Oltani vagy nem oltani? Ez itt a kérdés!

Lassan itt a január vége, és minden bizonnyal a február is hamar véget fog érni. Ahogyan visszanéztem a blogot egyre kevesebb írás született a helyzetjelentés kategóriában, ami nem is meglepő, hiszen nem nagyon volt kedvem olyan dolgokról írni, amit bárki más olvashat más portálon. Most viszont egy olyan helyzetbe kerültem, amelynek kapcsán úgy gondolom, hogy kommentszekció helyett inkább saját blogom bejegyzésében tegyem közzé a véleményem, hogy mit is gondolok a jelenlegi helyzetről és az emberek valamint az orvosok hozzáállásáról.
Ahogyan belépünk a következő hónapba lassan elérkezünk ahhoz, hogy a pár hétre beígért korlátozás és egyéb intézkedések lassan a második éve fognak tartani. Egy ilyen dolog pedig sohasem kellemes, főleg akkor, ha ez rengeteg nehézséget jelenet. Hivatalos ügyek intézésénél, egészségügyi problémák jelentkezésénél továbbá magánéletben és a munkában egyaránt. Utóbbival még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen a munkahelyemet nem vesztettem el, de jelentősen megnehezítette a járvány a munkavégzésemet. Nekem személy szerint az a véleményem, hogy túl rövid idő alatt lett kifejlesztve egy vakcina, és nagyon sokan betegedtek meg annak ellenére, hogy felvették az oltást, s most pedig ott tartunk, hogy sok helyen már konkrétan felháborodnak, ha közli az ember, hogy nem vette fel semmi oltást. Sajnos én is így jártam egy bőrproblémával, ami egyébiránt nagyon könnyen és egyszerűen kezelhető lenne, ami tulajdonképpen nem jelentene mást, mint egy fél órás rutin műtétet, de jelenleg ott tartok, hogy a harmadik orvost látogatom meg ma, hogy a kötelező oltás elkerülhető legyen. 

Minden embernek a legfontosabb az egészsége és azt gondolom, hogy ez a természetes. Senki nem akar beteg lenni, vagy senki nem szeretné magát rosszul érezni. Sajnos a vakcina hatásairól elég vegyesek a visszajelzések, így aztán azt gondolom, hogy teljesen természetesen az, hogy ha valaki nem hisz benne, vagy éppen nem akarja kockáztatni, hogy kiessen a  munkából, mert egy oltás ágynak döntheti akár napokra. Sajnálatos módon én is belekerültem ebbe, hogy kénytelen voltam regisztrálni, annak ellenére, hogy nem szeretném felvenni, mert nem hiszek a hatékonyságában. De sajnos egy fél órás rutin műtéthez ez elengedhetetlen, vagy pedig maradt a magánúton történő problémamegoldás, amely nem kis összegbe kerülhet. Természetesen nem kell mondanom, hogy első dolgom volt megnéznem a bérpapíromat, és azt hogy mennyi az az összeg, amelyet lefognak nekem a TB-re, és hát nem voltam túlságosan vidám. 

Természetesen megértem, hogy a magyar egészügy konkrétan romokban hever, és azt is megértem, hogy nem könnyű nekik most helyt állni. De azt gondolom, hogy azok az emberek, akik ezt irányítják valamilyen szinten el kellene gondolkozniuk azon, hogy sokszor nem is azon múlik az ember élete, hogy be van-e oltva, hanem az, hogy kap-e megfelelő ellátást. Ugyanis engem több helyről elutasítottak, lévén nem vagyok sürgősségi bőrgyógyászati eset, amelyik pedig mert vállalni, annak pedig az volt az egyik legnagyobb problémája, hogy miért péntek délután jutott ez eszembe. Bár az nem nagyon érdekelte, hogy nagyjából négy napja próbálok orvoshoz eljutni úgy, hogy közbe ne essek ki a munkámból, amely jelentős anyagi kárt jelentene nekem. 

Ez természetesen csak az egyik oldal volt, amit sikerült megtapasztalnom. A másik oldal a magánéletemet jellemezte. Három táborra oszthatóak az ismerőseim. Vannak, akik igazából nem foglalkoznak vele. Vannak, akik oltanak ész nélkül és persze vannak azok, akik megtagadják. Utóbbiba esnek például a szülők is, akik miután megtudták, hogy egy korrekciós műtéthez be kell magam oltatnom tulajdonképpen a magánéletemben kitört a harmadik világháború. Amit egyébként én sem értek, hiszen oltás nem véd a fertőzéstől, s tesztet pedig bármikor lehet csináltatni. Így jelenleg abban a helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen két szék között lebegek. Ugyanis mindenképp szeretném, ha jelenlegi helyzetem változna, legalább mindenképpen megoldódna tavaszig bármely módon. Még, ha azt jelenti is, hogy fel kell vennem egy oltást. Viszont tény, hogy ekkor pedig elég sok ember előtt el kell titkolnom azt, hogy megtettem, továbbá azt is, ahogy miért és hogy hogyan is álltak hozzám és más emberekhez az orvosok, ami véleményem szerint eléggé undorító dolog. 

Jelen helyzetben orvosi kontrollvizsgálat előtt állok, és tulajdonképpen ő fog döntést hozni, hogy mi legyen a következő lépés. Azonban tény, hogy nagyon sok dologról hallgatnom kell majd emberek előtt, mintha valami fertőző betegségem lenne, mert napi szinten folyik a harc az oltott és az oltatlan emberek között. És akkor pedig szembe kell néznem még a szülői aggódással is, amely tulajdonképpen abban nyilvánul meg, hogy meggyőződésük, hogy amennyiben be fognak oltani, akkor minden bizonnyal rövid időn belül el fognak temetni. Részemről pedig csak egy hatalmas felháborodás van, hogy mennyi összeg kerül levonásra havi szinten a bruttó béremből, s az egyébként is romokban hevert egészségügy konkrétan most egy moslék szintjére jutott. 

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:A COVID árnyékában – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük