Midnight, Texas – 1×01 (Pilot)

Azért roppant érdekes megnézni az elmúlt éveket, hogy egyes szériák milyen hányattatott sorsa volt. Némely egy egész évadon keresztül küzdött kreatív gondokkal, de akadt olyan is, amelyet ugyan berendeltek, de annyit tököltek vele, hogy két év múlva került csak képernyőre. Ilyen volt ugyebár az Emerald City az NBC egyik üdvöskéjének szánt sorozata, amely megsínylette a két éves előkészületeket, mert én lazán kinyomtam tíz perc után. Aztán itt volt a Midnight, Texas, melyről már nem is nagyon sokat tudtam csak azt, hogy tavaly májusban bejelentésre került, és akkor felkerült a listámra. Több, mint egy év múlva egy nyári premier kapcsán pedig meg is kaptuk végre. 

Teljes bejegyzés

War For The Planet Of The Apes (2017)

Magyar cím: Majmok Bolygója – Háború

A mai nappal bevégeztetett a mozizás a 2017-es évre, ugyanis a War For The Planet Of The Apes volt az egyetlen olyan alkotás, amit vártam, és mindenképpen a moziban akartam megnézni. Szerencsére a világpremier után két nappal sikerült ezt ma délelőtt megtennem, s a film végén a mozi folyósán baktatva elhatároztam, hogy bizony első napi vétel lesz Blu-ray-en, mint a második rész.
A korábbi részeknél leírtam, hogy az eredeti epizódok gyermekként nekem nem jöttek be, ámbár maradtak bennem emlékek róluk. Még a 2001-es epizódra emlékszem, mint szörnyű élmény, így aztán a 2011-es rész nekem teljesen kimaradt, de későbbiekben pótoltam, s meg is tetszett. Trilógiává formálódva viszont azt gondolom, hogy nem csak tisztes iparosmunkáról van szó, hanem tényleg egy minőségi szériáról. 

Teljes bejegyzés

Wonder Woman (2017)

Magyar cím: Csodanő

Minek?
Miközben néztem a filmet egyre inkább azon gondolkoztam, hogy vajon én vagyok-e az egyetlen, aki ennyire utálja azt, hogy manapság a képregény adaptáció nem csak képregény adaptáció, hanem mindenféle univerzumépítgetős katyvasz? Mert persze, ha van egy kedvenc karaktered, akkor rögtön beledobáljuk több filmbe is, hogy megnézz olyanokat, amelyekre egyébként nem is lennél kíváncsi. Igény van rá, így hát ez a jövőben sem fog változni. Persze itt vannak a DC képregény hősei, így hát rögtön csinálni is kell velük is ilyen alkotásokat, így hát a Wonder Woman alapozása már megvolt ugyebár a Batman vs. Superman: Dawn Of Justice filmben, amely olyan „fantasztikusan” sikerült, hogy a címszereplőre nem is emlékeztem, hogy feltűnt benne. 

Teljes bejegyzés

Alien Covenant (2017)

Magyar cím:  Alien Covenant 

A filmipar elsősorban a pénzről, s csak másodsorban a szórakoztatásról szólt. Hiszen, ha sikerül valami maradandót alkotni, akkor egyrészről az sikerré válik, s kaszál a mozikban, továbbá minden egyes új adathordozón napvilágot lát, melynek eladásaiból még több pénz folyik be. Nem mondom, hogy régebben minden jobb volt, de valahogy céltudatosabbnak tűntek a készítők, illetve a gyártók. Hiszen mostanság tulajdonképpen, ha egy franchise sikeres lesz, akkor bizony jönnek a megszámlálhatatlan új epizódok. Ha lezárul a történet, akkor lehet előzményt csinálni, illetve szépen reboot formájában visszakanyarodni az eredetekhez, míg nem egy sikeres franchise minőségét majdnem a nullával teszik egyenlővé, s ki nem préselik belőle a legutolsót is némi profitért.
Jómagam nagy rajongója vagyok az eredeti Alien filmeknek, s mivel mind a négy tetszett, így az Antológia Blu-ray formátumban a polcomon pihen. Mindegyiknek megvan a maga hibája, szépsége, de nekem tetszettek, habár az újravágott változatok azért okoztak némi keserűséget. Egy kis pihenő után viszont újra előkerült a franchise, melyben vannak még történeti lyukak, így az idegen lények eredetét vették elő a készítők. Rosszul.

