Választás 2022

Sokan sok helyen hangot adtak a véleményüknek. Volt, hogy személyesen nekem mondták el mit gondoltak, de akadtak olyanok is, akiket a közkedvelt videomegosztó portálokon láttam viszont. Volt amelyik elgondolkodtató volt, hogy egyes emberek milyen értelmesek, de akadtak olyan interjú alanyok is, amelyek kapcsán elborzadtam, hogy ezeknek is szavazati joguk van. Azt gondolom sokan egyetértenek velem abban, hogy sajnos az ország nem épp a legjobb állapotában van, és sajnos sok fiatal, vagy középkorú ember élete kilátástalan. Nem beszélve azokról, akiknek van egy dobásuk, s vagy lesz szerencséjük vagy nem. Ha utóbbi, akkor minden bizonnyal az egész életük tönkre mehet. Fentiek fényében pedig jövőt építeni nem túl egyszerű. Főleg akkor, ha megnézzük a munkalehetőségeket, és a hozzájuk tartozó fizetési szintet. Természetesen ezzel én sem vagyok megelégedve csak úgy, mint a jelenlegi kormánnyal. Így úgy döntöttem, hogy elmegyek szavazni.
Ugyan megkésve érkezik a bejegyzés hozzám, de végül úgy döntöttem, hogy én is írok róla, mint sokan mások. Én azok közé tartoztam, akik azért utána néztem milyen lehetőségek és alternatívák vannak, s azért nem voltam teljesen elájulva. Véleményem szerint, ha alapul veszem az eddigi választásokat, akkor ez volt a legszánalmasabb, amit el tudok képzelni. 

A választás mindig arról szól többségében, hogy melyik párt nyeri meg azt továbbá, hogy ki lesz majd az aktuális miniszterelnök. Bevallom nekem egyik sem volt szimpatikus, s ha őszinte akarnék lenni, akkor bizony elég nehéz döntés volt, hogy kire adjam le a voksomat. Bár volt bennem érzet arra, hogy most sem lesz változás csak úgy, mint az elkövetkezendő években. Ami végülis be is bizonyosodott. Ami nekem nem tetszett, hogy tulajdonképpen erőszakosan mentek a választási marketing, amely nem szólt másról, hogy hogyan gyűlöljék egymást a pártok. Konkrétan nekem elegem volt abból, hogy nem sétálhattam nyugodtan az utcán, mert mindenhol belefutottam olyan plakátba, hogy épp kit kell megállítani, vagy ki az ellenségünk. Ez a gyűlölet kampány pedig azt gondolom elmond mindent az épp kormányon lévő és meglévő pártjainkról. Ami nem épp pozitív. Mindezek mellett pedig kifejezetten idegesítő volt számomra, hogy egy plakát is helyett kapott azon az oszlopon, ami épp az ablakomra nézett. Így ha friss levegőt akartam szívni, akkor mindig ezt kellett néznem. Ez pedig nem épp volt a legjobb. 

Ami viszont számomra egyértelműen undorító volt az leginkább az, hogy az emberek nem vették a fáradságot, hogy utána nézzenek dolgoknak. Már az interjúkból, s a megnyilvánulásokból is egyértelmű volt, hogy nagyon sokan ránéztek egy plakátra, vagy esetleg megnéztek egy közvetítést az általuk kedvelt csatornán és már meg is született a szavazati döntésük. Eközben pedig nem csak a pártok köpködték egymást sikeresen, hanem tulajdonképpen az embereknek is sikerült egymásnak esniük. Ami egyébként eddig is így volt, de választásokkor sokkal ingerültebbek. Aminek az okát nem értem, mert az én véleményem az, hogy a politikusoknak kell a társadalmat képező emberékért lenni, s nem pedig fordítva. Ez pedig borzasztó. 

Mint ahogyan fentebb említettem én is úgy döntöttem, hogy elmegyek szavazni. Lévén három éve Budapesten élek, így nem volt kérdés, hogy nem fogok majdnem nyolcezer forintot kifizetni azért, hogy egy papírra ráírjak egy X-et, mert a lakcímkártyámon még mindig az otthoni szerepel. Így aztán hivatalosan vidékiként mentem el szavazni. Az adott kerületben, ahol élek hamar megtaláltam, hogy hova kell mennem. Egyébként nagyon kedvesen voltak. A biztonsági őrtől kezdve egészen a szavazat számlálókon keresztül a szavazást lebonyolítókig. Ami negatívum volt az pedig nem más volt, mint a szavazók hozzáállása. Már az utcán voltak olyanok, akik egymásnak estek és ordibáltak arról, hogy ki mit gondol. Amikor beléptem a szavazó helyiségbe, akkor egy idős asszony pedig belém kötött azt állítva, hogy engem az ellenzék politikusai megvásároltak, és felhozattak a fővárosba, hogy az aktuális kormányon lévők ellen szavazzak. Ami önmagában nem volt igaz, s ha ezt vesszük alapul, akkor ez akár becsületsértésnek is felfogható. Így én negatív tapasztalattal távoztam végül, de több ismerősöm mesélt, hogy kaptak negatív megjegyzéseket. Akadt olyan is, aki arról panaszkodott, hogy évek óta hordott kedvenc narancssárga színű pólója miatt szóltak be neki, s kötötték össze az adott párttal. 

Számomra bőven elgondolkodtató, hogy ezek az emberek tulajdonképpen mit is gondolnak ilyenkor. Továbbá mi várhat ránk a jövőben, ha megnézzük, hogy milyen helyzetben van az ország, vagy milyen hatással lehet majd ránk a háború. Egyelőre távol tartom magam a politikától, s azoktól is, akik ebben élik az életüket. 

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük