És ami eddig történt!

És íme. Ismét véget ért egy hónap, nevezetesen a július.

Nem mondom, érdekes hónap volt ez is. Először is véget ért a gyakorlatom, utána ugyebár munkát nem találva, kénytelen voltam egész napos semmit tevést kezdeményezni, amit őszintén bevallva már eléggé unok. Körülbelül 59 perc múlva elérkezik Augusztus. Attól függetlenül, hogy 31 napos, mégis megkezdődik a visszaszámlálás, hisz idén 31-én kezdődik az iskola.

Eddig csak károgtam, hogy milyen unalmas itthon, meg lenne valami, amivel le tudnám magam foglalni. Ahogy ismerem magam, majd mostantól azért fogok nyavalyogni, hogy mindjárt itt az iskola, és rohadtul nem várom, és lenne még nyár. De gondolom ez természetes… (nálam legalábbis).

Nagy valami megint csak nem történt velem az előző bejegyzésem óta. Minap épp elmentünk anyámmal a Penny üzletbe, ahol volt osztályfőnököm totyogott be. Azért bennem felvetődött a kérdés, hogy négy év alatt, még az osztályfőnököm volt, talán ha kétszer összefutottam vele ebben a nagynak egyáltalán nem nevezhető városban, most pedig szinte állandóan összefutok vele, feltéve, ha elhagyom a házat és a városba teszek egy kis kitérőt.

Jövő héten minden bizonnyal átruccanok a szomszédos településre és kérek majd iskola látogatási igazolást.

Unalom

Kétség kívül kijelenthetem, hogy ez a nyári szünet eléggé unalmasan telik. Egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni. Valahogy a net is ki van halva, nem is szívesen megyek már fel. Inkább csak töltögetek lefele.

Gondoltam teszek egy próbát, megnézem tudok-e munkát vállalni. Hát három munka lehetőséget találtam. Persze mindegyikhez kellene legalább egy „B” kategóriájú jogosítvány, és persze az talán jobb, ha van saját kocsi. Vagy legalább valamiféle kocsinak kinéző jármű, amivel lehet munkát végezni. Hát mivel egyikkel sem rendelkezek, így megint csak malmozhatok. Utolsó hónapra meg nem hiszem, hogy bevállalnék bármit is. Az már hamar elfog telni, tekintve, hogy szombaton már beköszönt az augusztus.

És persze az is jó, hogy idén 31-én lesz a tanév kezdés, gondolom hőség meglesz, egy élmény lesz a buszozás. És megint kezdődik majd a felkészülés a vizsgákra. Egyrészt várom, mert nem fogok unatkozni, másfelől pedig a fenébe fogom kívánni, mert semmi értelmét nem fogom látni a modul képzésnek, melynek köszönhetően egy tantárgyat szétcincálnak ötfelé, hogy aztán ugyanazt az anyagot halld vissza ötször, csak kicsit kikozmetikázva, kiherélve, vagy épp felturbózva.

Dollhouse: 1.évad

Bevallom, idén rendesen beszippantott a TV-s évad. Na nem a hazai, hanem a külföldi. Ugyanis mindig van legalább egy jótét lélek, aki gondoskodik arról, hogy egy-egy sorozat epizódja vetítés után 1-2 órával már elérhető legyen a netes társadalom számára. Ráadásul mindig van olyan, aki elkészíti annak feliratát, hogy aztán (mint idehaza) egy rajongó lefordítsa, majd közkinccsé tegye.

Ennek fényében nagyon sok szériával naprakész lettem, sokkal jobb minőségben, és persze reklám nélkül. Sok buborékká váló, vagy annak születő sorozattal találkoztam (Buborék széria, vagy kint hívják Bubble show: olyan széria, mely alacsony nézettséggel rendelkezik, így bármelyik pillanatban levehetik a műsorról. Azaz olyan, mint egy buborék, mely bármely pillanatban kipukkadhat).

