Közösségi portálok: Ilyen a virtuális ember

Valahogy soha nem voltam oda a közösségi portálokért. Igazából nem sok értelmét láttam, hogy emberek egymást jelölgetik ész nélkül, s olyan információkat, képeket osztanak meg magukról, ami igazából rajtuk és családjukon kívül valahogy nem nagyon tartozna más emberekre. Ebből adódóan kezdetben elhűlve nézegettem a közösségi portálokra épülő fikaoldalakat, s nem is akartam elhinni, hogy emberek képesek magukról olyan dolgokat megosztani, s olyan képeket gyártani, amin a hétköznapi ember könnyen megrökönyödhet.
Aztán én is beálltam a sorban. Először kezdődött a myvip-pel, majd folytatódott az IWIW-el.  Előbbin laza fél évig tengődtem, utóbbin pedig kétszeri regisztrációt ért meg egyetlen egy ember miatt. Igaz, profilom alig egy hónapos pályafutása után a kukában landolt.

Azonban a Facebook halad előre, s pozitívum az, hogy rengeteg információval rendelkezik, hisz már zenekarok, filmstúdiók, játék készítők is megtalálhatóak rajta naprakész információkkal. Így végül beregisztráltam.
Az csak hagyján, hogy meglepően sok ismerőst találtam fent. Viszont az a fajta ember vagyok, aki hasonló mentalitást követ virtuálisan, s mindennapi életben egyaránt. Ebből kiindulva olyanokkal, akiket ismerek, de nem vagyok még köszönő viszonyban sem, azt már elvből sem jelöltem be. Persze érkeztek jelölések részükről, érdekes.
Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akit a háta közepére kíván. Ebből nekem is van. És persze akadnak olyanok is, akikkel annak idején nagyon jóban volt, de végül valami oknál fogva zátonyra futott a kapcsolatuk. Nos összeszámolva én két ilyennel rendelkezem. Meglepetésemre ma érkezett egy jelölés pontosan az egyiktől, ami részemről eléggé ledöbbenéssel járt lévén, ha meglátjuk egymást az utcán elcsapjuk a fejünket. Tehát magasról le van pottyantva a való életbeli viszony, csak az a lényeg, hogy növeljük az ismerősök számát?

Silent Hill képekben!

Még szeptemberben napvilágot látott egy trailer, mely a Silent Hill sorozat nyolcadik etapját kívánja beharangozni.
Azóta természetesen síri csend és hullaszag honolt. Egészen múlt hétig, amikor is újabb információk és jó pár kép jelent meg az új Silent Hill-ből, mely a Downpour alcímet kapta.  Ami egyelőre elkeserítő, hogy az ötödik rész botrányos eladásainak köszönhetően még mindig csak konzolra készül az új epizód, így egyelőre én kimaradok a mókából, bár reménykedek, hogy a megjelenésig, vagy a megjelenés után a rajongók kellő hatást  tesznek a készítőkre, hogy készüljön el egy PC-s verzió, mint ahogyan az történt a Star Wars: The Force Unleashed esetében is. És akkor nézzük most a képeket bevezetőnek egyet, részletek mögött pedig egy tucatot, melynek minden egyes darabja kattintásra megtekinthető nagyobb felbontásban is!

Teljes bejegyzés

Jurassic Park Adventures

Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmje egyértelműen a Jurassic Park volt, melynek mindhárom részét beszereztem VHS-en, melyeket már agyonnéztem olyannyira, hogy már kellett volna utánpótlás, ami nem valósult meg. Az egyik ok, hogy joglejárat miatt már nem volt kapható, a másik pedig az, hogy a VHS korszakot eltörölte a DVD korszak beköszönte.

Természetesen szerettem volna, ha kedvencem játékadaptáció formájában is visszaköszön. Köszönni visszaköszönt, de egyik sem volt olyan, amit én elvártam volna. Egyedül a Jurassic Park: Operation Genesis volt az, ami még viszonylag megközelítette azt a színvonalat, amit én elvártam volna. De sajnos a játék csak egy ideig szórakoztató.
Azonban a TellTale játékstúdió bejelentette, hogy érkezik a Jurassic Park Adventures, mely az első filmet venné alapul, s olyan elemekkel bővíteni azt, mellyel olyan játékot kapnának a film rajongói, mely méltó Steven Spielberg alkotásához.  A részletek annyira nem érdekelnek. Az viszont igen, hogy megjöttek az első képek.
(Képek kattintásra nagyobbodnak. A többiek pedig a részletek mögött várakoznak)

Teljes bejegyzés

Mindig tanul valamit az ember…

…és ez jelentősen igaz a számítástechnikára is.
Rengeteg címet jegyzek meg főleg azon oldalakét, amiknek naponta látogatója vagyok. Viszont lusta vagyok mindig bepötyögni a netcímet a böngészőm címsorába akármennyire is vagyok gyors pötyögés terén. Ezért lazán megtettem azt, hogy kedvencekben elmentettem a címeket. Lévén, hogy egyelőre monitorom középkapacitását használom 1024×768-as felbontáson, így a részletek mögé kattintva már nem minden hivatkozás jelent meg.

Ugyebár a legtöbb weboldal rendelkezik egy favicon-nal (favicon = weblapokhoz társított kis ikonfájl, mely a címsorban a cím előtt jelenik meg), s legtöbbje eléggé jellegzetes. Viszont rájöttem, ha szépen kitörlöm a hivatkozás címét akkor csak a kis képecske marad meg. Egyrészről tudom melyik kép mely weboldalakat rejti, másfelől pedig így sokkal rendezettebb, sokkal több fér el a címsorban…

(Kép kattintásra növekszik!)

Being Human US – Pilot (1×01)

Rendhagyó módon az AXN jóvoltából szinte egy időben az amerikai premierrel bárki megnézheti a sorozat bevezető epizódját magyar felirattal, így ha megfelelő sávszélességgel rendelkezünk akár HD-ben is megtekinthetjük az első részt, ahogyan én is tettem.
A Being Human kevés embernek lehet ismeretlen, hisz szintén az AXN jóvoltából bárki megnézhette az eredeti angol verziót, melynek első két évadát én is magamévá tettem még tavaly áprilisban (Első évadról itt, második évadról itt írtam). Persze mielőtt még nagyban belekezdenék az amerikai változatról szóló „élménybeszámolóba” nem tudom megtenni, hogy ne essen szó az eredeti (angol) változatról, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én szerencsére tudok nyilatkozni mindkét szériáról.
Nézhetjük akár a mozis, akár a tévés kínálatot valahogy érdekes módon nagy divatja lett az elmúlt időben a különböző vámpír témájú filmeknek, sorozatoknak egyaránt. S ezeknek az alkotásoknak elenyésző kisebbségét érte el a bukás fémkarma.  Némelyiket én is megnéztem. Akadt olyan, ami nekem bejött, s akadt olyan, ami nem. Valahogy nem az én asztalom ez a vámpíros téma épp ezért ültem nehezen neki az angol Being Human-nek, mely egyrészről témája miatt, másrészről pedig angol mivolta miatt volt taszító. Most lehetne felszisszeni, lehetne magyarázkodni részemről, de nem teszem. Tökéletesen „kimosott” aggyal rendelkezem, tehát függök az amerikai filmes és sorozatos termékekért olyannyira, hogy más országból származó sorozatok, filmek nálam nagyon ritkán kapnak esélyt. Főleg, ha olyan sorozatról, filmről van szó, melynek témája a kornak megfelelően megköveteli azt, hogy minimális CGI-t alkalmazzanak a készítők. Tanakodásom nem sokáig tartott, hisz – az egyébként borzalmas magyar címet kapott – angol változat landolt a merevlemezemen, hisz egy-egy évad odaát hat részből áll. Ebből kiindulva lazán lehet tavaszi, nyári, őszi, téli darát tartani az angol sorozatokból.
Félretettem mindenféle előítéletemet az Amerikán kívüli filmekről, sorozatokról, s nekiültem. Azt vártam, amit kaptam: költségvetés híján CGI nagyjából nem volt, de voltak nagyon ügyes maszkmesterek. Ettől független – CGI tömegcikkeken felnőtt – személyem befogadta a szériát, sőt élveztem, s tetszett is. S egyáltalán nem zavart, hogy teljesen elüt egy-egy amerikai vetélytársától. Az angol változatból két évad került leadásra, s a harmadik etap egy hét múlva, azaz január 23-án érkezik az angol BBC three műsorára.

Fentiekből kiindulva meglepődve fogadtam a hírt, amikor jómagam is olvastam, hogy az angol sorozatból amerikai változat fog készülni, ami a SyFy csatornára fog majd érkezni 2011 januárjában.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire élvezhető-e az új változat, hisz tudjuk, hogy összevetve egy angol és egy amerikai alkotást mind stílusban, mind elkészítésben különböznek. Persze annak fényében tökéletes összevetni a két szériát, hogy szubjektív véleményt alkothassunk arról, hogy vajon melyik is a jobb: az eredeti, vagy az új változat. És melyik a jobb? Azt kell mondanom, hogy az eredetire teszem a voksomat attól függetlenül, hogy az amerikai változatnak nézője maradok egy ideig.

Teljes bejegyzés

Smallville: 2.évad

Köszönhetően annak, hogy annak idején a TV2 agyon ismételte a sorozatot, így az első két évad valamennyi epizódja már a megnézett kategóriába esett át még úgy is, hogy a sorozat számomra teljes mértékben középszerűnek tartott szériák közül emelkedik ki, melyeket ugyan megnézek, de amikor leadásra kerül a tévében akkor bizony csak háttérzajként funkciónál.
A sorozattal a se veled, se nélküled kapcsolatot erősítette sokáig, ami számomra viszonylag egyszer megnézhető és hellyel-közzel élvezhető színvonal miatt alakult ki. Tudtam miről van szó, de valahogy soha nem fogott meg igazán, ami miatt úgy éreztem volna, hogy nekem ez kell, s bizony ennek neki kell ülni. Azonban a hetedik évadtól látott nézői dicséretek, s pozitív kritikai visszajelzések melyekhez ráadásul különböző mozgóképes dolgok is társultak elsöprő erejűek voltak velem szemben ahhoz, hogy teljes meggyőződésben üljek neki a szériának az első évadtól kezdve, hogy bizony eljussak azokig az évadokig, amelyek nekem minden bizonnyal már tetszeni fognak teljes valójukban.

Tehát ebből az okból kiindulva döntöttem úgy, hogy szépen itt az ideje, hogy én is részese legyek a Smallville univerzumának, melynek korábbi évadainak valamennyi részét látva hamarabb tudhatom le az első évadokat. Így az első után máris végeztem a másodikkal, ami kicsivel pozitívabb képet alkotott a sorozatról, de valahogy még mindig nem az igazi. Persze sok fejlődés volt az első évadhoz képest, de nekem ez még egyelőre nem elég. Persze voltak valóban szórakoztató epizódok, s persze akadtak bőven olyanok is, melyeket nem tudtam hova tenni minőségük miatt. Viszont filmtörténeti pillanatnak lehettünk szemtanúi a második évadban, amikor is beugrott egy epizódnyi szereplésre – az azóta az élők sorából eltávozó – Christopher Reeve, aki először húzta magára a legendás Superman jelmezt.

Teljes bejegyzés

Spóroljunk-e?

Igen. Ez az „aktuális” merevlemez állapotom. Az aktuális azért került jelen pillanatban idézőjel karmai közé, mert jelen pillanatban is csordogálnak lefelé bizonyos tartalmak.

Épp múltkor gondolkodtam el, hogy esetleges spóroláson merevlemez szempontjából mondván egyrészről úgy se tudnám kihasználni az 500 gigás merevlemez kapacitását (még, ha ebből 40-45 MB-ot a program használ öncélúan), bár az tény, hogy két darab 80 GB-s merevlemez túlzottan kevésnek bizonyult. Mondjuk először 160 – 250 GB-s cuccban gondolkodtam, de a GB különbségek között csak pár száz forint az árkülönbség, így spórolni nem sok értelme lett volna.
Jelen pillanatban pedig áldom az agyam, hogy végül áldoztam az 500 GB-s merevlemezre, mert így megtehetem, hogy lerántom a South Park 14 évadát egyben… persze a kérdés adott: mikor nézem meg ezt a rengeteg letöltött tartalmat? 🙂

Fókuszban: A játékok

Egyrészről temérdek szabadidő, másrészről pedig gépfejlesztés közepette ismét előkerültek a korábban kipörgetett, de ismét előkapart valamint kipörgetésre váró játékok. Így rögtönzött toplistát dobtam össze:

10. Sniper: Ghost Warrior

Nem igazán szeretem az FPS játékokat, s ez alól a Ghost Warrior sem kivétel.
Egyrészről rengeteg pozitív kritikát olvastam róla, másfelől a gameplay videók meggyőztek arról, hogy grafikailag elég jónak kinéző játékot tudhatunk magunkénak. Így azonnal neki is estem, bár abban nem vagyok biztos, hogy 15-20 perces játék után nem repül a kukába.

—————————————————————————————

9. Lost: Via Domus

Hajdanán hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat játékadaptációjával állhatunk szemben. Sokaknak nem tetszett, azonban nekem teljesen feküdt. Grafikailag sem lehet rá panasz. Ráadásul Gamepad-del teljesen játszható, azaz kényelmi szempont maximumon van. Kritika itt.

—————————————————————————————-

8. The Sims 3

Akár a méltatlanul hanyagolt széria kiváló győztese lehetne e a The Sims 3. Elődeivel rendkívül sokat foglalkoztam, viszont a harmadik generáció sajnos kimaradt az életemből. Először a gépem nem volt elegendő a futtatásához, majd az első fejlesztési szakasz megvalósulása és a Windows 7 kombinációja rendszerkövetelmények szempontjából nem volt kedvező hatással a játék futtatásához.
Egyelőre még mélyebben nem foglalkoztam a játékkal.

————————————————————————————–

7. Dirt 2

Egy nagy sikerű folytatást próbálhattam ki múlt hónapban. Azonban időhiány miatt egyelőre passzoltam a versenyzést. Maga a játék nem fogott meg, azonban a látvány igen, így ismét feldobtam, s később látom majd, hogy hogyan fog alakulni a „viszonyunk”.

————————————————————————————-

6. Need For Speed: Hot Pursuit 2010

A Need For Speed sorozatot elég behatóan ismerem, de valahogy egyetlen egy játéka sem tudott engem megfogni. Ellenben a Hot Pursuit nekem egy kellemes meglepetés volt, főleg grafikai szempontból. És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy Gamepad kompatibilis, azaz rendkívül kényelmes ágyból versenyezni.

————————————————————————————–

5. Silent Hill Homecoming

Rendszerkövetelmények minimumát tudta az előző PC-m. Így nem volt kérdés, hogy fejlesztés után azonnal neki kell ülni, s minimum egyszer ki kell még pörgetni. Sajnos nagy negatívum, hogy a játék nem jegyzi meg a módosított billentyűkiosztást, valamint nem teljesen kompatibilis a gamepad-del, bár utóbbin talán még lehet dolgozni. Kritika itt.

————————————————————————————–

4. Star Wars: The Force Unleashed II

Az ősz egyik legjobban várt játék megjelenése volt a Star Wars: The Force Unleashed II. Konfigurációm is bőven teljesítette az elégségest, így nem volt kérdés, hogy megint neki kell ülni. Annak fényében végképp, hogy készült hozzá honosítás is. Kritikaitt.
Igazából az első epizód is szerepelt a listámon, de sajnos letettem róla, ugyanis a játék konzolport, melynek hátulütője az, hogy irreális a rendszerigénye, így a mostani PC-m se tökéletes a futtatásához.

————————————————————————————–

3. Prince Of Persia: The Forgotten Sands

A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra a sorozat legújabb része. A trilógiát is kedveltem, de nem annyira, hogy sokadik alkalommal is leüljek mellé. Ellenben barátságos gépigény, remek grafika, szórakoztató képességek és történet megtette a hatását. És természetesen teljesen gamepad kompatibilis, bár a játék vége felé lévő nehezebben kivitelezhető mozdulatokat még nem tudom miképp fogom kivitelezni. Kritika itt.

————————————————————————————

2. Tomb Raider Anniversary

Bronzérmes egyöntetűen az Tomb Raider széria új generációs évfordulós epizódja. Ugyan szeretem a széria, de az új generációsok közül pont az Anniversary az, melyet annyira nem sorolom a kedvencek közé. Első körben a túlzott egyiptomi helyszín miatt, valamint jó pár nehéz szint miatt is. Pozitívum, hogy a Gamepad tökéletesen működik vele, s már kézre is áll. Jó pár nehezebb részt könnyebb is volt így megcsinálni. Kritika itt.

—————————————————————————————

1. Tomb Raider Legend & Tomb Raider Underworld

Aranyéremben persze osztozni kell. Ez nem más mint az Legend és az Underworld a Tomb Raider szériából.
Mindkettő kompatibilis teljesen a Gamepad-el. Legend már kipörgetve, jelen pillanatban a lista második helyezettjét gyűröm, de utána kezelésbe veszem az Undwerworld-öt is. Legend kritika itt, Undwerworld kritika itt.

 

Tesztelünk, tesztelünk és tesztelünk!

Lassan két hete „kényszerpihenőn” vagyok, tehát közelemben nem igen mozognak a dolgok.

Múlt héten sikeresen megrendeltem az új alkatrészeket a gépembe, mely gyakorlatilag pluszban 1 GB ramot, egy 2,8-as kétmagos processzort jelentett. Valamint egy sokak által dicsért, s ajánlott tápok listáján élvonalbeli FSP tápot, mely olyan halk, hogy komolyan nehéz elhinni, hogy ez működik, pedig rendelkezik egy 12 cm-es ventilátorral is (az előző 4 cm-es volt), s mégis elég halk.
Emellett sikeresen beszereztem még hangszórókat, s ajánlásra egy Gamepad-et, ami rendkívül jól működik, habár akad olyan játék, amely sajnos nem ismeri fel. Természetesen a termék adatlapján fel volt tüntetve, hogy élethű rezgéssel rendelkezik, azonban ezt nem sikerült előcsalogatni a kicsikéből. Egy éjszakám ráment, mire egy fórum hozzászólásban megtaláltam a megoldást: ugyan plug and play eszköz lévén Windows Vista és 7-es rendszerek azonnal felismerik, de mégis kell egy driver – ami ugye nincs mellékelve az olcsó gamepad-ekhez -, melynek feltelepítése után aztán mindenféle képességet előcsalogathatunk a termékből. Ezzel én is így voltam. Mivel eléggé nagy lélegzetvételű fejlesztés volt, így azonnal felpakoltam jó pár régebbi, s jó pár újabb játékot. Nagyon pozitív véleménnyel vagyok a Need For Speed Hot Pursuit 2010-ről, mely szinte élvezet irányítani Gamepad-ról. A rezgés funkciót kezdetben nem tudtam mire vélni, de ennél a játéknál hasznos funkciónak tartom. Igaz, hogy szétrezgeti a kezem (azért remélem a rezgés funkció miatt nem rövidül meg jelentősen az élettartam), de rendkívül jó dolog, amikor valaminek ütközök, vagy éppen egy éles kanyart veszek be és máris kezd rezegni, majd ütközésnél gyakorlatilag kirezeg a kezemből a gamepad. Arról nem is beszélve, hogy különböző földútra tévedésnél végig rezeg, így valamilyen szinten érzékeltetni a játék az útviszonyokat. Szép!

Emellett természetesen ki kell használni az 500 gigás merevlemezt is, melyből egyelőre csak 80 gigányi anyag pihen, melynek jelentős része sorozat ugyebár. Egyelőre azok vannak/voltak lent, amiket hetiben követek. Természetesen jó pár fog majd lemezen landolni, ha már meglesz a szükséges epizódszám, hogy teljes mértékben ki tudjak használni egy egyrétegű lemez által nyújtott adatmennyiséget. És persze még mindig vannak olyan sorozatok, melyek megtekintés után a lomtárba kerülnek…
Viszont mivel itthon vagyok jelenleg így mennyei szikra csillant meg a fejemben, hogy azon sorozatok, amikkel le vagyok maradva, vagy alapból évad végi darára tartogatom annak érdemes beszerezni az epizódjait, mint évad végén egyben letölteni és keresni működő – lehetőleg teljes sávszélességemet kihasználó – linket. Természetesen most jó nagy packot szedek (50-80 giga lazán megvan megtekintetlen epizódokból, és ehhez még hozzámegy az X-akták valamennyi megtekintetlen és letöltetlen epizódja). Aztán majd eldől, hogy melyiket mikor nézem meg. Egyelőre a sokat tologatott Smallville-nek ültem neki, melyből két évadot végeztem ki.

Meló terén egyelőre pangás van. Feltehetően az év végi és év eleji elbocsájtások miatt egyelőre szakmámba vágó munka meghirdetve két hét alatt még nem volt. Bár bevallom egyelőre még sínylődöm a decemberi hónapot, így ez valahogy nem érint érzékenyen. Egyedül persze az, hogy olyannyira felemelő érzés volt kezembe venni a fizetésem, hogy azért az hiányozni fog hónap végén főleg úgy, hogy már rögtön találtam olyan dolgokat, amit szerelnék bele a pc-mbe…