Magyar cím: Hang nélkül
Az embernek sok elvárása lehet egy filmmel kapcsolatban. De tény, hogy nálam azok ragadtak leginkább magával, amiről nagyon keveset tudtam, vagy pedig egyszerűen nem mentem bele mélyebben. Így volt ezzel a címmel is, amiről szintén az véleményem, hogy egy elég érdekes alkotást láttam, amely tökéletesen mozog a középszer sártengerében, de igazán komolyan venni őt sem érdemes.
A filmes ízlésem elég széleskörű, tehát sokféle műfajt, és alkotást be tudok fogadni. Persze sokszor kell az, hogy magával is ragadjon az adott film, továbbá épp olyan hangulatba legyek, hogy meg is tudjam nézni, és élvezni is tudjam. Mindezek mellett sok minden függ attól, hogy egy jó alapkoncepciót hogyan is tudnak megfogni a film alkotói.
A Ratter elég jó alapkoncepcióval rendelkezik, amely nem is meglepő. Annak ellenére, hogy kitalált fiktív történetet látunk, de tulajdonképpen bemutatja a modern technológia által rejtett veszélyeket. Aki kicsit is odafigyel ezekre, vagy olvas és néz tartalmakat a témában, azoknak elég érdekes problémakör lehet az, hogy az ember mennyire kiszolgáltatottá tud válni a közösségi portáloknak és a modern technológia vívmányai által. Amekkora előny van a laptopok, okos telefonok mezőnyében, és az internet világában, akkora hátrány és veszély is. Ezt vette alapul a film is, amelynek megvalósítása eléggé keserű szájízt hagyott maga után.
A horror műfajra nagyon rákaptam mostanában. Egy ideig nagyon hanyagoltam ezt, hiszen kevés tartalom volt elérhető, ami pedig elérhető volt az vagy gagyi volt, esetleg már rég láttam. Így kimaradt pár év nekem ezzel a műfajjal kapcsolatban. Így aztán született részemről egy döntés, hogy rá kell nézni a letöltő oldalakra, s a kategóriára rá kattintva listázás alapján történjen meg a filmmegtekintés. Így is lett, így az egyik választott a tavalyi orosz alkotás volt, amely vegyes szájízt hagyott maga után bennem.
A járvány berobbanásának köszönhetően felkapottak lettek azok a filmek, amelynek központi témája ez. Egy csokor film került megnézendő listára nálam, így legtöbbször nem az előzetes, hanem a koncepció, és a poszter volt az, ami felkeltette a figyelmemet. Így volt a Before The Fire esetében is, amelyről biztos voltam benne, hogy megfelelő lesz számomra. Aztán ahogy végignéztem elkezdtem azon agyalni, hogy tulajdonképpen mit is láttam?
Lassan végéhez érünk a nyárnak, amit én nehéz szívvel fogadok. Egyrészről sajnálatos módon ismét szembesültem vele, hogy vannak hátrányai is annak, ha az ember nem csak teljesít, hanem túlteljesít a munkahelyén. Így alakult az, hogy egy hat napos szabadságot sikerült beszereznem a nyár elején, s szépen, de biztosan végigdolgoztam az egész nyarat. Ami még önmagában nem lett volna gond, de sajnos a beosztás milyensége, és a további járványügyi intézkedések a szórakozási, és a szociális tevékenységekre jelentősen rányomta a bélyegét. Mindezek mellett igyekeztem a szabadidőmet hasznosan eltölteni, így amikor jó idő volt, akkor próbáltam kimozdulni készülve arra, hogy a lassan egy hónapja belendített második hullám megérkezik a Koronavírus helyzetben. Első körben kihasználtam, hogy két szabadnapom egymás mellé került, így tettem egy kört a Margit szigeten, habár a zenélő szökőkutat csak nyár elején sikerült kétszer megcsodálnom.
A legjobban továbbra is japánkert, illetve a vadaspark volt az, ahol több időt töltöttem el. Utóbbinál kicsit elgondolkoztam, ugyanis tervbe volt véve állatkertezés, de kizárólag csoportos programként. Csodálva a vadaspark állatvilágát félve a járvány miatt újra bekövetkezhető intézkedésektől úgy döntöttem, hogy kihasználom a jó időt, és elmegyek a fővárosi állatkertbe. Olvastam jó pár negatív értékelést róla a járvány után, így félve mentem el, de úgy voltam vele, hogy egész napos programnak tökéletes. Egy részével egyet is értek, miszerint túl sok idő megy el a Biodom építésére, miközben jelentős részek vannak lezárva, illetve nem teljesen karbantartva. Nyilván járványügyi intézkedések alatt nem épp az állatkert a legfontosabb dolog, de azért borzasztó volt látni sok helyen az algás vizet, s piszkos üveget. Jelentős része nem volt lezárva, de a lepkeház nyitva tartásának örültem.
Sokadszorra voltam itt, de még mindig magával tudott ejteni. S habár a beosztásom milyensége miatt kénytelen voltam egyedül menni még így sikerült élvezetesre formálni a túrámat. Teljesen sikerült kikapcsolódnom, ámbár sajnáltam, hogy az ajándékbolt még továbbra is drágának találom, legalábbis a fővárosi árakhoz mérten. Mondjuk egy olyan helyen, ahol sok külföldi fordul meg nem csoda, ha hozzájuk vannak mérve az árcímkék.
