South Park: 8.évad

Ugyan már pár napja lehúztam a South Park nyolcadik évadát, de sajnos időhiány miatt inkább az epizódok további követésére adtam a fejemet, mint hogy leírjam ismét véleményemet az épp aktuális szezonról, amit befejeztem. Valahol sajnálom, hogy akkor nem ragadtam virtuális pennát, s nem írtam egy szép bejegyzést róla, mert most kicsit kómásan ez mindenképp nehéz lesz.
A nyolcadik évad nem csak azért volt különleges számomra, mert végre egy olyan etapot láttam, amelynek minden epizódjára már emlékeztem, hanem azért is, mert ezek ellenére valóban szórakoztatott, s lekötötte a figyelmemet. S belül pedig elöntött ismét az az érzés, amit már rég éreztem a sorozattal kapcsolatban.

Teljes bejegyzés

Uncharted 2 & 3

Teszem azt, ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy nekem lesz majd egy Playstation 3-mom minden bizonnyal körberöhögtem volna. Ugyan már akkor felfigyeltem az Uncharted-re, de egy-két játékért nem voltam hajlandó konzolt venni. De mivel már végét járta a Blu-ray lejátszóm, s eme gép pedig ezeket a lemezeket olvassa, így végül beruháztam egyre. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört az Uncharted első részével, amely olyan jól sikerült, s annyira elnyerte a tetszésemet, hogy a játék feléig se jutottam el, amikor megrendeltem a következő két részt, amely meg is érkezett.
Azt hiszem nem kell azon gondolkodni mivel ütem el az időt februárban, ha itthon leszek:

Uncharted: Drake’s Fortune teszt

Platform: Playstation 3

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy szép nyári nap, jó pár évvel ezelőtt, amikor belefutottam az Uncharted előzetesébe. Azonnal magával ragadott, hisz én a tökéletes Tomb Raider klónt láttam benne. A kipróbálási faktor nálam az egekbe szökött,  s alig vártam, hogy játszhassak vele. Azonban egyetlen egy nagy probléma állta az utamat: a játék Playstation 3 exkluzivitást élvezett, azaz más platformra esélytelen volt a megjelenése. Annak idején diák mivoltomból adódóan anyagi hátterem nem tette lehetővé, hogy beruházhassak egy konzolra, hogy a játékot magaménak tudhassam. Ugyan sokan mondták, hogy nem fog megjelenni, de azért én bíztam benne, hogy idővel még is napvilágot fog látni egy számítógépes port.
Az idő eltelt, de végül be kellett látnom, hogy nem fog PC-s port érkezni a népszerű játékból. Annak ellenére, hogy diákból munkás emberre váltam, s saját fizetéssel rendelkeztem mégis megmaradt a játék nyálcsorgatónak. Egyszerűen nem éreztem logikát abban, hogy azért vásároljak konzolt, hogy egyetlen egy játékot megvásároljak. Időközben azonban ráakadtam az olcsóbb 12 GB-s változatra, s mivel Blu-ray filmek is lejátszható rajta, így végül beruháztam rá. Sokak tanácsára pedig másodkézből vásároltam eredeti példányt a vatera által ezzel is némi pénzt spórolva.

Teljes bejegyzés

Surgeon Simulator 2013 teszt

Platform: PC

Én azok közé tartozom, akik jobban szeretnek egyedül vásárolni. Nem csak azért, mert azokba a sorokba, azokhoz a termékekhez megyek, amelyek érdekelnek, vagy szükségem van rá, hanem azért is, mert hamar végzek. Szerencsére az esetek többségében egyedül megyek, de azért előfordul, hogy társaságom akad. Utóbbinál szokott az megtörténni, hogy míg várakozok másokra, addig a sorok között kóválygok, mint a tudatosan kinyomott gólyaürülék a levegőben.
Az egyik ilyen vásárlás alkalmával amikor nem tudtam már nagyon mit kezdeni magammal úgy döntöttem, hogy szétnézek az eredeti lemezek között. A választék nem volt nagy, s igazából egy alkotás sem keltette fel a figyelmemet. Egészen addig, míg a játék szoftverek sorába nem értem el, ahol is volt egy külön modul a szimulátoroknak. Ekkor tágra nyílt a szemem, s a döbbenettől nem jutottam szóhoz. Azok a gondolatok futkostak a fejemben, hogy most magamnál vagyok-e, s nem csak egyszerűen álmodok. Bevallom nem hittem a szememnek, hogy ilyen játék nem csak hogy létezhet, hanem még kereskedelmi forgalomba is hoznak. Igen, ez volt a Surgeon Simulator 2013, mely elég olcsón, mindössze 1990 forintos áron volt elérhető. Már akkor is tudtam miről van szó, így inkább visszatettem a polcra. Már akkor is megfogant a fejemben a gondolat, hogy bizony ezt ki kell próbálni. Így azonnal rákerestem az interneten, s percek alatt a merevlemezemen volt. Már az áruházban is tudtam, de az indítás után egyértelművé vált, hogy a Surgeon Simulator 2013  az „olyan sz@r, hogy már jó” kategória győztese.

Teljes bejegyzés

Playstation 3 és az első lépések

Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor én inkább a filmek, s sorozatok mellé teszem le a voksomat. Először is, mert könnyebben kikapcsolnak. Ez alatt azt értem, hogy egy húzósabb, fárasztóbb nap után hazaérek jobban ki tud kapcsolni egy jó film, mint egy jó játék. Hisz teszem azt egy filmnél csak bámulni kell az embernek ki a fejéből, addig egy játéknál figyelni kell. Így az utóbbi a fáradt elmét mentálisan még jobban lefárasztja.
Soha nem vallottam magam nagy játékosnak, s az elmúlt évek elteltével sem érzem azt, hogy azzá váltam volna. Annak ellenére mondom ezt, hogy jó bár címet végigjátszottam azóta, s születtek új kedvenceim amellett, hogy egyetlen egy játékot játszottam ki többször, s van folyamatosan napirenden. Azért igyekszem naprakész lenni, hátha érkezik egy olyan alkotás, amely maradéktalanul bejön az előzetesekkel egybevéve. Jó marketinggel mindent el lehet adni, s ezért is fontos számomra, hogy emberek véleményét olvassam, halljam. Természetesen normális intelligencia hányadossal rendelkezőkre gondolok itt, s nem a vérpistikék csoportjára, akiknek akkor van szellemi orgazmusuk, ha valamit isteníthetnek úgy, hogy közben mást pedig a sárga földig szidnak. Így az ő véleményük számomra nem mérvadóak, habár tapasztalatom szerint – főleg informatika terén – ők vannak többségben.

Információ szegény környezetemnek köszönhetően soha nem voltam naprakész a technikai eszközök fejlődésének. Sőt! Nem is nagyon szerettem váltani, így amikor elkezdték bevezetni a DVD formátumot minden terén csak húztam a számat. Aztán egy nap megláttam mennyivel jobb minőségű egy VHS-nél, s nem volt megállás. Az internet eléréssel pedig elérkezett az a világ számomra, amikor naprakész lehetek abból, ami érdekel. Nagyjából a megjelenés napján futottam bele az Uncharted előzetesébe, s azonnal lenyűgözött, ugyanis a látottak alapján nekem tökéletes Tomb Raider klón érzetét keltette. A probléma forrása pedig nem a gépigényben rejtőzött, hanem az exkluzivitásában. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a cím kizárólag Playstation 3 tulajok számára elérhető. Időközben még két címmel bővült a repertoárom, amivel játszatnék, de konzolexkluzivitása miatt csak álom. Pontosabb volt: eddig.
Az Uncharted előzetesének megtekintésével egy időben ismerkedtem meg a HD fogalommal. Sok olyan hozzászólással találkoztam, melynek tömör lényege annyi volt, hogy „én mindent csak HD-ban nézek” volt. Így muszáj volt letölteni egy nagy felbontású tesztvideót. Végignézni akadozása miatt nem tudtam, de a látványa lenyűgözött. Filmbolond lévén munkába állás után nem sokkal egy full HD lcd TV került a szobámba, amely a számítógéppel összekötve tökéletes szórakozást nyújtott nekem. Amely filmek valóban meglépik az általam elvárt minőségi szintet, azok esélyesek, hogy eredeti Blu-ray lemezen is a polcomra kerülhessenek, hisz azért van különbség a tömörítetlen illetve a tömörített – internetről magunkénak tudható – filmnek. Időközben a szülők haldokló készülékük elajándékozásra került, így az először megvásárolt TV-m birtokosai lettek, én pedig egy nagyobb átmérőjű LED tv-nek örülhettem. Természetesen ezért is keményen megdolgoztam, s spóroltam is rá. A Blu-ray lejátszóhoz pedig egy akció keretén belül jutottam hozzá. Utóbbi furcsa zajokat produkált, így felmerült bennem a csere gondolata. És ekkor botlottam bele abba az információba, hogy a Playstation 3 is képes a Blu-ray lemezek olvasására. A legkulturáltabb fórumon feltettem a kérdéseimet, hisz időközben belefutottam a 12GB-s változatba, amely olyan áron volt elérhető, amire azt mondtam, hogy hajlandó vagyok ennyit adni érte, ha Blu-ray lejátszóként is tudom használni a gépet. A végeredmény végül az lett, hogy péntek délután már javában ismerkedtem az Uncharted lenyűgöző helyszíneivel.

Egy nagy adag félelem volt bennem, s a megrendelés után is az futkosott a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha megbánom az egész vásárlást. Szoftveres manipulációt nem terveztem, e téren pedig kizárólag eredeti játékok jöhettek szóba. Videók, leírások pedig mégsem fedik le teljes egészében milyen is egy játék, még az ember nem tapasztalja meg azt valójában. Hisz egy film előzetese is tetszhet, de aztán a moziteremben rájöhetünk, hogy valójában Kiszel Tünde zenei videoklippje jobb választás lett volna szórakozás szempontjából. Végül pár tanács után az Uncharted vaterás megrendelés után egy időben megérkezett a géppel.
Nem voltak elvárásaim a géppel kapcsolatban, de azért sikerült lenyűgöznie. Hozzáteszem a funkcióit alapul véve nagyjából a gép tudásának kb. 15%-át, ha használom, vagy későbbiekben ki fogom használni. De véleményem szerint elég stabil rendszer fut a fekete, masszív, vékony kialakítás alatt. Valóban mindenre kiterjedő program került bele, melynek köszönhetően valódi médialejátszóként is használható. Mivel kíváncsi voltam milyen is a lemez lejátszás rajta, így megejtettem az első filmnézést is neki köszönhetően. Annak örültem, hogy csendes a gép, s nem igazán volt hallható, ahogyan a lemez olvasásra kerül. Szoftveresen jobb lehet, mint a Blu-ray lejátszóm, ugyanis kicsivel jobb képminőséget produkált, habár mindkét eszköz ugyanazzal a HDMI kábellel volt összekötve a TV-vel. De akkor még ott volt a nagy próba, hogy tudok-e majd játszani a játékkal, illetve mennyire lesz kézreálló a kontroller. Annak idején, amikor sikerült először összekötni a számítógépet a TV-vel már éreztem, hogy leáldozott a billentyű & kombinációnak. Akkor már kerestem alternatívát, s végül a sok pozitív véleménynek köszönhetően belépett az életemben az Xbox360 univerzális kontrollere, amely PC-hez, s a konzolhoz is kompatibilis. Számomra ez lett az Isten, s így kicsit aggódtam, hogy vajon hogyan fog működni ezek után a kezemben. Egy páran azt mondták, hogy megszokás kérdése. Részben igazuk is lett ebben, mert kb. negyed órás bénázás után már úgy tettem hidegre a rám támadókat az első játékban, mint aki évek óta birtokolja a konzolt. Viszont összevetve a két kontrollert az Xbox360-aséra teszem le a voksom, mert valahogy az kézre állóbb, s masszívabbnak érződik. A kontroller alsó két gombja lenyomásakor nekem mindig olyan érzetem van, mint ha épp letörne. Ehhez még nem sikerült hozzászoknom. A játékkal viszont nem nyúltam mellé, így remélem a héten megérkezik, s az első rész után pedig az Uncharted 2 & 3 következik, majd pedig a The Last Of Us, Silent Hill: Downpour van betervezve ebben a sorrendben. És akkor jöhet a nagy kérdés:

Konzol vagy PC?
Rengeteg ilyen tartalmú hozzászólásokba botlok, ha teszem azt valamilyen játékokkal foglalkozó weboldalakra látogatok el. Ugyan nekem is van véleményem erről, s azzal, hogy vásároltam egy Playstation 3-at még nem változott meg, amit gondolok. Az ilyen jellegű hozzászólások többségénél leginkább az a bosszantóan szánalmas dolog, hogy vérpistikék lázadnak, akik Istenként tekintenek a tulajdonukra. PC esetében a virtuális orgazmust előtérbe helyező szinte kizárólag látványorgiára hajló egyedek vannak, akik mindig a grafikai megjelenésre, s az adott videokártyájukra elégítik ki a virtuális nemi szervüket. A másik oldalon pedig a konzol exkluzív címeket veszik mindig elő egyfajta kárörvendés keretén belül. Mindkét fél esetében belül elég sokan elfeledkeznek arról, hogy elég sok embernek nincs pénze egy konzolra, vagy PC fejlesztésére. Annak idején egy rajongói – azóta már megszűnt – oldalnak voltam tagja, melynek szerkesztői kizárásos alapon mind rendelkeztek konzollal, s erősen e gép elvakult követői is voltak egyben. Amikor előjött a PC hardveres témája az adott cím új epizódjának kapcsán, akkor gyakorlatilag moderálás áldozatául estem. Indok pedig az volt, hogy egy konzolos nem hajlandó a PC-s nyavalygásokat olvasni. Amikor erre reagálásként annyit írtam, hogy diák státuszomból kiindulva nem PC fejlesztésre, sem konzol vásárlásra nincs keretem reakció annyi volt, hogy ő magasról tojik rá, hisz beül a bőrfotelbe, s kényelmesen nyomja az új játékokat.
Véleményem szerint konzol mellett leginkább a tudása, s az exkluzív játékok azok, amelyek döntőek lehetnek. Ugyan érdekeltek mindig a fent általam felsorolt címek, s örülök neki, hogy végre magaménak tudhatom majd őket szabadidő függvényében persze. De ugyanakkor mégis öt játékról beszélünk, amiért konzolt nem vettem volna, viszont a médialejátszó mivoltának köszönhetően végül beruháztam rá. Utóbbi viszont eddigi tesztjeim alapján remekül működik. Ami nekem nagy negatívum, hogy visszafelé nem kompatibilis, így sem PS1, sem PS2 játékok nem futtathatóak rajta, míg ezzel szemben a PC-n történő operációs rendszer váltásnál – ha nem is egyszerűen – de a régi játékok is kompatibilissá tehetőek. Pénz tekintetében pedig véleményem szerint egyenlőség beszélhetünk. Hisz, ha szoftveresen nem manipulálunk egy konzolt, illetve minden játékot újonnan szerzünk be főleg a megjelenés napján bizony egy bizonyos idő elteltével a ráfordított összegből kijöhet egy gamer PC is. Ellenben a konzol és a PC tökéletesen kiegészítheti egymást. Tökéletes példa erre én lehetnék. Hisz Blu-ray lejátszóként tökéletes a gép, az exkluzív címek érkeznek idővel konzolra, az univerzális címek pedig PC-re.

Összegezve nem bántam meg a vásárlást, sőt! Kicsit pofátlanságnak érzem az exkluzív címeket még akkor is, ha vásárlás ösztönzés áll a hátterében. Véleményem szerint a középút lehetne a legjobb megoldás elérhető árakkal. Feltehetően kevesebb hibalehetőség kerülne elő, s egy-egy alkotás előbb látna napvilágot, ha nem kellene több gépre fejleszteni.

…és amikor Holle anyó megrázza dunyháját!

Két fajta gyerek létezik: aki szereti a havat, s aki nem. Én előbbi csoportba tartoztam. Ugyan még a harmadik x-et sem értem el kor szempontjából, de már most kijelenthetem, hogy az én időmben még fehér volt a karácsony. A legutolsó karácsonyra sajnos ez nem volt jellemző, s fájt is iránta a szívem. Ugyan „kinőttem” már a karácsonyozásból, de azért semmi sem pótolja a csillogó havat december tájékán. Főleg, amikor a fehér lepedőn nem a nap fénysugarai csillannak fel, hanem a szépen feldíszített város, s házak fényei. Ennek ellenére mégis örültem, hogy megérkezett az első hó. Annak persze kevésbé, hogy dolgozni is kellett menni, de azért kicsit mosolyt csalt az arcomra az alábbi látvány, amikor tegnap reggel kinyitottam az ajtót:

Persze sok helyen lehet hallani, hogy mindenki felkészült a télre, főleg úgy, hogy ez volt az előre jelzésbe is. De ilyenkor többnyire az szokott lenni, hogy hóakadályok, s balesetek mindenfelé. Ennek ellenére sikeresen beértem a munkahelyemre, habár hazafelé azért némi akadály volt, ami a tömegközlekedést jelenti.
Bár felkészültem a késést illetően, így egyedül a fülhallgatóm lógót ki a fülemből mereven, melyből lágy muzsika szólt, s ez biztosította a jókedvet, s stresszmentességet is annak ellenére, hogy majd fél órás késéssel értem haza. De azért útközben még lőttem pár képet, hátha két nap múlva megint tavasz lesz:

Üdvözlet Playstation 3!

Általában a téli hónapokban egyfajta „hibernálás” kezdődik nálam, ami annyit jelent, hogy ha nem muszáj bizony nem mozdulok ki itthonról. Idén ez kicsit változott a helyzet, ugyanis sajnálatos módon január elején olyan rendkívüli időjárás volt, hogy egy szál pulóverben közlekedtem, mert téli kabátban majd megfagytam. A hónap eleji szabadnapok jól teltek, ugyanis végére értem a Metro: Last Light-nak, illetve ismét visszavettem a nézendők listájára a South Park-ot, amellyel elég jól haladok.
Hogy őszinte legyek azért kicsit féltem attól, hogy vajon mi is lesz, ha majd véget ér a szabadságom. Főleg attól, hogy majd nem tudok visszarendülni a munka világába. Utóbbival nem volt gondom, ugyanis nem kellett fél óra, hogy úgy érezzem, mint ha nem is mentem el volna szabadságra. Viszont alvás terén ez nem volt elmondható, ugyanis sikerült olyan jól kipihennem magam, hogy nagyjából négy órás alvás után indultam el, hogy ismét elfoglaljam a helyemet a kereskedelemben.  Körülbelül egy hónappal ezelőtt „örültem” annak, hogy megfáztam. Leginkább azért, mert általában bő 6-8 hétig nem fordul elő nálam ez a betegség. Ennek ellenére a „gyönyörű” időjárásnak köszönhetően ismét sikerült első helyre kerülnie a takonyparádénak, remek…

