2013 február havi bejegyzések

Crysis 3 Teszt

Írta: | | Gamer sarok
9 hozzászólás

Platform: PC

Soha nem tartottam magam nagy játékosnak abból kifolyólag, hogy nagyon kevés az olyan cím, amely tetszik, s többször vagyok hajlandó nekiülni, hogy az elejétől a végéig kivigyem. Eddig rengeteg játékot tettem magamévá végigjátszás szempontjából, s csak kevés volt az, amelyiknek másodjára is nekiültem, s ebből még kevesebb, aminek a végére is értem. Ezekből pedig elenyésző mennyiséget vásároltam meg eredeti lemezen, de persze többségük egy 70-80%-os leárazásnak köszönhetően váltak a gyűjteményem részévé. A játékosok többsége statisztikák szerint FPS, RPG és egyéb játékok vezetik a népszerűségi listákat. Bevallom őszintén – főleg tavaly eszközölt nagyobb gépfejlesztés után – valahol irigylem is őket. Rengeteg nagyobb cím látott napvilágot az utóbbi időben, s sajnálom ilyenkor, hogy nem a többséghez tartozom. Minden bizonnyal remekül szórakoznék. Így csak húzom a szemöldökömet, amikor előkerül a Dead Space 3 vagy Metro 2033. Előbbi húsz perc után került a lomtárba, utóbbinak is négyszer ültem neki, mire ténylegesen végére értem, s újabb kijátszás részemről esélytelen.
FPS műfajú játékok tehát nálam szinte esélytelenek. Legalábbis elég sokáig így gondoltam. Személyiségemből kiindulva tehát kérdés adott lehet, hogy vagy az én ízlésem változott az évek múltán, vagy pedig tényleg ennyire jó alkotással van dolgom. Fentiekből fakadóan nem voltam naprakész az ilyen húzócímekkel, s addig, amíg olyan közösségbe nem kerültem igazából a Crysis teljesen kiesett a látókörömből. Egy unalmas, s rendkívül bugyuta lövöldének tartottam, aminek még esélyt sem akartam adni. Aztán az első nagyobb gépfejlesztésnek köszönhetően egyik ismerősöm ajánlotta, hogy igazán csak a Crysis-zal tudom tesztelni, hogy mire is képes az adott konfiguráció. Bevallom őszintén elindítottam, és ennyi. Nem igazán díjaztam, hogy az első képkocka után az egész kifagyott a fenébe. Valahol azért idegesített, hogy hogyan lehet ilyen gusztustalanul gyenge vasam, de igyekezem túltenni magam az engem ért sokkon. A második gépfejlesztéskor viszont már tudatosan jártam el, így próbálgattam a szárnyaim, s fülig érő szájjal dicsekedtem: megy a Crysis. Persze néztem boci szemekkel, amikor kérdeztek minden félét, hisz még akkor sem ültem neki komolyabban. Az iskola befejeztével kicsit rögös út vezetett a jelenlegi munkahelyemig, így akadtak olyan időszakok, amikor rengeteg szabadidővel rendelkeztem az akkori munkanélküli mivoltomból. Végül két évvel ezelőtt az agyonhype-olt második epizód hatására nekiültem a szériának. Az első rész két órája után már tágra nyílt szemekkel tapadtam a monitorom képernyőjére. A Warhead  alcímet viselő kiegészítő epizód magyar szinkronja megvett kilóra. A folytatás pedig meggyőzött arról, hogy az akkori frissen bejelentett harmadik résznek is neki fogok ülni.

A bejelentést követően rengeteg kép és mozgó anyag látott napvilágot. Tetszett a posztapokaliptikus-dzsungeles környezet, de hírekkel nem voltam naprakész. Annak ellenére, hogy élveztem az előző epizódokat nem váltam rajongóvá, s nem ültem tűkön a megjelenésig. Többséghez hasonlóan engem is berántott a várakozás gépszíja, amikor közeledett a megjelenés, s persze én is csorgó nyállal vártam valamiféle játszható változatot, amikor az idő előtt közkinccsé vált virtuális formában. Nem terveztem a játék eredeti kópián történő megvételét a jelenlegi árát ismerve, ugyanis az első rész, s annak kiegészítője is akciós ár miatt került a bevásárló kosaramba még tavaly nyáron, addig a harmadik epizóddal kapcsolatban tapasztalt pozitív meglepetés hatására számításba vettem az új epizód megvételét. Természetesen kizárólag fizikai adathordozón.

Teljes bejegyzés →

Tavaszváró

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

…nálam legalábbis erőteljesen így van. Utolsó ilyen jellegű bejegyzésem december utolsó napján volt, mely gyakorlatilag egy szokásos évértékelő volt részemről legalábbis, mely nem csak egy átlagos bejegyzés volt, hanem az év értékelése is egyben, s a közeli jövőre szóló tervekkel megfűszerezve. Azt kell mondjam, hogy a tervekkel jól haladok, s időközben gyakorlatilag majdnem eltelt a fejem felett egészen két hónap. Igazából nem terveztem ennyit várni ezzel a bejegyzéssel, de valahogy soha nem jutott sem energiám, sem kedvem arra, hogy a klaviatúra fölé keveredjek, s írjak valami érdemlegeset. Azonban jutottam némi szabadidőhöz, így megragadtam az alkalmat arra, hogy a régóta tervezett bejegyzést most meg is írjam.
Év végén természetesen mindenkit megkérdeznek, hogy mikor szeretne szabadságra menni. A szabadságok többnyire három részre vannak osztva. Rajongói mivoltomból fakadóan az első egy harmadot azonnal március elejére lőttem be, amikor is majd napvilágot lát a Tomb Raider újabb része. Szerencsére úgy néz ki, hogy csúszás nem lesz, így már javában várom a megjelenés napját. Egyetlen egy negatívum van nálam, hogy úgy fest a fémdobozos kiadásból nem nagyon lesz semmi, ugyanis a webshop oldaláról eltűnt a kiadás, s a visszaigazoló e-mail is a hagyományos dobozos oldalára visz. Mindenesetre még egy webshop van a tarsolyomban, így már érdeklődtem is, hogy mi a helyzet nálunk, s ha szükség úgy hozza, akkor azonnali hatállyal törlöm a megrendelést, s másik cégtől rendelem meg. Igaz, hogy ekkor személyesen kell majd elmennem a kiadásért, de ez legyen a legkevesebb. A fentiekből fakadóan pedig kénytelen voltam feláldozni egy rendkívül kényelmes, jó és pihenéssel tarkított pihenő napjaimat, ugyanis nem szerettem volna még év elején ezeket ellőni, s azért kell valamit hagyni nyárra is ugyebár. Ezért az elmúlt időszak leginkább arról szólt, hogy dolgoztam. Amivel különösebb gond nem volt, mert legalább gyorsan telt az idő, s nem azzal telt, hogy itthon ültem, s unatkoztam a négy fal közt, mert az időjárási viszontagságokból fakadóan nem szívesen mentem a szabadba. Így amikor ki kellett mozdulnom, s építenem a közösségi kapcsolatok személyes formában igazi kínszenvedés volt eljutni a fedett, s fűtéssel rendelkező helyekre.

Fentiek mellett igyekeztem mindenre időt szakítani, amit általában nem sikerült megvalósítani, ugyanis mindig valaminek a kárára történt. Az esetek többségében általában az alvásból „spóroltam”, így többször előfordult, hogy a harmadik, vagy a negyedik nap után dőltem ki úgy, hogy akár 12 órát is lealudtam egyhuzamban. Munka után nem szívesen mentem már sehová, s igazából csak arra vártam, hogy az ágyban döglődhessek. Ennek megfelelően a vizuális szórakozás mindig munka előtt, után volt, így végül folytattam a The Big Bang Theory-t, melyet nem bántam meg, hisz szerencsére számomra ismét minőségi szórakoztatást nyújt. Mivel kevés szabadidő, így a sorozatokat két részre osztottam: az egyik, amely el van téve nyári darára, illetve a másik, melytől könnyektől mentesen búcsút vettem. Végleg. Ebből fakadóan jelen pillanatban van nyolc széria (melyből kettő nyári), amit nyomon követek, így nem nehéz naprakészen lenni. Szerencsére időközben felfedeztem az egykori kedvencem HD minőségű kópiáit, így most nálam a Jóbarátok van újranézésben. Tíz évad, jelenleg az elsőnél tartok. Kilenc évvel ezelőtt láttam utoljára, s újranézés nem volt nálam, így majdnem prémium képminőségben színtiszta élvezet, s meglepő, hogy mennyi mindenre nem emlékszem már.
A kevés széria miatt általában zenehallgatással ütöttem el az időmet, de végül nekiültem a sokszor elkezdett, majd abbahagyott Metro 2033-nak. A végigjátszás hamar megvolt, igaz sikerült úgy berántania, hogy hosszú munkanapok után az egyetlen egy szabadnapomat feláldoztam a játék oltárán. Elmondható, hogy ebből a szempontból nem volt unalmas a február. Szabadnapokon pedig úgy döntöttem, hogy ki kell mozdulni, mert a virtuális kapcsolattartás egyébként sem az erősségem. A rossz idő sok energiát kiszívott belőlem, így

Még tavaly év vége felé többször irányult felém egy kérés, miszerint jó lenne megcsinálni az szülők tévéjét. Igazából komolyabb problémája nem volt, csak a csatlakozók már nem funkcionáltak olyan jól, mint újkorában, ezért a rá csatlakoztatott készülékek nem mindig hozták azt a minőséget, amit kellett volna. Így megoldás hamar az lett, hogy egy új készüléket kell venni. Természetesen az olcsóbb kategóriából került volna ki a győztes márkátlan vacak, így az ötletet azonnal leszavaztam jelezve, hogy sz*rt nem veszünk, ugyanis azt az elvet követem, hogy ha lehet, s van rá keret, akkor minőségit, s újat. Közel három hónapnyi teljes spórolás után végül három napja az új készüléket tesztelem. Első elképzelés egy 32″-es LED-es tévé volt. Később módosítottam az ötletet egy 42″-esre, ugyanis egy esetleges költözéskor egy nagyobb szobába az általam kiválasztott méret kicsi lenne. Végül egy LG 42″-es 3D-s 3400-es szériás tévé boldog tulajdonosa lettem. Ár-érték arányban kiválónak bizonyult, habár el kellett szórakoznom a 3D-s beállításokkal. Egyetlen negatívum ért vele kapcsolatban, hogy 3D-ben nem lehet kalibrálni bizonyos dolgokat, mint a kontraszt, fényerő… Igazából nem vágytam, s nem is szerepelt a terveimben egy 3D-s készülék. Egyrészről nem is nagyon érdekel, mert ki vagyok békülve a tökéletes HD minőséggel, illetve árban elég húzósak az ilyen készülékek. Mivel a hazai forgalmazók többnyire 20-30%*-os árréssel dolgoznak, s a forint sem olyan erős, így többnyire elég borsos még mindig ilyen készüléknek az ára.
Most is online rendelés mellett döntöttem, s természetesen utána néztem minden szóba jöhető lehetőséggel. Végül egy elég jó hírnek örvendő határon túli műszaki webshop mellett döntöttem, mely szerencsére magyarországi kiszállítást is vállalt, s magyar nyelvű ügyfélszolgálattal is rendelkezik. Az elhatározásomat tett követte, így pont akkor volt aktuális a megrendelésem, amikor pár napos akció keretében a fenti készülék árából további kedvezményt vontak le, így ugyanabba az árba esett, mint amit rászántam az előzőleg kiválasztottra. Így végül úgy döntöttem, hogy még ha nem is használom ki teljesen, s nem is esek hanyatt a 3D-s lehetőségtől, de inkább a nagyobb tudásút választom. Továbbra sem estem hanyatt ettől az opciótól ugyan, de mindenesetre a pár napja megjelent Crysis 3-at érdekes élmény volt 3D-ben kipörgetni. Habár terveim közt szerepel egy 2D-s kipörgetés is…

Egyelőre minden a terveim szerint alakult pénzügyileg, s az év végén elképzelt rövidtávú jövőképpel kapcsolatban, már ami a szórakozást illeti. A tél maradék részét igyekszem átvészelni, s a tavasz beköszöntével beruházok egy új kerékpárra, s minimum a felére csökkentem a vizuális szórakozást, s irány a szabad. Igazából már nagyon hiányzik a mozgás, a kirándulás, s a csavargás. Ugyan most is megvalósítható lenne, de az időjárási viszontagságok miatt inkább hanyagolom ezeket a dolgokat. Főleg azért, mert könnyen megfázok, s sajnos az elmúlt időszakban is sikerült beleesnem ebbe a betegségbe, ami nem volt nehéz, hisz hihetetlenül szélsőséges téllel volt dolgunk. Hol méteres hó köszöntött be mínuszokkal tarkítva, hol pedig majdnem tíz fokos tavaszias időjárás követte.

Tomb Raider Steelbook

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Novemberben egyszer már született tőlem egy bejegyzés, miszerint milyen kiadások várhatóak a március 5-én megjelenő új Tomb Raider-ből a hagyományos mellett. Bevallom őszintén én azonnal lecsaptam a Survivor Edition-re, mely az általam favorizált webshop árlistáján kemény 14 990 forintos áron érhető el, amihez természetesen még hozzátartozik a házhoz szállítás is. Aztán valahogy másik webshopon ráakadtam olcsóbban, azonban ott pontosabban voltak feltüntetve a csomag tartalma. Bevallom őszintén ami szemet szúrt az az, hogy elvileg nem cd-n, hanem letöltő kódot kapok a zenei anyaghoz. Én szeretem, ha ilyenek fizikai formában vannak (ezért sem szeretem a kizárólag Steam típusú játékokat, melyek soha a büdös életben nem jelentek meg fizikai adathordozón).
Azonban itt előrendelhető volt a fémdobozos kiadás is, ami máshol nem. 7900 forintos ár véleményem szerint nem sok, sőt! Ráadásul találtam róla több képet is, így végül végső elhatározásomban lerendeltem. Bízom benne, hogy március 5-én kezembe is foghatom 🙂

És pár Offline kép egy külföldi kiadásból. Bízom benne, hogy a hazai is ilyen borítót kap. Mivel nincs rajta semmilyen szöveg, így meglepődnék, ha mi éppenséggel másfajta tokot kapnánk (Kattintásra a képek nagyobb méretben is megtekinthetők).

Do No Harm – 1×01 (Pilot)

Írta: | | Sorozat
Vélemény?

Volt olyan – rajtam kívül -, aki várta ezt a sorozatot? Az alapkoncepció szerint adott egy fő karakterünk, aki a történet mozgatórugóját képezi. Vagyis pontosabban nem csak ő, hanem második személyisége is, aki nem éppen egy ma született bárány. Az NBC új üdvöskéjét a csatorna midseason időpontjába száműzte, s komolyabb marketing kampányt nem is kapott. Vagy legalábbis nem nagyon futottam bele. Megvallom őszintén azért nem tördeltem az ujjaimat, hogy láthassam a bevezető epizódot, de úgy voltam vele, hogy megannyi sorozatot kaszáltam el olyannyira, hogy egy bemutatkozó részre megelőlegezzem a bizalmat. Valahol persze éreztem, hogy nem lesz átütő siker, s én magam lepődtem volna meg, ha éppenséggel egy második évadot megért volna a széria.
A sorozat második epizódjára már nem is maradtam, bár kár is lett volna ugyanis a folytatás még gyengébbre sikerült nézettség szempontjából, így az anyacsatorna azonnal le is kapta a műsoráról. Így, akinek tetszett a leadott két epizód alapján az most minden bizonnyal eléggé ideges lehet.

Teljes bejegyzés →

Metro 2033 Teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: PC

Dimitrij Glukovsky szülőhazájában 2002-ben vált híressé, amikor megjelent  a Metro 2033 című könyve. A könyv hatalmas sikere azonban folytatásért kiáltott, így 2009-ben megérkezett a második epizód is, mely hasonló fogadtatásban részesült, mint elődje. Ahogyan a szórakoztatóiparban lenni szokott itt is elsősorban az író dolga az olvasóréteg szórakoztatása olyan minőségi színvonalon, hogy az a kiadónak rendkívül jól jövedelmező bevételi forrás lehessen. A nyereség növelése érdekében ilyenkor szokás előhúzni a tarsolyból az írott anyag vizuális formában történő újbóli eladását, ami többnyire film formájában szokott megvalósulni. Meglepő módon azonban a Metro 2033 esetében úgy gondolták sokkal nagyobb profit rejlene  egy játékban, mint egy másfél – kétórás mozifilmben. A hivatalos ok leginkább az volt, hogy egy játék jobban vissza tudná adni vizuális formában az igencsak terjedelmes könyvet, mint egy film, s így szinte minden kulcsfontosságú mozzanat érintetlen maradna, ami nem lenne elkerülhető egy forgatókönyv esetében.

Egészen pontosan majdnem négy évnyi fejlesztés eredményeként látott napvilágot 2010 márciusában a Metro 2033. A megjelenésig rendkívül jó reklámkampányt kapott a játék, habár én ezekre csak akkor figyeltem fel, amikor már a játékos társadalom javában nyúzta friss megjelenésként. Ha össze kellene számolnom, akkor talán egészen pontosan négy alkalommal futottam neki a Metro 2033-nak, s az utolsó próbálkozás bizonyult csak eredményesnek, hogy végére is tudtam érni, habár elismerem, hogy vért izzadtam vele, de utólag nem bántam meg a ráfordított időt. Jómagam rendkívül szeretem a poszt-apokaliptikus történeteket bármely formában, de viszont nem vagyok nagy rajongója az FPS játékoknak, s ebből a szempontból elég nagy kihívással kerültem szembe. Egyrészről roppant mód érdekelt a történet, s a videók alapján az atmoszféra is telitalálat volt, de viszont mégis ott volt a taszító FPS tulajdonságok tömkelege. És akkor még nem emeltem szót a grafikai megjelenésről sem. Első nekifutásom nem sokkal a megjelenés utánra esett. Vizsgaidőszak kellős közepén próbálgattam az akkor még elég karcsú specifikációkkal rendelkező PC-men, így a DX9-es környezet annyira nem nyűgözött le, valamint folyamatosan szembekerülő akadályoknak köszönhetően végül pihentettem a játékot egy hosszú időre. Amikor kisebb fejlesztéseket hajtottam végre a PC-men valahogy mindig előkerült a játék, de egy bizonyos idő után mégis a lomtárba landolt sokadszorra is.
Többi embertársamhoz hasonlóan a téli időszakban én is hajlamos vagyok a négy fal közt lustálkodni, s minimálisra venni a szabadban tölthető időt. Ilyenkor pedig könnyen elunja magát az ember, s én is így jártam, s mivel komolyabban egyébként sem lett tesztelve a tavaly összeállított PC-m, így úgy döntöttem, hogy a Metro 2033 tökéletes lenne erre. És ugyebár a nem kis összegért megvásárolt Controllert is nyúzni kellene alapon tökéletes elfoglaltsággá nőtte ki magát a játék.

A történet szerint az emberigés újabb nukleáris világháború elé nézett, melynek eredményeképpen milliók haltak meg, s kevés túlélő maradt csak életben. A föld felszíne lakhatatlanná vált, s a nukleáris fegyverek, vegyi gázok használatának következményeként különböző mutáns lények fejlődtek ki, s szaporodtak el olyan mértékben, hogy a túlélőknek a föld mélyét kellett választaniuk, mint biztos menedék. A kevés életben maradt ember ahelyett, hogy összefognának inkább „csoportokat” hoztak létre, s ezeken belül különböző hierarchiai réteget alkottak, s minden betolakodó, idegen sorsa feltehetően halál. Ebbe a világba született bele Artyom is, akiről azt is mondhatnánk, hogy véletlen folytán csöppen bele abba a feladatba, amit végre kell hajtania, mely nem más, mint segítséget hívni a bajbajutott embertársainak, illetve a többi állomáson tartózkodókat figyelmeztesse a közelgő veszélyre. Azonban ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudja rengeteg kihívással teli utazással kell szembenéznie, habár a félelem legkisebb jele nélkül vág bele, hogy segítséget szerezhessen.

Teljes bejegyzés →