Weeds: 8.évad

Ismét befejeződött egy általam igen régóta nyomon követett sorozat, a Weeds, melyet itthon először az HBO mutatott be, s ott volt szerencsém látni valamikor 2006-ban körülbelül egy évvel a sorozat bemutatkozása után. Először Nancy ül a fűben, majd pedig a Cool TV-nek köszönhetően a Spangli nevet kapta. Habár utóbbi sokkal jobban passzol a sorozat eredeti címéhez mégis hazai sorozat rajongói igencsak felhördültek, hogy bizonyos leadott évad után meglepő névcserén.
A lényeg az, hogy az anyacsatorna úgy döntött, hogy nem kér több évadot a sorozatból, s a nyolcadik lesz az utolsó. Mindenképp korrekt döntés volt a csatorna részéről, így az utolsó epizód valóban egy sorozatzáró rész lett, s a széria nem gazdagította azon sorozatok igencsak hatalmas táborát, akik befejezetlenül értek véget. Nem mondhatom, hogy hatalmas rajongója voltam a sorozatnak, de sajnos az első három zseniális évad után a „ha már nincs más nézzük ezt” kategóriában futott a sorozat.

Teljes bejegyzés

The Mindy project – 1×01 (Pilot)

Azért rendkívül érdekes látni, hogy a The Office szereplői milyen érdekes utat járnak be. Ugyanis lassan már nem lesz eredeti szereplője a sorozatnak, hiszen már lassan mindenki másfelé kacsingat. Legutóbbi példa Mindy Kaling, aki gyakorlatilag egy saját maga készített sitcom „tulajdonosa” lehet, amit majd az amerikai FOX csatorna fog műsorára tűzni szeptember 25-én.
Természetesen előtte azért a netes társadalom már láthatta a bevezető epizódot. Így amikor megtudtam, hogy elérhető azonnal be is szerváltam, mert igazán kíváncsi voltam, hogy mit is sikerült összehozni, hisz az újoncok közül ezt vártam a legjobban. Ugyan az alapkoncepció annyira nem bejövős, viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy Mindy Kaling vajon mit tud alkotni, mert az tény, hogy a The Office-ban tökéletesen illet rá az idegesítő hülye p*csa szerepe, aki annyira irritáló volt, hogy legszívesebben agyonütöttem volna egy döglött csirkével. De ennek ellenére azért illet a gárdába.

Teljes bejegyzés

The New Normal – 1×01 (Pilot)

Az idei Upfronts számomra elég harmatgyengére sikerült. Egyrészről kevés volt az olyan újonc sorozat, amelyre azt mondtam volna, hogy olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy alig bírom kivárni az őszt, míg képernyőre kerül. A másik nagy csalódás pedig leginkább az volt, hogy nem volt olyan általam nézett sorozat, amelynek a sorsáért igazán aggódtam volna. Vagy tudtam, hogy biztos berendelés előtt állt, vagy pedig egyszerűen elvesztettem iránta a teljes érdeklődésem az aktuális évad alatt.
Az újonc sorozatok általában a figyelmemet általában háromféleképp szokták felkelteni a figyelmemet: húzónév miatt döntök úgy, hogy bepróbálom. Legyen az akár színész, színésznő, rendező, író stb. Akkor persze még ott van az alapkoncepció is, hisz elsődlegesen az alapján szoktam dönteni, hogy végül mégiscsak megnézem a bevezető epizódot. És utolsó sorban pedig ugyebár van az, amikor olvasok egy jó írást róla, vagy pedig látok róla egy előzetest, s végül ez visz rá, hogy mégis tegyek vele egy próbát.

The New Normal pont tipikusan az a fajta sorozat, amely sem a színészek, sem az alapkoncepció miatt nem próbáltam volna be. Nemes egyszerűséggel azért, mert semmi olyan nincs benne, ami felhívná önmagára a figyelmet, hogy ez bizony nem egy átlagos, vagy átlag alatti széria, ami esetleg kiemelkedne a tömegből. Viszont itt volt Ryan Murphy neve, s mivel a készítő előző munkái nagyon bejöttek, így ezért úgy döntöttem nincs mese, ezt be kell próbálni. Végeredmény végül, hogy a The New Normal az idei második újonc, amit megnéztem, s szintén csalódást okozott.

Teljes bejegyzés

Revolution – 1×01 (Pilot)

Idén úgy hozta a sors, hogy elég szerény mennyiségű újoncok várok. Szerencsére a többségük már szeptemberben elrajtol, hogy aztán el tudjam dönteni, hogy tetszett-e annyira, hogy kitartsak az aktuális évad végéig. Idei első újonc a Revolution volt, amelynek eredeti premierje ugyebár szeptember 17-én lesz, de az amerikai NBC volt annyira kedves, hogy online elérhetővé tette a sorozat bevezető epizódját, ami természetesen azonnal rajtolt a különböző fájlmegosztó portálokon.
Azt hiszem nagy sorozatrajongóknak nem csenghet ismeretlenül Eric Kripke (Supernatural) és J.J. Abrams (Lost, Alias) neve.  Nos az ő nevükkel fémjelzett bevezető epizódot egyszerűen a fenti szériák miatt számomra kihagyhatatlan volt az első rész. Az alap koncepció szerint egy nap elmegy az áram. Ez általában előfordul sok helyen, s minden bizonnyal nincs olyan ember a földön, aki még nem találkozott már ezzel a rendkívül bosszantó jelenséggel. Azonban ez nem egyszerű áramkimaradás, ugyanis az egész földön elmegy az áram. Végleg. Ennek köszönhetően az emberek többsége szinte ókori körülmények közé kerülnek. Természetesen azok, akik túlélik az eseményt, hisz repülők zuhannak le, kórházak maradnak áram nélkül. Tehát egy posztapokaliptikus sorozattal állunk szemben. Legalábbis csak annak tűnik, ugyanis nem az.

Teljes bejegyzés

I Am Alive Teszt

Platform: PC

Még mindig kristály tisztán emlékszem arra, hogy miféle érzelmeket váltott ki belőlem az I Am Alive 2008-ban bemutatott E3-as beharangozó előzetese. Annak ellenére, hogy csak egy kedvcsináló előzetesről van szó valami azt súgta nekem, hogy valami iszonyatosan jó dolog készül a Ubisoft „boszorkánykonyhájában”.  Rendre jelentek meg mindenféle cikkek a játékról, ami egyre inkább erősítette azt, hogy tényleg egy prémium kategóriás játék készül, amely hatalmas sikereket érhet el, s talán sikerül a halhatatlan alkotások közé is bekerülnie feltéve, ha az alkotók képesek lesznek megfelelő módon felhasználni az ötleteiket.
Úgy tűnt, hogy nem csak a készítők, de a Ubisoft is tudja mit akar, s minden rendben zajlik. Egy idő után azonban egyre inkább feltűnt, hogy a játék az E3-as előzetesen kívül szinte semmiféle képi anyag nem volt. Se egy gameplay videó, se egy screenshot nem látott napvilágot a bejelentést követő egy évvel később se. Több megjelenési dátummal is rendelkezett a játék, de végül mindig jött egy hivatalos bejelentés, hogy a játék csúszik. Így végül az I Am Alive elég hányattatott sorsú játékká vált olyannyira, hogy szinte alig volt olyan, aki hitt abban, hogy valamikor egyáltalán megjelenik. Az eredeti koncepció szerint egy nap hatalmas földrengést pusztította volna el Chicago-t. Főhősünk egy átlagos üzletember volt, aki miután túlélte az eseményt igyekezett volna életben maradni, s emellett pedig elveszett barátnőjét megkeresni. Ezzel az alapkoncepcióval folyt a fejlesztés majdnem másfél évig, amikor is 2010 első felében olyan hírek érkeztek, hogy a project kreatív problémák miatt leállításra került. Így maradt nekünk egy 2008-as előzetes, mely bizonyítékként szolgált arra, hogy talán lehetett volna egy elég tökös posztapokaliptikus játékunk.

Aztán egyszer csak a semmiből jött egy hír, miszerint az I Am Alive mégis napvilágot fog látni. Ugyanis a Darkworks fejlesztőcsapattól a project az Ubisoft Shanghai-hoz került. Ez önmagában jó hírnek tűnt annak idején, azonban idővel egyre inkább jöttek olyan hírek, amelyek kapcsán az az érzetem támadt, hogy talán jobb lenne, ha mégse készülne el a játék. A negatív hozzáállásom leginkább annak volt köszönhető, hogy a fejlesztőcsapat váltás miatt a játék teljes átalakuláson ment keresztül. 2008-ban a fejlesztés kezdetekor egy prémiumkategóriás, dobozos, több platformon megjelenő játékként indult, s végül egy megcsonkított, grafikailag botrányosan kinéző játékká „nőtte” ki magát. És akkor jött a kegyelemdöfés a játékosoknak, ami végül a konzol exkluzivitásban manifesztálódott.
Rettentően dühös voltam, s csalódott. Annak ellenére, hogy nem tetszettek a változtatások, s a gameplay videók is arról tanúskodtak, hogy ezt bizony sikerült igencsak elszúrni valahol azért szerettem volna kipróbálni, ha már annak idején felkeltette az érdeklődésemet. Végül csak a nyálamat csorgattam idén tavasszal, amikor megjelent a játék konzolokra. Mostanság annyira nem követtem nyomon a játékhíreket. Így hatalmas meglepetés volt nekem amikor szembefutottam a játék gépigényével, de az még nagyobb meglepetés volt, amikor azzal is szembesültem, hogy a játék már elérhető. Ráadásul a kis mérete miatt szinte percek múlva már a merevlemezemen tudhattam a játékot. Annak ellenére, hogy rendkívül negatív véleménnyel voltam a végső verzióról kellemes meglepetést okozott nekem. Olyannyira, hogy feláldoztam mindkét szabadnapomat azért, hogy végigvigyem.

Teljes bejegyzés

Falling Skies: 2.évad

Tavalyi év egyik legjobban várt sorozata nálam a Falling Skies volt. Azonban a bevezető epizód számomra hatalmas csalódás volt olyannyira, hogy szinte végig se tudtam nézni az adott epizódot. Akkortájt uborkaszezon volt, s unatkoztam lévén elég sok szabadidővel rendelkeztem, s valamikor nyár végén megnéztem az első évadot. Nem mondom, hogy világot váltott meg, de valahogy darálva sokkal jobban tudtam élvezni.
Idén természetesen ismételten nekifutottam, s a második évad első epizódja hasonló sorsra jutott, mint a bevezető epizód. Azonban uborkaszezon kellős közepén amikor tényleg nincs mit nézni akkor egy ilyen sorozat is „kincs” lehet, így ismét belekezdtem a második évadba immáron másodjára. Az egyelőre biztos, hogy valamicskét fejlődött a széria a második évadra, de valahogy még mindig nem az igazi.

Teljes bejegyzés

Dexter: 6.évad

Annak idején igencsak felkeltette a figyelmemet a sorozat. Imádtam az alapkoncepcióját, de sajnos számomra a zseniális első évadok után igencsak kimerült. Azonban jött egy bizonyos fordulat, s iszonyatosan éltetem a készítőket. De ott volt egy ötödik évad, amit rühelltem. Nem tudtam elviselni. Egyszerűen nem ment. Nem tudtam élvezni, s csak néztem, mert nagyon mást nem tudtam csinálni, hisz rengeteg szabadidőm volt akkortájt, s ez is jó volt, hogy eltöltsem valamivel az időmet.
Aztán valamikor márciusban úgy döntöttem, hogy belekezdtek a hatodik évadba is. Azonban annyira érdektelen volt az egész, hogy az első húsz perc után úgy döntöttem érzéketlen leszek, s búcsúzok a sorozattól. Olykor-olykor azért néha olvastam híreket, így szépen belefutottam a hatodik évad zárásával kapcsolatos információkba, amelyek hatására úgy döntöttem, ha fintorogva is, de ideje megnézni a hatodik évadot főleg uborkaszezon kellős közepén.

Teljes bejegyzés

Szeptember margójára

Ismételten eltelt egy olyan hónap, ami több negatívumot tartalmazott, mint pozitívumot. Ráadásul ez nem csak a hangulatomra nyomta rá a bélyegét, hanem minden bizonnyal majd a szeptemberi fizetésemen is tökéletesen megfog látszani, ami még egy jó ok arra, hogy kissé el legyek keseredve.
Az megesik, hogy az ember megbetegszik. Velem is megesett ebben az évben nem is egyszer, de egészen nyárig ki tudtam húzni úgy, hogy ne kelljen itthon maradnom. Sajnálatos módon azonban júliusban végül úgy alakult, hogy a háziorvosom úgy döntött egy kis időt itthon kell töltenem addig, míg helyre nem jövök teljesen. Elfogadtam ezt a tényt, s azt is, hogy ez minden bizonnyal meg is fog majd látszani a fizetésemen. És hát végül meg is látszott. Miután sikerült ismét erőre kapnom örömmel mentem vissza dolgozni természetesen úgy, hogy közben még kellett szednem gyógyszert. Iszonyatosan jól volt megtervezve az augusztusom, s kifejezetten örültem, hogy minden így alakult. Egészen hónap végéig, amikor is ismét sikerült szembesülnöm azzal, hogy valamivel hosszabb időt kell itthon töltenem. Ráadásul az általam szedett gyógyszerekkel is komoly problémák forrása lett, hiszen a mellékhatások betegítettek meg, s bő másfél hétbe telt mire nagyjából olyan állapotba kerültem, hogy vissza tudtam menni dolgozni. Ami felettébb dühítő leginkább az az egészségügy jelenlegi állapota, hisz ráfoghatjuk, hogy orvosi mulasztásnak köszönhetem azt, hogy augusztusban ahelyett, hogy a strandon töltöttem volna valamennyi szabadidőmet orvoshoz jártam helyette, illetve igencsak komoly összeg ment el gyógyszerekkel.

Igyekeztem hasznosan eltölteni itthon az időt, bár nem nagyon sikerült. Az esetek többségében leginkább csak döglődtem az ágyban, s igazán nem volt kedvem semmihez sem. A legnagyobb probléma talán ott volt, hogy egyszerűen nem csak hogy nem volt kedvem semmihez sem, hanem nem is igazán volt semmi olyan, amit csinálni tudtam volna. Kínomban már a korábban általam elkaszált Dexter és Falling Skies legutóbbi évadát is magamévá tettem. Játékok terén a rengetegszer kipörgetett alkotások sorakoztak, így azokhoz sem volt nagyon kedvem. Egyetlen egy nagy pozitívum volt eddig, hogy végre valóban megjelent a Windows 8 kiadásra szánt változata, azaz az RTM változat, így azonnal telepítettem is a gépemre. Váltani igazából nem nagyon akartam, de egyrészről produkált pár furcsaságot a Windows 7, s amire gyógyír volt az új operációs rendszer. De már akkor eldöntöttem, hogy váltani fogok, amikor a telepítés alig vett igénybe nyolc percet, s a gép bekapcsolásától alig telik el tíz másodperc, hogy használható legyen a rendszer.
Így elég szürkén teltek a napjaim. Végül rendkívül örültem amikor visszamehettem dolgozni. Habár elég érdekes volt látni, ahogy szeptember alkalmával elözönli a várost a rengeteg diák. Számomra szinte hihetetlen, hogy lassan két éve fejeztem be az iskolát. Sokan mondták, hogy vissza fogom majd sírni, de valahogy ez nem így lett, pedig szerettem a korábbi iskolámba járni mindennek ellenére. De valahol sokkal jobb pénzt keresni, s ezáltal kicsit élni, hisz így sokkal több lehetőség nyílt számomra arra, hogy szórakozhassak.

Az elmúlt hetek történései alapján pedig úgy döntöttem, hogy ebből az évből hátralévő hónapokra komolyabban nem tervezek semmit. Legalábbis ami a programokat és a vásárlást illeti. Persze akad egy-két dolog, amit szeretnék még kivitelezni még ebben az évben, de nem fogok eret harapni magamon, ha végül mégsem jön össze. Ami biztos, hogy már szeptemberben felkészülök a hideg időjárásra, illetve továbbra is serényen fogom látogatni a fogorvosomat. Ugyan nem kis összegeket hagyok ott nála, de rendkívül precíz, s ügyes, s ha már van munkám, s lehetőségem arra, hogy valóban gyönyörű dolgot műveljen a fogaimmal, akkor nem tartom vissza, s engedem, hogy szabad teret kapjon a kreativitása. Egyébként is már régi vágyam volt, hogy normálisan meg legyenek csinálva a fogaim, s nem csak „gazdaságos” módon, ahogy annak idején az iskolafogászaton csinálták.
Szerencsére minden elmaradt sorozattal sikerült felzárkóznom, így úgy vághatok neki a szeptembernek, hogy szinte minden újoncra, s visszatérő szériára lesz időm. Persze már most megvannak azok a szériák, amelyeket minden bizonnyal majd évad végén egyben nézek meg. Egyelőre pedig reménykedek abban, hogy minél előbb helyrejön minden, s csak napok kérdése a „döglődésem”. Jelen pillanatban pedig elvagyogatok, de bízom abban, hogy ez a helyzet nem tart sokáig.