Egy korszak vége

Mai napon hosszabb kihagyás után tiszteletemet tettem a moziban. Amire ritkán szoktam beülni azok azon filmek, amelyeknek alapja játékok. Ennek leginkább két oka is van. Az egyik, hogy nagyon kevés kedvencem van, és még kevesebb, amelyeknek képes lennék többször leülni. Továbbá az ilyen jellegű alkotások általában nem szoktak túl nagy sikert aratni. Az Uncharted filmről van szó, ami egy kis fellángolást azért okozott, hogy betérjek pár üzletbe, hogy megtekintsem mennyibe kerülnek jelen helyzetben a konzolok. Ugyanis keret meglett volna rá, de végül csak egy üveg üdítővel tértem haza. Ez nem azért volt, mert tetszett a film, hanem egyszerűen miközben néztem a fejemben kavarogtak a játék bizonyos elemei. Mivel a délelőttöm egy része, és a délutánom ráment erre a dologra, így közben volt időm gondolkodni zenehallgatás közben, amíg betértem pár boltba, és nézegettem az árakat, s mellette pedig a jelenlegi életkörülményeimről és hozzáállásomról gondolkodtam.
Lassan három éve annak, hogy a fővárosba költöztem. Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye az otthonélésről, de harmincas egyedülálló felnőttként nem kis lépés volt otthagyni azt a várost, ahol felnőttem, s majdnem 200 km-re arrébb költözni. A várost, ahol felnőttem szerettem, de sajnos munkalehetőség nem sok volt. Mindezek mellett pedig szórakozásom kimerült az egy darab moziban, és strandban. Budapestbe már gyermekkoromban beleszerettem és amikor jött ez a lehetőség csak az járt a fejemben, hogy mennyire szeretek csavarogni, és mekkora városról van szó. És elég egy havi bérletet megvásárolnom, és egy csomó helyre eljuthatok köztük amik teljesen ingyenesek. Ha az anyagiakat veszem alapul, akkor pedig nem csak egy stranddal és egy mozival kell beérnem, ha szórakozni szeretnék. Addig maradt a kerékpározás, illetve a film és sorozatnézés, ha otthon voltam. Nagy játékos soha nem voltam, csak pár kedvencem volt, s ennek is köszönhettem, hogy a számítógépemet elkezdtem fejleszteni, amint munkába álltam. S mivel filmrajongó is voltam, így több eredeti kiadványt megvásároltam, s mivel a konzol ezeket lejátszotta, így úgy döntöttem van értelme beruházni. Először egy Playstation 3 volt, amelyen továbbadva egy Playstation 4 lett végül, amely sajnos villámkár áldozata lett. Három évvel ezelőtt a választásom pedig a felköltözésre esett, nem pedig az újabb gépre. Mai napon többször eszembe jutott, hogy mit is tudnék kezdeni egy új konzollal? Még használtan is drágállom, valamint több, mint egy éve felhoztam a számítógépemet a fővárosba, és ha pár órányi játékidőt okozott nekem, akkor még sokat is írtam. Ahogy sétáltam haza pedig egyre inkább azon gondolkoztam, hogy az élethelyzet változásának köszönhetően anyagilag nem érné meg sem új konzolt, s még számítógépre sem költeni. Fürdés után pedig arra gondoltam az lenne a legjobb, ha születne tőlem egyfajta lezáró bejegyzés. 

Soha nem voltam nagy játékos, mert elsősorban a filmes, sorozatos világ vonzott, ha a vizuális szórakozásról van szó. Ezután pedig inkább a természet, s a társaság. De kivitelezhetetlen, hogy az ember állandóan a képernyő előtt üljön, vagy mindig csavarogjon valahol, így sokszor remek kikapcsolódást jelentett játszani egyet, még akkor is, ha kevés kedvencem volt. Persze ez nem jelenti azt, hogy soha nem fogok billentyűzetet, vagy kontrollert ragadni, s játszani, hiszen nem tudom mit hozhat a jövő. Egyelőre csak azt érzem, hogy olyan élethelyzetben vagyok, ahol már ez kevésbé mozgat, és ha lehetőségem van, akkor inkább zenét hallgatnék, filmet néznék, vagy pedig kirándulnék, esetleg csavarognék a környéken. Évek alatt persze nem kis összeget öltem bele, de azt gondolom ezt most egy időre el kell engednem. Hiszen, ha pénzt fektetnék bele, akkor valószínűleg már nem szórakoztatna úgy, mint korábban, továbbá lehet még meg is bánnám. De nézzük a kedvenceimet sorban. 

Tomb Raider franchise

Amikor az első számítógépet megvásárolták a szülők azzal a céllal történt, hogy mivel anyagiak nem teszik lehetővé nyaralást és egyéb szórakozási lehetőséget, akkor jó ötlet, ha van otthon egy gép, amin lehet majd játszani. A franchise többször támadt fel saját sírjából, de mai napig emlékszem, amikor egy lemezt kaptam, amint rajta volt a klasszikus részeknek a demója. Ez nem más volt, mint a második epizód kipróbálható változata, amelyet hamar megszereztünk írott lemezen. Innen elindult a rajongás, és nem voltam hajlandó mással játszani csak ezzel a játékkal. Szépen végig vittem mind az öt részt, s majd jött a következő, amely hatalmas bukás volt minden tekintetben. Végül jött egy reboot, amely kitartott több részen keresztül, s megint jött egy újraindítás, amely már új filmet is hozott magával. Miután magammal hoztam tavalyi év elején a számítógépemet otthonról tettem próbakört a sorozattal, de végül a második újraindítás második epizódjáig jutottam, mert utána jött a tavasz, és indult részemről a csavargás. 

