2009 december havi bejegyzések

Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.

A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.

Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a „felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos „Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.

Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.

Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a „félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az „elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):