Az előző évem érdekes volt. Sokszor megfogadtam, hogy félreteszem az impulzus vásárlást, s csak megfontoltan költök pénzt. Na már most megjelent az igény, hogy esetleg egy új telefon legyen ismét, ugyanis az előzőnél volt egy-két érdekes anomália. Aztán úgy döntöttem, nem olyan nagy probléma ez, megtartom a régit. Ennek ellenére január elején tulajdonosa lettem egy Xperia L-nek. Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, de ennek ellenére azért akadt egy-két olyan cím, ami magával ragadott. Ezek közül akadt pár konzol exkluzív cím is, amely feltehetően soha nem lát napvilágot PC-re. A karácsony tájékán megjelenő olcsó konzolok nagyon csábítóak voltak, de az eredeti játékok ára visszatartott attól, hogy én is konzol tulajdonos legyek.
Még az előző hónapban megnéztem pár olyan filmet, amelyet megvásároltam eredeti Blu-ray lemezen. A problémám leginkább az volt, hogy a lejátszóm csöppet hangos volt, így amikor nem volt zene, vagy csak sima párbeszéd volt bizony eléggé zavart, s olyan hangzása volt, mint ha valami csiszoló korong lenne a lejátszóban. Nem minden lemeznél csinálta ezt, s szerencsére a lemezeknek sem lett semmi baja. Akkor megfordult a fejemben, hogy egy új lejátszót kellene beszerezni. Ekkor belebotlottam a 12GB-os Playstation 3-ba, ami valóban nagyon csábító árcédulát kapott, de amikor megtudtam, hogy Blu-ray lemezeket is lejátszik, nem volt megállás, vásároltam egyet:

Sokat gondolkodtam korábban, hogy nem sok értelme van beszerezni egy ilyen konzolt, ha összesen két játék érdekel. S ezek közül ugyebár csak videók, s tesztek alapján tudtam dönteni. Kicsit féltem, de végül úgy döntöttem, ha játékok terén nem vált világot még akkor is tudom használni egy szimpla Blu-ray lejátszóként. Ezek mellett természetesen igyekeztem azt is meglépni, hogy azért legyen valami játszható is mellé, így végül 2000 forintért a vatera segítségével hozzájutottam az Uncharted: Drake’s Fortune-hoz:

Féltem attól, hogy mellényúlok, s ha azt is hozzáteszem, hogy mennyibe kerül ez a szórakozás összesen, akkor bizony tényleg nagy volt a rizikófaktor. Igazából februárban akartam megrendelni, de úgy voltam vele, hogy várok addig, míg megtudom milyen is lesz a beosztásom. De mivel a szabadnapjaim a hónap elején elég érdekesen alakulnak, így nem volt választásom: meg kell ebben a hónapban rendelni.
Két nappal ezelőtt a munkahelyen délelőtt küldtem e-mail-t az üzletnek, hogy megoldható, hogy akkor szállítsák ki, amikor itthon vagyok majd, pihenőnapon. Válasz nem érkezett, így délután gyorsan elbújva az öltözőben felhívtam az online üzletet, ahol azt mondták igen, csak írjam be a megjegyzésbe. Hazaérve meg is tettem, de a visszaigazoló e-mail-ben sem, s a profilomban sem volt látható a megjegyzésem, csak az első mondat, amiben nem volt benne a lényeg. Így a weboldalon hagytam üzenetet a webmesternek, amire semmi válasz nem érkezett. Majd késő este jött az e-mail a futárszolgálattól, hogy a következő munkanapon érkezik a gép. Nem tudtam mire vélni, de anyám meggyőzött, hogy adjam oda a pénzt neki, majd ő itthon lesz. Nem tetszett az ötlet, hisz ha jeleztem mikorra kérem a szállítást, ami megvalósítható, akkor azért ez kicsit felháborítónak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy hiába hívtam az e-mail-ben megadott számot, a futárszolgálat nem vette fel. Másnap kaptam az sms-t itthonról, hogy korán reggel megérkezett a gép, majd két órával később a postás meghozta a játékot, amely annyira megtetszett, hogy szintén 2000 forintos áron megvettem a második, s harmadik részt is. Érdekes hónap lesz a február.

