Keresés
Kategória
- +18 (3)
- A nap képe (12)
- A nap videója (3)
- A nap videoklippje (3)
- Dokumentumfilm (2)
- Egyéb (21)
- Film (396)
- Fotók (146)
- Gamer sarok (273)
- Gondolatébresztő (45)
- Helyzetjelentés (408)
- Humor (18)
- Képregény (16)
- Mobiltelefon (29)
- Okosóra (5)
- Retro (13)
- Sorozat (542)
- Számítástechnika (21)
- Videók (7)
- Zene (35)
-
Archívum
- 2023. december (4)
- 2023. november (10)
- 2023. október (7)
- 2023. szeptember (11)
- 2023. augusztus (5)
- 2023. július (3)
- 2023. június (8)
- 2023. május (4)
- 2023. április (2)
- 2023. március (12)
- 2023. február (5)
- 2023. január (11)
- 2022. december (4)
- 2022. november (4)
- 2022. október (9)
- 2022. szeptember (8)
- 2022. augusztus (7)
- 2022. július (20)
- 2022. június (5)
- 2022. május (10)
- 2022. április (12)
- 2022. március (7)
- 2022. február (17)
- 2022. január (12)
- 2021. december (7)
- 2021. november (7)
- 2021. október (5)
- 2021. szeptember (8)
- 2021. augusztus (8)
- 2021. július (3)
- 2021. június (12)
- 2021. május (8)
- 2021. április (6)
- 2021. március (9)
- 2021. február (11)
- 2021. január (12)
- 2020. december (16)
- 2020. november (7)
- 2020. október (6)
- 2020. szeptember (5)
- 2020. augusztus (11)
- 2020. július (2)
- 2020. június (6)
- 2020. május (4)
- 2020. április (2)
- 2020. március (6)
- 2020. február (3)
- 2020. január (7)
- 2019. december (6)
- 2019. november (1)
- 2019. október (4)
- 2019. szeptember (2)
- 2019. augusztus (1)
- 2019. július (8)
- 2019. június (5)
- 2019. május (3)
- 2019. április (5)
- 2019. március (3)
- 2019. február (5)
- 2019. január (5)
- 2018. december (7)
- 2018. november (5)
- 2018. október (7)
- 2018. szeptember (6)
- 2018. augusztus (11)
- 2018. július (6)
- 2018. június (16)
- 2018. május (10)
- 2018. április (23)
- 2018. március (25)
- 2018. február (5)
- 2018. január (12)
- 2017. december (12)
- 2017. november (14)
- 2017. október (9)
- 2017. szeptember (10)
- 2017. augusztus (6)
- 2017. július (8)
- 2017. június (17)
- 2017. május (14)
- 2017. április (14)
- 2017. március (13)
- 2017. február (11)
- 2017. január (9)
- 2016. december (24)
- 2016. november (12)
- 2016. október (7)
- 2016. szeptember (13)
- 2016. augusztus (7)
- 2016. július (13)
- 2016. június (4)
- 2016. május (9)
- 2016. április (15)
- 2016. március (7)
- 2016. február (2)
- 2016. január (13)
- 2015. december (15)
- 2015. november (11)
- 2015. október (25)
- 2015. szeptember (22)
- 2015. augusztus (34)
- 2015. július (11)
- 2015. június (10)
- 2015. május (18)
- 2015. április (18)
- 2015. március (13)
- 2015. február (14)
- 2015. január (19)
- 2014. december (11)
- 2014. november (15)
- 2014. október (14)
- 2014. szeptember (16)
- 2014. augusztus (22)
- 2014. július (11)
- 2014. június (9)
- 2014. május (18)
- 2014. április (11)
- 2014. március (10)
- 2014. február (17)
- 2014. január (26)
- 2013. december (11)
- 2013. november (10)
- 2013. október (5)
- 2013. szeptember (7)
- 2013. augusztus (2)
- 2013. július (5)
- 2013. június (5)
- 2013. május (14)
- 2013. április (8)
- 2013. március (6)
- 2013. február (5)
- 2013. január (8)
- 2012. december (10)
- 2012. november (12)
- 2012. október (5)
- 2012. szeptember (8)
- 2012. augusztus (3)
- 2012. július (10)
- 2012. június (10)
- 2012. május (16)
- 2012. április (6)
- 2012. március (6)
- 2012. február (6)
- 2012. január (3)
- 2011. december (4)
- 2011. november (3)
- 2011. október (4)
- 2011. szeptember (4)
- 2011. augusztus (9)
- 2011. július (11)
- 2011. június (6)
- 2011. május (6)
- 2011. április (2)
- 2011. március (2)
- 2011. február (6)
- 2011. január (16)
- 2010. december (9)
- 2010. november (13)
- 2010. október (12)
- 2010. szeptember (14)
- 2010. augusztus (14)
- 2010. július (11)
- 2010. június (24)
- 2010. május (15)
- 2010. április (14)
- 2010. március (14)
- 2010. február (18)
- 2010. január (14)
- 2009. december (14)
- 2009. november (13)
- 2009. október (10)
- 2009. szeptember (12)
- 2009. augusztus (18)
- 2009. július (14)
- 2009. június (7)
- 2009. május (18)
Címkék
betegség Blu-ray ER Film Fotók Friends Glee How I Met Your Mother Időjárás iskola Jurassic Park Jurassic World Játék teszt Karácsony kirándulás Lost Margit-sziget Meló munka nyár PC Pihenés Pilot kritika Playstation 4 Resident Evil Silent Hill Sorozat South Park Strand Suli Supernatural szabadság Szilveszter Szomszédok Séta Tavasz The Big Bang Theory The Last Of Us The Walking Dead Tomb Raider Tél Uncharted Vészhelyzet X-akták Ősz
Meta
2010 március havi bejegyzések
United States Of Tara: 1.évad
Újabb kedvenc ütötte fel a fejét nálam, ami nem más, mint az United States Of Tara (magyar vonatkozásban Tara alteregói).
Két nap kellett ahhoz, hogy az első évadot teljes egészében magamévá tegyem, s bizony belátom, hogy jó döntés volt a széria bepróbálása. Ráadásul csak 25-27 perces epizódokról van szó (amiből kapásból még lefaraghatunk 5-6 percet, ha az „előző részek tartalmából” részt, az intrót és a stáblistát gálánsan áttekerjük), tehát egy pilot epizód erejéig bepróbálhat.
Műfajilag elég nehéz lenne besorolni. Ugyan a vígjáték jelzőt ragasztották a szériára, de az igazság az, hogy nem elég vicces ahhoz, hogy a vígjáték kategóriába kerüljön. Dráma pedig végképp nem lehet, mert ahhoz nem elég drámai. Ennek ellenére valóban szórakoztató tud lenni feltéve, ha látunk benne potenciát a folytatást illetően. Én láttam, s bevallom nem bántam meg. A második évad már műsorra került (az újabb 12 epizódos etapból eddig két epizódot láthatott a nagyközönség). Ráadásul a nézettségnek köszönhetően az anyacsatorna (Showtime) azonnal berendelte a harmadik évadot is, azaz jövőre is visszatér Tara.
És miről is van szó tulajdonképpen?
A középpontban Tara Gregson kertvárosi nő áll, aki egyszerre feleség, s anya egyszerre. Átlagosnak mondható élete közelebbről megvizsgálva egyáltalán nem átlagos. Ugyanis Tara disszociatív személyiségzavarban szenved (ami nem egyenlő a skizofréniával ugyebár). Legtöbbször önmaga, azonban előfordul, hogy valamelyik énje előbukkan a semmiből. Hisz nem csak egy különálló személyiséggel rendelkezik: lehet a sört vedelő vietnámi veterán Buck, a „fiatalságtól” kicsattanó T, vagy a tökéletes kertvárosi háziasszony Alice.
Tavasz van!
Bejegyzések hiányában azt hiszem meghallgatott imám: tavasz van!
A sors hülye fintora, hogy épp a hosszú hétvégére lett borzasztó idő. Bevallom, ez eléggé letörte a kedvemet. De szerencsére csak pár napig kellett elviselnem a borzasztó időjárást, s pár nappal később már reggel pattanhattam a „drótszamaramra”, hogy a közeli buszmegállóba jussak.
Persze mondhatnám, hogy kijött a tavasz, s végre feltöltődhetek energiával, azonban a suli ezt valahogy nem hagyja. Első körben fontos megemlíteni, hogy végzősként bizony a tanárok igencsak rágják a fülünket. Legalábbis az osztály azon elhanyagolható ötödének, aki az órákat látogatja is rendszeresen. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, ha éppenséggel ez nem lenne mindennapos, s nem úgy viselkedne mindegyik, mint ha más egyéb dolog nem is létezne a tanuláson kívül. Szó se róla én is iszonyú lusta tudok lenni, valamint fordítok időt szórakozásra is, azonban úgy vélem nem kéne elvennem magamtól a szabadidőt, hogy a tanulásra plusz időt fordítsak. Főleg akkor, amikor kialvatlanul, vagy épp testileg rosszul minden negatív előjel ellenére bemegyek végigszenvedni 7-8 órát…
Ráadásul tombol a „nemek harca” is, amivel nem is lenne baj, ha mondjuk a férfi vonalat nem én egyedül erősíteném. Ami egyébként azért is kezd már az agyamra menni, mert elsősorban valahogy természetesnek kellene vennem a durvább poénokat is, ami azért nincs ínyemre. Persze, ha arról lenne szó, hogy rühellnének vagy épp rám lennének indulva akkor könnyebben tudnám kezelni az egész helyzetet. Így bárgyú mosolyokkal próbálom leplezni a lappangó mérgemet. Másodsorban pedig erre a helyzetre a női tanárok is rátesznek egy lapáttal a „nőknek mindig igaza van” (kivéve amikor nem) dologgal, amivel mára már ki lehetne kergetni a világból. Ilyenkor szidom a férfi nemű osztálytársaimat, akik idén elvéreztek…
Szabadidőm java részét továbbra is a képernyő előtt töltöm, hisz a mindennapi utazás eléggé kimerít, így mire hazaérek már hulla vagyok. Noha a délutáni időm roppant kevés, azért még bevállaltam a meglévő szériák mellé újabb hetet. Ebből a hétből a United States Of Tara került megtekintésre, melynek első epizódja után gyorsan pótoltam a maradék 11-et is az első évadból. Így a hétvége alkalmával le is tudtam a fél órás epizódokat. Egyelőre még itt várakozik a Being Human, The Lost Room, Greek, Primeval, Pushing Daises és a Threshold bemutatkozó epizódja. Filmek terén csak a HD tartalmakra koncentráltam, melynek köszönhetően alig maradt hely a merevlemezen, azaz hamarosan instant törlés lesz a móka vége. Leginkább azért, mert nem vagyok a monitor előtti filmnézés híve, valamint egyelőre még nem megoldható a PC és a tévé összekötése. Ebből kifolyólag pedig felesleges a HD-re pazarolni a helyet, de érdekes módon ezt mindig megteszem.
Gyakori kérdések? (1.)
Napi szinten olvasom a gyakorikerdesek.hu-t. Na nem azért, mert én olyan jótét lélek vagyok, hogy a kérdést feltevőknek segíteni akarok. Tulajdonképpen azért böngészem a fent említett oldalt, mert minden nap van legalább egy olyan kérdés, amitől halálra tudom magam nevetni.
Nos néhány termés:
Újabb érv az önkielégítés mellett!
Senki ne gondoljon cumira!
X-men Origins: Wolverine – The Game (2009) Teszt
Platform: PC
Van annak talán már egy hónapja, hogy beszereztem az X-men Origins: Wolverine játékadaptációját. Bevallom kisebb-nagyobb dolgaimnak köszönhetően csak mai napon tudtam hellyel-közzel a végére érni.
Bevallom kevés játék van, ami igazán megtetszett, de amibe belefogtam, s az első negyed óra után nem kapott instant kaszát részemről azt bizony becsületből végigtoltam. Nagy rajongója vagyok a filmeknek (képregényeket sem olvastam), habár az utolsó film, mely Farkas (Rozsámák, bár nekem édes mindegy, mert talán én vagyok az egyetlen, aki nem szeretné főbe lőni azt, aki ezt a nevet adta magyar vonatkozásban a karakternek) eredettörténetét mesélte el nem aratott nálam nagy sikert. Kétszer néztem meg, ennyi éppen elegendő volt, s landolt is a lomtárban.
A játékot ezzel szemben örömmel fogadtam. Az első trailerek után már biztossá vált számomra, hogy mindenképp ki kell próbálnom, de sajnos az idő, s a körülmények nem úgy hozták, hogy neki tudjak ülni. Azonban bő egy hónappal ezelőtt erre alkalmam nyílt, s az első fél óra után azonnal beleszerettem. De ugye aztán szépen jött a fekete leves, s kezdeti pozitív véleményem erősen átcsapott negatívba.
Tomb Raider Chronicles (2000) Teszt
Platform: PC
Bő tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal. Annak idején eléggé matuzsálemi darabnak számított az akkori közös számítógép. Egy családi ismerősnek köszönhetően pedig rengeteg játékkal lettünk elhalmozva. Nem voltam nagy játékos, s ma sem vagyok az. Valahol irigykedve tekintettem a család többi tagjaira, akik leültek és órákig elvoltak egy kártyajátékkal, vagy csak elindították a Doom első, vagy második részét. Vagy esetleg játszottak egy Diablo-t. Én addig sok mindenbe belekóstoltam, de igazából egyik sem kötötte le az érdeklődésemet. Egészen addig, míg egyik újságos CD mellékletén nem akadtam rá a Tomb Raider első epizódjának demó verziójára. Ugyan csak az első pálya volt játszható, de még így is rabul ejtett. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam azt a játékot, ami tényleg leköt, s amit akár többször is kijátszanék.
Akkoriban kezdték el forgalmazni az Ezt vedd meg! sorozatot, melynek keretén belül elérhető áron kínáltak klasszikus sikerjátékokat. Annak idején tanulói státuszomból, s fiatalkoromból kiindulva önálló keresettel nem rendelkeztem, így elő kellett kapnom az akkor még igen ellenállhatatlannak tűnő bociszemeimet, hogy a két epizód közül valamelyik a bevásárló kocsinkban landoljon. Így végül a második epizóddal tértünk haza, melynek végigjátszása után az első epizódot is hasonló módon sikerült megkapnom. Időközben az Ezt vedd meg! sorozat további címekkel bővült, így helyett kapott a harmadik, s majd később a negyedik és az ötödik rész. Lévén anyagi forrásaink végesek voltak, így a további két folytatás csak másodkézből másodpéldányon kaptam kézhez. Később egy bevásárlás alkalmával ismét lehetőségem nyílt, hogy a meglévő két eredeti példányt egy harmadikkal bővítsem. Az emberek többsége logikusan a harmadik részt emelte volna le a polcról, de én nem így tettem. Levettem a három epizódot, s szépen elkezdtem olvasni a tartalmi ismertetőket. Döntésképtelen voltam egészen addig, míg a Chronicles alcímre hallgató ötödik rész kezembe nem került, s a kiadványt megfordítva nem kezdtem el olvasni az ismertetőjét. A negyedik epizód dramaturgiai szempontból sokkoló befejezése rajongók milliót döbbentette meg. A történet szerint Lara Croft barátai egy esős szürke estén összegyűlnek, hogy az emlékének adózva felidézzék korábbi kalandjait. Ugyanis Croft kisasszonynak Egyiptomban nyoma veszett, s a feltételezések szerint meghalt.
Nip/Tuck: 7.évad
És ennyi volt. Véget ért a Nip/Tuck (idehaza Kés/Alatt) a 100. epizóddal.
Igazából a legtöbb dolgot már leírtam a 6. évad bejegyzésénél, szóval nem igen lenne szükség újabb írásra, hisz egy teljes évadról van szó, melyet ketté vágtak, majd más évadszámmal illettek. De ugye hivatalosan is így van, akkor én is kettő bontom a 2009/2010-es évadot.
Az „évad” kilenc részből állt, melynek minősége egyenlő az előző kettőével. Kár, pedig reménykedtem abban, hogy jobb lesz, vagy legalábbis méltóan lezárásra kerül a széria, esetleg lesz benne valami igazán meghökkentő. Sajnos ez nem így történt.
Annak idején a Viasat3-on akadtam rá valahol az első évad végén, s azonnal beszippantott. Ez valahogy négy évadig tartott, amikor is változtattak a koncepción (s egyben a helyszínen is), így az ötödik évadtól megkezdődött a minőségi mélyrepülés, így azóta kizárólag egyben tekintettem meg az évadokat.
Majdnem szűz
Kevés magyar filmet láttam eddigi életem során, ezekből kevés olyan van, ami igazán tetszett. Persze lehetne azt mondani, hogy túl sok amerikai filmet tekintettem meg életemben, s a magyarhoz már nincs „gusztusom”. Lenne, ha a legtöbb nem lenne tele orbitális marhaságokkal, vagy teljes ellentmondással illetve borzalmas megvalósítással. Persze arról még nem is ejtettünk szót, hogy a film, amit megtekinteni akarok/akartam műfajilag, tartalmi ismertetője alapján bejövős-e.
Nos többen ajánlottak eme filmet. Az előzetes megtekintése után számítottam valami igazán ütősre. Nem mondhatom, hogy nem tetszett, de az tény, hogy tele van hibával.
Elég ránézni a plakátra, aminél már csak a DVD borítója borzalmasabb. Aki pedig plakát/borító alapján választ filmet, az bizony csúnyán pofára eshet a Majdnem szűzzel, ugyanis míg a plakát/borító vígjátékot, addig maga a film drámát „szolgál fel” számunkra. Az más kérdés, hogy az ember mennyire tud majd elrugaszkodni a banális marhaságoktól (van belőle azért jó néhány).
A történet nem egy nagy eresztés: főhősnőnk Boróka frissen „szabadult” a gyermekotthonból, ahonnan egy valag pénzzel sétál ki, hogy megkezdje életét a saját lábán. Azonban barátja tanácsának ellenére a pénzt elherdálják alig két nap alatt egy drága szállodában. S nem marad más: kurvának kell állni.
Az időpocsékolás művészete
Minden bizonnyal, ha a lustaság virágozna, akkor én már rég botanikuskert lennék.
Ugyan előző személyesebb bejegyzésem óta eget rengető dolgok nem történtek, azon kívül, hogy minden bizonnyal erősen kezdek lustulni. Ráadásul úgy, hogy még bűntudat is emészt miatta.
Hihetetlen, hogy mennyire kis semmi dolgokkal képes vagyok elfecsérelni a szabadidőmet, melynél drágább kinccsel egyelőre nem rendelkezem.
Rendkívül örültem a három napos hétvégének, amit sikerült remekül elszúrnom azzal, hogy említésre sem méltó dolgokkal foglalkoztam. Pedig, ha nem tettem volna, akkor tudtam volna haladni az egyéb dolgokkal, amik szükségesek, és olyan dolgokkal, amit élvezettel végzek. Azért erősen remélem, hogy a jobb idővel én is felélénkülök, s jobban odateszem magam, mert a hosszúra nyúlt tél nem tett jót nekem, s remélem valóban is így van, mert vizsgaidőszak közeledtével nem lenne szerencsés ennyire ellustulni. Az ember meg lustuljon érdemes dolog miatt.
Igazából elég rég volt már személyesebb hangvételű bejegyzés, ami leginkább a kedv függvényében maradt el. A hirtelen jött tavasz azonnal tova is tűnt, melynek köszönhetően ismételten a négy fal között ragadtam.
Nyáron már említést tettem arról, hogy szabadtéri szórakozás erre felé nem igen van. S ahogyan halad az idő előre, annyira kezdem kinőni ezt a várost, ami azt illeti az egész megyét is. Így álmaimban már a Pestre való felköltözés tűnt elő, mint a legjobb lehetőség igazából minden szempontból. Valahol már unom a zombi állapotba kerülést így a hideg idő beköszöntével, hisz gyakorlatilag a nullával egyenlő azon dolgok összessége, melyekért a téli időszakban kimozdulnék. Ami egyébként eléggé gáz, mert így egy enyhe téli depressziót az ember simán bekaphat. Mert ugye mi értelmeset lehet csinálni azon kívül, hogy az ember a képernyő elő gubbaszt akár itthon, akár másnál? Nagyjából semmit.
Épp ezért vártam lélekszakadva a tavaszt, hogy amikor tele lesz a hócipőm, akkor fogjam magam és lépjek itthonról, amit egyébként normál esetben minden nap megteszek. S ezek után valahogy teljes kikapcsolódást jelent, ha itthon a monitor előtt maradok „véletlenül”. Azonban ebben az esetben már igazából meguntam, de más értelmes dolgot nem igen tudok itthon „elkövetni”. Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor minden bizonnyal pár napon belül bekopog a tavasz. Reménykedek.
Az elmúlt két hétben velem kapcsolatban sok dolog nem történt. Azonban a körülöttem élőkkel elég sok minden. Szokás szerint folytattam a téli időszakban megszokott zombi életmódot, amikor reggel felkelve elvánszorogtam a suliig, s igyekeztem nem összeesni a fáradtságtól a buszon, ami egyébként kellemes melegben, vagy hosszú álldogálás után azért kiüt az emberen. Suli végeztével viszont azonnal haza, s a monitor előtt gubbasztani. Ha nem itthon, akkor máshol, de akár egyszemélyes, akár több személyes „kockulásról” van szó, akkor is nyomasztónak hatott. Főleg miután két olyan nap is volt, melynek köszönhetően azonnal kiszabadulhattam a természetbe.
Az osztálytársak többször összefogtak, s megrökönyödve tapasztaltam, hogy bizony most már a kelleténél többször jelentik ki, hogy ők bizony nem hajlandók bemenni a másnapi órákra, így én is kénytelen voltam itthon maradni. Ami egyébként normál esetben még üdvözítő is lenne számomra, ha alig két hónap múlva nem kezdődne el a vizsgaidőszak, ami tulajdonképpen az iskola befejezését jelenti számomra. És azért akadnak tantárgyak (főleg számvitel), ami bizony nagyon nem megy. Persze az, hogy átmenetileg, vagy végleg vége lesz a sulinak az a jövő zenéje.
Szóval visszatérve az osztálytársakhoz… A probléma gyökere ott van, hogy gyakorlatilag két ember van, aki nem ment eddig az idegemre. Eddig. Ami elég jó arány, ahhoz képest, hogy velem együtt az óralátogatók létszáma eléri az öt főt. Igazából eléggé unalmasan telnek a mindennapok, egyre inkább kezdek kifogyni a témákból, amiket fel lehetne hozni beszélgetésben, s ezzel bizony ők is így vannak, hisz ritka, amikor egy délután történik olyasmi, amiről másnap majdnem egész nap tudunk beszélgetni. Ugye a tanárok is kezdenek paprikás hangulatban lenni a többiek hiányzása miatt, így gyakran kaptam a fejemhez érdemtelenül szidást, ami egyáltalán nem tetszett.
Az elmúlt pár napban elég sok dolgot felfedeztem magammal kapcsolatban, ami erősen befolyásolhatja a távlati terveimet. Igazából pozitívnak fogom fel, hisz attól függetlenül, hogy nem szolgált örömömre pár tény velem kapcsolatban, mégis higgadt gondolkodás után azonnal jöttek az ötletek ezen problémák megoldására, ami ismét megerősített abban, hogy igenis a jövőre nézve egy ideje szövögetett terveim nem állnak gyenge lábon, s ha elég céltudatos leszek, s ha a szerencse is mellém áll fordíthatok a sorsomon.
Bevallom ehhez hozzásegített egy személy, melyet nem rég ismertem meg. Kezdetben sok hasonlóságot láttam, azonban további beszélgetések után rájöttem, hogy a problémáink különböznek, csak a kiváltó okaik egyeznek meg. De ezzel szemben gondolkodásunk hasonló. Mondjuk eddig sem voltam depresszív alkat, habár vannak „gyilkos napjaim”, de ebben ez a hölgyemény mégiscsak megerősített, habár ebben eddig sem kételkedtem.
Dragonball: Evolution
És megvolt. Filmek terén komoly lemaradást tudhatok magaménak, amit a megszokottnál hosszabb hétvégén próbáltam pótolni. Igazából nem terveztem be, hogy a Dragonball: Evolution benne lesz, de mivel sikerült megszereznem a film micro-HD változatát, így úgy döntöttem remek szórakozás lesz majd a megszokottnál jobb minőségben megnézni egy olyan filmet, ami elvileg látványilag nagyszerű(nek kellene lennie).
Egyelőre vegyesek az érzelmeim. Valahol a közepes és rossz között kering valahol a film megítélése. Az animét kedvelők erősen lehúzták, valószínűleg én is így tettem volna, ha annak idején rajongója lettem volna az anime sorozatnak, illetve emlékeznék is valami lényegesre azon kívül, hogy állandóan verekedtek benne, valamint egy ehhez kapcsolódó kósza pletykára, miszerint egy gyermek ennek hatására kiugrott a tizedikről, mert azt hitte tud repülni. Pfff.
Visszatérve a filmre, engem nem igen nyűgözött le a trailer annak idején, de arra elegendő volt, hogy kíváncsi legyek, s később megtekintsem. A megtekintés megvolt, s nem igen tudok állást foglalni a filmről. Mert valóban voltak benne jó megmozdulások, de ezzel szemben viszont olyan baromságok, hogy csodálkozok is azon, hogy nem szakadt a plafon a készítőkre… és a játékidő. Az a fránya játékidő, ami talán kitesz egy órát.