Zoo: 3.évad

Annak idején a Zoo alapkoncepciója megfogott, s egy véleményem szerint remek első évad után egyértelmű volt, hogy maradok a folytatásra. Szerencsére a majdnem tíz milliós nézettség is elég volt, hogy folytatódjon a sorozat, s egy érdekesen záródó második évad továbbra is arra késztetett, hogy maradjak a sorozat mellett.
Utolsó szezont láthattuk-e, vagy esetleg van-e még remény egy negyedik évadra egyelőre nem tudni, ámbár az első évadhoz képest a sorozat majdnem elvesztette a nézőinek 80%-át. Sajnos eme évad után valahol meg is tudom őket érteni.

Teljes bejegyzés

Midnight, Texas: 1.évad

Amennyiben egy sorozatot, vagy filmet nagyon tologatnak kreatív okokra hivatkozva, akkor az ember általában elkezd gyanakodni, hogy ez nem jó előjel. Valahol itt található a Midnight, Texas is, amely meglepő módon nyáron érkezett meg az amerikai NBC csatorna műsorára. A bevezető epizódról is már alkottam egy konkrét véleményt, amelyből azért lejöhetett, hogy maradéktalanul nem voltam oda érte. De mivel nyárra nem volt néznivaló, így bevállaltam az elég karcsú számú epizódszámmal rendelkező első évadot.

Teljes bejegyzés

Stephen King: It (2017)

Magyar cím: Az

Mikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc műfajom, ha a filmekről van szó, akkor többnyire sokadiknak mindig a horrort mondom. Gyermekként rengeteget láttam, és szerettem is őket, de sajnos felnőttkoromra inkább másodlagossá váltak ezek a műfajok, mert sajnos szembe kell nézni azzal, hogy manapság egyszerűen nem nagyon születnek olyan alkotások ezen műfaj keretein belül, hogy az tényleg élvezetes legyen. Mi is az élvezet a horrorban? Talán az, amikor az ember agyát teljesen ki tudja kapcsolni, s átadja magát a képernyőn lévő élménynek, melynek keretén belül akár képes meg is ijedni. Mert mondjon bárki bármit, azért sokszor megijedni van olyan jó érzés, mint egy jólesőt nevetni.

Teljes bejegyzés

Rings (2017)

Magyar cím: Körök

Annak idején nagy horror kedvelő voltam, így aztán nekem is hagyott némi élményt az első Kör, melynek folytatása sokakban hagyott negatív filmélményt. Azt én is láttam, de azt hiszem nálam is ez a helyzet, mert nem sok mindenre emlékszem belőle. Nem kis idő telt el azóta, így aztán pár készítő úgy gondolta, hogy eljött az idő, hogy készítsenek egy harmadik részt, ami egyfajta reboot-nak is felfogható.

Teljes bejegyzés

Baywatch (2017)

Magyar cím: Baywatch

A Reboot korát éljük. Azaz mindenből, amiből csak lehet mozifilmet csinálunk, vagy pedig újraindítjuk. Nem meglepő tehát, hogy a ’90-es évek sikersorozata is áldozatául esett. Az igazság az, hogy én nagyon sokat olvastam róla, de főleg arról, hogy tulajdonképpen mekkora bukás is volt nyáron, ami egyébként nem meglepő, hiszen annak idején is elsősorban a benne szereplők külső kinézete miatt volt eladható nagyon sokáig. Az más kérdés, hogy manapság már (szerencsére) nagyon nehéz eladni valamit csak azon az alapon, hogy beleteszünk jól kinéző színészeket egy filmbe, sorozatba. Kivétel persze a pornóipar. Na meg a Baywatch is, mert azért a benne szereplők fizikai megjelenése erősen megkérdőjelezhető.

Teljes bejegyzés

Eső áztatta szabadság

Sajnos idén sem úgy alakultak a dolgok, hogy akár egy nyaralást be tudjak időzíteni. Egyrészről ott volt a probléma, hogy ki/kik legyenek a célszemélyek, akikkel társulnék. Ugyanis számomra egy közös programnál fontos, hogy olyannal/olyanokkal legyek együtt, ahol nem kínos más társasága, vagy nem kerülök kínos, kellemetlen helyzetekbe, s nem is érzem, hogy megnyílik alattam a föld, ha emberek közé kell menni. Sajnálatos módon az életem során nagyon sok olyan helyzetbe kerültem, ahol sajnos én voltam elszenvedője annak, ha a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy pedig a választott személy/személyek nem tudtak viselkedni. Ebből fakadóan pedig jóval erősebben nekifeküdtem, hogy az ilyen emberek inkább csak az ismerőseim számát növeljék, valamint az „összefutunk és elbeszélgetünk fél vagy egy órát” zónába essenek.
Másfelől pedig ott voltak a dolgok, hogy idén sem úgy alakultak az anyagiak számomra, hogy elég komoly összegű félretett pénzem legyen, hogy aztán bármibe bele tudjak vágni. Hiszen, ha valami érdekel, akkor nem feltétel számomra, hogy az társasban legyen megvalósítva. Legyen az akár kirándulás, mozi, koncert stb.

A fentiek fényében így aztán annyira nem voltam elkeseredve, amikor a nyár elején röptében kiadott – és egyébként elég rosszul sikerült – egy hetes szabadságom előtt közvetlenül kiderült, hogy bizony a nyaram a szabad hétvégéket, délutánokat, délelőttöket leszámítva bizony munkával fogom tölteni. Egy valami azonban fix volt: szeptemberben szabadság, továbbá idén mindenképpen fel akarok utazni a fővárosba. Lévén imádom az állatkerteket, így célom az volt, hogy mivel négy éve (!!!) voltam fenn utoljára a pestiben, így aztán ideje volt már megismételni az utat. Legyen az egyedül, vagy közösen.
Nem igazán bánkódtam a nyár miatt, habár sikerült olyan „jól” alakítanom a programjaimat, hogy ismételten sikerült idén meglépnem azt, hogy csak egyetlen egyszer tudtam a strandra kimenni, ami több alkalmas is lehetett volna, ha éppen az első alkalommal nem égek le „szépen”. Kemény nyár volt, ha azt veszem figyelembe, hogy milyen dögrohasztó meleg volt, s nem egyszer fordult elő, hogy mire beértem a munkahelyemre már mindenhol csorgott rólam az izzadság. A szeptemberre jellemző leginkább az átmeneti időszak, így aztán bíztam benne, hogy a hónap közepére kért szabadságom alkalmával minden jól alakul. Hellyel-közzel talán be is jött a számításom.

Teljes bejegyzés

Tomb Raider előzetes

Habár nekem a 2001-es és a 2003-as film is nagyon tetszett, de azért valahol kíváncsi voltam, hogy mit is fognak alkotni majd az alkotók, amikor új Tomb Raider film készül majd. Pár kedvcsináló képkockát már láttam belőle még tegnapelőtt, ami eléggé lelombozó volt, de az előzetes jobban sikerült.
Tisztában voltam vele, hogy egy teljes reboot lesz, de bízom benne, hogy mind a játék, mind a film visszatér majd a gyökerekhez.

Tomb Raider: The Dagger Of Xian [by Nicobass] Demo teszt

Általános iskolás voltam, amikor idehaza meglett az első számítógép. Természetesen akkor még nem nagyon volt elterjedve az internet, így tulajdonképpen csak játékgépnek üzemelt. Én annyira nem voltam oda érte, mert nem sok cím volt, ami igazából tetszett nekem. Aztán jött egy újságos CD melléklete, s rajta az első Tomb Raider demója, és innentől kezdve az egész történelem. Azóta sok víz lefolyt már a dunán, de rajongásom töretlen.
A franchise berkein belül érezhetőek a változások, s ez alapján vannak a klasszikus részek, illetve az újak. Ugyanis a fejlesztőcsapat változás miatt jelentősen átalakult a széria, melynek köszönhetően a korábban meglévő tulajdonságai elvesztek a játéknak. Így aztán maradt egyetlen egy állandó dolog: Lara Croft. Volt, aki örült a változásnak, volt aki nem. Saját magamból kiindulva pedig csak azt tudom mondani, hogy vannak dolgok, melyek változtatása jó döntés volt, s vannak olyanok, melyek elhagyása pedig nem. Egy viszont biztos, hogy a klasszikus részek hangulata, stílusjegyei már a múlté. Persze a jelenlegi stúdió is kijelentette, hogy újabb remake nem lesz, szóval maradnak az új epizódok. Azonban tavaly a semmiből előtört a The Dagger Of Xian Remake, amely meglepő módon egy egyszemélyes rajongói alkotás méghozzá az Unreal Engine grafikai motorral.

Teljes bejegyzés

ER: 4.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

Idén tavasszal nagyon elgondolkoztam azon, hogy a vizuális szórakozások tekintetében régen mennyire jobban ment a „sorom”. Az egyik tényező nyilván az volt, hogy amit elkezdtem azt addig néztem, míg véget nem ért. Semmit nem hagytam félbe. Majd jött a munka világa, és szépen elkezdtem mindent abbahagyni, amit meguntam. Ennek következménye az lett, hogy az általam követett szériák száma szépen lecsökkent tíz alá. Így aztán nem volt mese, kénytelen voltam elővenni régebbi sorozatokat. Jó párat sikerült is bepótolnom, majd pedig gyermekkorom nagy kedvence, tizenöt évadot megélt Vészhelyzet jött végül, melyet tulajdonképpen hébe-hóba követtem.
Mivel nyáron aktuális széria nem volt, s nagyon olyan se, amit be akartam pótolni, így gondoltam hamar túl leszek majd rajta. Ha nem is fejezem be szeptemberre, de legalább a tizedik évadnál fogok tartani. Oly fantasztikus lett végül a tervem, hogy a negyedik közepén elakadtam még június végén.

Teljes bejegyzés

…és elkezdődött az ősz!

