Annak idején nagyon utáltam a magyar alkotásokat. Függetlenül attól, hogy ezek sorozatok vagy filmek voltak. Természetesen akadtak kivételek, melyek arra voltak jók, hogy erősítsék bennem azt a tapasztalatot, hogy néha el lehet csípni egy szórakoztató és reményeim szerint minőségi alkotást, de a többség majdnem nézhetetlen. Aztán szépen lassan, de elkezdtem nyitni pár pozitív tapasztalat után, mely olyan szintre emelkedett, hogy ha jött egy magyar alkotás, akkor majdnem mindenféle előzmény nélkül megpróbálkoztam vele. Így volt ez az Átjáróház esetében is, amelynek a felénél már azon kattogott az agyam, hogy átpörgettem a maradék játékidőt.
Az mindenképp jó, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen „felhígult” a pályán lévő színészek száma, Ebből fakadóan pedig kevés alkalommal érzem azt, hogy egyes ismert embereket látom minden magyar alkotásban. Ugyan itt is feltűnnek már korábban látott személyek, de a film jelentős részében olyanok voltak, akiket korábban más alkotásban nem láttam. Az, hogy mi is volt a koncepció számomra érdekesnek hatott, de a megvalósítás az már nekem kevésbé jött be. Hol volt a bukó dolog nem tudom. Forgatókönyv vagy pedig a büdzsé számomra rejtély, de a koncepció alapjáraton nekem bejött. Kapunk egy viszonylag töketlen férfi szereplőt, aki összefut tulajdonképpen élete szerelmével, aki halálos balesetet szenved. Itt akár véget is érhetne a történet, ha mondjuk nem kapna állást éjjeli őrként egy hullaházban, ahol szerelme holtteste is megtalálható. Ekkor pedig spirituális szintre emelkedünk, hiszen megjelennek a szellemek. Azt gondolom ez még témában elfogadható is lenne, s a film közepéig nagyjából jól is építkezik. Abban az esetben már kissé frusztráló, amikor az embernek vannak sejtései, hogy mi lesz a végkifejlett, de nem kap egy egyenes utat némi buktatóval, hanem tulajdonképpen egy vadösvényt a történet vezetésben. Ez pedig eléggé beárnyékolhatja az ember kedvét.
Fentebb is említettem, hogy a koncepció nekem bejött, s azt gondolom van is benne fantázia. A legnagyobb probléma a megvalósítás volt, hiszen hiába voltak amatőr színészek valahogy nem érzem azt, hogy rajtuk bukott volna el ez a dolog. Nekem személy szerint kicsit aggasztó is volt már az, hogy a film felénél észrevettem, hogy nem csak egy könnyű alkotással van dolgom. A játékidő felét elhagyva áttértünk egy olyan spirituális szintre, hogy ott már minden volt, ami már nem volt szórakoztató, mert az egész egy nagy zagyvaságnak éreztem már. Nem is értettem, hogy az előzetesből ez nem derült ki, s ahogyan belekezdtem a filmbe akkor sem gondoltam, hogy a felénél már az az érzés fog kerülgetni, hogy a végére lapozok, mert nincs erőm tovább folytatni. Megértem, hogy a készítők próbáltak némi fantasy vonalat is belevinni, de sajnos ez elég problémásra sikeredett.
Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy rossz volt, de sajnos azt sem tudom kijelenteni, hogy bőven belefér a szabadidőbe. Én azt éreztem, hogy akkor kellett volna megnéznem, amikor több időm volt, mert más minőségibb alkotás helyett kaphatott volna ez mellett. De sajnos nem így lett. Bevallom örültem, amikor a vége főcímhez értünk. Kissé megtévesztő volt az előzetes, továbbá némi átverést is éreztem abban, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Ajánlani nem tudom, de lehúzni sem. Valahol középmezőnyben van, ami vállalható lehet egy szabadnapra, amikor az embernek nincs semmi dolga, mert mondjuk beszorul a lakásba egy kiadós több napig tartó esős időszakban.