Annál rosszabb nincs, mikor az embernek van egy No.1 kedvence, és annak kampec. Főleg, ha elég durva módon, mint ahogy történt idén a Terminator: The Sarah Connor Chronicles-szel, ami egy új irányvonalat lefektetve, s egy hatalmas nyitott, azaz cliffhangeres évadzáróval temették el a kedves FOX (amerikai csatorna) fejesei. Érthető, hisz pénz beszél, a sorozat veszteséges volt. Rajongói részről pedig egyből a Dollhouse került a harag szempontjába, hisz mikor új felvezetést kapott alacsonyabb nézőszámot produkált, mint Sarah Connor. A finálé statisztikailag egyenesen röhejes volt, a csatorna legalacsonyabb nézettségű szériájává vált ezzel. Ugyebár ennek ellenére kapott egy második évadot, bent hagyva a legrosszabb helyen (pénteken, amikor senki nem néz TV-t), melyen ráadásul elég erős ellenfeleket kap.

Ezt a hosszú bevezetőt fontosnak tartottam megírni, hisz én kezdetektől „köpködtem” a Dollhouse-ra, mert a bevezető epizód valami eszméletlen borzadály volt. Tartom magam továbbra is, hogy hiába voltak gyengébb epizódok, hiába volt más a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, mely sokak szerint gyökereiben rombolta le a Terminator-mítoszt, mégis megérdemelt volna egy újabb évadot, a „babák” meg elmehettek volna a temetőbe.

Egy időben már éreztem, hogy a Dollhouse fikázása kicsit erős részemről, annak fényében, hogy nem láttam csak a bevezető epizódot, mely után elvileg eléggé jó szériává nőtte ki magát. Már az alapötlet is gagyi, egy ezer helyről összelopott, de legalább értelmesen összerakottnak hat, ami néha elhiteti a nézővel, hogy ebben van eredetiség, s ez több, mint aminek eredetileg gondoljuk. És rendszerint ilyenkor jön a pofára esés, hogy ez még bizony mindig egy rakás sz@r.

És mi is az az alapötlet, amitől hasra kéne vágódni? Adott egy szervezet, mely Dollhouse (Babaház) fedőnéven fut. Embereket toboroznak, akiknek törlik emlékeit, s így egy érzelem nélküli, de dróton rángatható zombikezdeményeket hoznak létre. Ahogyan törölhető az emlékek, s vele együtt a teljes személyiség, ugyanígy feltölthető is. Azaz pár perces „kezeléssel” egy teljesen más emberré válhatnak a „babák”, ezzel segítve az épp aktuális ügyfélt.

Teljes bejegyzés

Ha te tudsz jobbat…

Szokott elhangzani a szólás. Hát én tudtam jobbat!

Kezdjük ott, hogy virtuális ismerőseim túl nyomó többsége vezet blogot, amiket én előszeretettel szoktam olvasni. Így egy idő után én is nyitottam egyet a blog.hu keretein belül, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet, így hamar a feledés homályába veszett.

Aztán sikeresen beregeltem magam az atw.hu-ra, ahol a többszöröződő reklámcsík zavart, így átkerült a blog a xoo.hu-ra, amin minimális reklám volt, plusz ha a cím után beírtam egy „u” betűt, akkor automatikusan reklám mentesen jött be a blog. Juppé! Kétszer egy napos elérhetetlenség volt ez idő alatt, a második pedig végzetesnek tűnt. Ugyanis belépés után egy csomó hibaüzenet fogadott. A tárhely MySql adatbázisába se tudtam belépni, ugyanis mindenféle biztonsági figyelmeztetés ugrott fel ablakokban, így adatbázis kimentést sem tudtam csinálni.

Elvileg csak írtam három hónap alatt 39 bejegyzést, csak nem örülnék, ha elveszne. Így elkezdtem regisztrálgatni az ingyenes tárhelyekre, végül mégis csak úgy döntöttem, hogy az atw.hu a legideálisabb.

Ám a gikszer jött magával, ugyanis az általam kiválasztott design képei nem jelentek meg! Újra regisztráltam, de a helyzet nem oldódott meg. Így nem sokkal „hajnal” 2 után fogtam az egész blogot és rátettem a saját tárhelyemre. Kicsit feszélyez, hogy itt van. Az összes foglal vagy 12 MB-ot, az 1,8 gigás tárhelyemen, ahol van 1,3 giga szabad helyem. Nem ökörködök a bejegyzésekben, van rá igény, „szennyest” nem teregetek ki, szóval elvileg nincs miért pironkodnom. Mindenesetre létre hoztam egy aldomaint, hogy azért látszódjon, hogy azért ez külön áll az általam készített és fent tartott weboldaltól. Majd, ha lesz rá lehetőségem, akkor majd átdobom valami más tárhelyre. Azért gáz, hogy egy normális szolgáltató nincs a magyar piacon…

Igazából befejezve a bosszankodó sorokat, sok minden nem történt velem az elmúlt napokban. Nappal döglesztő meleg van, így ülök itthon. Semmi kedvem sincs kimenni.  Estére meg már nem sok kedvem van elmenni itthonról, habár Csütörtökön azért „megléptem” pár órára. Egyszerűen olyan meleg van még este kilenc után is, hogy nincs kedvem elhagyni a lakást.

Négy nappal később

Elég régóta nem írtam bejegyzést. Pontosabban 4 napja! :D

Próbáltam élvezni az eddigi 24 órás szabadidőt. Hol sikerült, hol nem. Először is azzal teltek az elmúlt napok, hogy weblapot szerkesztettem, de most végeztünk, szóval elvileg megpihenhetek. Szóval mostantól korlátlan mennyiségben jöhetnek a zeneszámok, filmek, sorozatok, és persze házon kívüli tevékenységek.

Tegnap épp eszembe jutott, hogy a weblap szerkesztés és a gyakorlat teljesen leszívta az energiámat, s gyakorlatilag itthonról el sem mentem. Egyszer spontán elmentem, s fordultam egy nagyot bicajjal, továbbá vasárnap tettem egy kis kirándulást a strandon. Elméletileg holnap is mennék, de ugye Szanazug körülbelül 40 percnyi biciglizésre van. A víz jó, ingyen lehet strandolni, bolt van. Viszont buszmegálló nincs a közelben. Azaz buszozás +40 perc gyaloglás, vagy 40 perces bicigli út. Holnap ráadásul hőség riadó is lesz, szóval nem tudom, hogy érdemes lenne-e kimenni. Egyedül is kimennék, de a biciglit nem tudnám hol lezárni, továbbá hová tenném az értékeimet. Telefon (ami egyben mp3 lejátszó is) nélkül pedig én nem vágok neki.

Az elmúlt napokban hajnali 3-4-kor mentem aludni, ugyanis a hörcsögök nem hagytak aludni. Azt nem kell mondanom, hogy dél körül keltem fel, s egész nap rosszul voltam. Szerintem a szervezetem nem túlságosan bírja, ha dög melegben ébredek fel. Mert érdekes módon, ha 8 ás 10 óra között kelek fel, semmi problémám nincs.

Ajj, és mindjárt itt a szeptember!

Harper’s Island: 1.évad

Mit is tudhatnék írni a bevezetőben, hogy ne legyek túl spoileres? Idén áprilisban indult a széria, s lassan egy hete ért véget. Az első évados címke kicsit erős túlzás, hisz alapból 13 epizódosnak készült miniszériáról van szó, mely nem hagy maga után cliffhangert.

Az első évados jelzőt is azért kapta meg korábban a sorozat, ugyanis megfelelő nézettséggel készült volna folytatás, habár az első évadhoz semmi köze nem lett volna. De egynyári horrorsorozat marad a Harper’s Island, hisz a nézettség nem igazolta a szériát.

Engem igazából erősen a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorrorra emlékeztet. Legalábbis a helyszín és a cselekmény java része mindenképp.  Alapkoncepció, hogy egy tekintélyes számú társaság érkezik Harper szigetére egy esküvő alkalmából. A 25 főből már az elején elkezdenek hullani, mint a legyek. Ugyanis 25 emberünk van elosztva 13 epizódra, miközben ebből a 25-ből egy valaki gyilkos. Azaz lehet drukkolni, hogy ki élje túl a megpróbáltatásokat, és ki nem. És akkor most spoileresen a tovább mögött folytatom.

Teljes bejegyzés

Kezdődik a punnyadás

Eltelt két nap, s azt hiszem kezdek belerázódni ebbe nyári szünetbe, habár még élénken él bennem a nyári gyakorlat emléke. Elég ideges voltam az utolsó napon, így nem csoda, hogy azzal álmodtam, de valahogy ma reggelre is sikerült erre ébrednem, hogy ezzel álmodtam.

Azzal, hogy most már hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet, megragadtam az alkalmat, hogy teljesen kipihenjem magam. Lényegében eddig még nem nagyon csináltam semmi hasznosat ami azt illeti. A házat egyelőre nem hagytam el, habár nem is lett volna kedvem, hisz elég meleg van. Ennek fényében délután fürdésnek álcázva hűtöttem le magam, habár 20 perc után kb. úgy éreztem, mint aki nem fürdött egy hete.

Még ezt a hétvégét annak szentelem, hogy minden letöltött, de meg nem tekintett sorozatot, filmet megnézzek, s jövő héttől pedig behozom az eddig jól bevált nyári “műsorrendet”, ami többnyire – munka híján – abból áll, hogy reggeli kelés 9 és 10 közé ütemezem, majd az egész nap itthon ülök. Az, hogy épp házimunkát fogok végezni, vagy épp megnézek valamit, esetleg játszok, azt még nem tudom. Estefelé, amikor pedig hűl le a levegő, irány a város, vagy a szomszéd település, mindegy, csak el itthonról. :D

A programom fényében pedig a napi bejegyzések minden bizonnyal el fognak tűnni, helyüket feltehetően a mindenféle sorozat, illetve film (esetleg játék) kritikák veszik majd át.

Az elmúlt nap eseményei

Nem volt rossz, inkább azt mondanám semleges volt a gyakorlat így önmagában. Nem volt nehéz, de néha fárasztó, és ha olyan kedvem volt, akkor az egész csürhét a fenébe kívántam mindenestül. És tegnap nem sokkal hét óra után letudtam a gyakorlatom, habár már hivatalosan pénteken vége volt. Gondoltam nagy megkönnyebbülés lesz, öröm, helyette inkább csak dühös voltam. Eléggé. De kezdjük az elején.

Ugye alapjáraton úgy szólt a megegyezés, hogy amint vége pénteken az iskolának, következő héten már megy a gyakorlat, ami két hetet jelentett volna, s napi 8 órában kellett volna dolgozni. De kellett a személyim fénymásolata, illetve önéletrajz (WTF??), és persze egy nem létező bankszámlaszám, amit még azon a héten megkötöttem. Hiába, egy héttel kitolták, gondolom adminisztratív szempontból így volt a legkönnyebb. És akkor jött a sokk, hogy a napi 8 órát a cég nem engedélyezte, csak 6-ot. Így a két hét gyakorlatból három hét lett. A júniusom elúszott volna, de így be lett “piszkítva” a július is. És aztán ugyebár megbetegedtem, kiesett négy nap. De hát kapok pénzt, csak dolgozzam le, egyébként mehetnék a fenébe, anélkül is leigazolnának. Csak hát a pénzt kapok. Jól van ebbe a hétbe is belement három nap. Próbáltam nem frusztrált lenni, de egy idő után csak azt láttam, hogy ez mennyire sz@r.

És valljuk be, az volt. Az iskolai gyakorlatokhoz szinte alig tudtam hozzátenni valamit gyakorlati szinten, hisz én ott tanuló voltam, így az árufeltöltésen és a zöldség, gyümölcs mérésen kívül szinte semmi érdemlegeset nem tudtam csinálni. Így például sem a csemege pultba, sem a pénztárba nem ülhettem be, habár ahhoz még lett is volna kedvem. Ezzel telt el gyakorlatilag 90 óra, ami szépen három hétre volt beosztva, de mégis lett belőle négy hét.

