The Hunger Games: Catching Fire (2013)

Magyar cím: Az éhezők viadala – Futótűz

Végül ez is megvolt. Tavalyi év első napján döntöttem úgy, hogy ha már mindenki odavan a filmért, akkor már én is megnézem, hogy miért emlegetik mindenhol az első részt. Az előzetese alapján nem vágódtam hanyatt, de mivel egyébként sem volt épp jobb elfoglaltságom, így végül úgy döntöttem, hogy nekiülök annak a két órának, esetleg nem tetszik akkor fogom és kikapcsolom. Ennek ellenére végigültem, ugyan mély nyomott nem is hagyott bennem, de arra elegendő volt, hogy a játékidőt valóban kitöltse, s pozitív filmes élménnyel gazdagodjak. Bár már akkor is biztos voltam benne, hogy a folytatást is meglesem, de azt viszont biztosan tudtam, hogy nem mozis élményeim közt fogom számon tartani.
Így is lett, habár nem friss megjelenésről van szó, de azért akár merre mentem mindig belebotlottam film második részének valamilyen fizikai adathordozón lévő változatába, legyen az akár DVD, akár Blu-ray. Ennek ellenére azért a merevlemezemen azért hetekig itt „sínylődött”, mert nem tudtam magam rávenni, hogy megnézzem. Egyrészről ott volt a több, mint két órás játékidő, valamit ugyanazok az érzések, amelyek az előzményeket is végigkísérték: hiába látványos előzetes, de nekem közömbös volt. Így végül megvártam azt, hogy több napos szabadnapomon itthon legyek, s mivel az eső elmosta a lehetőséget, hogy elindulhassak itthonról akárhova, kénytelen voltam belevetni magam a folytatásba.

Teljes bejegyzés

Supernatural: 9.évad

Szép szám az, amikor egy széria eléri a tizedik évadát. Elsősorban azért, mert nagyon sok igényes sorozat hullik el idő előtt, befejezetlenül. Másod sorban nem tűnik nagy számnak ugyan, de amikor az ember belegondol, hogy egy átlagos széria ilyenkor már javában a kétszázadik epizódja is elkészítésre kerül, akkor néz egy nagyot. Valami hasonló a helyzet a Supernaturallel is, hisz jövőre érkezik a tizedik évad. Ami meglepő, ha alapul vesszük, hogy milyen mostoha körülmények között is készültek az eddigi epizódok, illetve milyen kis költségvetésből láttak az eddigi részek napvilágot. Ebből a szempontból viszont azt kell mondanom, hogy tényleg nem semmi az ahonnan indultak a készítők, s jelen helyzetben hol tartanak. Azonban, ha egykori rajongóként alapul veszem, hogy történetileg, minőségileg honnan indult, akkor már koránt sem annyira példaértékű a széria, mint kellene.
Valamikor réges régen, úgy hozzávetőleg öt évvel ezelőtt még remegő végtagokkal vártam a következő részeket, illetve mindenféle fórumra felmentem, hogy újabbnál újabb információkat tudjak meg a sorozatról. Mára már odáig jutottam, hogy néha csak akkor jutott eszembe, hogy „ezt” még nézem, hogy éppenséggel a WhatNext-en a profilomat megsasolva láttam, hogy felgyülemlett epizódokat, amiket még nem néztem meg. Ilyenkor persze sokaknak az eszébe jut, hogy miért is követem még nyomon, ha már nem vagyok oda érte. Erre leginkább olyan példát tudnék mondani, mint a se nélküled, se veled kapcsolat. Tudod, hogy már nem az igazi, ki is lépnél belőle, de aztán kapsz egy kis kedvességet, ajándékot, s a régi idők jutnak eszedbe, s reménykedsz, hogy minden rendbe jön. Itt hasonló helyzet állt elő a színvonallal kapcsolatban is. Azonban évad közben nem léptem meg a kaszát, majd a finálénak köszönhetően meg ott tartok, hogy maradt a nézendők között. Sajnos.

Teljes bejegyzés

Modern Family: 5.évad

Az idei sorozatos évem sajnálatos módon elég selejtesre sikerült. Ezt úgy értem, hogy szinte nem volt olyan sorozat, amit tényleg élveztem volna, s nem csak megszokásból néztem. Vagy épp csak azért, hogy valami szóljon a háttérben, míg én épp az internet bugyraiban turkálok valami ésszerűbb, s szórakoztatóbb elfoglaltság reményében. Ellenben az villant be az agyamba, hogy van-e értelme tovább követni azon szériákat, amelyek már egyáltalán nem hoznak lázba, de jelentős szabadidőmet rabolják el. Akkor döntöttem el, hogy idén hatalmas vérengzést fogok tartani az általam követett szériák között, amelynek egyik ilyen áldozata a Modern Family, amely ugyan folytatódik jövőre is, csak én nem fogom tovább nézni.

