2013 november havi bejegyzések

„Karácsonyi ajándék”: Life Of Pi (Blu-ray)

Írta: | | Film
Vélemény?

Megvallom őszintén, hogy a Blu-ray lemezek árából fakadóan csak olyanokat vagyok hajlandó megvenni, amit legalább évente kétszer minimum, de legalább háromszor megnézek. Nyilván minél jobban gyarapodik a gyűjteményem, s alapul véve a munkával járó időhiányt, illetve a további szórakozási lehetőségeket ezt majd egyre nehezebb lesz betartani.
Egyre jobban mennek le a magas felbontást kínáló eredeti lemezek ára, így igyekszek minden kedvencet beszerezni, illetve nem abba a hibába esni, mint a DVD-k esetében, hogy mikor megláttam mennyibe kerül, olyannyira olcsónak hatott az ára, hogy már röppent a kosárba függetlenül attól, hogy mennyire tetszett az adott alkotás, vagy éppenséggel mennyire is fogom később újra elővenni. Ugyan remek élményt nyújtott idén a Pi élete, így nem volt kérdés, hogy be kell szereznem majd eredeti adathordozón is. Mikor megnéztem nem volt kérdés, hogy megveszem, de addigra minden elérhető példány elfogyott a városban, s online rendelés kapcsán az összeg nagyjából nyolcezer forintra rúgott volna. Ugyan a karácsonyhoz sokak szerint elég érdekesen állok – miszerint nem tartom számon az ünnepek között -, de úgy döntöttem, hogy meglepem magam a film eredeti kópiájával. Minap barangolva viszont ráakadtam egy olyan hirdetésre, ahol a rászánt összeg csupán feléért volt elérhető, így nem volt kérdés, hogy beszerezzem. Egyelőre még csak az extrákat néztem meg, de majd ismét nekiülök a filmnek, ha lesz időm.

Az eredeti kópia egyébként bámulatos. Hozzá ráadásul egy kis könyvecske is járt, amelyben a filmből a legmonumentálisabb jelenetek kerültek bele. Mosollyal az arcomon került a gyűjteményem közé 🙂

The Lion King teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: PC

Mostanában épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon minek is újítottam be új videokártyát, ha nem nagyon játszok. Habár ez önmagában költői kérdés volt, hisz tisztában vagyok vele, hogy játékok terén elég válogatós vagyok, így kevés az, amelyik valóban tetszik, illetve ebből a szempontból valóban kevés az olyan, amit végig is játszok. És akkor természetesen még ott van a másik legnagyobb probléma, hogy ha az ember életében az iskolai időt felváltja a munka, akkor bizony eléggé megcsappan a szabadideje. Nos én is belekerültem ebbe a cipőbe, így aztán rendesen be kell osztanom a szabadidőmet. Azon kezdtem el tanakodni, hogy vajon mostanság milyen új játékok jelentek meg, amelyekre én is vevő lennék. Mivel nem igazán találtam kedvemre valót inkább a virtuális szórakozás más formájában kerestem vigaszt, ami nem más volt, mint a régi kedvenc filmek, rajzfilmek újranézése.

Nosztalgia címszóval került a lejátszóba az 1994-es Oroszlánkirály, melynek sikere olyannyira hatalmas volt, hogy szinte nem volt olyan gyermek, aki nem ismerte volna a rajzfilmet. Nem is csoda, hisz Szimba életét elmesélő mű csupán 45 millió dollárból készült, s világviszonylatban 987 millió dolláros bevételt hozott. Gyermekkorom egyik meghatározó alkotásáról beszélek, s mai napig emlékszem, ahogyan egyik osztálytársammal még általános iskolás korunkban még első osztályban mindennap a meghatározó jeleneteket újra eljátszottuk. Mindezek mellett természetesen még annak is megvolt a rajzfilm VHS-en, aki nem rendelkezett videóval.
Szintén emlékszem még arra, amikor az első számítógépünkön még csak DOS program futott, s azon a rajzfilm ihlette játékra voltam rákattanva. Mondjuk 8-9 évesen eléggé vért izzadtam vele, főleg azért, mert eléggé korlátozottak voltak még akkor a PC-k, s különböző játék kozonolok tudása, hogy hosszabb játék kerülhessen forgalomba, így akkor a 8 és 16 megabites virtuális szórakoztató művek többnyire akár fél, egy óra alatt kijátszható volt. Feltéve akkor, ha elég ügyes, s türelmes volt a játékos.

Teljes bejegyzés →

Közelgő ünnepek

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Ha őszintének kellene lennem, akkor nem vagyok az az ünneplős fajta. Olyannyira, hogy csak azért tudom értékelni az ünnepeket – persze kivétel ez alól a születésnapok, névnapok – mert akkor az fizetett szabadnapnak számít, s nem kell menni dolgozni. Egyébiránt pedig, ha tehetném akkor bizony eltörölném őket amilyen gyorsan, s hatásosan lehetne. Igazából semmi olyan nem történt velem soha, ami miatt megvetném az ünnepeket, csak egyszerűen soha nem volt meg az ünnepi hangulat. Inkább csináltam azt, amit az átlagos hétköznapokban. Épp ezért tud irritálni, hogy holnaptól belevágunk az utolsó novemberi hétbe, de igazából már lassan négy hete karácsonyi lázban ég az egész város. Arról nem is beszélve, hogy már többször lett hozzám szegezve a kérdés, hogy mit is szeretnék karácsonyra?
Igazából elég sok mindent szerettem volna, de szerencsére a sors úgy hozta, hogy nem kellett sokáig munka nélkül tengődnöm, s amit akartam azt már meg tudtam magamnak venni. Így minden bizonnyal decemberre maximum finom ételek fognak jutni az asztalra, na meg persze némi kényeztetés a gyomornak nassolásra szánt ízletes falatok formájában. Igazából az első dolog, ami megfordult a fejemben egy új mobiltelefon lenne, mivel a mostani produkált egy-két érdekes jelenséget. De mivel ezeknek a száma elhanyagolható volt, így erről letettem. Aztán egyik legnagyobb dolog, ami megfordult a fejemben játékkedvelésemből fakadóan esetleg egy playstation 3, mert videoteszteket nézve belefutottam két konzol exkluzív játékba, ami eléggé elnyerte a tetszésemet. Az igazság viszont az, hogy a Tomb Raider-en kívül más nem igazán szippantott be, ami nagyon tetszett annak a tetszési faktora is maximum második végigjátszásra sarkallott, nem többre. Feltehetően ezeknek is ez lenne a sorsa, így ha alapul veszem azt mennyibe kerül egy konzol, illetve 10-13 ezer környékén mozog egy játék szinte azonnal letettem erről a tervemről. Amit viszont mindenképp megakartam valósítani, az viszont a Pi életének Blu-ray változatának beszerzése. Mindenhol viszonylag elég borsos ára volt, de végül a vaterán rátaláltam elég barátságos áron. Így azonnal megrendeltem, s feltehetően holnap már érkezik.

A kérdés természetesen az, hogy mi lesz majd a téli uborkaszezonban? Ugyanis sorozatok terén elég jól állok, s hamarosan sikerül bepótolnom a lemaradásomat, ami őszintén nem nagy. Viszont utána minden bizonnyal majd a filmek, s a játékok jönnek, ugyanis nem hiszem, hogy majd a röpködő mínuszokban szívesen kitenném a lábamat itthonról. Éppen elég lesz az az idő intervallum, még itthonról eljutok majd a munkahelyemig. Mivel havat szerető ember vagyok, így persze bízom benne, hogy idén lesz is belőle valami.
Munkahely szempontjából pedig ismételten ott tartok, hogy nem igazán tudom mit tegyek. Végül is már megemlítettem, hogy bizonyos meghirdetett állásokra már jelentkeztem, s elég sziklaszilárdnak bizonyult ebből a szempontból az elhatározásom. Az igazság viszont az, hogy az elmúlt – nem publikus – munkahelyi történések ismételten arra sarkallottak, hogy az álláskeresést bizonytalan időre felfüggesszem. Ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább azért, mert nem tudom eldönteni mi is lenne már leginkább jó, így a teljes összezavarodottság jellemző rám az elmúlt napokban. Mindenesetre az év utolsó napjára kaptam szabadnapokat, így addigra igyekszem kipihenni magamat, s valamiféle vállalható döntést hozni a 2014-es évre.

Almost Human – 1×01 (Pilot)

Írta: | | Sorozat
Vélemény?

