2012 december havi bejegyzések

…s eltelt ismét egy év!

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Ahogyan az eddig eltelt évek alatt most sem marad el a szokásos évértékelővel egybekötött utolsó bejegyzés szilveszter napján. Bár továbbra sem kedvenc ünnepem a szilveszter. Főleg azért, mert számomra nem számít ünnepnek, s mindezek mellett egyszerűen kulturált szórakozási lehetőség nincs, ellenben petárdázók tömkelege, illetve részegek mindenfele az van.
Az ünnepek – de leginkább a karácsony – miatt rendkívül húzós volt ez az egy hónap, s egyben kimerítő is volt. Az egész leginkább olyan volt, mint egy hatalmas hullámvasút, melynek voltak jó részei, s voltak rosszak is. Természetesen ez igaz az évre is egyaránt.
Ami talán számomra a legnagyobb pozitívum, hogy úgy telt el az évem, hogy úgy kezdhetem immár az új évet, hogy egy teljes egészében ledolgozott munkaévet tudhatunk magaménak, így lassacskán már másféle éve van munkahelyem. Amire nagyon vártam mióta befejeztem az iskolát, de leginkább az volt a mozgatórúgója ennek az egésznek, hogy végre kicsit több pénzt fordíthatok majd magamra, s ezáltal a szórakozási lehetőségek tárháza kiszélesedik. Ebből a szempontból tavaly nagyon sok mindent megfogadtam, s java részüket sikerült is betartani.

Sajnálatos módon az új adótörvények és a munka törvénykönyve átírása engem is érintett elég érzékenyen, így nem csak a fizetésemen, de a munkakörülményeken, munkaidőn is meglátszott ez a döntés. Azóta próbálom ezeket emészteni, de kevés sikerrel. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki könnyen el tudná azt viselni, hogy fizetése növekedjen bruttóban, de nettóban stagnáljon az előző évhez képest, ugyanis a különbözet adók formájában tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy egyéb intézkedéseknek köszönhetően immáron úgy variálhatnak, ahogy akarnak. S sajnos ebből én is kaptam, így gyakran megesett, hogy úgy mentem dolgozni miközben belül imádkoztam, hogy össze ne essek a fáradtságtól.
Igazából hatalmas nagy terveim nem voltak. Hosszú tervezés után sikerült nyáron feljutni a pesti állatkertbe, ami számomra hatalmas élmény volt. Először még 2002-2003 körül voltam az osztályommal, amikor még lazán az általános iskolás padokat koptattam. Akkor sajnálatos módon már több pubertáló diák nézőpontja inkább a suttyomban vásárolt, majd megivott vodkára irányult, így teljesen felhőtlennek nem mondhatnám azt a kirándulást. Második alkalommal egy fórumtalálkozó kapcsán utaztam fel, s eléggé nagy csalódás volt. Első körben a probléma abból fakadt, hogy nem sikerült teljesen kipihennem magam, s az eredeti számú jelentkezőből elég kevesen bólintottak rá, s a fizikai találkozó kapcsán derült ki, hogy további tagokra sem kell számítunk hús-vér formában. Idén viszont kicsit következetes voltam, így a családi esemény címszóval utaztunk fel. Mivel nem vagyok korán kelő típus, így természetesen az utazás előtt sem tudtam magam kipihenni, de ennek ellenére jól éreztem magam. Ugyan többször szerettem volna kijutni, de már az is rendkívül nagy előrelépés volt tavalyhoz képest, hogy egyszer sikerült strandrolni. Ahogyan az lenni szokott nem hallgattam a bölcs tanácsokra, így sikeresen leégtem, melynek következtében majdnem három hétig kellett szenvednem annak a tüneteitől. Később sajnálatos módon lebetegedtem, így az kihatással volt a fizetésemre is, így valamikor szeptember végére sikerült ismét visszatérnem a régi kerékvágásba, de sajnos már akkor az idő nem volt olyan, hogy még egy utolsó, nyarat záró pancsikolást megeresszek.

Szórakozás szempontjából sem volt elhanyagolható ez az év. Év elején összeállt az általam csak erőműnek hívott PC konfiguráció, melynek köszönhetően kellemes órákat tudhattam magaménak. Év közben persze költöttem, ugyanis a tervezett dolgok mellé sikerült pár impulzus vásárlást is időzítenem. Első körben a régi monitorom került lecserélésre, majd időközben egy 2.1-es hangfalszett boldog tulajdonosa lettem. Utóbbi végül a tévé mellé került, s teszi rendesen a dolgát. Ebben a hónapban pedig egy Xbox 360-as kontrollert sikerült beszereznem a PC-mhez, így most már teljes kényelem ezen a téren. Ebből fakadóan rendkívül sok játéknak nekiültem, de csak kevésnek értem a végére a munkámból kifolyólag. Az utolsó három Tomb Raider (Legend, Underworld, Anniversary) mellett azért a Need For Speed: The Run, Lost: Via Domus és a Prince Of Persia: The Forgotten Sands is kipörgetésre került.
További pozitívuma az évnek, hogy ismét elkezdtem járni moziba. Az idei év sikerfilmjei nálam kizárásos alapon a Silent Hill folytatása, illetve a The Amazing Spider-man volt. Utóbbi már Blu-Ray lemezen fent található a polcomon. Ellenben a Prometheus hatalmas nagy csalódás volt. Digitális adathordozók terén idén sikerült egy Blu-Ray lejátszóra is szert tennem, így el is kezdtem az eredeti kópiák gyűjtését. 1-2 darabtól eltérően mindegyik akciós áron került megvételre. Ebből a szempontból legnagyobb öröm viszont a Jurassic Park trilógia kapcsán volt, melynek képi és hangvilága eszméletlen minőségűre sikeredett. Sorozatok sem maradtak el ezen a téren, de idén már csak hatot követek nyomon. A megcsappant szabadidőmben nem szeretnék kínlódni, így hosszú évek óta nézett sorozatok kerültek részemről kaszálásra. Ilyen a Supernatural. Idén több véget ér, így elég kevés maradt, amelyeket még nyomon követek. Kár.

Bízom benne, hogy a jövő évem is jövedelmező lesz, s nem lesz semmi komolyabb probléma. Tervek vannak, de jelentősen kevesebbek, mint tavaly ilyenkor. Szülői megbeszélés után szinte már majdnem biztos, hogy egy újabb tévé kerül megvásárlásra, így az enyém kerül át a szülőkhöz, mert az övék erőteljesen haldoklik. Mivel még használható, így havi szinten egy kisebb összeget vagyok hajlandó félretenni erre a projectre, hogy ha véletlenül beütne valami legyen hová nyúlnom, illetve ne csak pár ezer forintom maradjon. Emellett egy új kerékpár van tervben, mivel nemrég bicikli lopás áldozatává váltam. Ezek mellett március elején érkezik az új Tomb Raider, melynek a polcomon kell lennie. Nyárra pedig ismét egy állatkerti kiruccanás lenne az elképzelés, s mindezek mellett pedig strand. Rengeteg naptejjel, persze.

Jurassic Park: Operation Genesis Teszt

Írta: | | Gamer sarok
2 hozzászólás

Platform: PC

1993 június elején indult hódító útjára a Jurassic Park. Viszonylag elhanyagolható 63 millió dolláros készítési költségéből a Universal Pictures-nek egészen pontosan 914 millió dolláros bevételt hozott Spielberg dinoszauruszos filmje. Az emberek egyszerűen nem tudtak betelni vele, így nem meglepő, hogy négy évvel később érkezett a folytatás, mely bevétel szempontjából már nem tudott felnőni az első részhez. Az ezredforduló után érkezett egy – elvileg zárórésznek funkcionáló – harmadik epizód, amelyre a közönség már nem is volt vevő, hisz a 93 millió dolláros költségből csak 323 milliót tudott felmutatni, ami az előző epizódokhoz mérten elég elkeserítő.
A filmipar a nézői szempontból kizárólag szórakozást szolgálja, de addig a készítőknek, stúdióknak pedig kemény üzlet. Ebből fakadóan pedig, ha valami aranybányának bizonyul, akkor azt rendesen ki kell használni. A Jurassic Park kaland műfajának köszönhetően pedig adott volt a lehetőség, hogy nem csak mozivásznon, hanem játszható virtuális formában is felmutathasson némi bevételt. Az első film megjelenése után pedig rengeteg játék látott napvilágot kisebb-nagyobb sikerekkel. Akadtak olyan címek, amelyek magát a filmeket dolgozták fel, de ezek többnyire hamar a süllyesztőben kötöttek ki, mielőtt bárki komolyabban felfigyelhetett volna rájuk. De a próbálkozások nem maradtak el, ugyanis ezek mellett még folyamatosan dobtak piacra különféle játékokat, de egyiküknek sem sikerült komolyabb elismerést, vagy bevételt felmutatnia. A rengeteg játék között volt olyan, amelyik kizárólag akcióra hajazott, melyben kizárólagos feladatunk volt, hogy az őslényeket levadásszuk. De akadt olyan is, amelyben ez csak elsődleges feladatunk volt, illetve akadt olyan, amelyben  pedig egy saját birodalom építése volt a cél. Ezekből a játékokból bevallom őszintén egyetlen eggyel találkoztam, az pedig az első filmet feldolgozó alapjáték volt, amely még a DOS környezetben futott vígan, habár az sem okozott nekem maradandó élményt.

Ezen kívül volt még számos próbálkozás volt. A legutóbbi a tavaly novemberben megjelenő Jurassic Park: The Game volt, amely sajnos a többi hasonló próbálkozáshoz mérten alul teljesített mind bevételben, mind fogadtatásban egyaránt. Az új játékot persze felvezette egy díszdobozos Blu-ray kiadás is,  melyről én sikeresen okkal lemaradtam, ugyanis nem igazán szerettem volna elméretezett dobozos, ujjlenyomatos, karcos lemezekkel teli kiadványt bezsebelni horrorisztikus áron. Szerencsére idén még karácsony előtt gyorsan piacra dobták ugyanezen a formátumon a három filmet különálló darabként, melyet miután megszereztem napokig rácsodálkozva néztem újra a részeket immáron felújított változatban, ahogyan azt elvárná az ember egy HD minőségű tartalomtól. Gyermekkorom kedvenc filmjeit azóta persze többször megnéztem, s a lemezeken már nem maradt olyan tartalom, amit ne néztem volna meg. Ekkor gondolkodóba estem, hogy vajon mit is kellene csinálni. S ekkor eszembe jutott, hogy jó pár évvel ezelőtt volt egy Jurassic Park: Operation Genesis című játék, melyet annyira imádtam, hogy éjt nappallá téve játszottam vele, s egyszerűen nem tudtam megunni. De az időközben elfelejtődött, hisz az ember ugyebár idővel talál más elfoglaltságot is. A filmeket újra megnézve kaptam ismét kedvet hozzá, s kis idő múlva már a monitor előtt ülve fülig érő mosollyal merültem bele a játékba.
Teljes bejegyzés →

Dexter: 7.évad

Írta: | | Sorozat
Vélemény?

Az ötödik évad végén még úgy nyilatkoztam a sorozatról, hogy számomra gyengének bizonyult az akkori szezonja a szériának, de továbbra is nézős marad számomra. Nos, ez nem tartott sokáig, ugyanis a következő évad első epizódjával szépen ment is süllyesztőbe az egész. Egyszerűen nem volt türelmem leülni elé, s végignézni még egy évadot. Valahogy nem igazán vitt rá a lélek.
Ahogyan az lenni szokott a virtuális tér tele van olyan hozzászólókkal, akiket nem érdekel, vagy éppenséggel intelligencia hányadosuk nem elég ahhoz, hogy felmérjék, hogy nem mindenki követi hétről-hétre az adott sorozatot, s elmaradása is lehet. Ilyenkor szokott az ember vaskos jelöletlen spoilerekbe belefutni. Mondjuk rám kivételesen pozitívan csapódott le, ugyanis ismét leültem a sorozat elé, habár tisztában voltam azzal, hogy majd mi vár rám az évadfináléban. Így nem volt kérdés, hogy a hetedik évadot is megnézem majd. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy felemás érzéseim vannak az aktuális évaddal kapcsolatban.

Teljes bejegyzés →

Blu-ray: Jurassic Park – A trilógia

Írta: | | Film
Vélemény?

Rengeteg olyan vizuális tartalom van, ami számomra meghatározónak számít. Függetlenül attól, hogy az zene, film, játék vagy épp valami más. Idővel természetesen több dologra lettem nyitott, s sok minden keltette fel a figyelmem, s ebből fakadóan pedig kiszélesedett az érdeklődési köröm, s több dolog lett nekem fontos. A szellemi szórakozást nálam elsősorban a vizuális dolgok jelentik. Filmek, sorozatok, és játékok. Ezeket követik a mindennapi dolgok, mint a zenehallgatás, kirándulás, vagy egyéb szabadtéri programok. Habár utóbbiról kevés szó esik, hisz magánéletem jelentős részét képezik, így arról pedig nyílt publikum előtt csak részben vagyok hajlandó megnyilvánulni védve ezzel személyemet, s környezetemet.
Visszakanyarodva első számú szórakozási faktorhoz, mely jelentősen kiszélesedett. Ennek leginkább két oka van: a világ rendkívül nagy mértékben fejlődik, s ebből fakadóan több dolog kelti fel a figyelmemet. Illetve időközben felnőtté válás magával hozta a munkahely meglétét, így már anyagiak nem igen állnak útban, hogy ennek a „hobbimnak” hódoljak. S ebből fakadóan pedig kevés olyan alkotás van, ami valóban meg tud fogni.

Más volt a helyzet viszont gyermekkoromban. Annak ellenére, hogy a húszas éveimet taposom hatalmasat változott a világ. A szórakozás kimerült a szabadtéri játékban, biciklizésben. Otthoni szórakozást a TV jelentette főképp, vagy esetleg egy videózás, ha volt az embernek egy ilyen készüléke. Mivel mi elég későn újítottunk be egyet valamikor 2000 környékén, így gyermekként legfőbb szórakozás a TV volt. Nem is nevezhető véletlennek, hogy amikor először műsorra tűzte az RTL Klub az első Jurassic Park-ot mélységesen beleestem olyannyira, hogy napokig a hatása alatt voltam. Ez az évek alatt csak nőtt, így mennyekben jártam, amikor végül megvettük az első videót, s a közeli videotékába vettük az irányt, hogy a folytatást is láthassam. Később sikerült mindkét epizódot megszerezni VHS-en, s úgy próbáltam ösztönözni a harmadik epizód megvételére a szülőket, hogy rongyosra néztem az első két részt. Végül inkább beadták a derekukat, mint hogy százkettedjére is megnézzem az első részt.
A VHS-t végül szép lassan leváltotta a DVD. Mivel az asztali lejátszók elérhetőek voltak, így hamar lett egy. De szigorúan olyan, amivel nem csak eredeti lemezeket lehet nézni. Tanulói státuszomból kiindulva anyagi jövedelmem havi szinten egyenesen arányos volt a nullával, így a trilógia teljes egészében kimaradt az életemből eredeti DVD formátumon. Amikor pedig lehetőségem lett volna rá már váltottam a következő generációra, s részemről lezártnak tekintettem a DVD korszakot. Tavaly viszont bejelentésre került, hogy a trilógia egy szép díszdobozos kiadás keretén belül megjelenik idehaza is. Az öröm nagy volt, habár a megjelenéskor még csak a HD tartalom kihasználására alkalmas lcd tv-vel rendelkeztem. Egyrészről sajnáltam volna húszezret kiadni egy ilyen kiadásért. Főleg úgy, hogy sem asztali, sem PC-s Blu-ray lejátszóval nem rendelkeztem. Ugyan időközben szert tettem egyre, de a negatív kritikák hatására letettem arról, hogy ezt a kiadást megvegyem eredetiben. Gondolok itt a gyári csomagolás alatt rejtőző ujjlenyomatos és karcos lemezekről, illetve az elszabott díszdobozról, amiből simán kilóg a fekni. Végül múlt hónap elején belebotlottam a hírbe, miszerint külön-külön is megjelennek az epizódok.

A megjelenési időpont elvileg december 31 lett volna online áruházban, ami később „megjelenési időpont még nem ismert” szövegre módosult. Úgy voltam vele, hogy mindenképp szeretném, ha a kiadványok a polcomra kerülnének, hisz gyerekkorom egyik legmeghatározóbb filmjéről van szó, amit rengetegszer láttam.
Azt hiszem azzal mindenki egyetért, hogy a legszebb dolog, ha az ember markát pénz üti, méghozzá úgy, hogy nem is számít rá. Ez velem is megtörtént, s úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s némi vásárlást csapok. Bevallom őszintén minap megláttam a Matrix trilógiát leértékelve, s azért indultam. Azonban saját meglepetésemre a fent látható három kiadványba botlottam. Így szinte azonnal a kosaramba került, s célirányosan a pénztárhoz mentem. Nem kell mondanom, hogy az üzletben való tartózkodásom ideje jó, ha elérte az egy percet. Hazafelé pedig mosolyogva tekertem haza a bringámon, s az sem zavart, hogy majdnem odafagytam a drótszamaramhoz.

Abban már biztos voltam, hogy mindhárom epizódot meg kell néznem extrákkal együtt. Annak ellenére, hogy láttam már tavaly az eredeti lemezről készült másodpéldányokat, így sejthető volt milyen képi minőség vár majd rám, de mégis kíváncsi voltam milyen lesz ilyen példányról megnézni a korszakalkotó filmet, mely 63 millióból készült, s világszerte 913 millió dollár bevételt termelt.
Egy teljesen új élménnyel gazdagodtam, s a film végén ismét azt az érzést éreztem, mint gyermekként. Új technológia, új határok, s egy teljesen új érzés kerített hatalmába. Szerencsére nem állóképes menüt kaptunk, s emellett pedig rengeteg extrát is rázsúfoltak a lemezekre, melyekből kedvemre szemezgettem. Bár bevallom a film jobban érdekelt, mint az extrák mennyisége és minősége, de azért az utóbbira sem volt panasz. A képminőségre egy 5-ös skálán 4,5-öt adnék, ugyanis akadtak benne szemcsés részek. Mondanám, hogy régi film, hisz jövőre „ünnepli” a huszadik születésnapját, de ha alapul veszem az Aliens Blu-ray kiadványát, melynek transzfere tökéletes felett van bőven akkor azt mondom, ezt nem fogadom el kifogásként.

Sokak szerint az első epizód volt az etalon, s a folytatások már nem érnek fel hozzájuk. Ha a tömeg ízlését nézem, akkor valahol igazuk van, hisz a második epizód 73 millió dolláros büdzséjéből vissza a stúdiónak „csak” 610 millió dolláros bevételt tudott felmutatni. Az első epizódban is bőven akadtak logikátlanságok, illetve bizonyos történeti zavaró tényezők, de ennek ellenére én szerettem, mint sokan mások. A második részre is bőven igazak ezek, de azok táborát erősítem, akiknek mindkét rész tetszett. Nálam az első két epizód egy szinten mozog, így szívesen néztem újra HD felbontáson ismét.
Extrák tekintetében hasonlókat kaptunk. Majdnem két órányi tömör háttéranyag, ami azért nem elhanyagolható. Persze így is akadt olyan, amibe bele se ütöttem az orrom, mert nem tartottam érdekesnek. Bár ez annak is betudható, hogy időm nem sok volt rá, így elképzelhető, hogy majd karácsony tájékán újra előveszem a kiadványokat, s teljesen kivesézem őket extrák tekintetében. Képminőség pedig csodálatos volt, s nem tapasztaltam olyanokat, mint az első rész esetében.

És akkor elérkeztünk az utolsó részhez. Habár a borító oldalán leírás alapján a „trilógia záródarabja” címszó szerepel erősen remélem, hogy ez tényleg így van. Ugyan az első két rész tetszett, s a harmadikat is sokszor újranéztem, de valahol mégis hiányérzet maradt bennem utána. Ugyanis a harmadik rész a tökéletes példa arra, amikor valami kifullad. A második epizódban rengeteg jó ötlet volt, s a harmadik is akadt tény, de iszonyatosan meglátszik, hogy már más rendező keze alatt készült. A megítélés is igencsak negatív irányba tolódik, s nem is csoda, hogy a 93 millió dolláros készítési költségekből összesen hozzávetőleg 320-at tudott csak visszaforgatni a gyártónak. Nem is lenne akkor csorba a harmadik epizód, ha éppenséggel mindenféle katarzis nélkül nem zárták volna le. Kb. olyan érzése van az embernek, mint ha menet közben elfogytak volna az ötletek, s egyszer csak lemaradt volna a vége.
Az extrák elég karcsúak lettek már erre a lemezre, de ahogy nézem nagyjából azok kerültek rá, amelyek a DVD-re is. Viszont egy remek látványorgia, mely tényleg jól néz ki HD-ben, s nem igazán lóg ki a CGI dinoszauruszok, mint az első két rész esetében, melyek nagy felbontásban jobban láthatóvá tette azokat.

Összességében azt kaptam, amit vártam. Megvagyok elégedve a kiadványokkal, habár az tény, hogy a díszdobozos kiadás lemezeit dobták külön-külön piacra. Ez azért zavart engem picit, mert nekem bejöttek a borítótervek a DVD kiadással egyetemben, s mostani trend szerint a lemezeket is ezekhez igazítják. Itt pedig határozottan úgy néznek ki, mint ha nem ezekhez a kiadásokhoz készültek volna. Mert mondjuk nem is ezekhez készültek tulajdonképpen.
Az extrák mennyisége elfogadható, s az viszont bónusz mindenképp, hogy jó néhány kisfilmet tavaly rögzítettek, így szinte az összes eredeti szereplő megszólal a filmek kapcsán, s így aztán teljes képet kaphatunk, hogy mi történt a színészekkel. Bár arra rácsodálkoztam, hogy a férfi színészek hogy megöregedtek, s a női színésznők pedig mennyire kikupálódtak. Véleményem szerint az első két rész bárkinek ajánlható, a harmadik pedig kizárólag rajongóknak.

Tomb Raider VGA trailer

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

… és ismét érkezett egy újabb videó. A játékot egyre inkább várom, s egyre inkább körvonalazódik bennem az, hogy ez bizony fantasztikus lesz. Kérdés persze az, hogy valóban így lesz-e.
Mindenesetre újabb jelenetek láttak napvilágot, s bízom benne, hogy valóban startolni fog a játék március 5-én, ha már bejelentettem szabadságomat erre az időpontra a munkahelyemen…

Resident Evil: Retribution

Írta: | | Film
Vélemény?

Én azok táborába tartozom, akik a Resident Evil nevet először film kapcsán ismertem meg, s csak aztán tettem próbát a játékkal, melyből a mozgóképes mozi készült. Az első három epizód nekem felettébb tetszett. Ezeknek a hatására ültem neki a játékoknak is, melyek felemás érzést keltettek bennem. Ellenben az Afterlife alcímre keresztelt negyedik epizódnál már kicsit mocorgott bennem valami annak kapcsán, hogy valami nem stimmel már a sorozattal, s minőségi szempontból kezd süllyedni az egész.
Idén szeptemberben viszont megérkezett a folytatás Retribution névre hallgató ötödik rész. Az új epizód egyébként roppant mód érdekelt, s terveztem is megnézi a moziban, de sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt sikeresen lecsúsztam a premierről. Mivel nem szerettem volna mindenféle szutyok mozis minőségben megtekinteni, így kénytelen voltam várni addig, míg meg nem jelenik, vagy idő előtt nem kerül fel a virtuális világba valamiféle nézhető változat. Nos, utóbbi megtörtént, így végre én is megnézhettem az új részt.

Teljes bejegyzés →

A fehér „lepedő”

Írta: | | Fotók
Vélemény?

Én is azok táborát erősítem, akik felnőve is tudják élvezni a tél legszebb vizuális szépségét: a havat. Habár a mínuszokkal tarkított időjárásnak köszönhetően kilépve a küszöbön csontig fagyok, de ennek ellenére is tudom élvezni azt a gyönyört, amit egy havas táj adhat. Ám igaz az, hogy téli kirándulásokat soha nem terveztem, s annak ellenére, hogy lehetőségem lenne most már anyagilag, de még így se tervezek. Nekem bőven elég, ha kinézve az ablakon megcsodálhatom a tájat, illetve munkába menet gyönyörködhetek benne. De persze ez majd februárban, márciusban már bőven másképp lesz.
Az előrejelzések már rég megjósolták, hogy a hétvégére készüljünk fel, mert elég nagy havazás lesz várható. Akadt olyan, aki nem hitte el, akad olyan, aki igen. És persze akadt olyan is, aki nem törődött vele. Én az utóbbiba estem, mivel különösebben nem figyeltem fel rá, mivel annyi teendőm volt az elmúlt napokban. És igen, péntek hajnalban a tél felfedte igazi arcát, így most erre felé mindent bársony hólepel borít. Én egyetlen dologban bízom, ami sajnos elég régóta nem részese az ünnepnek: a fehér karácsony.

Újabb videó mozog az új Tomb Raider

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Egy hat perces, új videók mozog az új Tomb Raider, mely 2013 március 5-én lát majd napvilágot.  Bár annak ellenére, hogy előrendeltem bízom benne, hogy a hivatalos megjelenés előtt pár nappal azért valami oknál fogva felkerül a netre az én legnagyobb örömömre.
Egyelőre a várakozási faktor nálam változó. Újabb hírek, videók vagy közömbösek számomra, vagy pedig azt az érzést hozzák ki belőlem, hogy nem fogok tudni várni márciusig. Egyelőre bízom benne, hogy a lassan másfél éve fejlesztés alatt álló játék valóban kiváló lesz, illetve az ígéreteket betartva valóban szebb lesz PC-n, hisz eddig csak Xbox 360-as példányból láthattunk látnivalókat.

Előre hozott karácsony

Írta: | | Helyzetjelentés, Mobiltelefon
2 hozzászólás

Egy ideje jómagam különösebb jelentőséget nem tulajdonítok a karácsonynak. Ennek legnagyobb oka az, hogy gyermekként megvolt az ajándékozás öröme, s olyan közösségben éltem, amely kiemelt figyelmet adott ennek az ünnepnek. Ez nem volt más, mint az általános iskola. Bevallom őszintén azért szoktam gondolni azokra az évekre. Elmondható, hogy sok nehézség ellenére boldog szakasza volt az életemnek, mert megvolt bennem a gyermeki ártatlanság,  s emellett azért élhetőbb voltak a dolgok, mint mostanság. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megváltozott a világ, amely olyan felgyorsult tempót diktál, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a változások után.
Jelentősen eltértem a mondandóm lényegétől. Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz az igazság az, hogy felnőttként már nem úgy gondolok a karácsonyra, mint korábban. Középiskolai évek alatt félig kivesztek belőlem azok az élmények, melyek a karácsonyhoz köthetőek, s leginkább azért vártam a december végét, mert akkor bizonyos volt, hogy akár két hétig nem kell iskolába mennem. Függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttem el ténylegesen munkanélküliként, de az iskola befejezése óta minden decemberben volt munkám, így anyagiak nem jelentettek különösebb akadályt. Ebből fakadóan pedig nem vártam el, hogy ajándékot kapjak, hanem amit szerettem volna azt megvettem magamnak, ha megengedhettem azt. Az viszont tény, hogy a karácsony hangulatát mindig is szerettem, s ez idén sincs másképp.

Nem tudom létezik-e olyan munkahely, amit nem befolyásol a közeledő karácsony. Én természetesen olyan helyen dolgozom, ahol elég befolyásoló tényezőt jelentenek az ünnepek, így ebből fakadóan sokkal több dolgom van, s sokkal többet kell dolgoznom, s a pihenőidőm pedig minimális. Már jó előre kinéztem magamnak, hogy mit is szeretnék megvenni magamnak. Úgy döntöttem várok fizetésig, de végül a munkahelyi stressz, fáradtság, kevés szabadidő egyvelege olyan hatással volt rám, hogy végül még fizetés előtt megleptem magam, hogy ez elég pozitív energiát adjon nekem ahhoz, hogy a decemberi hónapot túl tudjam vészelni.
Mivel szabadidőm jelentősen lecsökkent, így azt a pár órát inkább négy fal közt töltöttem. Az okát nem tudom, de ismét visszatért a játék kedvem, s ismét órákat ültem a tévé előtt a kedvencemet játszva. Nem kell mondanom, hogy örök favorit Tomb Raider sokadjára lett végigjátszva, de emellett korábbi kedvencek is előkerültek. És ugye a legtöbb konzolport, így a korábban vásárolt gamepad nem mindegyikkel volt hajlandó működni, illetve a billentyű-egér kombináció sem volt nyerő páros amennyiben tévére átváltva akartam játszani. Mert ugyebár miért is ne helyezzem magam kényelembe, ha megtehetem. Rengeteg dicsérő hozzászólás után végül ez a bejegyzés után döntöttem el, hogy én is beruházok egy Xbox 360-as kontrollerre, amit PC-hez is tudok használni. Mondjuk én a vezetékes változatot választottam, mivel az árát sokallottam, s nem terveztem ismét költeni a PC-re.
Bevallom őszintén sokat gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e. Hisz féltem attól, hogy esetleg ugyanazok a játékok működnének vele, mint a régivel, s nem szerettem volna felesleges pénzeket kiadni azért, hogy egy tudásban ugyanolyan kontroller birtokosa legyek. Habár tény, hogy hajtott nagyon a kíváncsiság, mert akadt pár játék, melynek játékélményére rányomta negatív bélyegét az irányítás. Végül szülői ösztönzésre engedtem a csábításnak, s november utolsó vasárnapján nyakamba kaptam a várost, s megvettem magamnak.
Nem kell mondanom, hogy iszonyú sebességgel száguldoztam haza, hogy kipróbáljam valóban igazak-e a tesztek, amiket írnak róla. Őszintén? A vásárlást nem bántam meg, sőt! A korábbi gamepad-emet bizonyos játékok nem ismerték fel, illetve nem nagyon volt irányítható. Példának okáért egy Star Wars: The Force Unleashed II és egy Prince Of Persia: The Forgotten Sands botrányosan rosszul volt irányítható. A kamera kezelésről már említést se tegyek. Mindezek mellett egyik nagy kedvencem a Silent Hill Homecoming se volt hajlandó működni vele. Azonban a fenti két cím tökéletesen elindult, s még a kamera kezelésről sem ejthettem egy rossz szót sem. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy a Silent Hill Homecoming is felismerte a kicsikét, amelyet rendkívül sokat szidtam amiatt, hogy nem volt hajlandó megjegyezni a billentyűzet kiosztásomat, így minden egyes alkalommal újra kellett konfigurálnom azt. És ez még elmondható jó pár játékról is. Az igazi meglepetés a Crysis 2 volt, hisz még azt is simán tudtam kezelni ezzel a kontrollerrel. Tavaly első kipróbálás után pont az irányítás miatt vérzett el a Need For Speed: The Run, most pedig ennek a drágaságnak köszönhetően vittem végig. Egyetlen negatívum az I Am Alive volt, mely nem volt hajlandó érdemben megmozdulni. Habár sokan panaszkodnak rá, hogy a kiadó a játéknak ezt a részét (is) elrontotta. Bár a legutolsó frissítés ezt a problémát úgy látszik orvosolta.

Másik nagy ötletem egy új telefon vásárlása volt. Tavalyi készülékvásárlás dömping sajnos elrontott döntések sorozata volt. Első telefon a Sony Ericsson Spiro volt, melyről kiderült, hogy minden, csak épp nem telefon. Nem terveztem volna újabb készüléket venni, ha éppenséggel nem fagyott volna le, vagy épp nem karcolódott volna meg a kijelzője akár egy szösztől. Ez azért is volt roppant idegesítő, mert én vigyázok az ilyen készülékekre. Négy év alatt egyetlen egy karc sem volt az előző telefonomon.
Október környékén pedig beújítottam egy W8-as készüléket szintén a Sony Ericsson palettájából. Megvolt életem első okos telefonja, s minden téren megvoltam vele elégedve. Egészen odáig, míg rá nem jöttem, hogy a belső memória véges, s a hardvere elavult, így az utolsó frissítés az android 2.1, melynek köszönhetően hiába vásároltam később 4 gigás memóriakártyát, azt csak zeneszámok, képek tárolására tudom használni mindazok mellett, hogy a készülékben rejlő fényképező sem volt túl acélos.  Ennek ellenére szerettem ezt a készüléket. Mivel a családban is felmerült az igény egy ilyen telefonra, így végül úgy döntöttem a megkímélt állapotban lévő sajátomat tovább adom, s egy újba ruházok be, amit hosszú időre tervezek.

Így esett a választásom egy Sony Xperia U készülékre természetesen szigorúan fekete színben. Ennek beszerzése is megért egy misét. Első körben online rendeltem meg. Jó ötletnek tűnt, hisz innét rendeltem tavalyi készülékemet is, továbbá itt volt a legolcsóbb, hisz mindenhol bőven 50-60 ezer feletti árban volt ez a készülék, s bevallom őszintén én nem volt hajlandó ennyit adni érte még akkor sem, ha ki tudtam volna spórolni az árát.
Péntek délután leadtam a rendelést, s akivel beszéltem azt ígérte másnap itt lesz a készülék. Nem kell mondanom, hogy a készülék nem érkezett meg, én pedig hiába telefonálgattam,emaileztem… Se kép, se hang. Végül a dühtől nem látva felkerekedtem, s a nyakamba kaptam a várost. Alternatív tervem volt, ha ez a készülék elfogyna, vagy nem tudnám megvenni, akkor melyik változatot választom, de szerencsémre ahol kinéztem ott áremelés volt, így ebből a szempontból pofára estem ott is. Aztán másfele vettem az irányt, ahol szerencsére belefutottam ebbe a készülékbe. A szerencsémet még növelte az is, hogy annak ellenére, hogy soha nem volt üzembe helyezve, s tökéletesen állapotban van, de árengedménnyel elvihettem, hisz kiállított darab volt, habár az óvatlan kezektől egy üvegvitrin védte. Mindezek mellett pedig egy éves garanciával is rendelkezik, így duplán jól jártam. A készülékkel teljes mértékben meg vagyok elégedve. Az 5 megapixeles kamerája pedig nekem maga a mennyország.

Ennyi nekem egyelőre bőven elég volt, hogy erős löketett adjanak a decemberi hónaphoz. Mindenesetre bízom benne, hogy hamar átvészelem ezt az hónapot, s a jövő év valamivel sikeresebb lehet a mostaninál. Mindenesetre a téli időszak alatt többnyire itthon fogok punnyadni, habár tervezem, hogy amint kijön a jó idő ismét elkezdek tervezgetni különböző szabadtéri programokat, bár még az utazási cél nem fogalmazódott meg bennem.

Need For Speed: The Run Teszt

Írta: | | Gamer sarok
Vélemény?

Platform: PC

Annak idején hatalmas rajongótáborral rendelkezett a Need For Speed széria. Ahogyan lenni szokott a játékosoknak a minőség volt elsősorban a fontos, s a kiadónak pedig a profit. Így az első rész sikere után az EA Games gondoskodott róla, hogy a köztudatból ne kophasson ki a franchise, melynek a fénye jelentősen megkopott az első rész óta.
Az első részekről rendkívül sok pozitív hozzászólást olvastam különböző oldalakon, s emellett még jó pár dicsérő tesztbe is belefutottam. Emellett pedig nem egy videót láttam különböző címekből, de ezektől eltekintve elég hosszú idő telt el míg ténylegesen ki tudtam próbálni valamelyik epizódot. Arra már nem emlékszem pontosan melyikkel tettem próbát, de nem sok időt töltöttek a játék fájljai az az akkor épp aktuális merevlemezemen. Áhítattal néztem továbbra is a videókat, s szerettem volna olyan hasonló élményt átélni, mint a látottakon, de sajnos ez nem jött össze. Ugyanis számomra irányíthatatlan volt az egész olyannyira, hogy az általam kipróbált cím első pályáján sem tudtam túljutni.

Részemről el is temettem a szériát egészen addig, míg PC fejlesztésre nem adtam a fejemet. A fejlesztés sikeres volt, s sikerült némi pénzt is spórolnom. Akkor már foglalkoztatott bizonyos emberek hatására a játék közbeni kényelem, így a maradék összegből végül a saját kategóriájában egy igencsak jó minőségű gamepad-et sikerült kifognom. Az új videokártya tesztelésére pedig az akkor legfrissebb Need For Speed-re, azaz a Hot Pursuit-re esett a választásom. Jó pár napot eltöltöttem a játékkal mire a végére értem, s mellkasom rendkívül dagadt a büszkeségtől, hogy végre én is megtanultam végre Need For Speed-ezni köszönhetően az egykori gamepad-emnek. Bár szégyen szemre a korábbi játékokkal (még) nem ültem neki ebből fakadóan megint.
Különösen nem volt nagy várakozás a The Run iránt részemről, viszont az már nálam biztossá vált, hogy mindenképp fogok vele tenni egy próbát. A játék bő egy évvel ezelőtt jelent meg, s az elsők között voltam, akik a parancsikonra kattintottak telepítés után. A sokadik indítás után a remény szertefoszlott, hogy én ezt a játékot is végig vigyem, így végül a játék sorsát megpecsételte a lomtárba helyezés. Egy tökéletes konzolporttal akadt dolgunk, mely az egykori gamepad-emet nem ismerte meg, s billentyűzet-egér kombinációval pedig számomra játszhatatlannak minősült a játék. Természetesen időközben ismét költöttem némi összeget a PC-mre, s így újra próbát tettem a játékkal. A végső eredmény pedig két nap folyamatos játék lett, melynek a végén úgy kapcsoltam ki a számítógépet, hogy ismét kipörgettem egy Need For Speed-et.

Teljes bejegyzés →