Aktív hónap volt a május

Amióta felfedeztem, hogy különböző statisztikát készítő alkalmazások vannak mobilra, azóta előszeretettel használom őket. Tény, hogy számomra a Huawei Health vált be. A fővárosba való költözéssel kénytelen voltam lemondani a kerékpározásról, mert nem éreztem biztonságosnak a várost, és a biciklit sem tudtam volna hol tárolni. Így az egészet kiváltotta a sétálás. Ebben a hónapban cégen belül másik helyre kerültem, így a telefonomat magamnál tartottam, és mértem mennyit sétálok egy nap. Ebben benne volt a munkavégzés, s a hazasétálás is, valamint az egyéb tevékenységek, ahová el kellett sétálnom. Így a május a rossz idő ellenére több, mint 700 lesétált kilométernyi távot mért. 

Telihold

Minap az interneten való kóválygásom közepette belefutottam egy videóba, amely a legújabb Samsung telefonról esett szó. Korábban már ejtettem szót arról, hogy részemről a Huawei márkája jött be ár és érték arányban. És annak ellenére is a hűségidőm lejárta után is ezt választottam, hogy már nincs rajta Google támogatottság. Mivel elsősorban zenehallgatás, és fényképezés megy a telefonon, és utána a telefonfunkciók, továbbá böngészőből minden elérhető, ami applikáció formájában letölthető lenen Google támogatottság esetén, így egy Huawei P40 Pro-t választottam magamnak. Amellyel egyébként totálisan megvagyok elégedve.  A rossz idő, és a munkahelyi változások miatt kevesebb időm jutott a szabadban lenni. Azonban tegnap hazafelé jövet úgy gondoltam akkor én is készítek pár képet a holdról. 

Természetesen a képeket a blog tárhelyéhez tömörítettem le. Bevallom nem mozgatott a telefonom zoom funkciója, mint ahogyan a hold fotózása se. Nem is estem tőle hanyatt, de meglepett, hogy mennyire jól sikerült fényképekről van szó, s hova is fejlődött a technika alig tíz év alatt. Hiszen én emlékszem még az első kamerás telefonokra, és azok képminőségére, amely éppenséggel sem ütötte meg az elfogadható minőséget. 

Lesz-e jobb a helyzet?

Egyre jobban oldják fel a korlátozásokat, így hát úgy döntöttem, hogy a mai napon kilátogatok a Margit-szigetre. Aki ismer, és követi a korábbi bejegyzéseimet azt tudja, hogy egyik kedvencem helyem, és a zenélő szökőkút az egyik kedvencem. Azonban a mai napon szomorúan vettem tudomásul, hogy továbbra sem működőképes, és nincs is láthatóan tervbe a működésbe hozatala. 

Nagyon szeretek mozogni. A kerékpározással kapcsolatos dolgokat feladtam miután felköltöztem a fővárosba, ugyanis nem érzem kerékpárbarátnak, és ebből a szempontból biztonságosnak sem. Így marad a séta. Sajnos pünkösd esőt hozott, azonban tavaly vásároltam egy szilikon cipővédőt, amellyel elkerülhető, hogy az általam közkedvelt sportcipők egy bizonyos idő után beázzanak. Így hát azt használva mentem egy kört a szigeten, és bevallom elég hangulatos volt esőben végigmenni rajta, miközben szinte egyedül voltam. 

Siren: 2.évad

Gyermekkén nagyon szerettem a hableányos meséket és filmeket. Sajnos kevés készült belőlük, ámbár tény, hogy felnőttként már kinőttem ezekből. Nagyjából három évvel ezelőtt belebotlottam a Siren első évadába, amely hatalmas benyomást nem tett rám. De mivel nem volt mit néznem, így végignéztem az első évadot, amely összesen tíz részt tartalmazott csak. Aztán valaminek köszönhetően nem folytattam egészen a hét elejéig, amikor belebotlottam ismét a sorozatba. Meglepett, hogy a harmadik évaddal véget is ért, így úgy döntöttem, hogy folytatom. Habár tény, hogy a második évad hosszabb volt, ami nem tett jót a szériának. 

Teljes bejegyzés

Apatigris: 2.évad

Már többször írtam, hogy sorozatok terén eléggé hadilábon állok. Egyrészről mióta jelentősen lecsökkent a szabadidőm, és amennyit csak lehet lakáson kívül töltök lecsökkent az időm is arra, hogy szériákat nyomon kövessek. Így nehezen kezdek bele sorozatokba, illetve elég hamar abbahagyom őket. Ha magyar sorozatról van szó, akkor viszont elég nehezen kezdek bele, ámbár az utóbbi években elég pozitív csalódásaim voltak, így aztán könnyebben kapható vagyok. Ezért is volt egy pozitív csalódás az Apatigris, amely múlt héten köszönt le a második évadával, amely konkrétan kritikán aluli volt. 

Teljes bejegyzés

Túl a nehezén?

Nem nagyon szoktam olvasgatni híreket, de azért bízom benne, hogy most már körvonalazódni fognak a dolgok, és szabadabban tudok majd mozogni. Már korábban is írtam arról, hogy a cég, amelyben dolgozom bővült, és az új helyre én kerültem. Jelen állás szerint egyelőre nincs probléma, habár eléggé húzósnak élem meg az új telephelyet, ahová megyek, hiszen minden új. A hely, és a kollégák is, egy valakit leszámítva. Egyelőre megtaláltam a számításaimat, és senkivel nem volt konfliktusom. Habár annak örülök, hogy a pozícióm java részében egyedül dolgozom, így a sokak által ismert fekália megkavarásából kimaradok.
Mielőtt még nekilendültem volna az új helynek azért éltem a lehetőséggel, mikor volt szabad hétvégém, és mentem kicsit túrázni. Így a régen látott feneketlen tóhoz kirándultam, valamint a szokásos helyemre, mely nem más, mint a Margit sziget. 

