The Crazy Ones – 1×01 (Pilot)

Hiába van új tévés évad, sokszor megesik, hogy nem próbálok be mindent. Aztán a legtöbbször az szokott előfordulni, hogy egy bizonyos idő után mégis megtekintem a bevezető epizódot. Olvasok róla valamit, látok róla esetleg egy előzetest, vagy csak idehaza is befut, s akkor viszont rajta ragad a szemem. Nos hasonló a helyzet a The Crazy Ones-szal is, amelyre a tévében akadtam rá. Akkor viccesnek tűnt, így azonnal megjegyeztem a címét, s rákerestem a neten. A bevezető epizóddal sokat vártam, mert nem igazán volt hangulatom hozzá, de azt kell mondanom, hogy egy sorozat sem volt, amelyiknél ennyire pofára tudtam esni. Miközben néztem folyamatosan az keringett bennem, hogy ez tulajdonképpen mi. Amikor véget ért, akkor pedig csak annyit mondtam: ez mi volt???

Teljes bejegyzés

Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a „megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.

Jön: Lara Croft And The Temple Of Osiris

Hogy őszinte legyek a 2010-es Guardian Of Light, mely felülnézetes Tomb Raider tulajdonképpen nem nyerte el a tetszésemet. Ugyan nagyon sokaknak bejött, de én nem vágódtam tőle hanyatt, sőt!
Az idei E3-on azonban bejelentésre került, hogy folytatódik. Becsületből, s rajongói mivoltomból nekiülök, de már előre látom, hogy egy végigjátszást fog ez (is) megérni számomra.

Kell-e Playstation 4 – Uncarted 4: A Thief’s end

Annak idején nagy meglepetés volt nekem, amikor ráakadtam az Uncharted egyik gameplay videójára. Már akkor is éreztem belül, hogy ez a játék nagyon kell nekem. Egyetlen egy nagy probléma volt vele, hogy konzol exkluzív volt, s PC-sként kimaradt belőle. Hozzászoktam ehhez a tudathoz, de idővel érkezett még pár érdekes cím erre a masinára, s mivel rendelkezett Blu-ray lemezek olvasásának lehetőségével, s mivel az ilyen típusú lejátszóm meghalt, végül úgy döntöttem: veszek egyet.
A fagyi jelen pillanatban ott nyalt vissza, hogy idővel megjelent a Playstation 4, s az idei E3-on pedig bejelentésre került az Uncharted 4: A Thief’s End. A játék egyébként nagyszerű, s a kérdés adott, hogy megéri-e ezért venni egy teljesen új konzolt, ha a meglévőt sem tudom teljesen kihasználni. A megjelenés jövőre van, így ezzel még ráérek gondolkodni. Egyelőre addig itt a játék előzetese:

Sailor Moon: 1.évad

Azok közé tartozom, akik ott voltak annak idején, amikor az egyik legnagyobb hazai kereskedelmi csatorna megkezdte a sugárzását. Természetesen az RTL Klubról van szó, s akkor még én is javában koptattam az általános iskola padját. Első dolog amire rögtön rátapadt a szempárom az többnyire a délután fél négykor kezdődő rajzfilmklub volt, melynek köszönhetően két hatalmas rajongótábort szerző animével ismerkedhettem meg. Az egyik a Dragon Ball volt a másik pedig a Sailor Moon (magyar vonatkozásban Varázslatos Álmok).
Igazából mindkettőt nagyon szerettem, habár a történeti részletekben elvesztem az előbbinél, így a rajongási mérce inkább az utóbbira billent. Nemrégiben történt meg, hogy a virtuális világ bugyraiban történt barangolás közben ráakadtam egy olyan hírre, miszerint a címbeli anime is megkapja a reboot-ját, hisz a huszadik évfordulója következik. Mivel rég feledés homályába veszett nálam, így azonnal képbe került. Egyébként is nyári uborkaszezon honol, tehát szériák nagyon nincsenek, s mivel azért naponta húsz percem többnyire mindig van, így úgy gondoltam retro jelleggel újranézem, felnőtt fejjel.

Teljes bejegyzés

Közeleg a „nomád” életmód!

Minap épp azon töprengtem, hogy érdemes-e előre terveznem. Ez azért is jutott az eszembe, mert általában 50-50 az esélye annak, hogy minden úgy történik, ahogyan én eltervezem. Erre a nyárra leginkább pihenést terveztem, illetve korlátlan időtöltésnek strandot, illetve évi szokásos programként pedig a pesti állatkert meglátogatása lett az egyik célkitűzés. Most pedig az van, hogy át kell terveznem az összes anyagiakhoz kötött programot, ugyanis jelen helyzetben minimum augusztusig nagyon fog szorítani az a bizonyos nadrágszíj pénzügyek tekintetében. Ennek oka pedig nem más, mint a régóta a szemem előtt lebegő költözés, melynek most érett be a végkifejlete.

Az okokat fedje jótékony homály, hisz ismert az a mondás, hogy ami felkerül a világhálóra az ott is marad. Éppen ezért az okokat inkább hanyagolnám. A lényeg az, hogy nem messzire megyünk, azonban nem összkomfortos családi házról van szó, így azért rendesen van rajta mit felújítani. Mivel ennek a költözésnek eléggé labilis volt a megvalósulása, így persze nem spóroltam, így aztán most, ahogyan ez már megvalósulni látszik már érzem, hogy anyagilag sehogy sem fogok kijönni. Mondható, hogy szerencsére itt vannak a szülők, ami tényleg pozitívum, de ha alapul veszem azt, hogy azért önállóság szorult belém, s eddig is igyekeztem mindent magam intézni, fizetni, így eléggé szájhúzós, hogy kelleni fog majd azért legalább két hónap, hogy költözés után anyagilag egyenesbe jöjjek. Ennek köszönhetően még a legalapabb dolog, mint a strand is kihúzása került a listáról. Ez annak köszönhető, hogy korábban eszközölt „életmódváltás” meghozta a maga gyümölcsét: valóban energikusabb lettem, s sokkal, de sokkal kevesebb idő kell ahhoz, hogy kialudjam magam, majd pedig egész nap tudok pörögni. Illetve minap lazán lebringáztam 50 km-nyi távolságot, ami meg sem kottyant nekem. Azonban ahhoz, hogy ezt eszközölni tudjam rendesen megnövekedtek a kiadásom. Eddig nem is nagyon törődtem azzal, hogy mit eszek, mikor és mennyit. S leginkább mindig az olcsóra mentem rá. Persze észre vettem magamon, hogy valami nem stimmel, s még ha nem is volt látványos, de a felugró pár kiló is jelezte, hogy ez az életmód nem jó nekem.
Az egy dolog, hogy nem szeretnék elhízni, s már most félek attól, hogy a szülők genetikája rajtam is kiüt majd. De a legnagyobb dolog, amitől félek, hogy majd elvesztem a testem feletti tökéletesnek mondható kondimat, s nem leszek képes még 10 km távolságot sem letekerni. A bringázás pedig az életem egyik legjobb, s legédesebb sportja, amihez azért ragaszkodom. Azért eléggé meglepett a dolog, mert sok oldalt átböngésztem, hogy hogyan is tudnék javítani a fizikai kondíciómon, illetve ehhez mit is kéne tennem étkezés terén. Azért nem volt megerőltető dolgok ezeknek a megvalósítása, de azért anyagi oldalon azért ez kicsit bosszantott, hisz legtöbb helyen belefutottam igazán beképzelt emberekbe, akik olykor olyan módon alázták meg a másikat, hogy arra szavakat nem lehetett találni. Ilyenkor felmerült bennem, hogy vajon ezeknek a személyeknek van hitele az általuk leírt dolgoknak, akkor minden bizonnyal nem átlagos fizetésből tengődnek.

Visszatérve a költözésre a közös vélemény az volt, hogy ez sokkal jobb lakókörnyezet lesz, mint az előző volt. Főleg, ami a takarítás jelleget illeti, ugyanis jelenlegi helyünkön sajnálatos módon a kis hely miatt eléggé zsúfolt minden. Itt azért nem lesz elmondható, illetve ténylegesen zöld környezetbe költözünk majd. Azonban azzal szembe kell nézni, hogy itt egyelőre nem lesznek bizonyos dolgok, mint például az internet elérés. Legalábbis egy ideig. Egyik oldalról függ attól, hogy milyen hamar készül majd el a lakcím kártyánk, másik oldalról pedig attól, hogy a szerelők mennyi idő alatt érnek ki. Pozitívum azonban, hogy az első két havi akciónak köszönhetően az eredeti árnak csak a felét kell fizetni. Én pedig hivatalosan is lemondtam a tévézésről, hisz feleslegesnek tartottam most is a jelenlegi elérést az én készülékemre, főleg azért, mert ezért már fizetni is kell. Így internet elérés lesz az egész házban, a tévé csatornák viszont csak a szülőknél lesz. Addig azonban felkészültem, hisz rengeteg film van itt a merevlemezen, illetve egy-két játéknak is nekiültem 3D változatban. Ezekről persze lesz írás, ami majd egyelőre offline módban fogok írni, s amint lesz majd elérés a világhálóra publikálva is lesznek. Teljesen elvágva egyébként sem leszek, hiszek ott lesz az én hőn szeretett Xperia L készülékem, amelyről bármikor elérhetek bármit. Amiről viszont nem fogok lemondani az a mindennapi bicajozás. Persze csak akkor, hogy a meló is azt kívánja. Ugyan nem örülök neki, hogy a nyári szabadságom erre megy el, de sajnos nem tudok mit tenni ez ellen.
Költségvetés tekintetbe véve most már biztosan eldöntöttem, hogy ismét gépfejlesztés veszi kezdetét. Egyrészről szülői részről haldoklik egy gép, amit illene pótolni. Ennek a megvalósítására már gondoltam korábban, s igyekeztem is ezért tenni valamit, de mivel bejelentésre került, hogy jövő év végén érkezik az új Tomb Raider úgy döntöttem, hogy szépen elkezdtek gyűjtögetni, s nem elkapkodni a vásárlást. Egyrészről azért, mert bízok benne, hogy nem konzol exkluzív lesz, másfelől pedig a megvásárolt alkatrész nem fog a szekrényemen porosodni. S persze bármikor jöhet olyan eset, hogy hozzá kell nyúlnom a tartalékhoz, akkor nem kell fognom a fejem, hogy mi lesz. Mivel részben rendelkezek erős géppel, így ebben az esetben nem lesz gond. Igazából most is az okozta ezeket az anyagi gondokat nekem, hogy a felmondást követően nem volt tartalékom. Azonban nagyon jól jött a felajánlás, miszerint pár dolgot hajlandóak változtatni, ha a jelenlegi pozíciómban maradok.

Az elején leszögezném, hogy nem vagyok sem beképzelt, s nem is erősítem a pipere pasik táborát. Azonban próbálok magamra adni, mint például azért elvárt dolog saját magammal szemben, hogy ne olyan szagom legyen, mint egy döglött kecskének. Vagy ne úgy jelenjek meg valahol, mint aki életében nem látott fésűt. Ami viszont érzékeny pontom volt, azok a fogak. Kiskoromban nagyon féltem a fogorvostól, mivel nagyon megkínzott, s olyan élményeim lettek felnőtt koromra, hogy szerintem ha megfilmesítenék, akkor minden bizonnyal tizennyolcas karikával futna az adott mű. Ennek ellenére két évvel ezelőtt sikerült egy nagyon precíz, normális, s kedves fogorvost találnom, akivel egyeztettem, hogy a fizetésemen felül még kapom némi egészségügyi támogatást is, így azt szeretném teljes mértékben a „számra” költeni. Körülbelül két héttel ezelőtt úgy keltem fel a fogorvosi székből, hogy minden rendben van, s továbbra is mosolyoghatok. Persze fél évente kell ellenőrzésre mennem. Szerettem volna elkerülni mindenféle attrocitást ezen a téren, így nem is csoda, hogy azonnal bevásároltam mindenféle elég jó minőségi hírrel rendelkező szájápolási terméket. Mert ugyan a kezelések nem fájtak, de azért nem szeretnék minden egyes hónapban a székben csücsülni.
Egy biztos. Ez a nyár más lesz, mint a többi.

Godzilla (2014)

Magyar cím: Godzilla

Moziba járni elég agresszíven csak tinédzser koromban kezdtem. Így nekem sajnálatos módon az 1997-es Godzilla teljes mértékben kimaradt. Mivel a megjelenés után nem rendelkeztem szinte semmilyen otthoni szórakoztató technikával, így általános iskolás egyik maradandó élményem volt vizuális értelemben amikor egyik osztálytársam elhozta a filmet. Akkoriban szinte hagyománynak számított, hogy karácsonyhoz közeledve az utolsó két-három napban már nem volt tanulás, hanem aVHS korszak egyik közös szórakoztató formáját műveltük, azaz filmet néztünk. Nagy volt az öröm, s nekem bevallom őszintén látványban, s mindenben lenyűgözött.
Persze az idő engem igazolt, s a film megérkezett a kereskedelmi csatornákra is, így engem sikerült akkor a képernyők elé szögeznie. A nem túl horrorisztikus költségvetésből készült filmnek vártam a folytatását, de nem érkezett, s azt sem értettem, hogy miért is tűnt el a kínálatból nyom nélkül, illetve miért is olyan nagy negatív visszhang lengi körül. Annyira nem merültem bele a témába, de azért párszor még sikerült megnéznem. Aztán sikeresen belefutottam abba a hírbe, miszerint készül egy remake, mely megpróbálja majd hitelesen alátámasztani a gigantikus szörnyeteg eredetét. Nem hozott lázba igazából annyira ez a hír, viszont elegendő volt ahhoz, hogy kicsit utána olvassak, hogy miért is övezi az 1997-es alkotást ekkora negatívum. Minden világossá vált, de igazából nem dobtam hátast a dologtól. Majd szép lassan elkezdtek megérkezni a sejtelmes előzetesek, s az utolsónak köszönhetően – ha nem is rögtön a premier napján – de ott voltam a vetítésen.

Teljes bejegyzés