Teljes bejegyzés

Életmódváltás v2.0

Minden bizonnyal a homlok tetejére ugrott a szemöldököm, amikor ránéztem a naptárra, s azt vettem észre, hogy jövő hét vasárnapján már a júniusi hónapot írjuk rá minden hová, ahol meg kell adni a pontos dátumot. Igazából eléggé meglepődtem, mert sokszor annyira el vagyok havazva, hogy egyszerűen nincs arra időm semmire. Olykor épp ezért is tévesztem el, hogy milyen nap van. Olykor még a dátumot is benézem, ami elég érdekes, mert korábban mindig toppon voltam ilyen dolgokkal kapcsolatban. De sebaj, ezen is lehet változtatni.
Azt hiszem már a korábbi bejegyzéseimben is taglaltam, hogy szeretnék változtatni az életmódom. Nem csak azért, hogy testileg megfelelő legyek, hanem lelkileg is ott legyek a szerek. Ugyanis nemrég sikerült észrevennem magamon, hogy bizony elég rendesen sikerült ellustulnom. Amivel nem lenne gond annyira, ha épp nem unott pofával bámulnám a képernyőt a neten böngészve, miközben jó pár szinte megoldhatatlanak tűnő problémán merengve. Ehhez még hozzá társult a nassolás is, melynek eredménye meg is lett, hisz pár nadrágomhoz már nem kell használnom nadrágszíjat, illetve a gombot is át kellett tenni másik helyre, hogy be tudjam gombolni. Ekkor viszont elhatároztam, hogy változtatok ezen a stíluson, s igyekszek visszatérni a régi életmódomhoz, amely sokkal aktívabb volt, s sokkal nyugodtabb, mint most.

Az más kérdés, hogy azóta azért igencsak változott sok minden. Ehhez viszont mindenképp alkalmazkodnom kell. A felmondás megszűnése eredményeként ugyanúgy maradtam a jelenlegi cégnél. Annyi különbség van most, hogy valamilyen szinten még megvan a pár lépés távolság, így nem nagyon kell idegeskednem, vagy félnem attól, hogy mit tartogat az aznapi munkanap, vagy a következő. Nem tudom meddig tart ez az állapot, bár bejelentettem az elmúlt megbeszélés alatt, hogy mindenhez kettő vagy több ember kell, így hiába játszottunk nyílt kártyákkal, illetve tártuk fel minden fél részéről a problémákat. Ha ezek csak ideiglenesen lesznek megoldva, s előbb-utóbb újra előjönnek, akkor ismét búcsút intek, de akkor már végleg. Ezek pedig tényleg meghatározó dolgok, hisz sokszor sikerült magam alá kerülni, s épp ezért választottam a szobám magányát, mint hogy valóban menjek valahová. Az más kérdés, hogy amikor bejelentettem idehaza, hogy életmódot akarok változtatni, akkor nem vettek komolyan. Amikor pedig jeleztem, hogy kicsit formálni akarom a testemet esetleges 2-3 kilónyi súlyveszteséggel akkor egyenesen kiröhögtek. Valahol megértem, hisz nem vagyok kövér, de másik véglet, hogy nem szeretnék az lenni.  Előttem van példa rendesen, így nem szeretnék olyan sanyarú sorsra jutni. Rendben, semmi bajom a súlyproblémákkal rendelkező emberekkel, de én nem szeretnék közéjük tartozni.
Itthon vázoltam, hogy mik is lennének a terveim. Leginkább azt helyeztem előtérbe, hogy szeretnék továbbra is olyan célokat elérni, mint eddig. Mint például azt, hogy jó idő esetén ne busszal menjek a szomszédos faluba, hanem bicajjal. Nem csak azért, mert egészséges a friss levegő, hanem a közbeni mozgás illetve zene hallgatás mindig feldobott. Mindezek mellett az édességeket felváltotta a gyümölcs, zöldség, illetve táplálkozásban másfajta logikát igyekeztem beiktatni. Próbálkoztam nem olvasgatni bizonyos weboldalakat, mert egyszerűen egy vásárlás alkalmával hihetetlen, hogy miket össze nem tud venni az ember, s teljesen egészségesen nem lehet vásárolni. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően mennyire megugrott a költségvetés nálam. És persze nagyon ügyes voltam, hisz beiktattam üdítők helyett a cukor nélkül fogyasztásra kerülő zöld teát. Az ötödik olyan napom után, amikor éreztem, hogy nem tudok elaludni, pedig nem aludtam eleget már úgy éreztem magam, mint akibe tényleg csak hálni jár a lélek. Ekkor felpattanva utána olvastam az egésznek, s akkor világosodtam meg, hogy az általam kiválasztott tea magas koffein tartalma miatt elég nagy balgaság volt mindig lefekvés előtt inni. Annyit sikerült észrevennem magamon, hogy mióta bevezettem ezeket kicsit energikusabb vagyok. A zöld tea is teszi a hatását, de hatásának elmúlása után nem érzem magam olyan rosszul, mint mondjuk a sokszor elfogyasztott energiaital után. A rossz idő sokszor befolyásolta a bicajozásomat, de úgy tűnik végre ennek is teret engedhetek. Mivel imádok pancsolni (feltehetően valamiféle vízi élőlény lehettem előző életemben), így nem adtam fel az úszás iránti vágyamat, így egy-két sportklubnak már írtam e-mail-t a felnőtt úszásoktatással kapcsolatban. Most pedig várom az eredményt. Eltökéltebb vagyok, mint ezelőtt, hisz végre sikerült valamennyire itthon is „fenyítenem”, hogy rám hallgassanak ez ügyben, hisz nem hiszem, hogy egészségesebb táplálkozással, sok mozgással bármiféle negatív hatást érnék el.

Szórakozás céljából elég érdekesen alakult ez a hónapom. Szokásosan el voltam havazva, s a nem mindennapi tevékenységek, esetek pedig továbbra is olyan dolgokat hoztak elő, amik miatt olykor sikeresen nem tudtam kikapcsolódni. Ennek ellenére azért mégis sikerült eljutnom a moziba, ahol a The Amazing Spider-man második részét sikerült megtekintenem. Ekkor sikerült kikapcsolódnom, az már teljesen más tészta volt, hogy feszengve ültem végig az utolsó háromnegyed órát, ugyanis sikerült több mint fél liter vizet magamba önteni, melynek eredménye meg is lett. Az e havi mozizást persze nem tettem félre, hisz jövő hét egyetlen, s utolsó májusi szabadnapján tiszteletemet teszem az új Godzilla filmen, ami remélem lesz annyira jó, mint várom. A holnapi napomat szeretném azokra a filmekre áldozni, melyek már egy ideje itt várakoznak, hogy megtekintsem őket. Mindezek mellett pedig sikeresen lezárult nálam a sorozatok, így most már szinte mindenre lesz időm. Jelen helyzetben a korábban vetített (nem nevet) Sailor Moon eset áldozatul, illetve a Desperate Housewives korábbi évadai, mert azok tényleg kikapcsolóak voltak. És persze játék határok nélkül. Felélesztve a hanyagolt Playstation 3-at nekiálltam az Uncharted első részének.
Ami nem elhanyagolható: júniusi bérszámfejtés után irány Pest… és persze korlátlan csavargás, ha az idő is engedi 🙂

Carnivale – 1×01 (Pilot)

Rengeteg olyan széria van, amit nagyon sokan dicsérnek, s talán a műfaj, alapötlet nekem feküdne is, de még egyetlen egy epizódot sem láttam belőle. Ezeknek a sorsa többnyire az szokott lenni, hogy amikor szépen eljön az az idő, amikor belebotlok egy írásba, vagy épp egy előzetesbe, amely valamely epizódhoz készült, akkor előtör belőlem a megtekintése vágy, s azonnal felkutatom az internet bugyrait, hogy én is láthassam végre. Volt jó pár ilyen széria, s akadtak köztük olyanok, amelyeket örömmel néztem végig, de akadt olyan is, melynek megtekintése után azt éreztem, hogy meg lettem volna nélküle is. Egy ilyen sorozat is a Carnivale.

