X-men Origins: Wolverine – The Game (2009) Teszt

Platform: PC

Van annak talán már egy hónapja, hogy beszereztem az X-men Origins: Wolverine játékadaptációját. Bevallom kisebb-nagyobb dolgaimnak köszönhetően csak mai napon tudtam hellyel-közzel a végére érni.
Bevallom kevés játék van, ami igazán megtetszett, de amibe belefogtam, s az első negyed óra után nem kapott instant kaszát részemről azt bizony becsületből végigtoltam. Nagy rajongója vagyok a filmeknek (képregényeket sem olvastam), habár az utolsó film, mely Farkas (Rozsámák, bár nekem édes mindegy, mert talán én vagyok az egyetlen, aki nem szeretné főbe lőni azt, aki ezt a nevet adta magyar vonatkozásban a karakternek) eredettörténetét mesélte el nem aratott nálam nagy sikert. Kétszer néztem meg, ennyi éppen elegendő volt, s landolt is a lomtárban.

A játékot ezzel szemben örömmel fogadtam. Az első trailerek után már biztossá vált számomra, hogy mindenképp ki kell próbálnom, de sajnos az idő, s a körülmények nem úgy hozták, hogy neki tudjak ülni. Azonban bő egy hónappal ezelőtt erre alkalmam nyílt, s az első fél óra után azonnal beleszerettem. De ugye aztán szépen jött a fekete leves, s kezdeti pozitív véleményem erősen átcsapott negatívba.

A játék az első pályával azonnal levett a lábamról. Mint Tomb Raider rajongó az afrikai pálya csodálatos volt, már csak Lara Croft hiányzott volna belőle. Kicsit meglepett a játék brutalitása, hisz a film nem ilyen volt, legalábbis ilyenekre én nem emlékszem.

A játék tulajdonképpen két idősíkon halad: az afrikai helyszínek a múltat, s a további pályák pedig a jelent mutatja meg nekünk. Mindkettőben feladatunk, hogy továbbjussunk, s az ellenfeleinket hidegre tegyük. Természetesen mindkét idővonal fedi egymást, s legtöbbször aktuális feladatunk megoldásához a múltban kapunk választ.
Egyetlen fegyverünk kizárólag a képességünk, s a kezünkből előbukkanó karmok – mely kezdetben még csont, később adamantium fémkarmok -.  Ahhoz, hogy tovább tudjuk jutni egyes helyeken bizony ügyeskednünk kell. Nem csak annyiból áll az egész, hogy előkapjuk karmainkat és gyilkolunk, hanem sokszor gondolkodni is kell, illetve különböző tárgyak segítségét kell vennünk (ez általában hiányzó alkatrészek), hogy tovább tudjunk jutni. Emellett a harcoknál rendkívül fontos, hogy minél jobban ki tudjunk térni a támadások alól, illetve minél jobban vissza tudjuk őket verni. Látványos kombókat hozhatunk létre, miközben kiélvezhetjük a játék brutalitását. Ugyanis a filmtől eltérően itt az ellenfeleket szó szerint felszabdalhatjuk, egy-egy erősebb csapás után ellenfeleink több részletben is a földre kerülhetnek, miközben testrészeik repülnek távol. S ez még mind semmi ahhoz képest, hogy főhősünk gyakran mozgó húscafatként rohan előttünk egy-egy vaskosabb összecsapás után.

A játék első harmadára nem lehet panasz, s részemről nem is volt. Elég sok potenciált láttam benne, azonban a játék felénél elfogyott a lelkesedés. Hiába a jó grafika, szinte tökéletesnek mondható harcrendszer, ha egy idő után ugyanaz ismétlődik. Ugyanis a játék felétől ez történik. Megyünk előre, s gyilkolunk. Keressük a kiutat az adott helyszínen. Az a néhány rejtvény, akadály ami az első pályákban megvolt végig elkísér minket, s már előre tudjuk szinte mit kell csinálni.
Negatívumnak tekintem mindenképpen a film történéseitől való eltérést. A vérfrissítéssel nem is lett volna gondom, ha nem tesznek bele iszonyatos marhaságokat. Ez alatt leginkább azt a gigantikus robotot (!) értem, amivel meg kellett küzdenünk valahol a játék közepe felé.

Az egyszerű “hentes” játéktól csak az olykor-olykor felbukkanó rejtvények különböztetik meg. Emellett érdemes még megemlíteni, hogy gyűjtögethetünk pontokat is (természetesen leölt ellenfelek, illetve a halottak nyakából összeszedett bilétával), melyekkel erősebbek, gyorsabbak lehetünk. Fontos még megemlíteni, hogy a töltőképernyőnél érdekes információkat olvashatunk. Lehet ez egy-egy idézet Wolverine szájából, vagy pedig érdekes információ a karakterrel kapcsolatban. Természetesen a játék végével újra nekiállhatunk egy-egy küldetésnek, s ehhez akár új harci ruhát is választhatunk.

A játékidő elfogadható hosszúságú. Sajnos egy idő eléggé unalmassá válik maga a játék. Olyan benyomást kelt, mint ha egy-egy pályaszakasz, megoldás folytonosan ismétlődne. Ráadásul ezen az sem segít, hogy olyanokat is beépítenek a történetbe, ami eredetileg benne sem volt (lásd repülő robot).
Mindenesetre nem bántam meg, hogy kipróbáltam. De a végére bele is fáradtam!

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük