Az érem két oldala…

„Minden éremnek két oldala van” – Gondolom nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a mondást. És bizony ez így van. Erre tökéletes példa ez a hónap is.
Beosztásomnak köszönhetően eléggé kevés szabadidőm volt. Pontosabban szabadidőm van, amit leginkább aktív pihenéssel töltök, így a netezés csak mellékes. Így nem is meglepő, hogy ebben a  hónapban – két bejegyzésen kívül – alig volt valamiféle írás a blogon. Persze minden áldott nap úgy voltam vele, hogy majd írok, de valahogy a fáradtság mindig győzött. A kevés szabadidőnek köszönhetően pedig januárra nem maradt sorozatból kivégzett aktuális évad, végig vitt játék, megtekintett új film… tehát ebből a szempontból nem volt semmi, ami arra ösztönözhetett volna, hogy szépen írhassak is bármiről. De talán majd most…

Igencsak a januári hónapban a végéhez közeledünk. Az új év új pozíciót is hozott a munkahelyemnél,  ahol jelen pillanatig sikeresen állom a sarat. Egyelőre panasz nincs rám. Habár a beosztásom eléggé összevissza, így leginkább akkor pihenem ki magam teljesen, amikor hulla fáradtan beleesek az ágyba, s másnap tízig alszok feltéve, ha másnap nem kell pihenni. A kevés alvás hátterében leginkább az áll, hogy igyekszek mindenre időt fordítani, főleg magánéletre, ami viszont az alvás rovására megy. Ráadásul ebben a hónapban is sikerült gyönyörűen lebetegedni, de egyéb okok miatt nem tudtam eljutni az orvoshoz, így jóformán egy héten keresztül kénytelen voltam betegen bemenni dolgozni. Nem volt leányálom annak fényében meg végképp, hogy magánéletem nem úgy alakult, ahogy terveztem, s nem csak a betegség, de a fellépő problémák is gondoskodtak róla, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sikeresen kimerüljek. Ugyan hiába gyógyultam meg, de valahogy nem érzem magam még teljesnek sajnos.
Gépfejlesztés az utolsó fázisába lépett. Egy két magos i3-as processzort néztem ki magamnak még valamikor november tájékán, de végül egy elég erős i5-ös négy magos processzor lett végül belőle, melyre igazából a szülők beszéltek rá. Szerencsémre az új beosztásomnak köszönhetően aznap épp itthon voltam, amikor a „kicsike” megérkezett, így egész nap gépszerelésbe torkollott, s a másnap is, hisz sok mindent vissza kellett telepíteni a gépre. Sajnálatos módon csak a korábbi játékokkal próbálgattam az új masinát, ugyanis jelen pillanatban egyetlen egy olyan új játék nincs, ami mellé szívesen leülnék, s végéig kitartanék. Ugyan párat bepróbáltam, s még jelen pillanatban is fent van, s játszogatok velük, de valahogy nincs meg most az érzés bennem. De reménykedek benne, hogy a közeljövőben érkezik valami végigjátszás kötelező játék, ami tényleg a tévé elé szögez.

Munkahelyemen minden oké, habár jó pár régi kolléga készül elmenni, s ezek szerint lesz még jó pár új is. Szerencsére velem nincsenek különösebb problémák, így kijövök mindenkivel. Még a főnökséggel is. Bár bevallom furcsa érzés az, hogy túlélek embereket: felmondanak, elbocsájtják őket az én pozícióm pedig jóformán biztos. Noha pont ez volt a vágyam, hogy legyen egy stabil, megbízható munkahely, s a kollégák pedig fogadjanak el.
Az idei évtől változtak a bérek elszámolása (pl. adójóváírás megszüntetése), így bele sem merek gondolni abba, hogy februárban vajon mennyivel kapok kevesebbet. Nem igazán örülök neki, habár nagyobb értékű dolog nem kerül vásárlásra. Igazából csak a Blu-ray író, ami azért nem került megvásárlásra decemberben, mert épp készlethiány volt, s helyette inkább alaplapra, tápegységre és memóriára költöttem. Ebben a hónapban pedig inkább megvásároltam az új processzoromat, hisz az év végén érkezik az új Tomb Raider, tehát jó, ha van egy erős „vas” alattam. És azért az se elhanyagolható, ha évekig nem kell fejlesztésre költenem.

Nem igazán vártam ezt a hónapot a megannyi változás miatt. De az eltelt egy hónap alatt azt hiszem megtapasztaltam a negatívumokat és pozitívumokat egyaránt, s azt kell mondanom, hogy kiegyenlítik egymást, s sikerült belerázódnom az egészbe. S valahol úgy érzem örülnék neki, ha jelenlegi munkahelyemnél ez a helyzet megmaradna állandóra. Habár a magánélettel nehéz összehozni, s ha úgy alakul igencsak le tud húzni mindkettő.
Különösebb terveim nincsenek a jövőre nézve, s jelen pillanatban én leginkább csak arra vágynék, hogy egy hosszabbat tudjak pihenni, s jelenlegi problémáimra megoldást tudnék találni…

Teenage Dirtbag

Biztos mindenkivel előfordult, hogy bizony hall valami zeneszámot tévében, rádióban vagy valahol máshol. Iszonyatosan megtetszik, s bizony bele is másik a refrénje, vagy a dallama az ember fülébe, de sehogy nem tudja beszerezni az adott számot, mivel nem tudja az előadót.
Abban az esetben ez igazán gáz, ha az egy külföldi eladótól van, s mi magunk pedig szinte semmit nem értünk az adott nyelven, így még dalszöveg alapján se tudunk keresni.

Nekem is voltak ilyen  zeneszámok az életemben.
Biztosan mindenki emlékszik a Kész Átverés című műsorra. Nos a kezdetektől nyomon követtem az adásokat – habár már nem vagyok nézője a műsornak -, s rendszerint előfordult, hogy egy bizonyos számot bevágtak rövid bejátszások elé. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mi lehet. Később hiába lett végül internet hozzáférésem a refrénre csak halandzsa szinten emlékeztem, hisz akkor még angol nyelvórákra nem jártam. Nos ennek biztosan van legalább 10-12 éve, s azóta sem jöttem rá, hogy melyik számot szeretem annyira, amit csak akkor tudok élvezni, ha valahol ritkán meghallom. Nos jelenlegi munkahelyemen már háromszor belefutottam, azonban minap megálltam egy pillanatra és eléggé erősen koncentráltam a zeneszövegre, majd pedig azt a karomra írtam, hogy végül nehogy kimenjen a fejemből, hisz legalább még egy óra volt a munkaidőm végéből. Az persze más kérdés, hogy ha ezt valaki látta és/vagy meglátta volna bizonyosan feltételezte volna, hogy agyi kapacitásom egy szinten van egy zöld moszattal. Hazaérve azonnal beírtam a keresőbe a refrént és….

…igen… ez a Teenage Dirtbag. És tizenvalahány éve után bármikor, bárhol meghallgathatom újra és újra…

Az erős középmezőny…

Tény és való soha nem volt ilyen felemás évkezdésem. Bár lehet tényleg jobban jártam volna, ha szilveszter napján pihenés helyett inkább valami vad bulit választok, ahol teljesen kitombolom magam… aztán persze másnap úgy megyek munkába, mint egy megerőszakolt havasi jeti.
A tavalyi évem olyan mindenféle volt. Voltak benne nagyon jó dolgok, voltak benne nagyon rossz dolgok. Első körben rögtön munkanélküliként kezdtem az új évet, ami két hónapnyi itthon üldögélés követett. Végül hasonló időtartamra sikerült munkahelyet találnom addig, amíg az szépen két hónap alatt nem adósodott el teljes mértékben, s kerültem egyik napról a másikra ismételten az utcára. Aztán hónapig semmi fény munka szempontjából, s így is telt el a nyár, ami eléggé megviselt fizikailag, s lelkileg is. Aztán végre nyár végétől ismét találtam munkahelyet, s még jelen pillanatban is van munkám. De….

…van olyan – feltehetően mindenki által ismert – mondás, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nos a munkahelyemre ez tökéletesen igaz volt. A munkakör, csapat, beosztás minden annyira tökéletes volt számomra, hogy csak lestem, amikor november közepe táján szépen megindultak az átépítések, átszerveződések. Így gyakorlatilag szinte majdnem minden megváltozott, s keveseknek adatott meg az, hogy abban a beosztásban maradjanak, mint amiben eredetileg is vannak. Ez a fajta átszerveződés engem is érintett, aminek azért annyira nem örültem. Szakmai szempontból jól jártam, hisz fizetésem valamelyest emelkedik, s másabb dolgokat kell majd tennem, de leginkább beosztás szempontjából gyönyörűen jönnek a hátrányok is. Nem csak a munkába jutás miatt, hanem magánélet miatt is. Habár mindkét szempontból megkaptam az ígéreteket, ami alapján tényleg nem lehet okom panaszra, de valahogy mégsem görbül őszintén mosolyra a szám egy hete.
Ezzel az egész dologgal nekem leginkább az a problémám, hogy jöttek előnyök, s jöttek hátrányok, s a kettő olyannyira egyensúlyban van egymással, hogy sajnos igencsak semlegesítik egymást. Bő egy hete mindennap megfordul a fejemben, hogy bizony jó lenne felmondani, mert nekem ez a helyzet nem tetszik. Csak ugyebár a jó munkás ember viszont tudja, hogy gazdaságilag az ország nem áll úgy, ahogy kellene, így gyakorlatilag nincs hová menni. Továbbá még mindig kijövök a kollégákkal, s mindenkivel elvagyok, ami igazán fontos szempont. Arról nem is beszélve, hogy magánéleti tervekből is van egy pár, s ezek igen csak nagy hangvételű dolgok ahhoz, hogy inkább elfogadjam a jelenlegi helyzetet, mert ugyanis, ha számításaim bejönnek akkor év vége felé költözésből adódóan úgy is új munkahelyet kell keresnem, s ebből a szempontból azért jó, ha van hosszabb ledolgozott időm egy cégnél, s ebből adódóan pedig valamennyi spórolt pénzem. Bár bevallom leginkább a kimerüléstől félek, hisz azért a munkám fontos, de a magánéletemnél nem, s bizonyos részéről nem is vagyok hajlandó lemondani.