Godzilla vs. Kong (2021)

Magyar cím: Godzilla Kong ellen 

Filmekkel kapcsolatban fenntartásaim lettek az elmúlt pár évben. Kevésszer találtam meg a magamnak megfelelőt, és egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy olyan irányba megy a filmes ipar, amely nekem nagyon nem tetszik. A szuperhősös, és szörnyes filmeket azért mindig szerettem, viszont ezek a “kavarások”, azaz univerzumépítések nekem nem nagyon jönnek be. Főleg akkor, ha adva van olyan karakter, amely nem érdekel, vagy maga a franchise-t nem szeretem. Így nem értetem miért kell a szörnyes filmeknél is elkezdeni univerzumot építeni. De mivel épp utaztam haza és majdnem három órás vonatút állt előttem, így úgy döntöttem, hogy megtekintem a Godzilla vs. Kong harcát, amellyel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. 

Tovább

Sliders: A teljes sorozat

Azon emberek közé tartozom, akikkel gyakran előfordul, hogy céltudatosan keresek rá valamire az interneten szöveges vagy mozgóképes formában, aztán a legvégén olyan oldalakra vagy tartalmakra lyukadok ki, amelyekre nem gondoltam, vagy nem is akartam foglalkozni. Ennek is köszönhető részben, hogy sokszor elkap a nosztalgia. Ez a sorozatokra is igaz. Főleg azért, mert manapság már nagyon kevés tud megfogni, s időhiány miatt nagyon gyorsan be is fejezem a nézésüket, ha nem kötnek le eléggé, hiszen egyrészről nem vagyok itthon ülős típus, továbbá a szabadidőm is eléggé korlátozott a munka miatt, tehát oda kell figyelnem hogyan osztom be az időmet.

Én azon emberek táborát erősítem, akik a ’90-es években volt gyerek, és a 2000-es években volt tinédzser. Gyermekkoromban nem volt elterjedve sem az internet, sem pedig az otthoni számítógép, továbbá kevesek rendelkeztek kábel TV előfizetéssel, vagy műholdas vétellel, hiszen az is egyfajta luxuscikknek számított. Megyeszékhelyen éltem, ahol a szórakozási lehetőség tulajdonképpen a tévézés volt, vagy pedig a barátokkal való csavargás, biciklizés. Ebből és gyermeki mivoltomból fakadóan sok sorozatra rá voltam cuppanva, és képes voltam rajongásig szeretni még akkor is, amikor már nem volt élvezhető. Minap ismét belefutottam egyik legmeghatározóbb gyermekkori kedvencembe, ami nem volt más, mint a Sliders, mely öt évadot élt meg, mely 88 elkészült epizódot hagyott hátra az utókornak. Mindezt úgy, hogy felnőtt fejjel már objektíven ítélem meg, hiszen a széria tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet elvinni egy szériát rossz irányba, hogy tulajdonképpen nézhetetlenné váljon. S mivel ismét megpróbálkoztam az öt évadot végignézni, így aztán úgy döntöttem egykori bejegyzésemet újra publikálom teljesen átírva, hiszen eme sorozat megérdemli azoknak, akik szerették, és azoknak is, akik valamilyen okból kihagyták eddig. 

Tovább

Superman & Lois: 1×01 (Pilot)

Ha újdonságról van szó én nagyon szívesen vágok bele. Amióta beléptem a munka világába, továbbá magánéleti változások is bekövetkeztek, így szabadidőm jelentősen lecsökkent, így kevesebb időm jut a vizuális tartalmakra. Ugyan kevés sorozatot követek már, ám ennek nem az időhiány az oka, hanem egyszerűen nem kötnek le. Borzasztó az, hogy mennyire nincs koncepció, vagy ha van, és felkelti a figyelmemet, akkor tényleg pár epizód kell, és fel is adom az egészet. Így évek óta elég nehezen állok már neki az új szériáknak, mert félek a csalódástól.
Ha a fantasy, sci-fi vagy szuperhős vonalat kell néznem, ezen a téren pedig tényleg nagyon nehéz engem meggyőzni. A Superman franchise elég sok mindent tett le az asztalra. Kezdhetjük az trilógiává bővült eredeti filmekkel, amelyek annak idején tetszettek. Azóta akadt pár sorozat is, amelybe ugyan belepillantottam, de nem győztek meg. Ilyen volt például a Smallville, amelyet hiába akartam a sok pozitív vélemény miatt szeretni sajnos nem nagyon sikerült sokadik nekifutásra sem. Aztán a filmes vonalon kapott egy teljes újraindítást a franchise, ami nekem nagyon tetszett. Legalábbis örömmel néztem végig a Man of Steel-t, amelynek még a folytatását is vártam, amely tulajdonképpen soha nem készült el. Ugyanis a filmes világban nekiálltak az univerzumépítésnek. Én pedig azok közé tartozom, akik tulajdonképpen rosszul vannak ettől. Ugyan kevésbé követem nyomon a sorozatos bejelentéseket, így egy véletlen hozzászólásnak köszönhetően akadtam bele a Superman & Lois véleményre, amelybe tegnapi napon belekezdtem, és azt kell mondanom engem megvett. 

Tovább

Alive (1993)

Magyar cím: Életben maradtak

A kilencvenes években nőttem fel, s akkoriban kevés otthoni szórakozási lehetőség volt. Elsősorban a technikai fejlettségnek is köszönhető, továbbá nem rendelkeztünk semmilyen előfizetéssel, így tulajdonképpen maradt akkoriban a két közszolgálati és a helyi tv csatorna. Még általános iskolás voltam, de kristálytisztán emlékszem, amikor elindult a két hazai kereskedelmi csatorna a TV2 és az RTL Klub. Annak idején kifejezetten örültem, ámbár tény, hogy manapság már teljesen más véleményen vagyok ezzel a két csatornával kapcsolatban, hiszen konkrétan nem vagyok nézője, ugyanis a technikai fejlettségnek is köszönhetően teljesen leszoktam a csatornák nézéséről, és csak elalváshoz megy valami a háttérben. Azonban arra emlékszem, hogy még nem költöztünk tovább egyetlen egy TV készülék volt a házban, s többször előfordult, hogy a szobában lévő nagy tükröt vizslattam az éjszakai programnak köszönhetően, vagy pedig eljátszottam, hogy alszok és a takaró alól “leskelődtem”. A rossz időnek köszönhetően amúgy is tervben volt némi filmnézés, aztán egyszer eszembe jutott, hogy gyerekként az egyik kereskedelmi csatorna vetítette le eme filmet. Akkor megmaradt bennem, és az évek alatt többször eszembe jutott, hogy újra meg kellene nézni, de csak most jutottam el oda, hogy úgy döntöttem reklámmentesen is nekiülök, ha már sok mindenre már nem emlékszem. 

Tovább

A nagy séta!

Én mindig az az ember voltam, aki szeretett mozogni. A mozgást természetesen úgy kell érteni, hogy olyan fajta mozgás, amelyet szívesen csinálok, és élvezek. Amíg otthon laktam ilyen volt a biciklizés, illetve olykor a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklizési lehetőségem tulajdonképpen a nullára csökkent. Egyrészről kerékpár hiánya miatt, másrészről pedig a várost nem tartom kerékpár barátnak, és ugyan hiába van sok helyen bicikliút, ennek ellenére úgy érzem nem biztonságos az effajta közlekedés errefelé. Így a kerékpározást is átvette a sétálás.
Ezt a fajta tevékenységet szívesen is csináltam, de sajnos tavaly megjelenő vírus ás annak következményei jelentősen lecsökkentették a kikapcsolódási lehetőségeimet. Az este nyolctól életbe lépő kijárási tilalom, továbbá a majdnem mindenféle szórakozó egység bezárása és mellé csak létfontosságú üzletek nyitva tartásának engedélyezése lehetővé tette azt, hogy még jobban szűkebbnek érezzem a mozgásteremet. Amivel annyira elégedett nem vagyok, hiszen ha visszanézem a korábban készült fényképeket, videókat, vagy a bejegyzéseket akár itt a blog keretén belül, akár a közösségi profilomon azt látom, hogy sokkal aktívabb voltam. Ennek köszönhetően kiegyensúlyozottabb is voltam. Ezek az intézkedéseknek köszönhetően a személyes kapcsolattartás másokkal eléggé lecsökkent, és sokszor azon kaptam magam, hogy nem marad más, mint a munka, majd utána pedig a négy fal közt való ülés. Valószínűsíthető, hogy ez tovább fog tartani, de ennek ellenére a tegnapi pihenőnapomat kihasználtam és tettem egy nagy sétát. 

