Szomszédok: 3.évad (1989)

Epizódok: 45-70.rész

Az már egyértelmű volt számomra, hogy az itthon maradáskor a szabadidőm jelentős részét valószínűleg a képernyő előtt fogom tölteni. Az már biztos volt, hogy ha már belefogtam a sorozatba, akkor most végig is fogom nézni, ha már ennyire a köztudatban él még mindig. Napi egy epizódban gondolkoztam, de a kijárási korlátozás, és későbbiekben az ünnepek miatt végül elég gyorsan tudtam haladni vele. Főleg az esti órákba, és mivel fél órás játékidővel rendelkeznek az epizódok, így nagyon gyorsan lehet vele haladni. A nemrég diagnosztizált bárányhimlő kizárásos alapon a négy fal közé kényszerített, így nem volt kérdés, hogy az időm java részét mivel fogom elütni. Így aztán nekiültem, és az 1989-ben leadott harmadik évadot tettem magamévá.
Ami nekem kicsit már ismerősebbnek tűnt, hiszen sok olyan karakter jelent meg, amelyekre már emlékeztem a későbbiekben, de a kezdetekben még nem voltak jelen. Továbbá jó pár eseménysorozat is úgy indult meg az évad közepén, hogy az már későbbiek is a történetben megmaradt. Mai napon azonban végére értem a harmadik évadnak is.

Gyermekként vegyes érzelmeim voltak a szériával kapcsolatban. Igazából nem is utáltam, de nem is szerettem. Bár tény, hogy hiába fülbemászó főcímzenével rendelkezett, de amikor meghallottam nekem mindig olyan volt, mint valami nyugdíjas harci induló, és gyermekként úgy éreztem magam, mint ha öreg lennék. Ez mai napig nem változott, ha a főcímzene elindul.
A sorozattal kapcsolatban nagyon sokat olvastam annak idején, és ehhez hozzá társult még a fórumok és különböző véleményszekciók olvasgatása. Ebből a szemszögből sok mindent megtudtam, így aztán nem volt meglepetés, hogy a széria jóformán egy halálesettel indít, amit az egyik mellékszereplő szülőének halálában nyilvánul meg, amelyet sajnos az élet írt, hiszen a szóban forgó színész valóban távozott az élők sorából. A széria hibái valóban szórakoztatóak tudnak lenni egy ideig, de egyben nézve valóban kijönnek elég látványosan. Mindenkire ráírtak egy szerepet, és minden egyes részben hozták a kötelezőt. Így mindig volt valami baleset, vagy épp rosszullét, amelyben a mentőket, és az orvosokat tudták mutatni. Ezek többnyire hirtelen következtek be a történetfolyamban, de az aláfestő zene miatt mindig következtethető volt, hogy történni fog épp valami. Kérdés persze adott volt, hogy valamiféle baleset, vagy bűncselekmény.

Ebben az évadban már jobban előjöttek azok a dolgok, amelyekre gyermekként emlékeztem. Itt vannak az állandó panaszkodások a különböző karakterektől, amelyek akár anyagi, akár politikai szempontokat vettek alapul. Viszonylag elég eseménydúsra is sikerült, hiszen voltak olyan történetszálak, amelyek annyira felkeltették a figyelmem, hogy képes voltam több részt is megnézni egyben. Természetesen a legtöbbről tudtam, hogy hová is fog pontosan kifutni. Annak kifejezetten örültem, hogy ebben az évben a mellékszerepben lévő gyerekszeplőket most háttérbe nyomták a készítők, mert sokszor valóban idegesítőek voltak. Abból a szempontból érthető, hiszen hétköznapi gyerekeket láthattunk, akik nem gyerekszínészek. Természetesen akadtak érdekes cselekményszálak is, amelyeken jót lehetett mosolyogni, bár megfordult a fejemben, hogy ez hogyan is pattanhatott ki a készítők fejéből.

Mindenképpen azt gondolom, hogy érdekes évad volt, habár a történetszálakkal kapcsolatban az a véleményem, hogy sok visszaköszönt az első két évből. Ennek ellenére azt gondolom szórakoztatni tudott. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy az 1990-es években vetített epizódok valamelyike lesz-e számomra ismerős. Azonban tény, hogy már bekészítve, s ennek a bejegyzésnek a publikálása utána az első résznek mindenképpen nekiesek.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük