Leaving Neverland (2019)

Magyar cím: Neverland elhagyása

Soha nem voltam Michael Jackson rajongó. Ő az a híresség számomra, akinek elismerem a karrierjét, és a zenei tehetségét, sikerét, de engem nem nagyon ragadott magával. Az életútja, és a sikerei vitathatatlanok, csak úgy, mint a magánélete és az azt övező furcsaságok, és botrányok. Összesen három dal az, amit szeretek tőle, de már gyerekként is figyelemfelkeltő volt a viselkedése és kinézete, amikor a tévében megláttam. Lehet furcsa, de gyermekként a beszéde, hangszíne és kinézete miatt én azt hittem, hogy nő. Ugyanis az első emlékeim róla akkortájt vannak, amikor már átesett pár plasztikai műtéten, és a bőre is jelentősen elkezdett fehéredni.
A tavaly napvilágot látott Leaving Neverland egyébiránt érdekelt, de valami miatt végül nem tekintettem meg. Sok írás jelent meg róla. Valamelyik alátámasztotta az elhangzottakat, valamelyik pedig támadta. Gondolkoztam is, hogy megtekintése után írjak-e róla. S végül úgy döntöttem igen. Személyes véleményem mellett inkább próbálok a látottakról írni, illetve a középvonalon maradni, és objektív véleményt alkotni a két részes sorozatról némi háttérinformációk tudatában.

Igyekszem felelősségteljes életet élni. Minél jobban haladok a korral, annál inkább változik a véleményem, vagy pedig erősödik meg egy témával kapcsolatban. A gyermekvállalás véleményem szerint egy elég komoly dolog, amely mögött elég nagy felelősség van, amely idővel változik, vagy átalakul. Azon a véleményen vagyok, hogy nem mindenki alkalmas gyermekvállalásra. Az anyagi rész viszonylag sokoldalú dolog ebben a témában, de észrevételem szerint nagyon sokan sokszor nem készek a gyermekvállalásra érzelmileg, vagy pedig később nem tudnak mit kezdeni vele. Többek között ezért is van határozott véleményem arról, hogy valaki akkor vállaljon gyermeket, amikor ő úgy érzi készen áll rá, és akar, s ne társadalmi, vagy rokoni esetleg érzelmi nyomás hatására vállaljon be egy ilyen döntést, ami megváltoztatja az életét. Ebből a szemszögből is nagyon érdekes a sorozat, hiszen elsősorban arra koncentrál, hogy azt bemutassa, hogy az énekes tulajdonképpen egy szexuális ragadozó volt, aki akkor teljesedett ki, ha szexuálisan tudott érintkezni fiatal fiúkkal.

Magát a pedofíliát, és a gyermekbántalmazást eléggé elítélem. A két részes sorozatban két bántalmazott meséli el, hogy hogyan alakult ki effajta kapcsolat az énekessel, hogyan kerültek vele kapcsolatba. Elsősorban ők mesélnek jobban, illetve az ő rokonaik: szülők, testvérek. Ahogyan haladunk előre úgy egyre részletesebben mesélik el hogyan kezdődött, majd folytatódott az egész. Vizuális alkat lévén bevallom többször meg kellett állítanom a lejátszást, mert a gyomrom forgott attól, amit elmeséltek. Fontos megemlíteni, hogy mai napig nincs perdöntő bizonyíték, hogy az énekes pedofil volt, és kisfiúkat zaklatott. Addig ezeket a dolgokat feltételesnek kezelhető, habár soknak tényként fogadják el. Míg a sorozat az énekesre összpontosít elsősorban, bennem azonban sok kérdést vetett fel.
Az első dolog leginkább az volt, hogy nagyon sok ilyen ügy kapcsán az emberek megdöbbenek, mert az adott emberről mindig az a vélemény, hogy egy teljesen átlagos, hétköznapi viselkedési személy volt. Az énekes esetében ez nem mondható el, hiszen konkrétan gyermekkora nem volt, tehát érzelmileg mennyire volt felnőtt, felelősség tudatos, arra választ adni pontosan nem lehet. Az énekes viselkedése, beszéde arra enged következtetni, hogy azért valami ott nem volt teljesen rendben. Elsősorban nem a szexualitására gondolok, hanem a jellemére, személyiségére. Furcsaságait alapul véve elképzelhetőnek tartom, hogy valóban gyermekbántalmazó volt, de azt is, hogy tényleg csak egy jó indulatú felnőtt testben élő gyermek volt, aki soha nem nőtt fel, és egyes emberek ezt próbálták kihasználni. Az első furcsaság nekem a történetben, hogy mennyire nyilvánvaló volt az énekes túlzott rajongása a gyerekek felé, s elsősorban mindig kisfiúkkal vette magát körbe a magánéletében. A legtöbb kirobbant pedofilügyben az elkövetők pont úgy viselkedtek, mint a hétköznapi emberek. Ebben a helyzetben pedig túlságosan is szem előtt volt ez a dolog. Amely vagy megmutatta a valódi problémát, vagy pedig jó célponttá tehetett egy talán ártatlan embert.