Reno 911!: 7.évad

Sorozatok terén elég nagy elmaradásban vagyok, hiszen nagyon sok befejeződött, vagy pedig abbahagytam. Amiket pedig követek azok közül szinte csak kettő, amit premier napján, vagy másnapján meg is nézek, továbbá az újakra pedig nem nagyon van időm. Így aztán sokszor meglepetésként érnek az újdonságok, vagy pedig az, hogy a reboot és a felélesztések időszakát éljük. A Reno 911! több, mint tíz éve fejeződött be, de én elég későn csatlakoztam hozzá, és hát bevallom a hatodik évad okozott is egy kis csalódást. Meglepődtem, amikor olvastam a hírt, hogy berendelték a nyolcadik évadot, hiszen egyrészről befejezték, másrészről pedig csak hat évados volt. Rákeresve döbbentem rá, hogy időközben felélesztették egy 25 részes hetedik évad erejéig. 

Teljes bejegyzés

Előrelépés!

Fellégezve lepődtem meg azon, hogy május elseje ünnep, ami részemről mindig elfejtődik, s emellett pedig még a következő napot is szabadnapnak kaptam meg. Így lett egy szabad hétvégém, ami mindenképpen szükség volt, hiszen az elmúlt időszakban nem nagyon pihentem. Egyrészről a mindenki által ismert koronavírus járvány erősen rányomta a bélyegét a mindennapokra, és bevallom sokkal feszültebb, idegesebb vagyok annak köszönhetően, hogy a korábbi szórakozási lehetőségeimre nincs lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy a kijárási korlátozás, és a munkaidő együttes viszonya eredményezte azt, hogy gyakorlatilag visszatértem ahhoz az életmódhoz, amitől megakartam, és sikeresen is megszabadultam, amikor felköltöztem a fővárosba. Egyrészről hiába éltem megyeszékhelyű városban, ha a szórakozási lehetőségem (lévén alkoholt nem fogyasztok, s a szórakozóhelyeken lévő tinédzserek nem épp az én általam keresett szociális környezet) kimerült abban, hogy strand, vagy mozi, s továbbá kevés embert tudtam rávenni, hogy kimozduljanak otthonról. Ami meglepő, hogy a fővárosban sokkal nyitottabbak ezen a téren az emberek, ha a szabadidejük engedi.
Mivel váltott műszakban dolgoztam, ezért többnyire a délutános műszakot sikerült megkapnom, ami anyagilag jó volt, de szociális szempontról rossz. Hiszen korán nem keltem, ennek köszönhetően pedig akkor végeztem, amikor már volt fél órám hazaérni. Így maradt az, hogy elmentem dolgozni, és hazaértem, majd pedig vártam a szabadnapot, hogy ki tudjak mozdulni. Most az enyhítéssel könnyebb lett, de még mindig nem az igazi. Ezért is mentem bele, hogy amikor pozíciót ajánlottak, elsősorban a szabad délutánok miatt elvállaltam. Az más kérdés, hogy időközben másik helyre helyeztek át, ámbár ugyanabba a pozícióban fogok tevékenykedni, s ebből fakadóan olyan az egész, mintha új munkahelyre mentem volna el. Hiszen voltam pár oktatáson teljesen más helyen, ezután pedig indulok az új helyen, ahol konkrétan szinte senkit nem ismerek, így aztán a legjobb döntés, hogy kiismerek mindenkit, így addig visszafogom a poénkodást, erősebb szociális kapcsolat kialakítást, amit a korábbi helyemen sikerült meglépnem. 

A fentiek fényében a szabadnapjaim eléggé zsúfoltak voltak, így ritkán tudtam kimozdulni, és amikor pedig kimentem, akkor tényleg arról szólt az egész, hogy reggel elmentem, és késő délután, vagy estefelé értem haza. A jó idő megjelenésével egyre inkább a szabadba csábított a természet, ámbár tény, hogy a változatos időjárás, és a fronthatások azért kicsit megviseltek. Arról nem is beszélve, hogy sikerült azért sokszor itthon ragadni az egész napos esőzés miatt. Ámbár így sikerült a virágzó fákat megtekintenem a Margit szigeten. És ezek mellett az éledező állatvilágot, mint a napozó teknősöket. 

Emellett ott volt még természetesen további más helyszín is, de sajnos tény, hogy a Margit sziget van legközelebb hozzám, és ha elintézem a napi teendőimet, akkor az esetek többségében tényleg ez fér bele nekem a legközelebb. Mindezek mellett persze sikeresen kilátogattam a Gellért hegyre is, ahol a másik oldalt is sikerült körbegyalogolnom, így aztán olyan részét is láttam, amit eddig valami miatt kikerültem. 

És ha már gyaloglás, akkor azt a legtöbb bejegyzésben leírtam, hogy lételemem a mozgás. Gyermekként is szerettem mozogni, és sokat bicikliztem, de a fővárosba való felköltözéssel ez jelentősen megváltozott. Ennek egyik jelentős oka, hogy sajnos nem érzem biztonságosnak a kerékpárral való közlekedést, valamint a legtöbb utca elég kicsit, és ha mindkét oldalon parkolnak, akkor marad a járda, ami két embernek is szűk, s nem pedig egy kerékpárosnak. Így aztán maradt a gyaloglás, amelyre eléggé ráfeküdtem, hiszen ahová csak tudtam gyalog mentem. S mivel a pozícióm megváltozott, és több helyen voltam, így mozgásigényesebb munkafeladatokkal találtam szembe magam, így aztán elkezdtem mérni mennyit is gyalogoltam, ami április végére azért elég szép eredmény jött ki.