Ha visszagondolok jó pár évet, akkor bizony eszembe jut, hogy mennyire voltam sorozatfüggő. Na nem arról van szó, hogy most nem vagyok az, csupán amiket szerettem azok vagy véget értek, vagy pedig én „szoktam le” róluk, mert az általam elvárt minőségi szintet már nem tudták hozni. Viszont abba is érdekes belegondolni, hogy régen mennyi újonc volt, ami magával rántott, s hányszor kaptam azon magam, hogy hiába is vagyok naprakész, valahogy mindig sikerült lemaradnom. Ugyan ez a helyzet most nem áll fenn, de igyekszek naprakész lenni az új szériákkal. Sajnos az elmúlt két-három évben az a helyzet ütötte fel a fejét, hogy szinte alig van olyan bemutatkozó sorozat, ami megtetszik, vagy akár kibírni akár nálam, akár az anyacsatornán többet, mint egy év. Olvasgatva a kritikákat, s az olvasói véleményeket különböző oldalakon egyre inkább megerősödött bennem az a tudat, hogy nem velem van a baj.
Kíváncsi voltam, hogy vajon mit is fog letenni az asztalra az Almost Human, mert az alapkoncepció bejött, szóval vártam már a premiert. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. S, ha alapul veszem a nézettséget, akkor talán egy évadot sem fog kihúzni.

Teljes bejegyzés →

Blu-ray „dömping”

Írta: | | Film, Fotók
Vélemény?

Mint a többséghez hasonlóan én is szeretek filmeket nézni. Régen úgy nevezetem magamat, hogy „rajongó”. Ez a dolog mára már megváltozott. Leginkább abból fakadóan, hogy kevés szabadidőmből adódóan leginkább a sorozatokkal vagyok naprakész, ami nem mondható el sajnos a filmekről. Ennek ellenére természetesen igyekszem ugyanúgy eljárni mozikba, s ugyanúgy megnézni az aktuális újdonságokat, mint régen, habár ez többnyire kudarcba fullad. Ezzel ellentétben továbbra is megvannak a régi kedvenceim, amiket sikerült megszerezni HD minőségben, s többségüket sikerült is újra nézni.
A DVD korszakból is előszeretettel vásároltam filmeket. Persze leginkább a leakciózott kategóriából kerültek ki győztesen alkotások, s ez nem nagyon van máshogy a Blu-ray korszaknál sem, habár igyekszem megfontolni miért is adok ki pénzt. Ebben a hónapban az Amerikai Pite című tinivígjáték első, s második részét sikerült megszerezni elég alacsony összegért, majd egy későbbi vásárlás alkalmával az Apádra ütök, s későbbi folytatását. Aminek nagyon örültem, hogy míg online rendelés alkalmával akár 5-6 ezer forintos árat is fizethettem volna értük – nem számolva a házhoz szállítás összegét -, addig a kedvenc műszaki áruházban DVD árért sikerült megszereznem a négy filmet.

Chucky átka (Curse Of Chucky)

Írta: | | Film
2 hozzászólás

A nyolcvanas, s kilencvenes években vélemények szerint nagyszerű filmek születtek. Legalábbis a kedvenceim túlnyomó többsége ez időtájt készült. A horror, mint műfaj nem állt soha távol tőlem, habár ilyen kategóriában filmet már nagyon régen láttam. Gyermekként azonban suttyomban mindig volt olyan, amit megnéztem. Ki ne emlékezne például a Kedvencek temetőjére, vagy péntek esténként futó Mesék a kriptából című horror sorozatra, vagy akár a nyolcvanas évek végén debütált gyilkos babára, Chucky-ra, akinek pályafutása először a Gyerekjáték névre keresztelt filmmel indult el. Alaptörténet szerint adott volt egy sorozatgyilkos, aki egy gyerekboltba menekül, majd pedig ott egy varázsigét mormol el, miközben halálos sebet kap. Ugyan nem hal meg, azonban lelke egy játékbabába kerül, s ezt épp az Andy nevet viselő kisgyermek kap meg. És elindul a vérengzés.
Az első epizód nekem tetszett. A másodikat sem hagytam ki, viszont a további folytatások már eléggé erőltetettnek hatottak számomra. Épp ezért döntöttek úgy a készítők, hogy ideje egy rebootnak, azonban ahelyett, hogy az első rész került volna feldolgozásra egy újabb folytatás érkezett Chucky átka néven, amely sorrendben gyakorlatilag a hatodik rész. A film megtekintése közben jöttem rá, hogy a harmadik epizód után nem láttam a további két részt, habár sok véleményt olvasva nem sokat veszítettem, s az alkotás sem válik jobbá, ha azokat megnézem. Ami viszont sajnálatos tény, hogy a harmadik epizód óta tartó minőségi mélyrepülés nem állt meg, s a Chucky átka is egy egykor népszerű franchise hatodik része, amely nem más, mint egy egyszer nézhető bőrlehúzás egy sikeres filmről.

Teljes bejegyzés →

Pi élete (Life Of Pi)

Írta: | | Film
Vélemény?

2013-ban cikinek, vagy szégyennek számít-e nem tudom, de én is azok közé tartozom, akik nem igazán olvasnak offline módon. Utoljára nyomtatott formában könyv a kezemben a középiskolás tanulmányaim során volt. S regényt legutoljára talán tíz évvel ezelőtt olvastam az is kötelező olvasmányok közé tartozott. Így nem is meglepő, hogy a 2001-es Pi élete számomra teljes mértékben kimaradt, habár a belőle készült film megtekintése után minden bizonnyal valóban olvasmányos mű lehet. Utána olvasva a regényt sokan megfilmesíthetetlennek tartották, s az alaptörténetből kiindulva ez bizony nem is meglepő.

Mint mindenkinek nekem is vannak kedvenc alkotásaim, amelyeket olykor előveszek, s megtekintek újra s újra. Így nálam ezek a művek a halhatatlan vizuális tartalmak közé kerültek. Nos ezek közé tartozik immáron Pi története is. Bár bevallom második megtekintésén vagyok túl, s az első valamikor év elején még a film megjelenésekor volt. Ahogyan sokan megfilmesíthetetlennek tartották úgy én pedig a filmről alkotott véleményemet pedig leírhatatlannak. De másodjára is akkora élménynek bizonyult a produkció megtekintése, mint elsőre, s kevés alkotás mondhatja el ezt magáról. Épp ezért döntöttem úgy, hogy ideje megpróbálkoznom egy bejegyzéssel, melynek középpontjában a film áll.
Teljes bejegyzés →

Nagyfiúk 2 (Grown Ups 2)

Írta: | | Film
Vélemény?

A nyár egyik vígjátéka volt a Grown Ups 2. Annak ellenére, hogy nem nézek tv csatornákat már évek óta valahogy mindig akadnak olyan pillanatok, amikor fogom a távkapcsolót, s szépen belepillantok, hogy melyik adón épp milyen program megy. Pont így akadtam rá a film előzetesére, s felkeltette a kíváncsiságomat. Igazából tetszett is, bár meglepett, hogy még nem találkoztam össze az első résszel. Bár azzal tisztában voltam, hogy nagy esély van arra, hogy megjelenéskor fogom megtekinteni a szóban forgó produktumot, s amikor az előző epizódot is sikeresen bepróbáltam már biztos voltam abban, hogy ez így fog történni. Bevallom egy hétvégi, egyszer nézhető film volt számomra, melyről ugyan akartam írni pár sort, de sajnos időhiány miatt ez elmaradt, s végül az ihlet se szállt meg ahhoz, hogy akár egy sor keretén belül megemlékezzek róla.

A film mindkét részét elég sok kritika érte, de leginkább az egyik főszerepet alakító Adam Sandler miatt. A színésszel egyébként semmi bajom nincsen, de bevallom számomra amolyan középszerű, s egyetlen egy olyan alkotását sem tudom felidézni, amely tényleg megfogott volna. De ennek ellenére ellenszenvet nem táplálok iránta, s a többiek iránt sem. Az ilyen bejegyzéseknél mindig megemlítem, hogy legyen szó filmről, vagy sorozatról sokszor pont azért nem nyeri el az adott néző tetszését, mert magas elvárásokat támaszt az adott alkotással kapcsolatban. Mivel elég megosztó véleményeket olvastam, így szinte nulla elvárással ültem le a film elé. Viszont azt kell mondjam, hogy ennek ellenére is számomra csak egyszer nézhető, középszerű alkotás lett, mely helyenként nem spórol a gusztustalan jelenetekkel, illetve akadnak benne olyan motívumok is, amelyek egyáltalán nem valóak egy vígjátékba.
Teljes bejegyzés →

Honvágy

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Az igazság az, hogy többször nekifutottam eme bejegyzésnek, de a publikálásig valahogy sohasem sikerült eljutni az elmúlt bő egy hónapban annak ellenére, hogy mégis volt, s van miről írnom. Persze szigorú keretek között, hisz továbbra is igyekszem megőrizni személyemet övező némi anonimitást elkerülve ezzel pár kellemetlen helyzetet.
Legutolsó bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy lassan ideje búcsút inteni a nyárnak. Bevallom őszintén, hogy még számomra is elég meglepő volt, hogy mennyire gyorsan eltelt a nyár. Habár tény, hogy munka a szabadidőm több, mint a felét lefoglalta, így nem is kellett volna némileg ledöbbennem, hogy mennyire gyorsan eltelt közel négy hónap. Azóta természetesen már átrendeződtek a dolgok, így igyekeztem hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy most már jönnek a hideg reggelek, tűrhető hőmérsékletű nappalok, s a didergős éjszakák. Habár szerencsére október végére az időjárás megajándékozott minket a vénasszonyok nyarával, így volt néhány olyan alkalom, amikor hazafelé igencsak „úsztam” a saját verejtékemben. Ennek az októberi nyárnak viszont örültem, mert legalább pár alkalommal elővehettem a bringámat, s legalább tehettem vele pár tiszteletkört, illetve előbb érhettem haza a munkából.

Mint ahogyan fentebb is említettem, hogy az időm java részét a munkahelyen töltöttem. Mivel emberek közt mozgok napi szinten – és itt nem csak a kollégákat értem ez alatt -, így a szabadidőmet úgy osztottam be, hogy a korábbi, s jelenlegi emberi kapcsolataim lehetőleg ne sérüljenek, de ezek mellett mégis jusson időm arra, hogy kicsit egyedül lehessek, mert valahogy szükségét érzem a „kötelező” magánynak. Az elmúlt időszakban történt változások viszont arra sarkaltak, hogy elgondolkozzak a munkahely váltáson, mert sajnos korántsem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan korábban volt. Az igazság az, hogy minket is elért a gazdasági válság, megszorítások és egyéb „nyalánkságok”, melynek következtében egy emberre több munka jutott, így többen döntöttek úgy, hogy inkább máshol keresik a kenyérre valót. Viszont az a helyzet következett ebből, hogy a felmondott alkalmazottak helyére nem érkeztek újak, vagy éppen alkalmatlanok kerültek alkalmazásra. Ebből fakadóan pedig megsokasodtak a problémák, illetve a belső viszály, feszültség, ami napi szinten jelen van.
Év eleje óta érzem azt, hogy nem igazán tökéletes jó pár dolog, s azon kaptam magam, hogy a munkámat hazahozom, s még lefekvéskor is az aznapi, vagy előző napi tevékenységeken pörög az agyam. Miután felismertem, hogy ez nem épp a legjobb dolog kikapcsolódás, s alvás szempontjából, ezért saját magamtól próbáltam orvosolni ezt a problémát. Ezzel egy időben döntöttem úgy, hogy ideje beújítani egy olyan nyomtatót, amely képes scannelni is, hisz vannak olyan dokumentumaink, fényképeink, amelyen már látszódik az idő vasfoga. Egy estét rászántam, hogy ezeket digitalizáljam, s ekkor nosztalgikus hangulatom lett, ahogyan a régi általános iskolás képeket nézegettem. A legmeghatározóbb dolgok – természetesen szigorúan pozitív értelemben – az alatt a nyolc év alatt történt, így elkezdtem felidézni a régi emlékeimet ezzel kapcsolatban. Lefekvéskor is ezeket az emlékeket idéztem fel magamban, mert úgy voltam vele ilyeneken pörögjön az agyam, mint a munkahelyi problémákon. Persze tudni érdemes, hogy a szóban forgó iskola lakhelyemtől nagyjából negyedórányi gyalogútra található, így többször előfordult, hogy útba ejtettem, s arrafelé jöttem haza, vagy mentem épp munkába, bevásárolni, vagy az adott megbeszélt programokra. Amikor ezek a dolgok állandósultak akkor elgondolkoztam azon, hogy nem épp a legjobb dolog, hogy elmúlt dolgokat idézek fel stresszoldásként, elalváshoz pedig főleg, hisz utóbbihoz lazításként zenehallgatás, film és sorozatnézés kilőve, hisz azok pont éber állapotba hoznának. Felismertem, hogy hosszútávon nem lesz jó, ha fokozom a gyermekkori élményeimből fakadó „honvágyamat”, s ezeket leginkább úgy tudnám megszüntetni, ha változtatok jó pár dolgon. Első dolog pedig nem más, mint a munkahely. Így szeptember végén el is kezdtem küldözgetni az önéletrajzaimat. Természetesen titokban, habár tisztában vagyok vele, hogy nem túl rózsás a munkaerőpiac, s nem is könnyű olyan munkahelyet találni, mely megfelelne az adott ember igényeinek, s főleg nem egy modernkori rabszolgatartásra jellemző a munkamorál. Persze arra is rájöttem, hogy nem egyszerű egy állásinterjút se összehozni, ha nem vagyok munkanélküli. Egyelőre bizakodó vagyok, s reménykedek.

A jó időt, s a pihenőnapjaimat igyekeztem megfelelően kihasználni. Amikor lehetőségem volt rá természetesen igyekeztem azt a szabadban tölteni, s a vénasszonyok nyarát is sikerült kihasználni teljes egészében ebből a szempontból annak ellenére, hogy akadtak rázós napok, amikor éppen a hidegfront köszöntött be, vagy épp hatalmas vihar tombolt. Mindezek mellett egyszer sikerült remekül eláznom, melynek köszönhetően sikerült remekül megfáznom, melyből gyakorlatilag majdnem két hétig tartott kimászni. Persze hozzátenném, hogy voltam oly „ügyes” és „okos”, hogy orvoshoz nem mentem, s mindezek mellett bejártam dolgozni is. Nem egy kollégámat sikerült így megfertőzni. Mondjuk volt olyan, akinél ez pozitívumként értékeltem, mert így legalább csendben maradt, s némán szenvedett ahelyett, hogy éppen kavarta volna azt a bizonyos végterméket.
Kevés szabadidőt igyekeztem megfelelően beosztani, hogy mindenre, s mindenkire egyformán jusson idő. Ebből fakadóan górcső alá vettem a virtuális szórakozásomat, s eléggé sikerült átformálni ahhoz, hogy össze tudjam hangolni a munkámmal, s pihenőnapjaimmal. Így jó pár sorozattal végérvényesen „szakítottam”, illetve akadtak olyanok, amelyek hivatalosan is véget értek. Így végül azon kaptam magam, hogy egy számjegyűvé csökkent az általam követett szériák száma. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van pár újonc, mely bepróbálásra vár, de egy-két kivételtől eltekintve mindegyik jövő évi premier dátummal rendelkezik. Mivel akadtak eddig többnapos szabadnapjaim is, így jutott időm arra, hogy kicsit szétnézzek milyen termés volt játékok, s filmek terén. Előbbi téren maradtak a korábban már kipörgetett játékok (I Am Alive, Tomb Raider Legend, Tomb Raider Underworld, Crysis 3). De időhiány miatt egyiknek sem értem a végére.

Az már korábban kiderült, hogy az ember nem lehet elég figyelmes. Többször bebizonyosodott, hogy a legjobb döntéseket akkor tudom hozni, ha eléggé céltudatos, s megfontolt. Utóbbi leginkább akkor fontos, amikor épp megkapom az épp aktuális fizetésemet. Általában mielőtt ez megtörténik többnyire mindig kering a fejemben egy aktuális lista az megvásárolandó termékeket illetően. Nos, ez októberi bérszámfejtés előtt sem volt másképp. Szokás bizonyos jelzővel illetni másokat a hajszíne miatt, de az igazi szőkeség természetesen belülről fakad.
Idén eldöntöttem, hogy ideje lecserélnem a régi kabátomat, így természetesen a fő dolog az új ruházati termék kiválasztása volt. Természetesen ismét kapkodva sikerült ezt megvalósítanom, mely leginkább az ár megtekintése után fakadt. Így leginkább igyekeztem a legkisebb árú terméket kiválasztani. Így amikor magamra kaptam a kiválasztott terméket örömmel nyugtáztam, hogy az ujjhossza tökéletes, így azonnal repült a kosaramba. Itthon viszont keserűen vettem tudomásul, hogy nem épp jó üzlet volt részemről ez a vásárlás. Ugyanis az időjárásból fakadóan egy vékony ingben indultam vásárolni, azonban itthon kiderült, hogy rétegesen öltözködni ezzel a kabáttal nem lehet, mert akkor nem jön rám. Így kénytelen vagyok egy újabb kabát vásárlást eszközölni jövő héten. Addig pedig igyekszem nem megfagyni – s persze beismerni az általam elkövetett rossz vételt itthon ezzel is igazat adva a szülőknek 😀 – a nyári ruháimban.