The Uncharted franchise

Sosem voltam konzolpárti. Legfőképpen azért, mert egy számítógépet a mai napig több mindenre lehet használni, addig egy konzolnak már szűkösek a keretei. Én annak idején nagyon támadtam azokat, akik istenítették, s emlékeim szerint egy rajongói fórumon még egy vitában is benne voltam, amely elég komoly konfliktust eredményezett az akkori tagok között, mert egyik fél sem tudta elfogadni a másik álláspontját. A Sony-nak két exkluzív címe volt, ami már előzetes, s gameplay videó alapján is érdekesnek volt mondható. Azonban egyetlen egy játékért nem érte volna meg több százezret kiadni egy konzolra. Amikor azonban elkezdtem dolgozni, és több eredeti kiadványt megvettem filmekből, akkor egyértelmű volt, hogy amikor tudomást szereztem arról, hogy eredeti lemezeket is lejátszik a Playstation konzol, akkor Blu-ray lejátszó helyett konzolt fogok vásárolni. Így aztán az Uncharted mind a négy részét végig vittem, s tény és való, hogy felejthetetlen élményt okozott. 

The Last Of Us 

A másik Sony exkluzív cím nem volt más, mint a The Last Of Us. Eme játéknak is többször ültem neki, mert nem csak látványilag nyűgözött le, hanem be kell vallanom, hogy történetileg is tudott felmutatni az alkotás. Be is kell vallanom, hogy elég sok időt töltöttem a képernyő előtt, s amikor először kijátszottam, akkor első dolgom volt, hogy azonnal újrakezdjem az egészet. Ez az a játék, amelyről az a véleményem, hogy megérné, ha filmre adaptálnák, de még egyelőre ilyen hírt nem olvastam róla. Sok év telt el mire megérkezett a folytatást, de sajnos ahhoz már nem volt szerencsém, lévén akkor már túl voltam a fent említett villámkáron sajnos. Mindenesetre felejthetetlen élményt okozott ez a játék is, s nem felejtem el, hogy hányszor sikerült kikapcsolódnom a TV képernyője előtt, amikor elég feszülten érkeztem haza a munkából. 

Unravel 

Az Unravel kicsit kilóg a sorból, mert tulajdonképpen története nem igazán van. Fő kalandorunk Yarny, aki nem más, mint egy fonálfigura, és elindul egy hosszú kalandra, miközben úgy tudja az akadályokat teljesíteni, hogy a saját fonalát használja fel. Azt gondolom nem kell különösebben elmesélnem, hogy ennek vajon mi is lesz a végkifejlete, de mindenképpen érdekes alkotással álltam szembe. Ami viszont a látványhoz nagyon jól társult az nem más volt, mint a zenei alapjai. Iszonyatosan erősen lett megalkotva, és habár ismereteim szerint hivatalosan nem jelent meg zenei cd, de rajongók elérhetővé tették a zenei listát, amit azóta többször meghallgattam, mert egy részük eléggé megnyugtató. Időközben érkezett egy második rész is, de egyelőre harmadik részről nem esett szó. 

The Sims franchise

Azt hiszem ez az a játék, amit nem kell bemutatnom senkinek. Az első játék 2000-ben jelent meg, s több kiegészítőt is kapott. Népszerűsége mai napig töretlen, igaz egyelőre a 2014-ben megjelent negyedik rész az, amelyik az utolsó jelenleg. Sokakat magával ragadott, hogy mások életét élhetik. Majd jött a második rész, amely nagyon sok újdonságot hozott magával. Ilyen volt az öregedés, a több generáció létrehozása, és persze jöttek a technikai hibák, és a már korábban megismert kiegészítők. Amennyiben valaki rendelkezett az összessel, akkor nem kis tárhelyet foglalt a játék mérete, s sokszor akár több, mint negyed órába is telt, míg a játék betöltött. Nálam a harmadik résznél vesztett a varázsából kicsit, mert gyakorlatilag egyfajta “javított” változatnak éreztem, mindezek mellett pedig kaptunk egy alap változatot, amihez jöttek bizonyos időközönként a korábban már megismert kiegészítők. A negyedik rész nálam majdnem elvérzett, de megfogadtam, hogy pihenőpályára teszem, és ha már kellő számú DLC jelenik meg, akkor majd teszek vele még egy kört. Hát azóta gyakorlatilag el is felejtettem a játékot. 

Cities: Skylines

A Cities: Skylines egy olyan játék, amely tulajdonképpen a The Sims kitaposott ösvényén kezdett el haladni. Annyi különbséggel, hogy itt nem embereket kell irányítanunk, és generációkat létrehoznunk, hanem tulajdonképpen várost építhetünk, s ennek a működését kell meghatározni, hiszen amennyiben nem csináljuk rendesen, akkor bizony csődbe is mehetünk. És bizony nem csak anyagilag, hanem például megmérgezhetjük a város lakóit, hanem jól építünk erőműveket. Nagyon sok időt fektettem bele, de a felköltözés után szinte teljesen megfeledkeztem a játékról. Nem kell mondanom, hogy mindenképp pozitívum, hogy a fejlesztők egészen a mai napig foglalkoznak vele, és kapott pár kiegészítőt is. Az más kérdés, hogy olvasottak alapján elég sok probléma van teljesítményben emiatt. 

Összegezve ezzel az írással veszek búcsút a “gamer világnak”, habár egyelőre nem tudnom, hogy ez átmeneti lesz, vagy végleges. Mindenesetre nagyon sok írás született tőlem a kategóriában annak ellenére, hogy nem tartottam magam, és nem is tartom nagy játékosnak. 

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Egy korszak újra nyitása – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük