A mi kis falunk: 6.évad

Ha magyar alkotásokról van szó, akkor mindig szkeptikus vagyok a minőséget illetően. Főleg tinédzserkoromban nagyon sok eléggé megosztó sorozatba és filmbe sikerült belefutnom, így inkább a külföldi, de leginkább az amerikai alkotások irányába mozdultam el. Továbbra is tartom a véleményemet, hogy a magyar film és a sorozatgyártás pozitív irányba mozdult el, ha alapul vesszük akár a színész, színésznőket vagy a nekik munkát nyújtó színházakat, televíziós produkciókat és az azt megalkotókat. Öt évvel ezelőtt emlékszem mennyire szénné volt reklámozva az akkor bemutatkozó sorozat, hogy szinte minden egyes buszmegállóban belefutottam a plakátjába. Az előítéletem az bevezető epizóddal elillant, hiszen saját magam meglepetésére sikerült jól szórakoznom. Az első évad pusztán nyolc epizódjával fergetesre sikerült, s ezt a jelzőt az azt követő szintén nyolc résszel rendelkező második évaddal kapcsolatban is fent tartom. A harmadik évad már vegyesebb érzelmeket váltott ki, ami annak is volt köszönhető, hogy tizenhét epizódból állt, így többször fordult elő, hogy volt egy unalmasabb rész. A negyedik évad egy epizóddal hosszabb volt, de már itt elkezdődtek a változások, hiszen már az évad közepén publikussá vált, hogy egy főbb karakter elhagyja a sorozatot. Ezért is volt érdekes az ötödik évad, hogy hogyan is fog folytatódni. Főleg úgy, hogy elkezdődött a kiszállás a színészi oldalról, valamint újabb karakterek jelentek meg. A hatodik évad több szempontból is érdekes volt. Elsősorban a színfalak mögött meghúzódó magánéleti szálak, melyek újabb színészi kiválást hoztak magukkal. Másodsorban pedig a hivatalos bejelentés, hogy újabb évad érkezik majd ősszel. Az évad epizódszámát további két résszel növelték, s végül június közepén eljutottunk a huszadik részig, amely lezárta az aktuális etapot. Kíváncsi voltam, de sajnos csalódnom kellett, hiszen az évadzáró rész bebizonyította, hogy mennyire is túlcsordult a sorozat, amely minden bizonnyal a kreatív folyamatok eredménye. 

Teljes bejegyzés

New Girl: 1.évad

Középiskolás voltam, amikor az internet elkezdett terjedni idehaza, s már nem csak internetkávézók vagy munkahelyi elérések léteztek, hanem egyre inkább megfizethető árak mellett otthoni internet. Az iskola miatt nem sok mozgásterem volt, így amikor bekötésre került hozzánk első dolgom az volt, hogy rengeteg filmet és sorozatot töltsek le. Iszonyatos mennyiségben faltam őket, majd későbbiekben egyre kevesebbet követtem már nyomon. Befejeződtek, abbahagyták vagy pedig egyszerűen ráuntam, mert munka mellett már elég kevés szabadidőm volt, s azt nem a négy fal közt akartam tölteni. Egészen pontosan tíz évvel ezelőtt született egy írás tőlem a New Girl című sitcomról. Pontosabban annak első évadjáról. Nem volt kiemelkedő, inkább középszerű, de a heti húsz perc belefért az időmbe. Így aztán nem értettem miért is nem folytattam a későbbiekben. Mivel nagyon sok sorozatot abbahagytam, vagy befejeződött, így elkezdtem nézni az újakat, illetve visszakacsingattam a régikre. Így újra megnéztem az első évadot. 

Teljes bejegyzés

Obi-Wan Kenobi – 1×01 (Pilot)

Soha nem voltam Star Wars rajongó. Gyermekként kifejezetten utáltam. Láttam belőle pár érdekesnek tűnő jelenetet, amely megmaradt bennem és nagyjából ennyi volt az egész. Az okok leginkább két részre volt osztható akkor. Gyermekként nem voltam képben a cselekménnyel továbbá, s továbbá aki számomra nem volt szimpatikus nem csak őt nem szerettem, hanem azt is, amit ő is szeretet. S mivel jó pár általam nem kedvelt személy volt Star Wars rajongó így nem volt meglepő a hozzáállásom. Aztán szépen lassan beléptem a tinédzserkorba, s megjelent az előzménytrilógia. Az, hogy mennyire nem voltam képben a koncepcióval azt is alátámasztja, hogy az első részben vártam mikor jelenik meg Darth Vader ikonikus személye. Majd az egyik osztálytársam felvilágosított és azonnal rácuppantam. A harmadik részt már moziban láttam. Azt gondolom az eredeti és az előzménytrilógia egységet alkot. Akármennyire is az űrben játszódik a történet a többit már iszonyatosan feleslegesnek érzem. Egyfajta bankautomatának érzem az alkotókat. Ennek ellenére még úgy voltam vele beülök eme sorozat bevezető epizódjára. Ez az egy elég is volt nekem. 

Teljes bejegyzés

Jurassic World Dominion (2022)

Magyar cím: Jurassic World – Világuralom 

A blog bejegyzésein belül több írás született a franchise-ról. Én is azon gyerekek közé tartoztam, akik nagyon rajongtak a dinoszauruszokért. Felnőve azért ez jelentősen csökkent, de még így is kedves gyermekkori emlékeim vannak főleg az első Jurassic Park filmről. Tény, hogy elfogult voltam a franchise darabjaival szemben. Gyermekként nem volt lehetőségem őket a moziban látni, de nagy hatást gyakoroltak rám amikor az első részt láttam a tévében. Innen nem volt megállás, s rajongó lettem. Azon gyermekek egyike voltam, aki mindig ezeket nézte, s emlékszem is rá, hogy még naplót is vezettem hányszor néztem meg az első részt. Felnőve már nem tudom megmondani mikor láttam a régi trilógia bármely részét legutoljára, de elfogultságom is köddé vált. Az eredeti trilógia egyfajta lejtmenetnek is felfogható, melynek ugyan minden része nézhető, de tény, hogy a legjobban sikerült epizódja a korszakalkotó Jurassic Park volt. Melyet gyorsan követett a folytatása, amely még koncepcióban is elfogadható volt, valamint hozott némi újdonságot még úgy is, hogy felnőtt szemmel kiszúrható volt jó pár hiba. Az már más kérdés, hogy a harmadik rész már erősen izzadságú volt, s a játékidő rövidsége sem a film minőségi megalkotását szolgálta, hanem inkább pénzszagúnak érződött.
Hagyni kellett pihenni a franchise koncepcióját, hogy megérkezhessen a 2015-ben bemutatott Jurassic World, amely ugyan nem volt hibátlan, de ugyanolyan minőségi útra lépjen, mint az eredeti trilógia. Mivel megvoltak azok a személyek, akiket érdekelt az új trilógia záródarabja szerencsésnek mondhattam magam, hogy a beosztásomnak köszönhetően is a premier napján eljutottam a moziba. Rajongás vagy dinoszaurusz szeretet ide vagy oda nem voltam lenyűgözve. Nem véletlenül.

