtt hatalmas siker lett az Avatar, amely annak idején nekem is elnyerte a tetszésemet. Középiskolásként nagy hatást gyakorolt rám, de nem tudok elmenni az mellett, hogy ez elsősorban nem a történetnek volt betudható, hanem az egyedi látványvilágának. Nem is meglepő, hiszen sokan váltottak rá jegyet, s csak kicsi kellett volna ahhoz, hogy elérje a három milliárdos bevételt az egyébként nem kevés készítési költségek fejében. Az első megtekintés után azt hiszem talán háromszor néztem újra, s nagyjából azóta nem is kaptam elő. Olvastam róla, hogy folytatást terveznek, de nem nagyon gondoltam, hogy tényleg megvalósul. Mikor befutott a moziba gondoltam, hogy jegyet váltok rá, de a több, mint három órás játékidő engem kicsit taszított, így megvártam a megjelenés dátumát. Nem fogom azt mondani, hogy nem voltam az elsők között, akik otthon megnézték. Ennek már talán van egy hónapja is, mert egyszerűen nem tudtam hogyan foglaljam szavakba azt az élményt, amit kaptam a második résztől. Ezt viszont negatív értelemben kell érteni.
Mindenképpen elő kell vennem az elődöt, hiszen másképp nem tudom keretbe foglalni azt a csalódást, amelyet a folytatás adott számomra. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen nem is nagy elvárásokkal ültem le elé. A legnagyobb problémám az első rész kapcsán is az volt, hogy a történet valóban csak közepesnek volt elmondható. A legnagyobb húzóerő azonban a látványa volt, amely elég nagyot robbantott a többségnél, így bőven megbocsájthatónak számított az, hogy sokszor éreztük azt, hogy mi fog történni. Ennek ellenére azt gondolom az első részről, hogy kapott egy szép keretet, s egésznek állt össze a történet, melynek volt eleje, közepe és természetesen vége. Utóbbi nem volt ugyan ütős, de stabilan lezárta az események sorozatát. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy annyira nem mozgatott meg a folytatás megjelenése, hogy azt moziban tegyem magamévá.
A nagy elődhöz képest itt sem lett túl acélos a történet. Talán még azt is mondhatom, hogy minőségileg lejjebb esett a szint, mint az első rész esetében. Ahogyan fentebb is írtam, hogy nem tudtam azt, hogy vajon hogyan is lenne folytatható eme történet. A fő koncepció szerint a Pandorán maradtak tovább élték nyugodtan életüket, s főszereplőnk családot is alapított. Ezt nagyjából fél órányi felvezetésben meg is ismerhetjük, amely igyekezett jól megalapozni majd a több, mint három órás játékidőt. Aztán eljött az idő, amikor az emberek ismét megjelentek azzal az elhatározással, hogy ami nem sikerült elsőre az talán majd másodjára fog. Bőven elmondhatjuk azt, hogy megkaptuk az első rész új köntösbe tekert nyújtott változatát.
Természetesen lehet érveket felhozni az mellett, hogy minden bizonnyal popcorn moziról van szó, s a folytatás is tulajdonképpen a látvánnyal akarja magát eladni. Ezzel az a probléma sajnos, hogy azon nézők, akik nem tudnak csak azon szórakozni film szempontjából, hogy az jól néz ki azok rögtön ki is esnek a nézők táborából. Akárhogyan is próbáltam megkedvelni a folytatást sajnos azt kellett észre vennem, hogy már az első óra után tulajdonképpen untatott. A legnagyobb problémám mégis az volt, hogy az első rész koncepcióját új köntösbe takarták, s ennek köszönhetően pedig olyan régi szereplők is visszatértek, akiknek helyük itt már bizony nem lett volna. Ez jelentősen rontott az élményen, hiszen ha folytatásról van szó, akkor azért elvárná az ember, hogy valami egyedit is kapjon, se ne csak arra fókuszáljon az egész, hogy vizuális orgazmusa legyen a látványtól.
A folytatásnak bőven megvannak a gyermekbetegségei, amely leginkább a történetben és annak vezetési fázisaiban jelenik meg. Fentebb is írtam, hogy sajnos sok olyan szereplő is visszatért, akik ugyan helyett kaptak a koncepcióban, de ha az ember el akarna mélyülni jobban ebben a közegben akkor egy idő után csak azt érzi, hogy mintha az első részt nézné kicsit hígabb változatban. Tény és való, hogy látványban való megalkotása felülmúlja elődjét, de itt nagyjából ki is merül a pozitívumok sora, amelyet fel lehet hozni. Még talán az elején el is lehetett volna azt mondani, hogy felül tudja múlni a folytatás önmagát, hiszen viszonylag lassú mozgást hozott magával, amely bemutatta a bolygó egy nem látott oldalát is. Aztán beindulnak az esemény sorozatok, melyek tökéletesen le is bontják ezeket.
Nem volt nagy elvárásom a filmmel kapcsolatban, de el kell fogadnom azt, hogy bizony ezt az alacsony mércét sem sikerült megütnie. Szinte már muszájból ragadtam virtuális tollat, mert úgy éreztem, hogy ha várok még két hetet, akkor szinte már semmire nem fogok emlékezni eme három órás mozivászonra teremtett vizuális csodának szánt valamiből. Az biztos, hogy nem tervezem újra nézni. Inkább az a kérdés vetődött fel bennem, hogy ugyan milyen folytatást is akarnak ehhez létrehozni? Véleményem szerint ez már csak rosszabb lehet, s újat nem fog tudni mutatni.