Igazából nem értem miért nem lehetett volna ezt a tanév ideje alá betenni, hisz a modul képzésnek hála, egy anyagot egy héten négyszer visszakapunk négy különböző órán. Ez kb. olyan érzést kelt bennem, hogy betettek plusz órákat, “árnyék” tantárgyakat, aminek témája, tananyaga ugyanaz, mint másik kettőnek. Mivel szükséges, hogy tovább tudjak menni a következő tanévbe, így prioritást élvezett a gyakorlat. Hisz ha megvan, jövőre elkezdhetem az utolsó évemet.

Maga a környezet, a dolgozók nem voltak vészesek, segítettek tény. De valahogy én többet vártam. Tegnap szomorúan vettem tudomásul, hogy a fizetésem egy negyedét vásárlási utalványként kaptam meg. Ráadásul nem is egyben, hanem egyből két részletben. A bolt áraihoz mérve pedig szinte egy jelképes összeget, 1500 forintot, amiből igazából nem nagyon tudtam mit vásárolni. Igen, vettem egy Coccolino öblítőt, a 2 literes fajtából, ami elég lesz szeptemberre. Meg gondolom majd azt veszek egy hónap múlva is, mikor megkapom a másik 1500 forintot ilyen utalványban. Az meg elég lesz októberre.

Nem akarok telhetetlennek tűnni, de ha alig kapok tízezer forintot, az még nem tragédia, tudok belőle alkatrészt venni az épülő PC-mhez. De levenni belőle három ezret, az már fájdalmas számomra. Én megértem, hogy nem az ott dolgozók a hibásak, főképp a főnökasszony, hisz ők is kapnak ilyen utalványt. Csak ugyebár ők kapnak egy órabért, aminek én csak a negyedét kapom meg. Ráadásul, ha diák munkaként vettem volna fel a munkát, akkor a felét is megkaptam volna. És felmerült bennem a kérdést, hogy azt a kicsi összeget miért kell így megkurtítani. Mert egy szót se szólnék, ha máshol tudnék vele fizetni. De nem, csak ott vásárolhatom le. Én megértem, hogy más nem kap pénzt a szakmai gyakorlatárért, én ennek fényében összetehetném a kezem. De akkor is mélyen felháborított a dolog.

A másik csalódás talán az volt, hogy reménykedtem, hogy hamarabb elengednek. Hisz már este 6 után már a kutya sem néz be az üzletbe, csak állok a hűtő mellett, mint egy hülye, és várom mikor mehetek. De csak meg kellett várni a zárást.

Talán ami leginkább zavar, hogy a diákmunka számomra kilőve. A munkahelyek telítődtek, amikre pedig van hely, az nem túl jól fizet, vagy nincs szerződés. Szerencsére én nem szeretem a discót, utálom a cigit, az alkoholtól a gyomrom forog, így nálam a “szórakozás” ezen – egyébként hallatlanul költséges – formája kilőve. Nem kerülök sokba, ha úgy tetszik. De azért csak jó lenne néha többet költeni, vagy csak spontán vásárolni valami költségesebbet.

Maximálisan úgy érzem, hogy ez a gyakorlat semmit nem ért. Arra volt jó, hogy ne tudják más munka után nézni, aztán itthon üljek. És ráadásul a kupont megkaptam, de a fizetést még nem…

Már csak egy kicsi van hátra…

…pontosabban két nap van hátra a nyári gyakorlatomból, utána végre átérezhetem a nyári szünet igazi ízét, amit eddig nem tudtam. Ugyanis egy héttel kitolódott a gyakorlat ideje, ami a betegségem miatt meghosszabbodott. De sebaj, szerdán vége lesz!

Ma hőségriadó volt, hát persze ilyenkor kell mennem délután dolgozni. De semmi baj, azért nem izzadtam le annyira. Habár előtte azért megfürödtem, de azért mégiscsak 20 perc bicajjal, csak 20 perc.