Teljes bejegyzés

Robocop (2014)

Magyar cím: Robotzsaru (2014)

Eléggé hiszékeny lennék, ha hittem volna abban, hogy a címben megjelölt film valami nagyon nagyon jó dolog lesz, ami történhet velem. Szigorúan csak akkor, ha a vizuális szórakozást vesszük alapul. Nem ültem le nagy reményekkel az új Robotzsaru elé, így nem is tudtam pofára esni, de azért olykor-olykor eszembe jutott az az ötlet, hogy most kinyújtom a kezem, s szépen kikapcsolom az egészet a francba. De mivel egyébként is rossz az időjárás, s nem is lett volna kedvem sehová se menni, így inkább úgy voltam vele, hogy végignézem.
Tény és való, hogy a reboot-ok és a remake-kek korát éljük. Bevallom én nem nagyon értem ezeknek a létjogosultságát még akkor sem, ha teszem azt a későbbi változat sokkal, de sokkal jobban sikerül, mint az első nekifutás. Jókat lehet ezeken szórakozni, tény. De valahol azért nem értem, hogy ennyire nincs semmi alapötlet, önálló gondolat? Muszáj szinte mindegy egyes hónapban egy olyan filmbe, sorozatba belefutni, amelynek már voltak első próbálkozásai? Egyértelmű, hogy erre nem fogok választ kapni. Azonban az elmúlt időben rendkívül sokat fejlődtek a filmek, sorozatok látványvilágban, így talán egy-kettőnél még meg is lehet érteni az újra feldolgozás mivoltát. A Robotzsaru azonban nem ilyen. Nagyon nem.

Teljes bejegyzés

The Big Bang Theory: 7.évad

16,73 millió néző. Ennyivel búcsúzott a sorozat idén, de az idei évadban volt olyan epizód, amely a húsz milliós nézőszámot is elérte. S bizony a sikere odakint töretlen. Ezek a számok pedig jelentenek valamit. Még pedig azt, hogy a sorozat piszok jó. Ezt persze úgy mondom, hogy valóban egyetértek azzal, hogy volt egy kis hullámvölgy egy-két évaddal ezelőtt. De annak kifejezetten örülök, hogy az itthoni Comedy Central is elkezdte rendesen nyomatni, melynek hatására ismét visszatértem a sorozathoz. Mert az idei évad nálam vitt mindent. Mivel idén eléggé megcsappant az általam követett sorozatok száma tervbe is vettem a széria újranézését.

Teljes bejegyzés

Glee: 5.évad

Ha lehet azt mondani, hogy a borzalmas szóra van példa, akkor az Glee. Pont ezzel a sorozattal lehetne példálózni, hogy indul a középmezőnyből, ragyogott, majd épp jelen pillanatban a mocsár legmélyén van.
Hatalmas zenerajongó vagyok, így érdekes, hogy mennyire el tudtam siklani a sorozat felett annak idején, amikor indult. Persze sikerült felhoznom magam, s azt gondolom, hogy egy fantasztikus első évadot követett egy elég korrektre sikerült második évad. Sok köze lehet hozzá az anyacsatornának is, hisz azért elég szépen fel tudta futtatni, hogy szinte átlagos tíz milliós nézőből tudott simán harmincmilliót is csinálni. Jó magam is csak pislogtam, amikor ezeket a számokat megláttam, mert én is csak úgy lettem ezzel tisztában, hogy utána néztem, hogy honnan is indult a széria nézettségileg. És akkor jött egy harmadik évad, melynek köszönhetően a rajongásom megtört a sorozat iránt, s a negyedik évad csak tovább rontott a helyzeten. És akkor itt az aktuális évad, amelynek köszönhetően végül úgy voltam vele, hogy nekem bőven elég volt ennyi. Részemről ennyi volt a Glee.

Teljes bejegyzés

Crysis 2 is polcon!

Azt hiszem sokan azt gondolják, hogy hülye vagyok, hisz olykor-olykor eredeti adathordozó vásárolok meg bizonyos tartalmakat. Részben igazuk is van, de azért ezeket is mértékkel űzöm, s igyekszem minél jobban odafigyelni, hogy azért ne szaladjon el velem a jó. Mert tetszik, nem tetszik, azért ezeknek is megvan a maga előnyük. Ami meg tetszik, azért miért is ne adhatnék pénzt?
Így esett a választás a Crysis 2 eredeti példányára, amely egyébiránt egy leárazásnak köszönhetően tehettem magamévá. Odáig még nem jutottam, hogy ki is próbáljam, de ugyebár ami késik, nem múlik.

Idehaza is hasonlóval vártak, habár itthon az a véleményem, hogy inkább ez legyen a függőségem, mint a drog, pia stb. Legyünk őszinték, igazuk van, hisz így is ki lehet kapcsolódni. Persze csak kulturált és normális határok között!