Ahogyan többször is írtam sorozatokba manapság már elég nehezen kezdek bele. Ennek egyik jelentős oka, hogy nagyjából tíz évvel ezelőtt még azt gondolom volt tartalmi választék, ami már akkor is megcsappant, de például ha még visszanézek, akkor középiskolásként konkrétan faltam a szériákat. Mára a nyomon követett sorozatok száma már egy számjegyű lett sajnos, ami egyrészről köszönhető annak, hogy sok kedvenc véget ért, másrészről pedig én hagytam abba, mert meguntam. Nem a fő tervem, hogy a sorozatok jelentsék az itthoni szórakozást, de azért van némi hiányérzetem, amikor nem tudok, vagy nincs kedvem itthonról kimozdulni, s nem igazán tudom magam elfoglalni. Azért hiányzik az az érzés, amikor leülök egy sorozat elé, s még csak egy részt látok, de már magával ragad, s alig várom a következő epizódot. Újonc listát megtekintve kevés keltette fel az érdeklődésem, de még mindig az a véleményem, hogy kellene némi minőségi tartalom nekem. Az egyik próbám pont a Interview with The Vampire volt, melynek filmes változatát szerettem, de a sorozatot csak förtelmesként tudtam megélni.
Mindenképp fontosnak tartom leírni, hogy előítéletektől mentes vagyok, tehát nem foglalkoztam egy film vagy sorozat kapcsán sem a bőrszín sem pedig a szexualitás. Azzal a véleménnyel ellenben egyetértek, hogy óvatosan kell bánni ezekkel a dolgokkal, mert elég zavaró tud lenni, ha egy alkotáson érződik, hogy erre van kihegyezve. A sorozat nagyjából az első tíz percében elvérzett mindez úgy, hogy tisztában voltam vele, hogy végig fogom nézni. Egy újra gondolás sosem könnyű vagy kellemes, mert megannyi bukási lehetőséget hordoz magában. A film elég gyorsan lement lévén a kevés játékidőnek köszönhetően hamar kellett a végére érni a cselekménynek. Addig a sorozatban ez nem volt meg, s az új szereplők végképp nem hasonlítottak az eredeti karakterekre, aminek okát tulajdonképpen nem értem. Természetesen ne másoljanak le valamit, de azért legyen már kicsit tiszteletben tartva az eredeti alkotás, hogy ha az tetszett akkor a sorozatozás közben legyen némi kellemes visszatekintés érzése. Itt ez nem volt meg, s szinte olyan volt az egész, mintha újra akarták volna gondolni. Ez pedig egy nagy hibafaktor volt az eredetivel szemben főleg sorozatként a cselekmény is elég lassan folydogált.
Az évforduló után elég nagy kultusza lett a vámpírtörténeteknek. Ámbár soha nem voltam ennek a rajongója, de meglepően figyeltem azt, hogy mennyire kihegyeződtek a sorozatok és filmek, s emellett mennyire falták a nézők ezen alkotásokat. Sikerük szinte megkérdőjelezhetetlenek voltak, s habár párat én is bepróbáltam, de végül mindegyiket én magam kaszáltam el. Kérdés persze adott, hogy ha a sorozatos feldolgozás mondjuk tíz évvel ezelőtt érkezik, akkor hogyan lett volna feldolgozva, vagy mennyire is lett volna pozitív visszajelzés róla?
Ahogyan mondtam a sorozat és a témája nem az én világom, így aztán tíz perc után tisztába voltam vele, hogy bizony ez nem lesz nálam nézős. Ebből fakadóan pedig alig vártam, hogy végére érjek. Sajnálom, hogy nem lett jobb, de valahogy megvannak azok az elvárásaim, amik évekkel ezelőtt is megvoltak. Kár érte.