Jómagam az a fajta ember vagyok, aki minden évszakban képes meglátni a szépséget. Ámbár tény, hogy az ősz az az évszak, amelyet a legkevésbé szeretek. Ennek több oka is van. Sajnálatos módon az előző évekhez képest idén is elég hamar beköszöntött az ősz. Szinte egyik napról a másikra, így jó egy hétre itthon maradásra kényszerített sajnos. Az esőzések és az erőteljes szelek sajnos olykor megnehezítik, hogy ki tudjak mozdulni itthonról, így kénytelen vagyok a négy fal közt tölteni sokszor az időmet. Ami kicsit megvisel, lévén nem kértem kértem szabadságot nyárra, s most először fordult elő velem az, hogy nem is kaptam. Így több szabadságom ki lett adva tavasszal, s a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ugyan szeptemberben elején egy hetet sikerült itthon töltenem, de valahogy nem feledtette azt, hogy azért nyáron teljesen más élmény itthonról kimozdulni. Azt viszont mindenképp el kellett fogadnom, hogy az időjárási viszontagság miatt most elkezdődik az a fajta életciklus, amelynek java részét majd a négy fal közt fogom tölteni, mert sajnos az időjárás előrejelzés sem kecsegtet valami jóval. Abban azonban bízom, hogy idén lesz legalább értékelhető hó, s lehet majd egy minimális mértékben kirándulni. Mivel épp most történik az utolsó szabadságaim kiszórása, valamint a túlórák kompenzációja, így kicsit itthon maradtam a hét második felében. Megragadtam az alkalmat, s az első nap azonnal kimentem a Hűvösvölgybe.
Sajnos elég nagy köd volt, így végül kénytelen voltam egyedül útra kelni. A csúcsra azonban nem mentem fel, mert elég vastag ködfelhő borította az egészet. Mindezek mellett azonban jól éreztem magam, mert végre kicsit kimozdulhattam itthonról, s mindenképp érdekes látvány volt sétálni egyet a köd fedte erdőben. Egy hosszabb pihenést pedig már egyébként is vártam, habár továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy jobban örültem volna, ha egybe tolják a pihenőnapjaimat, s a szabadságaimat, s akár több, mint egy hetet itthon töltenék. Mindenesetre tettem egy sétát még a Normafán, hogy ott mi az állapot.
Sajnos egyetlen egy problémába ütköztem ez pedig nem volt más, mint az óraátállítás, így már sajnos délután négykor elkezd sötétedni, s már egy óra múlva teljesen olyan, mint ha éjszaka lenne. Ebből fakadóan kénytelen leszek kicsit visszafogni magam sétálás és csavargás terén. Mindenesetre bízom abban, hogy majd lesz igazi tél. Sajnos nem sikerült új sorozatot találni, így végül úgy döntöttem, hogy ismét nekiülök a Drága örökösöknek, amelynek négy évada rendelkezik annyi epizóddal, hogy akár tavaszig kibírjam.