Teljes bejegyzés

Nyár

Annak ellenére, hogy még a negyvenéves kort nem éltem meg (és még elég távol állok tőle) sokszor elhangzik tőlem írásban, s szóban egyaránt, hogy mi volt az én időmben. Amely egyébiránt nem meglepő, hiszen alig húsz év alatt nagyon sok minden változott. S persze alapul veszem azt is, hogy felnőve én is sokat változtam. Emlékszem arra, amikor átmenetes évszakok is léteztek, mint a tavasz és az ősz. Valamint a tél valóban tél volt, s ténylegesen felölelt időszak volt vagy három hónap, addig jó, ha talán van két hétig amikor az ember megfagy, s talán hóesés is megtörténik. Természetesen, ha választani kell akkor én is a jó időre szavazok, hiszen ilyenkor sokkal több lehetőség áll fent, mint amikor az ember csak akkor lép ki a négy fal közül, ha éppen muszáj.
A fentiekkel szemben most kifejezetten annyira nem voltam kibékülve azzal, hogy jóformán alig egy hét volt az átmenetes időszak, s szinte már május közepén nyár volt. Mehetnékem megvolt, de nehezen tudtam elviselni a hetente többször változó frontokat főleg úgy, hogy közben dolgoztam is. Egyre inkább éreztem azt, hogy kihatással van rám. Bár még így is enyhének mondanám ismerőseim, s kollégáim tapasztalataival szemben, akik fejfájásról, rosszullétekről, vérnyomásingadozásról számoltak be. Addig én némi alvászavarral, fáradékonysággal esetleg ingerlékenységgel küzdöttem. Emiatt is örültem, hogy szabadságra való kiírásra kerültem. Ezt pozitív és negatív is volt számomra. Hiszen szabadságról visszamenni nem teng az emberben a munkakedv, ráadásul az időjárás és a szabadnapok pont úgy keresztezték egymást, hogy sokszor nem tudtam kimozdulni itthonról. Többeknek említettem, hogy nálam nem úgy működik a pihenés, hogy egész nap fetrengek az ágyban vagy itthon vagyok és nem csinálok semmit. Mert hiába szeretek bambulni ki a fejemből, valamint zenét hallgatni, ha egy idő után elunom magam. Talán szerencsém is volt, hogy az utolsó munkanapomon későig dolgoztam, mert minden bizonnyal műszak után azonnal nyakamba kaptam voltam a táskám, s elindultam volna haza, amely két és fél órás vonatútnak felelt volna meg. Másnap hazamentem, s ugyan több napot töltöttem otthon, de megint nem tudtam nyugton maradni. Sok volt a mozgás, s ráadásként még a biciklit is előkaptam. 

Visszatérve a fővárosba igyekeztem mindenkivel találkozni, akivel a munka vagy az időjárás miatt nem sikerült. A szabadság letelte után pedig ismét indult a munka. Mivel nem volt zökkenőmentes, így úgy döntöttem talán az lesz a legjobb, ha éppenséggel kicsit sikerül kimozdulni itthonról. A fentebb említett probléma leginkább pedig abban nyilvánult meg, hogy késő délutánig kellett várnom, hogy elindulhassak itthonról, s még így is sikerült némileg enyhén leégnem, hogy használtam sapkát valamint igyekeztem kerülni a napfényt. A Hűvösvölgy így már ki van pipálva. 

Oda kell figyelnie sokszor az embernek, amikor mesél vagy épp véleményét osztja meg másokkal, hiszen könnyen megtörténhet az, hogy más megsértődhet. Ebből fakadóan többek előtt inkább hallgattam arról, hogy sokszor frusztráló tud lenni, ha sokak életének nem része a tényleges mozgás, vagy kevésbé lehet őket rávenni arra, hogy kimozduljanak otthonról. Most ezzel szemben nagyobb szerencsém volt, mert legalább volt többször társaságom, így messzebbre nem egyedül kellett mennem. Idén estefelé kijutottam a Margitszigetre, ahol egy nagyobb séta követően tartalmas beszélgetés után sikerült hazaesnem elég későn. 

A szakma amelyben mozgok, valamint a munkakör is olyan, hogy ha a fizetést veszem alapul továbbá, hogy emberek között van az ember, akkor nem meglepő, ha nagyon gyorsan változnak a kollégák száma és összetétele. A betegség is életünk része, s ebből kiindulva jeleztem, hogy a kiesők és a távozók számát alapul véve több napos pihenőnapot fogok kihasználni arra, hogy hazautazzak, mert a szabadság kiadása illetve tényleges letöltése kérdőjeles lehet jelenleg. Annak örültem, hogy többször esett az eső, s nyitott ablaknál nagyon jót lehetett aludni, s kellő energiát tudtam összeszedni, hogy ebben a hónapban is haza tudjak látogatni. Kijelenthető, hogy a júniusi hónapom is tulajdonképpen már előre meg van tervezve.