Mai napon alig vártam, hogy végre legyen a munkaidőnek, lévén tegnap nem nagyon sikerült kialudnom magam. Bár mondjuk ez annak is volt betudható, hogy nem is feküdtem le időben, hiszen nem úgy alakítottam az esti terveimet, hogy abba beleférjen majd egy olyan koránkelés, amelynél nem kell imádkoznom, hogy ki tudjak kelni az ágyból az álmosságtól.
Ahogyan haladtam előre a már megszokott útvonalamon hazafelé a szemem egyre inkább az ünneplőben haza pattyogó, illetve kerekező diákokra összpontosult. Jómagam emlékszem, hogy mindig arról volt szó, hogy ősszel kezdődik az iskola mindig, azaz az első tanítási nap a szeptember 1. Persze gyerekként is tudtam, hogy nem egy nap alatt változnak az évszakok. így aztán a szeptemberi kezdés mindig arról szólt, hogy ünneplőben, majd pedig tanítást megkezdően utcai ruhában izzadtunk a tanteremben. Bár tény, hogy a mai nap azért jót röhögtem, ha azt veszem alapul, hogy annál nagyobb szívás nem lehet egy diáknak, ha az iskolakezdés pont péntekre esik.

Ahogyan fentebb is említettem az évszakok nem egyik napról a másikra változnak, hanem szépen lassan, folyamatosan. Mivel szeptember közepéig mindenképpen bízok a szép nyári időben, így aztán megléptem azt, hogy szeptember közepén szépen össze „gereblyézve” plusz pihenőnapokat műszakcserével majdnem két hétre elmenjek szabadságra. Lévén nyáron nem sikerült, hiszen május közepén, végén gyors kaptam 1-1 hetet, mert ugyebár a többség több gyermekes, legalább 40 éves dolgozó, akik majdnem harminc napnyi szabadsággal rendelkeznek, s ebből természetesen legalább 20-at nyáron akarnak kivenni. Ebből fakadóan pedig én előretervezett program híján gyönyörűen kiestem. Így aztán a nyarat szépen végigdolgozhattam.
Természetesen igyekeztem mindent összehangolni, de sajnos nem igazán jött össze. Leginkább a meleg volt az, ami leszívott, s iszonyatos volt majdnem negyven fokokban járni dolgozni úgy, hogy a munkaruha nem épp légáteresztő mivoltából műszak végére a hátamon folyt a víz. Mindezek mellett persze próbáltam magam az épp betervezett Vészhelyzettel szórakoztatni, de sajnos az lett a vége, hogy július elején megrekedtem, hiszen legtöbbször nem tartózkodtam itthon, vagy pedig korábbi filmeket néztem újra, zenét hallgattam, vagy épp a megfogadott napi testmozgási igényemet teljesítettem séta, vagy bicajozás keretén belül.

Az elmúlt két hétben volt elég sok minden,amit csináltam. Legutoljára például a hétvégi zártkertbe kerekeztem ki, melynek okán legalább 35 km-t teljesítettem, majd pedig őrült fényképezésbe kezdtem, hogy megörökítsem az ottani növényeket, illetve a körtefáról lehullott termésben táplálkozó rovarokat, ezáltal tovább növelve az eddig elkészített fényképek számát, valamint tesztelve a telefonomat.

Mindezek mellett igyekeztem hódolni a pihenésemnek is, hiszen kellett erő a munkához is, hiszen vállaltam be extra műszakokat, amit a már akkor megbántam, amikor az igen szó elhagyta a számat, és természetesen voltak olyanok is, akikkel cserélni is kellett.  A strandra el akartam még jutni, de sajnos nem jött össze sem az idő, sem pedig az időjárás, ámbár remélem, hogy az elkövetkezendő három hétben még lesz olyannyira jó idő, hogy megtudjak mártózni a habokban.
Ugyan nem sok időt töltöttem itthon, de meglepetésként ért, hogy a nemrégiben meghosszabbított hűségidő a szolgáltatónkkal módosult, hiszen mindenféle hűségpontokról esett szó lévén, hogy mindhárom szolgáltatás meg van rendelve. Persze nálam már ebből kettő ki is esett, hiszen az internet az egyetlen, amire igényt tartok, s használok. Aztán persze volt némi meglepetés, amikor a beharangozott 250 mbit helyett csak 100 mbit lett végül az 50 mbit-től, amit jeleztem is itthon. Ugyan elvileg csak 350 forinttal növekszik a számlánk, de azért megjegyeztem, hogy egy ügyintézőnek illene tudnia, hogy mely csomagok érhetőek el egy adott kerületben.

Nem mintha eddig sem lett volna gyors, de azért némileg sikerült pofára esnem, hogy nem azt kaptuk, amire módosítva lett. Egyelőre zajlik az élet, s már számolom a napokat, amennyi napom hátra van a szabadságig. Szerencsére egyik ismerősöm felajánlott alvási lehetőséget a lakásában, így aztán a szabadságom felét nem itthon, hanem a fővárosban fogom tölteni. Mindezek mellett pedig van tervben mozi, strand, és némi „bandázás” azokkal, akikkel nem tudok találkozót összehozni munkanapokon.