Úgy éreztem szükségem van egy kicsit kiengedni a fáradt gőzt, valamint természetkedvelőként szerettem volna kimozdulni is. Elindult a tavasz végre, és minden virágba borult, s ennek köszönhetően pedig végre lehetőségem nyílt kicsit kirándulni a főváros keretein belül. Mivel ősszel voltam utoljára, így a Normafa volt, ami természetesen tele volt emberekkel. De ennek köszönhetően megfigyelhettem milyen szép, amikor virágba borul. 

Ezek után nem volt kérdés, hogy az ösvényeken is végigmentem, és igyekeztem minél több utat bejárni, amit csak lehet. Az időjárás azonban csalóka volt, hiszen úgy indultam el otthonról, hogy egy rövid póló volt rajtam, amire egy vastag pulóvert vettem. Természetesen vittem magammal még egy pulóvert, amelyet végül magamra kellett vennem, mert sajnos az időjárás nem volt túl kegyes, hiszen erős szél volt, amely hirtelen támadt fel, és hirtelen is maradt abba. Így ugyan feljutottam az Erzsébet kilátóhoz, de a legmagasabb pontra már nem nagyon mertem felmenni, mert annyira erős volt a szél. 

Nem csak arról van szó, hogy természetkedvelő vagyok, hanem arról is, hogy sajnos a korlátozások miatt nagyon sok időt kell töltenem zárt ajtók mögött. Ez vonatkozik arra is, amikor dolgozok, továbbá vonatkozik akkor is, amikor éppen otthon vagyok. Így nekem nagyon jól esett, hogy végre kimozdulhattam. Ugyan korábban már elsétáltam a Béka Tóhoz, ami tulajdonképpen az én véleményem is vele kapcsolatban, hogy tónak nem nevezném, hiszen pocsolya látszatát kelti. Ellenben végre most láthattam benne legalább békákat. 

Miután kellően kisétáltam magam megszületett az ötlet, hogy akkor ideje lenne hazaindulni. Ezzel semmi probléma nem volt, még el nem jutottam a Szél Kállmán térig, ahol valami rejtélyes belső hangnak engedelmeskedve ahelyett, hogy villamosra ültem volna, inkább úgy döntöttem kihasználom a jó időt, és egy pár megállót sétálok. Ekkor döbbentem le, hogy lassan két éve élek a fővárosban, de a Millenáris Park kimaradt az életemből, amely valójában nem egy nagy durranás, ha a méretét nézzük. Azonban tavasszal a virágzó fák gyönyörű látványt keltettek.

Ezek után pedig nem kell mondanom, hogy alapul vettem azt a közmondást, hogy ha lúd, akkor legyen kövér. Így tovább folytattam gyalogos túrámat, így végcél végül a Margit-sziget lett, amely továbbra is csodás pompájában volt. Igaz munkaszüneti nap lévén elég sokan is voltak ekkor. 

Ezek után kellően kisétálva magam hazaindultam, és éppen hazaértem este nyolcra úgy, hogy reggel tízkor indultam el otthonról. Igazából remek napnak éltem meg, habár csalóka volt az időjárás. Annak kevésbé örültem, hogy sajnos már be volt harangozva, hogy sajnos érkezik a hidegfront, mely naponta záporokat fog majd hozni. Ennek ellenére a szabadságkérelmemet nem vontam vissza, és úgy döntöttem, hogy Húsvét előtti napot továbbra is bevállalom, majd pedig a délutáni nap vonatra pattanok, és szépen hazautazok pár napra, majd a szabadságom meglévő napjait pedig majd a fővárosban fogom tölteni, és igyekszek minél többet pihenni. Bízom benne, hogy az időjárás nem lesz annyira rossz, mint amilyennek be van harangozva. Bár tény, hogy esti programjaim valószínűleg a filmnézések lesznek ebben az esetben.