Teljes bejegyzés

John Wick: Chapter 2 (2017)

Magyar cím: John Wick: Második felvonás 

Az első rész nekem kellemes meglepetés volt, mindazon által, hogy én nem nagyon szeretem az akciófilmeket. Azonban a második rész már rég a mozikban volt, amikor annyira nagy volt a hype körülötte, hogy úgy döntöttem, hogy ideje lesz megnézni. Tetszeni tetszett, ámbár tény, hogy még egyszer megnézni nem fogom. Az is tény, hogy a második részt valamiért nem nagyon akartam megnézni. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy itt volt a szemem előtt lassan három hete, de valami nem vett rá, hogy megnézzem. Még akkor sem, amikor az egész napom az enyém volt, tehát simán belefért volna egy két órás film. Azt hiszem nem is véletlen, hogy nem vágyakoztam rá.
Teljes bejegyzés

Keserédes szabadság

Már levittem két teljes hetet a szabadságom után, azonban csak most jutottam el ténylegesen oda, hogy írni is tudjak. Kissé zavaros volt ez a két hét, s nem is telt teljesen zavartalanul, valamint sajnos a szabadságom sem úgy alakult, ahogyan terveztem.
Mint ahogyan az utolsó bejegyzésemben is írtam, sajnálatos módon kevés szabadsággal rendelkezem egy évre nézve fiatal koromból kifolyólag. A jelenlegi munkahelyemen szerencsére áttekinthető a beosztás, követhető, s nem úgy megyek, mint az előzőnél, hogy képben sem voltam mikorra kell menni. A kiszámíthatóbb beosztás nyilván lehetővé tette azt, hogy tervezni is tudjak. Ha nem szabadsággal, akkor legalább szabad hétvégékkel, amit két hetente megkapok. De ami biztos volt, hogy legalább a szombat este kilenctől már biztosan szabad vagyok, és tervezhetek onnantól. 

A beosztásokban szerencsére van logika, s követhető is, így mindenki számolhat azzal, hogy egy hónapban mindenképpen lesz két szabad hétvégéje. Ebből fakadóan pedig a szabadságokat úgy osztják, hogy minél kevesebb fogyjon belőle, de az ember el tudjon menni többször is egy évben. Én azt választottam, hogy nekem bőven elegendő, ha öt napokat adnak ki három havonta, így aztán tényleg lehet tervezni, ha ez ember tudja, hogy három havonta lesz egy hete, amikor nem kell dolgoznia. A számításomba azonban hiba csúszott, hiszen nem volt tervezett, s fix szabadságom, így aztán szembe kellett néznem azzal, hogy a nyár szinte be van táblázva. Arról nem is beszélve, hogy sok az idősebb kolléga is, így aztán többen két hetes szabadságot vettek ki. Ennek köszönhetően én kiestem abból a lehetőségből, hogy akár júliusban, akár augusztusban szabadságra tudjak menni. Igazából nem panaszkodás lenne, de nem jött ki jól a lépés, hogy két hétig dolgoztam, majd ismét itthon voltam kilenc napot, ugyanis öt szabadnap lett kiosztva, amely két szabad hétvége közé lett betéve.
A probléma nálam ott kezdődött, hogy míg az első nyári szabadságomról már azt megelőzően értesültem három héttel, addig az utolsóról akkor, amikor beléptem a munkaajtón, s megkezdtem a munkahetemet a hétfővel. Kissé meglepődve, de nem szóltam rá semmit. Azonban már a felénél a falat tudtam kaparni. 

Az egész azzal kezdődött, hogy az első két napban ki sem tudtam mozdulni, ugyanis iszonyatosan rossz idő volt. Igaz nem esett egész nap, de folyamatosan borult volt az idő, s ahogy elindultam volna sétálni rögtön elkezdett cseperegni az eső. Ebből fakadóan pedig nem nagyon tudtam kimozdulni itthonról. Belelendülve a hétbe szembe kellett néznem azzal, hogy másoknak ez munkahét, s így nem is nagyon tudtam magamnak programot szervezni. A negyedik napon látván az időjárás előrejelzéseket sikerült kijutnom a strandra, amit nagyon élveztem. Majd azt követően ismét jött a hidegfront, ami jót tett levegő téren, de sajnos majd halálra untam magam. Majd utána pedig jöttek a folyamatos előrejelzések esőről, ami miatt nem terveztem semmilyen szabadtéri programot, cserébe meg jól át lettem „verve” figyelve a felhőket: 

Hasonló, s ennél rosszabb felhők takarták el a napot, s mivel biztos voltam, hogy esni fog, így nem mentem sehová. Majd 1-2 óra múlva ismét sütött a nap, s semmilyen felhő nem volt már az égen. Ebbe tökéletesen beleestem a szabadságom utolsó négy napján, s az előrejelzésekre támaszkodva nem kicsit voltam ideges. Azonban az utolsó két napon már nem érdekelt semmi, s fogtam az esernyőmet, s elindultam itthonról. Persze ilyenkor meg elkezdett esni. 