Mindezek mellett megérkezett az igazi tél, s immáron elkezdett havazni is. Ugyan a szélnek nem igazán örültem, de kellemes volt hazacammogni a hóesésben. Valahogy ez hiányzott a decemberi ünnephez. Bevallom kicsit félek, hogy milyen lesz a március, mert nem szeretnék tavasszal is havat lapátolni, vagy pedig benne lépkedni.
Az elkövetkezendő napokban – játék mellett természetesen – igyekszem kipihenni magam, s meggyógyulni. Szerencsére most nem voltam annyira beteg, hogy talpon se tudjak állni, de nem volt leányálom így bemenni dolgozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt indok, hogy a ledolgozott munkanap miatt ne kapjak kevesebb pénzt a táppénz miatt. Szóval nem mondhatom magam a munka hősének, de azért igyekeztem nem göthös csirkeként viselkedni. Mondjuk tény, hogy más úgy, ha munkaidő alatt talpon vagyok, mint ha ülök egy iskolapadban.

South Park: 7.évad

Ha kinézek az ablakon – főleg felkelés után, kómás fejjel – nehéz eldönteni, hogy most tél van, vagy pedig tavasz. Ennek ellenére gyermekkorom óta meglévő szokásomon, miszerint télen hibernálom magam a négy fal közé, nem változott. S mivel az aktuális szériák pihenőre vonultak, s számuk is alaposan lecsökkent tökéletes ötlet volt South Park-ba való visszatérés.
A húsz perces epizódok pedig megfelelőek voltak arra, hogy akár pár nap alatt magamévá tudhassak egy-egy évadot. Ebből fakadóan pedig örömmel nyugtáztam, hogy nem volt rossz ötlet ismételten elővenni a szériát. Így a hetedik évad után mosoly ül az arcomon továbbra is.

Teljes bejegyzés

Dawn Of The Planet Of The Apes – Előzetes

Némi pozitív változást kezdek felfedezni a moziban bemutatásra kerülő alkotások között, ugyanis egyre több olyan hír lát napvilágot, ami felkelti a kíváncsiságomat.
Bő egy évvel ezelőtt született meg a Rise Of The Planet Of The Apes bejegyzés eme blog keretein belül, ami számomra hatalmas pozitív csalódás volt. Első körben az alap Majmok bolygója eddig összes epizódjai, s az első rész rebootja se tetszett, sőt. Mondhatni úgy láttam őket, hogy nem volt jobb programom, s épp ez ment a tévében. Ugyan nem voltam tisztában a háttérrel, viszont annak örültem, amikor olvastam, hogy készül a folytatás. Fél év múlva pedig mozikban depütál a Dawn Of The Planet Of The Apes, mely már rendelkezik előzetessel is:

South Park: 6.évad

Remekül haladok a South Park soron következő évadával, nagyjából úgy, mint egy kisiskolás a házi feladatával. Egy hónappal ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy ismét felveszem a nézendők listájára elég nagy elhatározásnak tűnt, hisz gyakorlatilag 16 évadnyi epizód vár rám, s ezzel szemben pedig szabadidőm kevés rá.
Szerencsére utóbbit sikerült beosztanom, s mivel jó pár epizódra emlékeztem, így akár teszem azt házi munka mellett is le tudtam nyomni pár részt anélkül, hogy ne tudtam volna figyelni, vagy éppen csak háttérhangnak ment volna. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon van-e értelme előröl elkezdeni, de szerencsére akadtak olyan részek, amelyekre nem emlékeztem, így megvolt az újdonság varázsa, ami egyébként nekem nagyon hiányzik már régóta.

Teljes bejegyzés