Dokumentumfilmnek nem tudom nevezni, hiszen bizonyítékokról nem beszélhetünk jelen esetben. Már az első részben is problémásnak ítéltem meg a szülői viselkedést. Nyilván egy világsztárról van szó, és mint említették elvakította őket a siker és a csillogás. Azonban amennyiben valós dolgokról estek szavak, akkor koránt sem elhanyagolható a szülői felelősség, pár másodperc erejéig el is hangzik a sorozat két részében egyaránt. Ezzel pedig totálisan egyet tudok érteni, hogy ha én szülő lennék én nem engedném, hogy a fiatalkorú gyermekem egy férfivel aludjon együtt. Akkor sem, ha az egy világsztár, vagy rokon. Főleg úgy, hogy ami mindenképpen valós, hogy a gyermekek külön voltak a szüleiktől, tehát amennyiben valóban történt bántalmazás, úgy meg sem tudták volna őket védeni.
Mindezek mellett továbbra is vitathatónak találom a szülői magatartást. Ugyanis az első kirobbanó botránynál mindenképpen el kellett volna gondolkoznia a családnak, hogy egy ilyen ember közelébe nem engedi a gyermekét, még akkor sem, ha éppenséggel elhiszik, hogy nem történt bántalmazás. Hiszen gondolni kell arra is, hogy mi van azokkal a személyekkel, akik ezt elhiszik, s mi történhetne a gyermekükkel, ha egy ilyen személlyel kerül szembe, és tisztában van a kapcsolattal. Ahogyan néztem és hallgattam a beszédeket úgy egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy a szülők egy sztárkultusz árnyékában a pénz lehetőség és a siker volt a központban. Ha alapul veszem, hogy az első vádakban azért nem történt ítélet, mert peren kívül sikerült megegyezni a szülőkkel, akkor a szülői magatartás minden esetben elítélhető. Legalábbis, ha gyermekemet valaki bántaná, főleg szexuálisan engem biztosan nem lehetne lefizetni, mert azt szeretném, hogy az elkövető bűnhödjön.

A másik, amit nagyon hiányoltam, hogy ebben a sorozatban hiányoztak pszichológusok, ügyvédek, és alkalmazottak, akik a birtokon dolgoztak. Hiszen sokat tehetett volna hozzá, hogy mire kellett volna odafigyelni az énekes viselkedésével kapcsolatban, továbbá milyen következmények lehettek volna, ha ezt alá is tudják támasztani. Ami nekem nagyon furcsa, hogy mennyire a figyelem középpontjában volt az énekes, és még a rendőrök sem tudtak találni pontos bizonyítékokat. Persze ez még nem jelenti, hogy nem volt bűnös, vagy nem követett el tényleges szexuális zaklatást.

Maga a sorozat elgondolkodtató, és eléggé felkavaró. Hogy valóban így történtek-e dolgok bizonyítékok hiányában igazából nem tudjuk megmondani. Én a középvonalon vagyok, akinek az a véleménye, hogy előfordulhatott, hiszen az énekes különc viselkedése, és túlzott kapcsolata a gyerekekkel eléggé szembetűnő volt. De ez akár lehetett egy támadási pont is, ahol akár egy ártatlan ember kerülhetett bajba. Mindenesetre nagyon érdekes dolgok folyhattak az énekes körül, azonban a nyilatkozatai, plasztikai műtétek sorozata mind azt bizonyítja, hogy valami nem volt teljesen rendben nála. Persze kérdés adott, hogy valóban szexuális irányultsága jelentette ezt, ami a bántalmazásban csúcsosodott ki, vagy pedig csupán egy megtört személyiségről beszélhetünk, akinek nem volt gyerekkora, és emiatt valahol egy mentálisan sérült ember lett végül.
Talán egyszer kiderül.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük