The Next Generation…

A blog keretén belül már többször leírtam, hogy inkább leülök a TV elé, s vizuális tartalmak felé fordulok ahelyett, mint alkohol mámorban fetrengenék valamelyik házibuli vagy disco padlóján. Az elmúlt években ezen a téren nagyon sok vásárlás történt, így megszületett az az elhatározás, hogy nekem is ideje lenne beszereznem egy Playstation 4-et, hiszen felbontása, s tudása tökéletesen illene a jelenlegi televízióm tudásához. Az elhatározásból a mai napon tett lett:

Azt már korábban is leírtam, hogy véleményem szerint horrorisztikus ára van a gépnek, s a hozzá tartozó szoftvereknek is, továbbá abban az esetben is, ha használt változatot szeretnék magaménak tudni. Végül mind gép, mind pedig szoftver új állapotban lett megvásárolva.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok hajlandó kipengetni egy játékkonzolért 120 ezret, legalábbis fizetésemből végképp, hiszen legalább két hónapig kellene rá spórolnom. Így azt az utat választottam, hogy a meglévő Xbox 360-at a digitális profilommal együtt (persze minden személyes adat kitisztítása után), s a Playstation 3-at szépen feldobom a népszerű közösségi portálokra. Ugyan januárra terveztem ezt, ámbár úgy döntöttem, hogy karácsony előtt sikeresen el tudom majd adni. Így beszámítást megúszva hozzávetőleg 40 ezerrel több folyt be a két konzol eladásából, s így minden kedvezményt felhasználva az adott üzletben úgy lettem tulajdonosa a képen látható termékeknek, hogy a bankszámlámról pusztán 25 ezer forintot vont le a pénztár. Elégedett vagyok, hiszen egyrészről megvan a „karácsonyi ajándék” magamnak, illetve anyagilag is jól sikerült kijönnöm az egészből úgy, hogy nem kell két hónapig spórolnom.

Természetesen a beállításokkal, s a kötelező szoftver frissítésekkel (jelenleg is az folyik a háttérben) telt az idő, így a számomra elég nagy becsben tartott The Last Of Us nem került kipróbálásra. Bár arra roppant mód kíváncsi lennék, hogy azt a bitang nagy fehér címkét, ami a borítón díszeleg miért is nem lehet a fóliára ragasztani? Mondjuk tény, hogy nem a borítót fogom bámulni, s nem azzal fogok szórakozni, de azért frusztráló jelenség eléggé.

Rise Of The Tomb Raider teszt

Platform: Xbox 360

1996-ban egy új csillag tűnt fel a videojátékok vizuális égboltján. Ez volt a Tomb Raider (amiről annyit érdemes még tudni, hogy a teljes játék HD textúrákkal elérhetővé vált mobiltelefonokra ebben az évben). A Core Design egy olyan játékot hozott létre, melyben mind az akció, mind pedig a kaland műfaj elemei megtalálhatóak. E mellé lélegzetelállító grafika, s hatalmas bejárható területek tartoztak, s mindezek mellett pedig egy rövid időn belül szexszimbólummá váló női karakter is feltűnt. Ő volt Lara Croft.
A játékosok szórakozni akartak, s a kiadó ebből az igényből pedig profitot szeretett volna. Ebből fakadóan a széria 1996-tól egészen az ezredfordulóig öt egész epizódot, s ez mellett pedig négy kiegészítő részt tudhatott magáénak. Mivel az alap koncepció ugyan az maradt, s csak minimális változás történt az epizódok között, így végül a készítők új generációs megvalósításban gondolkodtak, amely az alapjaitól építi újra a szériát. Ebbe az eredeti fejlesztő csapat szépen bele is bukott, így 2006-ban a Crystal Dynamics vette át a staféta botot. Nekik csak három epizódot kellett elkészíteniük ahhoz, hogy a sorozat lassan húsz éves pályafutása alatt a siker érdekében harmadik reboot megoldásához nyúljanak. A sorozatot az alapoktól írták újra, s szerencsére pozitív fogadtatásban részesült. Történeti lezáratlansága pedig folytatásért kiáltott, mely a Rise Of The Tomb Raider alakjában valósult meg.

rott00

Teljes bejegyzés

Cooties (2015)

Egyetlen egy nagy előnye van a filmletöltésnek, hogy sokszor sokkal, de sokkal előbb megjelennek a virtuális térben letölthető formában úgy, hogy a minőségük valóban megüti a nézhető kategóriát.
Nemrégiben egy sorozatos blogon futottam szembe a Cooties-zal. Ugyan nem keltette fel a figyelmemet a film túlságosan, de kíváncsi voltam, hogy az általam ismert sorozatos színészek vajon hogyan is boldogulnak majd egy teljes estés filmben. Mindenesetre kíváncsi voltam mindenképp, hogy egy zombi témából még mit lehet kihozni akkor is, ha a film műfaja tulajdonképpen vígjáték.

cooties00

Teljes bejegyzés

Balszerencsék összegzése

Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az év eléggé balszerencsés nekem. Legalábbis eddig tekintve szinte semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Ráadásul ez jelentős anyagi töblettel is járt, amivel egyáltalán nem számoltam. Majd az év értékelőben úgy is külön bekezdés lesz erről, így csak az elmúlt napokat összegzem.
Szerdán megkezdtem a szabadságomat, melynek egyébként nagyon örültem, hiszen ideje volt már pihenni. Azonban ahhoz, hogy itthon legyek egy hetet úgy, hogy csak három szabadnapom volt már kénytelen voltam hozzá tolatni még a pihenő napjaimat. Ennek köszönhetően úgy hozta a sors, hogy az elmúlt heteket sz*rrá dolgoztam egy-egy pihenőnapokkal, s mivel még túlóra „hülye” is vagyok, így akárhányszor felajánlották nekem csak az összeg lebegett a szemem előtt, s bevállaltam őket. A szerdai napom többnyire a bevásárlásról szólt, így csak a csütörtöki nap volt az, amin ténylegesen kimozdultam. Iszonyatosan jó idő volt, így végre örülhettem, hogy feltehetően az év utolsó bringázását kivitelezhettem. De!
Annak ellenére, hogy sok ember között vagyok, akik mind taknyosak megengedtem magamnak azt a kényelmet, hogy egy szál dzsekiben tündököljek a fent említett napon. Így a pénteket már erős torokkaparással kezdtem, mely torokfájásba csapott át estére. Megelőzvén, hogy a kór ágynak döntsön természetesen folyadék pótlás ezerrel,s csak ami lehet mehet a meghűlésre. Harmadik nap a betegségben, egyelőre láz nincs, kevés orrfolyás van, s némi tüsszentés. Nem tudom örüljek-e a neki, hogy most van időm kúrálni magam, hiszen kedden már dolgozok, s a szabadnapokhoz csapott pihenőnapok miatt egy-egy pihenőnapom lesz az elkövetkezendő két hétben. Túlórával tűzdelve.

Többnyire az impulzus váráslás az, aminek köszönhetően sajnálatos módon spórolt pénzem jelenleg nincs, de ha van, akkor pedig hamar elvész. Ennek oka az, hogy vállalok be plusz órákat, habár a pénteki napom olyan jól végződött, hogy úgy gondoltam ezzel az erővel kiállhattam volna az erkélyre, s az utcára is dobálhattam volna az ezreseket… Igen, igen. Rise Of The Tomb Raider.

fp

Konzolnál generáció váltáson gondolkodom, így minden bizonnyal januárban – ha a keret is megengedi – váltok egy négyes gépre. Viszont eddig komolyan gondolkoztam azon, hogy hozzá csapjam-e a már megvásárolt Xbox 360-as gépet, hiszen arra vásároltam játékokat, melyeket digitális formájuk miatt nem tudok értékesíteni. A pénteki eset után viszont mindenképpen búcsút intek a Microsoft konzoljának az alábbi eset miatt, mely simán az Epic Fail jelzőt is megkaphatná.

Mivel fizikai adathordozón vásároltam meg a játékot, így egyértelmű volt, hogy egy bizonyos szinten a lemezről fogja olvasni a gép a játékot. Ez meg is történt, viszont nem tetszett a gép hangja, s hőmérséklete. Így aztán a játékidőket nagyjából háromnegyed óránként megszakítottam, hogy a gép lehűljön. Mindezek mellett igyekeztem, hogy minél kisebb is legyen a zaj, mert roppant mód zavaró volt, hogy a konzol olvasója néha olyan hangot adott már ki, mint egy felszálló repülőgép. Ebből fakadóan pedig szépen megtettem azt a mozdulatot, hogy fél napos játék után a konzolt beljebb toltam, hogy legalább ne érjen semmihez, ami az olvasásból eredő hangokat felerősítené. Jelzem lassú, s óvatos voltam. Eddig tartott a megjelenés napján, teljes áron megvásárolt játékom lemeze, melybe olyan szép karcot tett a konzol, hogy utána már nem volt hajlandó olvasni a gép.
A dolgon kiadtam, s rögtön elkezdtem megoldások után kutatni. Így akadtam bele azokba a cikkekbe, melyek arról szólnak, hogy elég a konzolt egy picit is megmozdítani ahhoz, hogy lemezt karcoljon. Erről nem hallottam lévén ilyen problémával nem találkoztam egyetlen egy lemezmeghajtóval rendelkező műszaki eszközömnél sem, így rendesen elkapott az ideg, hogy valami ennyire silány minőségű, hogy még egy kis mozdítástól is hazavághat egy eredeti lemezt.

Minden megfordult a fejemben, de sajnos szembe kellett néznem azzal, hogy mivel ez fel van tüntetve (persze kis betűvel), így búcsút inthetek a lemezemnek. A játék kell, szerettem volna végigjátszani, így végül két órányi gondolkodás után végül megvásároltam a digitális változatot (is). Mindezt ráadásul úgy, hogy eredetileg is az utóbbi változat kellett volna, ha éppenséggel a Live rendszerben nem a megjelenés napján teszik elérhetővé.

Minden dolgomra nagyon vigyázok, így kifejezetten tud irritálni, ha valami tönkremegy, elromlik, megsérül. Méghozzá úgy, hogy szinte semmi olyan nem történik, ami ez indokolttá tenné.
Természetesen az anyagi károm felett nem tudtam szemet hunyni, s mivel egyébként is lett volna olyan szoftver, s termék, amit eladni akartam már, így azt feldobtam a vaterára, s jelen pillanatban a dobozos változat 75%-át már „visszanyertem” pénz formájában. Íme hogyan lehet gyorsan, s könnyedén kútba dobni egy szoftver árát.

When Animals Dream (2015)

Ha már sikerült kiharcolnom, hogy novemberi hónapban magaménak tudhassak majd egy hetes szabadságot, akkor úgy döntöttem, hogy szétnézek a filmes portálokon, hogy melyek azok az alkotások, melyeket még nem láttam, s az újdonság varázsa el is tud majd varázsolni olyannyira, hogy talán egy új kedvencre tegyek szert.
A címbéli alkotásnak már a neve is felkeltette a figyelmemet, de úgy voltam vele, hogy egy előzetessel teszek egy próbát, ami figyelemfelkeltésnek tökéletes lehet. Az alapján végül tegnap este nekiültem, de valahogy azt kell mondanom,hogy jobban is elüthettem volna az időmet.

wad00

Teljes bejegyzés

Kalandra fel!

Tudni illik rólam, hogy nem vagyok túlságosan korán kelő típus. Az vagyok, aki fenn van legalább egy, de akár három óráig is, hogy utána késő délelőtti órákba kelljen fel (ezért is imádom többek között, amikor délutános vagyok).
Tegnap hasonlóan jártam el, de mivel nem tudtam tovább fenn lenni, így végül már egy órakor az igazak álmát aludtam. Ilyen ébredést szeretnék azért, hiszen reggel 8,15-kor csörgött a telefonom, hogy megérkezett a futár:

IMG_20151113_082049

Roppant mód örültem neki, habár neki kell készülnöm a játéknak, s vissza kell térnem ebbe a dimenzióba, hogy éberen nézhessek a kalandok elé. Előtte persze némi koffein pótlás, s étel mindenképpen kell.

Ami viszont pozitívum, hogy megint sikerült eltakarnom a szekrényem valódi „énjét”, eme csodával, melyet a játékhoz kaptam:

IMG_20151113_083836

Feltehetően bírja nagyjából egy évig, míg egy nagy rohanás közepette véletlenül bele nem „kapaszkodom” az oldalába, s nem tépem le.

Ant-man (2015)

Magyar cím: A hangya

Ha belegondolok abba, hogy régen mennyi film és sorozat magával ragadott, akkor azt kell mondanom, hogy azokhoz az időkhöz mérve bizony majdnem síkság uralkodik számomra vizuális szórakozások terén. Igaz, hogy sok az új alkotás, de kevés az olyan, ami magával ránt, s még kevesebb az, ami eljut odáig, hogy felkeltse a figyelmemet, hogy tegyek vele egy próbát. Ámbár tény, hogy arra nem tudok választ adni, hogy ennyire felszínes, s színtelen lenne a felhozatal eme alkotások terén, vagy csak az én ízlésvilágom változott meg annyira, hogy nehéz bármire is azt mondanom, hogy tetszik, vagy érdekel.
Mindenesetre idén is az a tendencia uralkodott, hogy nagyjából volt két film, ami érdekelt, amiért képes is voltam elpattyogni a moziba. Ellenben volt jó pár olyan alkotás, ami valamilyen szinten felkeltette a figyelmemet, de az „is-is” kategória kiváló győztesei lettek, melynek köszönhetően úgy voltam vele, hogy bőven elegendő lesz megvárni a megjelenés napját, mert akkor itthon kényelmesen nekiülhetek felesleges pénzkidobást mellőzve, s ha nem tetszik az adott produktum majd szépen fogom és kikapcsolom, s keresek más szórakozást.

ant-man_00

Teljes bejegyzés

Egy leheletnyi tavasz!

A szőkeség elsősorban belülről fakad. S ez bizony igaz rám, mint férfire is. Főleg azért, mert ugyan összerittyentettem magamnak egy őszi szabadságot, ámbár annak előzményei nem épp úgy alakultak, hogy gondtalanul neki tudtam volna szaladni ennek a bámulatos hat napnak, mely távol fog esni a munka zajától.
Előszóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy annak idején elég komoly gondot jelentett tartani másokkal a kapcsolatot telefonon. Előfizetőként minden bizonnyal iszonyatosan nagy számlát tudtam volna csinálni minden hónapban. Ezt leginkább abból szűröm le, hogy feltöltőkártyásként az egyenlegem nagyjából tartott pár napig. Az internet és a közösségi oldalak térhódításának köszönhetően a telefon, s a számítógép kapcsolattartás szempontjából egy virtuális postaláda és chat felület lett végül. Nekem azonban a legkényelmesebb mégis az, amikor a számítógép előtt vagyok. Ehhez pedig elengedhetetlen egy számomra kényelmes billentyűzet is. Szombat óta nagyjából naponta többször is eszembe jut, hogy kellene már valaki, aki olykor jól fejbe vág, hiszen ismét sikerült nagyjából 7500 forintot úgy kidobnom az ablakon, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme nem volt.

Olyan billentyűzetet még nem találtam, ami ténylegesen megfelelt volna nekem. Így aztán ez a periféria nagyon sokszor volt nekem cserélve az elmúlt időszakban. Egészen addig, míg egy napon a MediaMarkt-ban nem akadtam rá arra a bizonyos billentyűzetre, mely a hama márka égisze alatt készült, s a casano márkanevet nem birtokolta. Elegáns, s laptopszerű lapos billentyűi azonnal meggyőztek, hogy vásárlás foganjon meg részemről főleg úgy, hogy a termék nagyjából 3500 forintos áron volt akkor elérhető. Csendes, kényelmes. Minden, amit elvárnék egy klaviatúrától. Mivel sokat írok, így egyértelmű, hogy mint minden ez is idővel elhasználódik. De sajnos be kell látni, hogy tetszik, vagy nem, eléggé olcsó kivitelezés, s bizony nagyjából 3-4 hónapnyi használat után van egy olyan dolog, amit nem szeretek: a zaj.
Mivel előfordul, hogy akár 2-3 órán keresztül aktívan használom a számítógép ezen részét azért roppant zavaró, főleg zenehallgatás közben, amikor hallom, ahogyan leütöm a billentyűket. Az csak ráadás, hogy a webes tevékenység miatt iszonyatosan gyorsan tudok írni, így aztán nem igazán kedvelt „ritmus” párosult olykor a zenei részhez. A második billentyűzetet sikerült még offline helyen beszereznem, viszont a harmadikat már rendelnem kellett. Továbbra is zavart a nagyjából 3-4 hónapnyi élettartam, ami után nekem nem tetszett a klaviatúra zaja. Ámbár tény, hogy gyors írásnál egy idő után (főleg ide történő bejegyzések megalkotásánál) zavaró. Nagyon. Először próbáltam megolajozni, majd némi testápolót belecsempészni a billentyűzet közé (és most nagyon nem röhög!), de ezek a megoldások csak átmeneti megoldást jelentettek. Végül úgy döntöttem, hogy ideje ismét rendelnem egyet, de meguntam, hogy a hetedik napon is a rendelésem mellett a „feldolgozás alatt” plecsni díszeleg, így lemondtam az egészet, s elpattyogtam a MediaMarkt-ba. Ismét.

A cél nem volt más, mint egy halk, de laptopszerű lapos billentyűzet megvásárlása. Sajnálatos módon az általam szeretett nem volt, így viszont kénytelen voltam az adott választék közül választani. Nem szerettem volna vezeték nélküli változatot venni, de végül mégis egy Rapoo szettet sikerült beszerezni. Ámbár rosszul emlékeztem, s nem 9400 hanem 7400 forint volt, de a végeredményen ez nem változtat.
A billentyűzet kezdetben jól működött, igaz csak az usb 3.0-ás aljzatban. Majd ismét elkezdte azt múlt héten szombaton, hogy nyolc leütésből egyet minimum nem érzékel. Persze nem szaladtam vissza az üzletben, hiszen ilyenkor megtanultam, hogy érdemes szétnézni a vezérlőpultban, illetve driver után keresni. Ami ugyebár nincs. Egyetlen egy szoftvert találtam, aminek funkciója nem más, mint hogy párosítsa a vevőt a perifériával. Na ezt szerettem volna megcsinálni, ám sajnos a „párosítás nem sikerült” felirat után a terméket ugyan észlelte a gépem, de nem volt hajlandó kommunikálni vele. Ekkor jött az, hogy ugyan vissza kellene vinni az áruházba, de ugye blokk hiányában ezt nem tudom megjátszani. Hiszen úgy voltam vele, hogy egy billentyűzet csak nem romlik el, ami kezdetben jól működik. Így végül két napnyi nyűglődés után szépen fogtam magam, s megrendeltem az én kis szeretett billentyűzetemet a Hama Casano-t (tényleg jó minőségű. Ajánlom bárkinek!). Igazából máshonnan való rendelést azért nem is próbáltam, mert nagyjából 2100 és 3500 forint között mozog a termék ára, s nem akartam még pluszban 1400-2000 forintot ráfizetni szállítási költségként. Helyette a fenti az eredménye. Egyrészt a spórolás miatt vásároltam olyat, ami később nem vált be, másrészről pedig okos húzás volt nem megőrizni a nyugtát. Bizonyos szemszögből nagy anyagi károm nem lett, mert az előző telefonomat eladtam, így plusz kiadásként nem tudom elkönyvelni egyik klaviatúrát sem, de azért frusztrál, hogy itt áll a szekrényben egy 7400 forintos szett, amit nem tudok használni. Próbálgatni persze próbálgatom a programmal, de majd ha esetleg jön egy újabb szoftver akkor lehet teszek vele egy próbakört, hátha még tudok majd életet lehelni bele. Viszont tény, hogy ez minden szempontból jó tanulságos eset volt a későbbiekre nézve.

Mint ahogyan fentebb említett nem ért nagy anyagi kár, s nem is fulladok bele a kölcsönökbe, de még egy ezer forintos pénzügyi „bukta” is fel tud bosszantani. Így ez remekül beárnyékolta ezt a hetemet, ami már iszonyatosan kezdődött a múlt hét fényében.
Sok kritika ér engem (leginkább itthon), hogy túlságosan is pénz orientált vagyok. Ez alatt nem azt kell természetesen érteni, hogy anyagias vagyok, s kizárólag ez éltet engem. Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony még mielőtt munkába álltam volna nagyon kevés lehetőségem volt, hogy megvásárolhassam azt, vagy költhessek arra, amire szeretnék. És itt elsősorban nem milliós luxuscikkekre, dolgokra gondolok. Viszont tény, hogy szeretek magamnak dolgokat venni, s a legdrágább tulajdonom sem lépi túl a 130 ezer forintos értékhatárt (ugyebár a TV-m). Úgy állok az alábbi dologhoz, hogy senki nem szólhat meg, hiszen megdolgozok érte. S, ha nem hónapokig akarok gyűjtögetni, akkor bizony mindent megteszek, hogy minél több pénz üsse a markomat. Igen. Ezek a túlórák. Ezekkel részemről komolyabb problémáim vannak, hiszen nem kötelezőek, s nincs is harag, ha nem tudom bevállalni őket, de képtelen vagyok nemet mondani rájuk. Ebből fakadóan hiába tudom, hogy 4-5 napon keresztül nem fogok tudni bevásárolni, elmenni szórakozni, vagy találkozni másokkal, illetve 6-7 óránál több alvásom nem lesz, de mégis bevállalom ezeket. A múlt hónap végén már odáig jutottam, hogy már pihenő napomon is bementem dolgozni. Ennek „gyönyörű” hatása az lett, hogy pihenni nem tudtam, kikapcsolódni nem tudtam, de ellenben rászoktam ismét az energiaitalra, s már napi három volt az adag. Eme egy hetes pihenés részemről egy fajta rehabilitáció is, hogy kicsit visszafogjam magam a munka terén, illetve az energiaitalt végleg letegyem, s helyette a sokkal egészségesebb zöld teát fogyasszam a jövőben.

Kirándulni, s elsősorban bicajozni iszonyatosan imádok. Ez megmaradt a gyerekkoromból, s részben ennek is köszönhetően, hogy még mindig fitt vagyok, s nem valami elhízott pc-függő egyén vagyok. Sajnálatos módon az elmúlt időben iszonyatosan rossz idő volt. Köd, fagy, eső. Minden, amit nem szeretek. Viszont egy valamivel meglepett engem az ősz, s mégpedig azzal, hogy az elmúlt két napban iszonyatosan kellemes jó idő volt. Így ki is használtam, s szépen elmentem egyet „levegőzni”.

Megyeszékhelyen élek, így sajnos kevés zöld terület van itt. Persze ki lehet menni a ligetbe, de az mégsem olyan. Bevallom az elmúlt hetekben már lett egy kis ember undorom is, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napot arra használom, hogy elmenjek egyet fordulni, miközben kitisztítom a fejem. Annak ellenére, hogy itt élek már elég régóta, még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam, nem fedeztem fel. Így a mai napot erre szenteltem, hogy megtudjam, hogy az egyik gáti rész vajon hova is vezet. Okosabb nem is lettem, de viszont mindennél jobban kárpótolt a látványvilág, még akkor is, ha a fenti képek nem is adják át a vizuális orgazmust, melyet ezek nyújtottak számomra élőben. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a civilizáció miatt kevés ilyen hely van. Főleg azért, mert imádok nagyokat sétálni egyedül, vagy a kutyáimmal, miközben senki nem szól hozzám, s közben ki is tudom szellőztetni a fejemet.

Jelen helyzetben van még egészen pontosan négy napom még a szabadságomból, amit minden bizonnyal az Európában holnap hivatalosan megjelenő Tomb Raider fog kitölteni. Legalábbis a délelőtti, s délutáni órákban. Bízom benne, hogy holnapi napom hamar kezem ügyébe vehetem az új játékot. Főleg azért, mert a mai napon értem végig a The Last Of Us-ban, s már elfogyott az újrajátszható cím.

360-ban is elfogadható lesz az új Tomb Raider!

Ha elég gyors lesz a futár, akkor minden bizonnyal már jövő hét pénteken kipróbálhatom, hogy milyen is lesz majd az új kaland. Viszont eddig is sokszor megemlítettem, hogy nem értem, hogy miért nincsen gameplay videó az előző generációs játékhoz főleg úgy, hogy már előrendelhető is, tehát biztosan megérkezik majd rá. Végül a mai napon (négy nappal a megjelenés előtt, ugyebár) végre megérkezett.

Azt gondolom elfogadható.

Esti „muzsika”

Olykor-olykor szoktam „kóvályogni” az internet bugyraiban. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy zenei térre jutok, ahol szépen elkezdem nézegetni az ajánlott videókat.
Ugyan már korábban ezeket hallgattam, de valahogy nem nyerték el a tetszésemet. Elképzelhető, hogy a korral változik a zenei ízlés is? Mindenesetre itt három videó. Igen. Queen.