Nagyjából a vizuális tartalmakkal próbáltam magam ismét felhozni, de sajnos roppant mód untatott minden, s így inkább a zenehallgatással kötöttem le magam, illetve esténként elmentem még sétálni. Azonban többes program részemről kevés volt, legalábbis átlagosnál kevesebb. Habár ez nem szokott zavarni, abban az esetben, ha dolgozok, mert a munka lefoglal. Így már viszont azt vártam, hogy mikor is tudok visszamenni dolgozni. Kár volt ezért az egy hétért, azért meg egyenesen borzasztó, hogy a többiek miatt végül is a „három havonta egy hét szabadság” elképzelésem megbukott. Ámbár úgy néz ki, hogy jövőre előre kell majd terveznem, ha nem akarok ugyanebbe a hibába esni. 

E3: Marvel’s Spider-man előzetes!

Az E3 egy olyan rendezvény, ahol a játékstúdiók bemutatják az éppen készülőben, vagy megjelenés előtt álló alkotásaikat. Bevallom, hogy ezeket nem nagyon szoktam kísérni, lévén játékok terén nagyon kevés az olyan, ami tényleg tetszik. Mindezek mellett pedig még az is hozzátartozik, hogy szórakozás terén a játékkal ütöm el a legkevesebb időmet. Így aztán nekem teljesen kimaradt, hogy a korábban már látott Spider-man játékból érkezett egy újabb adag kedvcsináló. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor tetszik így videóra ránézve. Azonban sajnálatos, hogy egy részben exkluzív cím, továbbá minden bizonnyal megjelenés napján, illetve utána fél évig, évig minimum tízezer forint felett lesz az ára, ennyit pedig ténylegesen sokallok kiadni érte.
A konzolvásárlást (ami inkább pótlása az előzőnek, mely viharkár áldozata lett tavaly) egyébiránt késő őszre, vagy decemberre toltam át. Eme játék sajnálatosan 2018-ban jelenik meg, így kizárt, hogy akciósan, s géppel együtt be tudnék szerezni egy példányt belőle. De mindenesetre azért bízom, hogy megjelenés után fél éven, éven belül leesik valóban vállalható összegre, még akkor is, ha egyébiránt lenne lehetőségem teljes áron kiadni érte pénzt. 

Tomb Raider: Anniversary – HD Pack

Ahogyan halad a technika előre szépen, s egyre inkább gyors iramban, úgy találja magát szembe az ember azzal, hogy minden mennyire szebb, élvezhetőbb, látványosabb lett. Minden téren, már ami a vizuális világot érinti. A játékok grafikája lassan olyan szinten van, mint ha az ember egy leforgatott filmet nézne, s a filmek pedig lassan olyan látványvilággal rendelkeznek, hogy azon tűnődhetünk, hogy vajon hogyan tudtak olyan valóságot álmodni, mint ami a szemünk előtt van. 
Természetesen lehet vizuális orgazmust kapni a látottakról, de azonban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy bizony vannak régi tartalmak is. Azokat pedig a modern kor eszközein tényleg élvezetésen nézni, játszani már nem olyan szívderítő, mint amilyennek kellene lennie. Szerencsére játékok terén – amennyiben elég neves címről van szó – akadnak mindig olyanok, akik találnak lehetőséget arra, hogy plusz tartalmat adjanak hozzá a már meglévő alkotáshoz. Az esetek többségében pedig ilyenkor látvány terén jelentős javuláshoz járulnak hozzá. Így történt meg a Tomb Raider Anniversary kapcsán is. 

Ahogyan jöttek az újfajta monitorok, s azoknak a felbontása növekedett, úgy követelte meg az adott kor, hogy az adott játék a kornak megfelelő felbontással rendelkezzen. Jelen pillanatban a HD és a Full HD az elterjedt felbontás. Ugyan a játékot tudjuk ezeken a felbontáson futtatni, de ettől még sajnos a használt textúrák még nem lesznek megfelelő felbontásúak, hogy tényleg szebb legyen az adott cím.
Szerencsére egy rajongó sikerrel alkotott meg egy HD Pack nevű csomagot, így aztán mindenki kedvére merülhet el abban, hogy a játék élesebb, szebb, s színesebb lett. Bizonyíték részben a fenti képek is, ámbár tény, hogy még nem értem végére a sokadik végigjátszásnak idő híján. Aki tenne egy próbát innen letöltheti. Ami számomra pedig azért vicces, mert a csomag majdnem négy éves, így kimaradt nekem eddig. 

Egyébiránt holnap, azaz július 10-én lesz a játék kereken tíz éves!