The Amazing Spider-man

Az első pókember film valamikor 2002 tájékán látott napvilágot. Nekem annak idején nagyon tetszett. Az akkori film még további két folytatást is kapott. A képregényeket nem olvastam, s csak egyszer vettem meg egy példányt, de mivel a családi költségvetés nem tette lehetővé, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak, így az az egy kiadvány is gyorsan az enyészeté vált.
Az első széria nekem nagyon bejött. Habár a harmadik epizód kritikailag is nagyon nagy bukásnak számított, de hellyel-közzel számomra még így is bőven a fogyasztható határon belül volt, de valahogy nem sikerült azt a minőségi szintet hozni, amit az első epizódok. Emellett rengetegen morogtak, hogy csak nyomokban hasonlít a képregényekre. Talán nekem az  volt a nagy szerencsém, hogy a képregény-sorozat teljes mértékben kimaradt az életemből, így nagyon viszonyítási alapom se volt.

Ugyan kritikai és rajongói szempontból hatalmas bukásnak számított a harmadik rész a bevételek elegendőek voltak ahhoz, hogy biztos legyen: lesz folytatás. Mert ugye nem a minőség az, amit elsősorban figyelembe vesznek a filmes cégek, hanem a bevétel. Nagyon sok hír ment a negyedik pókember filmről. Mentek a találgatások, hogy ki is lesz a kedvenc hősünk következő ellensége. Majd pedig 2010 elején megjött a hír, miszerint a Sony úgy döntött, hogy kreatív okokra hivatkozva nem készíti el a negyedik mozifilmet. Ugyan jön új pókember-film, de ez egy új sorozat első epizódja lesz, mert úgy vélték, hogy itt az ideje, hogy ideje reboot megvalósításban gondolkodni. Azaz a széria kap egy újraindítást, s ezáltal a korábbi filmekkel semmi kapcsolat sem lesz, hisz az alapoktól építkeznének fel, azaz ismét végig kell járnunk Peter Parker rögös útját  a lúzer tinédzsertől a pókcsípésen keresztül addig, míg magára nem ölti a hírhedt jelmezét.

Amikor először olvastam a hírt erről a dologról ösztönösen elutasítottam ismervén a régi trilógiát, s akkor megfogadtam, hogy bizony ezt nem nézem meg, mert bizony ez iszonyat rossz lesz. Időközben érkeztek különféle képek nem csak az akciójelenetekről, hanem magukról a színészekről is. Bevallom őszintén egyik sem volt meggyőző számomra, s egyre inkább azt az érzetet erősítette bennem, hogy ugyan lehet, hogy megnézem, ha megjelenik digitális adathordozón, de nem vagyok hajlandó érte pénzt áldozni semmilyen formában. Azaz sem mozijegyet nem fog megérni, sem pedig eredeti kiadást valamelyik közkedvelt adathordozón legyen az DVD, vagy Blu-ray.
Végül rendre jöttek az első előzetesek. Természetesen az első nyúlfarknyit követte több, hosszabb változat. Nem tudtam ellenállni, hisz nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is főzhetnek ki nekünk. Így a sokadik előzetes után egyre inkább úgy gondoltam, hogy ezt csak meg kellene nézni. Nagy elvárásaim nem voltak tőle, s olvasgattam is hozzászólásokat is, hogy kinek hogy tetszett. Persze ügyeltem arra, hogy olyan cikkekbe, kritikákba ne fussak bele, amely bármiféle spoilert tartalmazhat. Egyébiránt amúgy is sokszor unalomba fulladnak a szabadnapjaim, így úgy döntöttem, hogy munka után az esti órákban ezt meg kell néznem. Így végül tegnap rögtön műszak után kecses hátsó felemmel bementem, s megvettem a jegyemet az esti előadásra. Ugyan nekem akkora pluszt nem ad a 3D-s vetítés, így némi negatív érzet alakult ki bennem ez iránt, mert a szemüveg számomra nagyon kényelmet a kemény kialakítása miatt. Múlt hónapban a Prometheus-t néztem meg. Ott kifejezetten zavart az egész, s a film alatt sokszor le is vettem a szemüveget annyira kényelmetlen volt. Beültem szinte semmi elvárással. Csak egy látványos popcorn mozit vártam. Ennek ellenére valahogy egy idő után a szemüveg sem zavart, s valahol már túl járhattunk a film felénél, amikor megfogalmazódott bennem, hogy bizony a megjelenéskor ezt a filmet meg kell vennem Blu-ray formátumban, s ha hozzávesszük, hogy egy ilyen kiadvány forgalomba kerüléskor bőven nyolcezres határt súrolja, akkor ezzel tökéletesen szemléltettem, hogy mennyire is tetszett a film. De akkor nézzük a konkrétumokat.

Teljes bejegyzés

Gyorsan bővülő gyűjtemény…

Az elmúlt években rendszerint futottam bele olyan filmekbe és játékokban eredeti lemezen, melynek ára elfogadható kereten belül mozgott. Annak idején sajnos tanulói státuszomból csak pár filmet, s kizárásos alapon Tomb Raider sorozat epizódjait szereztem be szépen lassan. Hosszú évekig azonban hiányzó darab volt a harmadik és negyedik rész. Nem vagyok nagy vaterás, s meglepődtem, amikor a harmadik epizóddal találkoztam egy aukción. Természetesen azonnal lecsaptam rá, s két héttel ezelőtt meg is érkezett.
Szerencsére nem sokkal később a negyedik epizódba is belebotlottam, s sikeres licit lévén ezt is sikerült a gyűjteményembe tenni. Természetesen az Old Gen epizódok az EVM kiadásokban vannak meg. Nagy rajongója vagyok a sorozatnak igaz, de annyira azért nem, hogy egy epizód többféle változatban meglegyen. A lényeg az, hogy megvannak eredetiben és kész. Egyébként sem szeretnék tízezreket kiadni ilyen kiadványokért (na jó, a következő játékra azért beruházok).

Most, hogy a nagyobb kiadásokat már letudtam, így sokkal több pénz maradt a bankszámlámon. Így gyakran mentem el különböző boltok és áruházak azon részére, ahol az eredeti CD, DVD, Blu-ray és különböző játékszoftverek találhatóak. Nos a negyedik Tomb Raider mellett a Crysis első részét sikerült megszereznem alig 1390 forintos akciós áron. Természetesen nem az első kiadvány, hanem sokadik, akciós. Ettől függetlenül örültem neki. Emellett persze megtaláltam a kiegészítő epizód, a Warhead ugyanilyen kiadványát szintén 1390 forintos akciós áron. Amennyiben ennyi marad az ára minden bizonnyal jövő héten mikor megérkezik a fizetés megveszem. Emellett elég elfogadható áron futottam szembe a Crysis 2-vel, illetve a Prince Of Persia: The Forgotten Sands-el. Így elképzelhető, hogy azokat is hozzácsapom. De minden bizonnyal előtte előkeresek mindenféle kedvezményre jogosító kupont, hogy minél kevesebbet hagyhassak ott a pénztárnál. Addig pedig beszéljenek a képek az új lemezekről, amelyek bekerültek a gyűjteményembe:

Így tervezzen az ember…

Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy – főleg anyagilag – előre terveztem. Ugyanis szokás szerint ismételten nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem volna. És már ismét sikerült megint eljutnom oda, hogy sikerült többet költenem, mint terveztem, így várhatom a következő fizetést ismét. Noha tisztában vagyok vele, hogy egy picivel az átlag felett keresek, s további költségeket figyelembe véve még így is bőven jól tudok gazdálkodni a pénzemből, de valahogy még mindig zavar, hogy hónap végére már igencsak megfontoltan kell költenem. Feltéve ugye, ha van miből.
Az éves kivehető szabadnapok száma egyébként is alacsony, főleg az én koromhoz képest. Az emberek többsége igyekszik a szabadságot tömbösítve, s többnyire nyáron, vagy nyár végén kivenni. Velük ellentétben én nem ragaszkodtam a tömbösített szabadsághoz. Ellenben elég régóta tervezgettem a budapesti utat, s ahogyan közeledett a nyár úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy mikor kívánok menni, s hogyan is akarom kivitelezni az egész felutazást. Végül úgy döntöttem, hogy a július tökéletes hónap lesz arra, hogy felutazzunk. Kérdés persze az volt, hogy pontosan mikor is. Abban egészen biztos voltam, hogy anyagiak és a szabadnapok is megfelelőek lesznek ahhoz, hogy megléphessem a „kis kirándulást”. Természetesen abban egészen biztos voltam, hogy fizetés után rögtön szeretnék menni. Viszont időközben rájöttem, hogy nem árt, ha az utazás előtt, s után van egy-egy szabadnap, amit pihenésre tudok fordítani. Így amikor lehetőségem volt változtatni a szabadságtervezőben, így azonnal megléptem. A többi kollégával ellentétben viszont úgy döntöttem, hogy bőven elegendő lesz nekem 4-5 nap itthon, melyből ugye természetesen egy napot Budapesten töltenénk. Ez tökéletesnek is bizonyult tervként. Gyakorlatban pedig lassan harmadik hete vagyok itthon.

A szabadságom kezdetét mindenképp fizetés előtt egy nappal akartam kezdeni. Feltehetően az új jogszabályoknak köszönhetően egy nappal előbb sikerült megérkeznie a bankszámlámra a fizetésemnek, aminek nagyon örültem. Így az aznapra betervezett lustálkodásból nem sok minden lett, ugyanis azonnal indultam, hogy a szükséges dolgokat megvásároljam. Természetesen áldozni kellett a rajongás oltárán is, így amikor megláttam akciós áron a Jégkorszakot Blu-ray lemezen, illetve az Alien vs. Predator (2010) igencsak kecsegtető áron muszáj volt beleraknom a kosaramba. Noha nem mondhatom, hogy nem volt tudatos vásárlás, hisz mi másért mentem volna egy műszaki áruházba, ha nem vásárlási céllal. Bár már múlt hónapban kiszemeltem az Alien vs. Predator (2010)-t, így bónuszként gyarapítottam a Blu-ray gyűjteményemet. Annak viszont külön örülök, hogy  effajta akciókra gyönyörűen rá tudtam szaladni, ugyanis ahogy nézegettem máshol igencsak súlyos ezresekbe került volna a két kiadás. Leginkább a játéknak örültem legjobban, ugyanis két évvel ezelőtt nagyon megtetszett, s eléggé kókány minőségben volt meg. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kipróbálnom a multiplayer módját, így végre megvolt az első online multiplayer élményem is.
Ugyan bőven megvalósítható lett volna, ha a pesti kiruccanást egy nappal előrébb hozzuk, de inkább maradtak az eredeti tervek másnapra. Habár utóbbival jobban jártam volna, ugyanis az időjárási előrejelzések igencsak kedvezőtlenek voltak, s végül abban egyeztünk meg idehaza, hogy másnap felkelünk az induláshoz szükséges időben, s amennyiben nem fog esni mehetünk. Így nem kis idegeskedés előzte meg a felutazást. Szerencsére a korán kelés könnyen ment, s mivel tiszta volt az ég, így nem volt kérdés, hogy a pesti út nem marad el. Bevallom nem igazán repkedtem a fellegekben, hiszen az azt megelőző két napban nem sokat aludtam, s igencsak fáradt voltam. De ennek ellenére a vonaton sikerült magamhoz térnem, s szerencsére nem jártam úgy, mint három éve, amikor a fáradtság rányomta a bélyegét az akkori fórumtalálkozóra. Most szerencsére bőven szét tudtunk nézni, s valóban jól éreztem magam. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy költségileg nem sikerült úgy gazdálkodnom, ahogy terveztem, ugyanis minden eléggé drága volt ahhoz képest, hogy itt mi minden mennyibe kerül. És igen sikerült jól éreznem magam ennek ellenére, s persze a fényképezőgép sem pihent:

Természetesen muszáj volt pár képet ellőni mielőtt még bementünk volna az állatkertbe. Ugyan tervemben volt eme építményre felmászni, de közelebbről megnézve végül kiderült, hogy ez igencsak teljesíthetetlen feladat lenne számomra, s nem biztos, hogy sérülés nélkül megúsztam volna, ha csak egy próbát is tettem volna.

 Mielőtt még eljutottunk volna az állatkertig persze nem egy-két állattal találkoztunk. Errefelé ehhez hasonló madárral nem találkoztam, így mindenképp szerettem volna megörökíteni, ha már ennyire szelíd volt. Igaz, a simogatás sajnos nem fért bele az időbe.

Maga az állatkert nem sokat változott azóta, mióta ott jártam. Vagy legalábbis nem sok mindenre emlékszem, ami változott volna. A fényképezőgép nem pihent szinte egy percre sem, s elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg el nem hagytuk az állatkertet. Igyekeztem minél jobb képet készíteni, de persze sokszor ütköztem bele olyanokba, mint ami fent is látható: nem tudtam elég közel kerülni az állatokhoz, így kénytelen voltam őket ketrecen kívül nem túlságosan előnyös formában megörökíteni.

Mint ahogyan a fenti képek is bizonyítják szerencsére bőven akadtak olyan helyszínek ahol tényleg elég jól sikerült képeket tudtam készíteni. A tíz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával nem sikerült bejárni az egész területet, így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlévő tag leszek az egyik fórumtalálkozón, melynek helyszíne az állatkert lesz iszonyatosan örültem, de sajnos akkor sem sikerült mindent megnézni. Ennek ellenére a mostani látogatásunknál szerencsére mindenre jutott idő. Ugyan délután öt óra tájékában terveztünk eljönni, de végül ebből háromnegyed négy lett, ugyanis addigra már szinte mindent megnéztünk. Ekkor viszont további ötletem támadt, miszerint más rég nem látott ismerősével beszélget  a vonat indulásáig, addig én tiszteletemet teszem az Aréna plázában.

Ugyan korábban már voltam ott, de úgy döntöttem, hogy ideje még jobban szétnézni. Azonnal a Saturn felé vettem az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy hátha találok valami jó kis leárazott terméket. Ugyan azzal tisztában voltam, hogy bőven túlléptem az utazásra szánt összeget, de hát valami szuvenírt csak kellett már hazahozni. A sorok között baktatva igazából idehaza is leértékelt Blu-Ray film vagy épp általam igencsak kedvelt játékot kerestem. Végül szomorúan vettem tudomásul, hogy talán jobb lett volna, ha be sem térek. Ez a gondolat már igazán erős lett bennem, amikor elértem a sorozatos részhez. Jó pár évvel ezelőtt a MediaMarkt-ban nézelődtem, amikor ráakadtam az Alias első évadára potom 1990 forintért. Ha hozzátesszük, hogy ez egy hat lemezes kiadvány, amit mindenhol 6990 és 7990 forintért árulnak, így azonnal lecsaptam rá. Akkori tanulói státuszomból kiindulva a költségvetés csak ennyit engedett. Lévén megvettem tavaly az új tévét, így inkább a Blu-ray világ felé fordultam, így eszem ágában sem volt a továbbiakban DVD-t vásárolni. Azonban az áruházban sikeresen belefutottam az Alias további két évadába. A második 1990 forint, míg a harmadik évad 2490 forint volt. Így elkezdtem tanakodni, hogy vajon megéri-e megvenni a két kiadványt. Ugyanis a tévém felbontása miatt a DVD-k képe rendre életlen, ocsmány, már-már egy szinten van egy agyonmásolt VHS-sel, s ebből kiindulva nem biztos, hogy újra megnézném a sorozatot. Ellenben viszont ott lebegett a szemem előtt az aktuális ár, s a kettő együtt nem kerülne annyiba, mint egy évad más boltokban. Így végül döntöttem. Megvettem:

A kiadványokkal kapcsolatban kettősség alakult ki bennem. Rajongói szempontból iszonyú jó döntés volt a két évad megvétele, hisz a kettő együtt majdnem feleannyiba került, mint egy évad online, s offline boltokban. Viszont, ha az ésszerűséget veszem alapul, akkor viszont rossz döntés volt, ugyanis egy Full HD tévén egy DVD  – alacsony felbontásából fakadóan – többnyire úgy néz ki, mint egy agyonmásolt VHS. Habár igyekeztem az egészet úgy felfogni, mint egy jól választott szuvenírt. Mert ugyebár hozhattam volna valamiféle plüssállatot nyolc ropiért is….
Szokták mondani, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor óvatosnak kell lenni. Nos, számomra hatalmas volt az öröm, amikor június végén megtudtam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek plusz pénz fogja ütni majd a markát. Így már azonnal kezdtem számolgatni, hogy milyen szépen is fog mutatni a bankszámlám augusztusban. Persze ahogy ilyenkor szokás azonnal elkezdtem tervezgetni, hogy mire is futná következő hónapban. Olyannyira felélénkültem, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán következő hónapban is bele tudnék szuszakolni egy pesti utat a költségvetésbe, ha már plusz pénz áll a házhoz. Azonban ahelyett, hogy kiélveztem volna a szabadságom utolsó cseppjeit is, helyette bepillantást nyerhettem milyen az, amikor az embert baleset éri, s megízleli a kórház vendégszeretetét. Így a 4-5 napos szabadság helyett lassan már harmadik hete döglődök itthon.  Úgy voltam vele, hogy marad még egy kis pénzem az bőven elég lesz a fogorvosi kezelésre. Persze pont ilyenkor kellett szembefutnom a Tomb Raider gyűjteményem két hiányzó darabjával, amire muszáj volt további anyagiakat áldoznom. Így jelen pillanatban ott tartok, ahol a part szakad. Három hetes itthon lét már igazán kezd az agyamra menni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. S valahogy nincs is kedvem semmihez sem. Így bízom benne, hogy mihamarabb felépülök, s visszamehetek a munka világába.

Megérkezett: Tomb Raider III

Annak idején elég nagy sikerrel futott az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat. Ennek az akció keretén belül tettem szert a Tomb Raider első, második és ötödik részére. Az első öt epizód jelent meg ebben a kiadásban, s azért nem sorrendben haladtam, mert tartalomismertető alapján esett a választás az adott termékre.
Az EVM sorozat 2003 és 2004 között volt jelen a piacon. Sajnálatos módon akkori tanulói státuszom nem tette lehetővé, hogy megvásárolhassam az összes részt, így a gyűjteményemben a mai napig hiányzó darab a harmadik és negyedik epizód. Egészen pontosan ezidáig hiányzó darabok voltak. Ugyan nem vagyok híve az aukciós oldalaknak, de azért olykor-olykor felnézegetek. Így sikerült ráakadnom a Tomb Raider III-ra, mely hosszú idők után végre megvásárolhattam.

És természetesen már licitáltam is a negyedik részre, melynél úgy tűnik rajtam kívül más kompetens vásárló a termékre nincs, így minden bizonnyal sikeresen megszerezhetem azt is.

Peter Jackon’s King Kong – The Official Game Of The Movie Teszt

Platform: PC

Azt hiszem kevés olyan ember van, akinek ismeretlenül csengene Peter Jackson neve. Ha nem is címben forgó névről, de a Gyűrűk uráról minden bizonnyal sokaknak ugorhat be ki is lehet ő. Bevallom őszintén nekem annak idején nem igazán jött be a trilógia. Amolyan egyszer nézhető alkotások voltak, s pont emiatt nem is tartottam sokra a rendezőt. Egészen 2005 decemberéig, amikor nem voltam lusta elmenni a moziba, s megnézni az akkortájt épp friss alkotását a King Kong remake-et. Annak idején alapból nem kis elvárásokkal ültem be a moziba.
Általában pont a magas elvárások miatt szokott hatalmasat csalódni. Ellenben nem elég, hogy nem csalódtam, de messze felülmúlta az elvárásaimat, amit a filmmel kapcsolatban támasztottam. Így azóta a rendező belépett számomra a „halhatatlanok” sorába, akinél érdemes odafigyelni minden keze alól kikerülő filmjére. Ráadásul a később a filmből napvilágot látott egy hosszabb változat is – ami sajnos hazánkba nem jutott el, így szinkronos változat nem készült belőle -, melynek megtekintése után még inkább sikerült lenyűgöznie a rendezőnek. Akinek tehát kimaradt az életéből a King Kong annak ajánlom tegyen vele egy próbát, mert kevés olyan ember volt, akinek nem tetszett. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan elképesztő látványvilággal rendelkezik a film.

Azok a nagy húzócímek, mint amilyen annak idején a King Kong is volt rendszerint kapnak egy játékadaptációt, ami az esetek többségében huszadrangú, semmit nem érő, vagy épp egy végigjátszást épp hogy megérő játékot kapunk horrorisztikus áron. Azt hiszem erre nem is egy példát tudna mondani az ember. Pozitív példát viszont nem, vagy csak keveset tudnánk megemlíteni. Mivel a film nagyon elnyerte a tetszésemet, így nem volt kérdéses, hogy próbát teszek a játék adaptációval. Sajnálatos módon gépigény és internethiány függvényében a kipróbálás majdnem másfél évig váratott magára, amikor pár évvel ezelőtti szilveszter előestéjén végre sikerült kipróbálnom. Az első tapasztalatok iszonyú pozitívak voltak, s ezek olyan erősen hatottak rám, hogy a szilvesztert a játékkal töltöttem. Sokféle módon ünnepeltem eddig a szilvesztereket, de azt kell mondanom az egyik legjobb pont az a szilveszter volt, amikor azzal töltöttem az időmet ünneplés helyett, hogy a játékkal játszottam. Hisz elmondhatom, hogy a játék tökéletesen visszaadta a film hangulatát, s nem egy egyszer kijátszható lineáris és bughalmazokkal hemzsegő huszadrangú nagy rakás döglegyektől hemzsegő szarkupacot kaptunk. Azt hiszem ezt szokták színvonalnak nevezni.

Teljes bejegyzés

„Kékülünk”!!!

Tavaly megvásároltam az új tévémet, új technológia lévén egy Full HD LCD tévét. Felbontása és tudása miatt pedig a HD tartalmakért kiáltott, amit el is kezdtem gyűjteni tavaly. Természetesen anyagi keretem nem tette lehetővé, hogy eredeti lemezeket is megvásárolhassak, de szerencsére most már más a helyzet.
Idén sikerült még beszereznem igen baráti áron egy Blu-Ray lejátszót is, így már minden adott volt ahhoz, hogy elkezdhessem a Blu-Ray lemezek gyűjteni. Egyelőre igyekszem megfontoltan dönteni, ugyanis rengeteg DVD-t sikerült felhalmoznom, s nem szeretnék úgy járni a kék korongnál, hogy olyanokat is begyűjtök, amit nem szeretek. Szerencsére a közeli MediaMarkt akciónak köszönhetően az alábbi három kiadványt sikerült megvennem leértékelve alig 2500 forintért, ami egy Blu-Ray lemezért elég korrekt ár, ha tisztában vagyunk a lemez technikai adottságaival.

Egyik kedvenc animációs filmem a Jégkorszak. Érdekes, hogy az utána készült folytatásokat be tudtam szerezni HD minőségben, addig az első epizódot nem. Így, amikor megláttam az árat nem volt kérdés, hogy „best buy” kategóriába fog nálam esni. És így is lett. A kiadvány tetszik, habár képminőségre 5-ös skálán maximum 4,5 pontot adnék.
Ami nagy negatívum a kiadványon, hogy hagyományos menüje nincs. A menüt, extrákat pedig egyfajta pop-up menüként hozhatjuk elő filmnézés közben. Először azt gondoltam, hogy biztos azért volt ilyen olcsó, mert lehet tesztlemez volt, de aztán rájöttem, hogy a lemez érintetlen, csak éppenséggel ez a technikai specifikációja nem épp bizalomkeltő. De ennek ellenére jó vétel volt.

Mint rajongóként kutyakötelességemnek éreztem, hogy a filmeket is begyűjtsem digitális adathordozón. Sajnos a DVD kimaradt, de múlt hónapban hasonló árfekvésben megláttam, s úgy döntöttem nem hagyom ott annak ellenére, hogy sehol nincs jó véleményem róla. A kép nem hozza az elvárt minőséget az egész olyan, mint ha valami szúnyoghálón keresztül nézném a filmet.
Nem régi film, így nem értem, hogy hogyan kaphatott ilyen transzfert az egész. Ennek ellenére az extrák kielégítőek, így kizárólag csak rajongóknak ajánlott a kiadvány.

Egyik kedvenc filmemként tartom számon a Silent Hill-t, mely játékként és filmként is hihetetlen nagy élményt nyújtott nekem. Természetesen ennél a kiadványnál sem rendelkeztem DVD változattal, így nem volt kérdés, hogy akciós áron szinte ingyen volt. A kép szinte referencia anyag lehet mindenki számára, az eredeti hang pedig iszonyatos jól szól. Arról nem is beszélve, hogy az extrák rendkívül jók lettek. Példának okáért az rendkívül tetszett, hogy megnézhettem a filmet speciális effektusok nélkül, így újabb élménnyel gazdagodtam. És hihetetlen, hogy olyan dolgok is számítógéppel csináltak, ami eredetinek hatott.

Piranha 3DD

Két évvel ezelőtt igen korrekt alkotásnak tartottam a Piranha 3Dt, ami a kilencvenes években készült változat remake-je volt. Ugyan nem egy túl pozitív írás született tőlem a filmről, de ennek ellenére azért digitális formában azért itt pihen valahol lemezen méghozzá HD minőségben.
Az eredeti Piranha film természetesen számomra szent és sérthetetlen, s mai napig maximálisan élvezhető, s szinte hibátlan horrornak számít nekem. A két éve készült remake szarvashibái leginkább azok voltak, hogy a mai horrorfilmek színvonaltalanságát próbálta meglovagolni gondolom azért, hogy nagyobb legyen a bevétel.

Huszadrangú, s szinte semmi pénzből készült alkotásról beszélhetünk, ami termelt annyit, hogy éppenséggel visszafolyt összeg elég motiváló legyen a forgalmazónak, hogy újabb epizódra adja le a rendelést. Én annak idején semlegesen fogadtam a hírt, s az első epizód után nem is voltak nagyobb igényeim, sőt talán semmiféle igényt nem támasztottam a folytatással kapcsolatban. Még a legmélyebb gondolatomban sem fordult meg, hogy esetleg pénzt áldozzak azért, hogy ezt moziban megnézzem. Így végül kivártam, míg szépen valamilyen formában elérhető nem lesz a neten. Ami természetesen a héten meg is történt, bár bevallom életem egyik legrosszabb döntése volt, hogy megnéztem a filmet. Az első epizód sem volt nagy durranás, s színvonalról sem beszélhetünk, de az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a folytatás teljesen alulmúlja elődjét, hogy az ember a nézése közben arra gondol, hogy vajon ezt komolyan gondolták-e?

Teljes bejegyzés

Szabadság, Szeretem!

Az elmúlt két hétben leginkább az járt a fejemben, hogy a betervezett szabadságomat valóban ki is tudjam venni. Mivel nem egy két napról van szó, így természetesen munka szempontjából igencsak sűrű volt a júniusi hónap vége, s e hónap eleje. Ráadásul ennek köszönhetően sikerült eléggé kifáradnom, lévén nem vagyok koránkelő típus, így az elmúlt napokban többször előfordult, hogy összevissza aludtam, annak ellenére, hogy huzamosabb ideig délelőtti műszakban húztam az igát. Ennek ellenére akadtak ugyan délutáni műszakok, de így az utolsó napokban már annyira nem akartam bemenni, hogy arra szavak nincsenek. De ennek ellenére erőt vettem magamon, s próbáltam maximálisat nyújtani, mint eddig.
Sajnálatos módon most önhibámon kívül sikerült szorosabbra a nadrágszíj hónap végén. Így igencsak unatkoztam itthon. Ugyan előző bejegyzésemben épp  azt ecseteltem, hogy már mindenbe belekezdtem szinte, s sorozatok terén a Lost pilot epizódját vettem elő. Körülbelül jó két hétig nem is ültem neki a következő epizódoknak, de végül az unalom rávitt. Természetesen a korábbi évadok ugyanúgy tetszenek, de hát ugye annak idején rongyosra néztem őket. Ellenben begyűjtöttem HD minőségben, s a kristálytiszta, élethű képnek egyszerűen nem tudtam ellenállni, így szépen elkezdtem ismét az epizódokat megtekinteni. Alig egy hét alatt eljutottam az első évad végéhez, s minden bizonnyal holnap be is fogom fejezni az első etapot.

Nagyon másra nem is volt se kedvem, se időm. Ugyanis nappal kánikula vagy épp zivatar volt, estére pedig nem sok erőm volt ahhoz, hogy bármit is csináljak. Annak fényében pedig főképp, ha másnap épp munka volt, ha pedig nem, akkor inkább aludtam délig. Persze annak is megvoltak a kellemetlen mellékhatásai.
Tervben volt, hogy a hónap utolsó hetében is kiruccanunk a strandra, de sajnálatos módon az első strandoláskor jelentősen sikerült leégnem olyannyira, hogy jó egy hétig fájt az egész hátam, majd pedig ismét egy hétig hámlott is. Persze ettől függetlenül dolgozni muszáj volt menni, így a munkaruha hatékonyan eltakarta a napégés szemmel látható bizonyítékát, ami egyébként pozitívum volt mindenképp, hisz így nem kellett a kollégák poénkodását hallgatnom az épp aktuális színem miatt. Persze a munkaruha ápol, véd, s eltakar, de ellenben baromira irritáló, ha az ember le van égve. Így általában két kiló kenőcsőt kentem magamra mielőtt még elindultam volna dolgozni, illetve szünetekben is igyekeztem magam hűteni. Ebből kifolyólag pedig a strandolás elmaradt. Mondjuk leginkább ott volt a probléma, hogy hónap végére nem sok pénzem maradt, így úgy próbáltam spórolni, hogy napvédő kenőcsöt nem vettem, mert sokallottam az árát. Persze tanultam az esetből, így máris beszerváltam egyet annak az eshetőségére, ha ismét strandolás lenne, ami a hétre van betervezve feltéve, ha nem viszi el az eső.

További pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban kell kapkodnom, hisz egy nappal előbb megkaptam az aktuális fizetésemet. Ennek rendkívül örültem, hisz eredetileg egy budapesti „kirándulás” van betervezve erre a hétre, s nagyon drukkolok, hogy meg is valósuljon. Körülbelül három évvel ezelőtt voltam utoljára, s úgy gondoltam, ha majd összejön a munka mindenképp szeretnék még egyszer felmenni, s körbenézni az állatkertben. Mert rossz időben nyilván inkább otthon ül az ember, de jó időben ez nem tanácsos, s szeretném kihasználni most az alkalmat, hogy anyagi lehetőségeim is megengedhetik azt, hogy ne kelljen a négy fal közt roskadnom, mint tavaly, amikor munkanélküli voltam.
Ebben a hónapban is igencsak meg kell gondolnom, hogy mire költök. Ugyanis eléggé húzós lesz a pesti út számomra, továbbá hónap végére két fogorvosi kezelés vár rám. Feltehetően kevesebbet hagyok ott, mint amennyit rá szeretnék szánni, de inkább kerüljön kevesebbe, mint többe. Így a szabadság végén majd szépen kell megint egy kis beosztást csinálnom az anyagiak terén. Habár a következő hónapom jobb lesz anyagiak terén, s ott kell majd okosnak lennem. Ugyanis jelentős összeg üti majd a markomat az adó visszatérítésből, amit egyébként megkaptam volna, ha lettek volna olyan kedvesek szólni, hogy az adóbevallásom nem érkezett be, ami számomra rejtély, hogy miért, hisz ajánlva lett feldobva bőven a határidő előtt. Nem morgok, hisz így jobban jön ki a lépés, ugyanis augusztusra strandoláson kívül semmi mást nem tervezek. Ami anyagilag jelentősebb összegű kiadás, az a Terminator – Fémdobozos Blu-ray kiadása, amit már elő is rendeltem. Eléggé megfogott a HD és a Blu-ray világa. Eddig három filmet vettem meg. Igaz, akciós áron volt mind. Habár most is nyúlt volna a kezem az Avatar bővített kópiájáért, de inkább meggondoltam magam. Ugyan fájt a szívem otthagyni, mert rendkívül jól nézett ki a doboz, de viszont büszke voltam magamra, hogy tudtam megálljt parancsolni magamnak.

Bővülő gyűjtemény…

Annak idején kissé irigyen tekintettem azokra, akik rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy eredeti kiadásokat tudjanak vásárolni.  Természetesen jómagam is hódoltam ennek a szenvedélynek, de alacsonyabb költségvetésből. Azonban mióta elkezdtem dolgozni lehetőségem nyílt arra, hogy ezen a téren is tudjak áldozni bizonyos dolgokra.
Az első hónapokban szükséges technikai eszközökre költöttem: először is beújítottam egy Full HD-s tévét, mely ugye megkövetelte a HD tartalmakat. Így következőleg számítógépet kellett fejleszteni, majd végül beújítani egy Blu-Ray lejátszót is, amit szerencsére egy akció keretében egy DVD lejátszó áráért sikerült újonnan beújítanom. Szerencsére nagyobb beruházásoknak vége, így lehetőségem nyílt bővíteni a már meglévő gyűjteményemet.

Először is játékok terén akciós áron alig két ezer forintért vásároltam meg az Alien vs. Predator 2010-es akciójátékot, ami annak idején rendkívül elnyerte a tetszésemet, habár újrajátszásra időm még nem volt.

Korrekt vételnek tartom. Maga a játék két lemezen található, emellett pedig egy pofás kézikönyv is jár mellé. Mivel LV (Legjobb Választás) kiadásról van szó, így sajnálatos módon maga a könyv fekete fehér, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy ez csorbát ejtene a kiadványon. Arról nem is beszélve, hogy elég részletes leírást ad a játékról. Egyébként is örültem, hogy ráakadtam ennyiért, hisz letöltő oldalakon több gigabájtnyi telepítője van, így annak idején egy összevissza tömörített verziót birtokoltam, melynek telepítése hozzávetőleg majdnem egy óra…
Lévén itt lóg a fejem felett a szabadság, s az előrejelzések is azt sugallják, hogy rossz idő lesz, így a héten mindenképp teszek vele egy próbát, hisz mai a beszerezés. Továbbá az is eszembe ötlött, hogy eredeti lemez révén lehetőségem lesz a multiplayer mód kipróbálására is. Feltéve, ha ennyi idő elteltével vannak még online szerverek.

Másik kedvencem volt annak idején a Lost: Via Domus. Tetszeni tetszett, de nem volt se időm, se kedvem arra, hogy ismét nekiüljek és végigvigyem, pedig tényleg megérne még egy végigjátszást.

A kiadványt ezer forintos áron szereztem meg. Ami rögtön feltűnt nekem, hogy a „Via Domus” eltűnt a játékborítóról, így az a sanda gyanúm támadt, hogy ez egy másik kiadás már. Szerencsére eddigi tapasztalataim alapján maga a játékban semmiféle változás nincs. És ez természetesen mindenképpen pozitív számomra.
Azért azon rendesen felröhögtem, hogy a hátoldalon az szerepel, hogy magyar nyelvű kézikönyvvel is rendelkezik a kiadás, de valójában csak egy négy lapos tájékoztató az egész. Ennek ellenére nem bántam meg a vételt. Főleg, ha hozzáteszem, hogy foghúzás után magamat ezzel leptem meg fájdalomdíjul. 🙂

American Reunion

Soha nem voltak kedvencem az olyan tinivígjátékok, amelyeknek a középpontjában a szex állt. Nem azért, mert prűd lennék, hanem egyszerűen azért, mert valami iszonyatosan pocsék alkotásokat láttam a kategórián belül olyannyira, hogy nézésük közben még azt is megbántam, hogy megszülettem. Az esetek többségében az volt a probléma, hogy a lényeg az volt minél több fedetlen mell legyen látható, valamint minél több olyan szexjelenet, ami éppen belefér a 12-es vagy épp a 16-os korhatárba, hogy többet kaszálhasson a film. Természetesen ezeknek a filmeknek a többsége kizárólag DVD-n debütált először, s el is kerülték a mozikat.

Aztán bő tíz évvel ezelőtt családi ismerőstől landolt nálunk VHS-en az első Amerikai Pite, bár én nem igazán mutattam nagy érdeklődést iránta, de szülők azért megnézték. Természetesen akkor már bőven elértem azt a kort, amikor ilyen típusú filmeket nézhetek, s szülői ajánlás alapján egy szabad délután nekiültem, s bizony tetszett. Természetesen amint tudtam a második részt is megnéztem, majd később a harmadikra még a moziba is eljutottam. Három film után a gyártó úgy gondolta, hogy a franchise-ban van némi szufla, de nem az eredeti szereplőkkel. Így elkezdődött egy olyan sorozat, amit American Pie Presents néven indult, s kizárólag DVD-re érkező filmekről beszélhetünk. Ezekből kizárólag a Zenetáborban volt az, amit megnéztem, a további alkotásokat passzoltam, mert nem láttam benne fantáziát. Itthon természetesen a kiadó akart vele kaszálni, így tévesen sorszámozva dobta őket piacra úgy, hogy az eredeti alkotáshoz – címtől eltekintve – semmi köze nem volt.  A franchise tökéletes kiherélése után a gyártó viszont úgy gondolta, hogy bőven van még potenciál a filmben, s ideje lenne összecsődíteni a régi színészeket, színésznőket, s ismét csinálni egy filmet, ami eredetileg is sorrendben a negyedik lenne.
Én vártam, mint a messiást, de sajnos végül nem tudtam eljutni a moziba, de szerencsére a napokban elérhetővé vált a DVD és Blu-ray változat, s úgy döntöttem ideje megnézni természetesen HD minőségben, s vágatlan változatban. És azt kell mondjam, hogy nem csalódtam, sőt. Élveztem az első perctől egészen az utolsóig. Talán, ha időm engedte volna rögtön megnéztem volna még egyszer. Rég volt már olyan vígjáték, amely így lekötött volna, s tényleg akadtak olyan jelenetei, amin nem csak mosolyogtam, hanem hangosan felnevettem.

Teljes bejegyzés