Idén döntöttem úgy, hogy pár kellemes kritika hatására, illetve a TV-ben elkapott, s végignézett néhány rész hatására úgy döntök, hogy ideje lenne felzárkózni a South Park évadaiból, melynél legalább 9 teljes etappal vagyok lemaradva.
Ment is egy darabig, de áprilisban pihenőidőre kerültek a kisiskolás srácok, lévén más néznivalót találtam. A múlt hétvégén viszont ismét nekiállhattam, s elég jól haladtam, ami nem meglepő húsz perces epizódokhoz mérve.
Sokan vádolták a sorozatot, hogy szép lassan, de biztosan kikopik a palettáról, mert elvesztette korábbi varázsát. Tény és való, hogy nem nagyon tud már újat mutatni, így az újabb évad elé is úgy ültem neki, hogy nem vártam semmit, így nagyon csalódni nem is nagyon tudtam volna. Ámbár így is belefutottam abba, hogy eléggé hullámzó volt az évad minősége. Akadt olyan epizód, amelynél úgy éreztem, hogy most jött el az idő, hogy töröljem a fenébe a már letöltött epizódokkal, de akkor megint jött egy jó rész, amin egyébiránt pedig jól szórakoztam.
Továbbra is az a koncepció, hogy akad egy-egy rész, ami abszolút kitalált szituációt vesz alapul, aminek semmi valóságalapja nincs. Máskor pedig a már bejáratott formát veszi alapul, ahol adva van egy politikai, vagy szórakoztató ipari téma, melyet a saját nyelvén éleszt újra a széria.
Ha minőséget akarnám kiemelni, akkor azt tudom mondani, hogy sajnos erős közepes volt eme évad. Nagy újdonságot továbbra sem hozott, s egyes epizódokból pedig sütött, hogy a készítők nem akarnak elrugaszkodni a már bevált koncepciótól. Persze akadtak olyan megvalósítások is, amelyeknek annyira nem örültem. Ugyan nem vagyok Michael Jackson rajongó, de azért az az epizód, melyben ismételten sikerült kifigurázni úgy, hogy közben többször elhangzott az énekes halála… szerintem egy kicsit kegyeletsértő.
Az évad nézése közben viszont sokszor éreztem némi hiányt. A legtöbbször pont az epizód végekor, ugyanis a régi évadokban hozzászoktam, hogy mindig jött valami nagyobb meglepetés, vagy érdekesség, amivel egy-egy rész véget ért. Itt sajnos ez kimaradt, s sokszor úgy éreztem, mint ha nem lett volna elég idejük befejezni az adott epizódot, vagy csak egyszerűen nem tudták, hogy hogyan is zárják le. Így aztán lett némileg keserű szájízem.
Ugyan semmilyen cliffhangerről nem beszélhetünk, ha az évadzárót vesszük figyelembe, ellenben ez volt az a rész, amit tényleg maximálisan tudtam élvezni. Nem vitte túlzásba az ökörködést, s olyan keretek között maradt, amin lehetett némileg mosolyogni is. Mindezek mellett pedig egy olyan témát boncolgatott, ami tényleg elgondolkodtathatja az embereket viselkedésük kapcsán, amit egy strandon, vagy egy élményparkban eshet meg. Igen. A medencébe való pisilésről van szó.
Az évad középszerűsége akkora szórakozást nem nyújtott, viszont továbbra is beleilleszthetőek a húsz perces epizódok megtekintése a mindennapokban. Így hát természetes, hogy nekiállok a sorrendben következő évadnak is.