Ma is jutott a hülye vásárlókból rendesen. “Kedvenc” vásárlóm is betért, szóval gyorsan bementem a raktárba, utána meg a húspult mögé, csak úgy tisztes távolságban, mert nem bírom a búráját, finoman fogalmazva. És persze az is kiderült, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. :D Aztán zárás után pedig jött a “sörös” emberke, aki minden nap 2 Kőbányait visz, és mindig háborog, mert nem hideg. Már nem azért, de az úton akarja meginni, vagy otthon nincs hűtője? Tudom, a vásárlóért minden, de nem igaz, hogy ilyenen ki kell akadni egyeseknek. Beteszi a fagyasztóba 2-3 percre, és ott a hideg söröcske.  De, hogy ezt szóvá tette? Mindegy, bevittünk egy rekeszt a hűtőbe, kedvenc söréből, bár inkább egy termetes pofont szavaztam volna meg neki.

Ma pedig nekiállok a Firefly maradék részeinek, továbbá elkezdtem elölről a Farscape c. sorozatot, ami 2000 tájékán a kedvencem volt, de a TV2 bátorkodott egy évad után kaszálni, majd a Viasat 3 pedig két évad után, habár akkor még nem volt V3-mom, szóval csak az első évadot láttam. Szerdától pedig csakis pihenés!!!

Az a fránya holnap. És az a frány szombat!

Ha lenne olyan szakma, mesterség, mely a “hogyan pazaroljam ez a szabadidőmet mindenféle sz@rral”, minden bizonnyal én abban kitűnőre vizsgáznék le, ki tudja, talán kitűnően taníthatnám ezt a további generációnak. Ma is bizonyítottam!

Mielőtt rátérnék a mai napomra, mint ahogyan azt már korábban megemlítettem, egy egyszerű kis betegség miatt 4 nap úszott a nyári gyakorlatból, s ahelyett, hogy pénteken letettem volna a műszakot – s vele együtt az egész gyakorlatot végérvényesen -, épp felvettem. Ahogyan sejtettem, szombaton is kellett mennem. A péntek se volt egyszerű, a sok “illatos” vásárlótól, de a szombat rábikázott egyet, de úgy Istenigazából. Valami front volt, vagy csak ünnepnap a bunkó, idióta, megkettyent vásárlóknak, de minden bizonnyal ennyi inzultus engem még nem ért a gyakorlat alatt.

Volt olyan hölgyike, aki szinte felháborodottan szinte átgázolt rajtam, persze szólni röstellt, hogy menjek már arrébb. Akkor akadt olyan, aki csak beszélt, beszélt, és beszélt, ezzel feltartva a sort. És még tetejébe ő sem tudta mit akar, a pénztártól a húspultig ingázott, mert mindig meggondolta magát. Megbocsájtható bűn, de az egészben a legnagyobb pozitívum mégis az volt, hogy végre volt valami, amit csinálhattam egész nap, így legalább nem unatkoztam. A napi frusztráció azért megvolt, hisz ha nem üt be a lightos betegségem, akkor szombat 7-kor én még az ágyamban feküdtem volna. És persze még az is rátett egy lapátra, hogy feltehetően a következő hónapban kapom meg a gyakorlatért járó fizetést. Nagyon idegesített, hisz ebben a hónapban terveztem újabb alkatrészt venni az épp “épülő” PC-mhez. Talán, ha ez a fizetés kellett volna ahhoz, hogy teljes legyen, minden bizonnyal idegbajt is kaptam volna helyben. De mivel a fizetést itt (is) 10-ére, vagy környékére időzítik, így gondolom az enyém jövő hónapban ilyenkor fog érkezni.

Persze a műszakom végére maradt a java, amikor is a már általam említett “úriember” (aki miatt majdnem leestem a múlt héten, miközben a polc tetejét csináltam, illetve aki bekukucskált a sapkám alá), megjelent egy vékonyka bottal és az asszonykájával. Én nagyban árazok, erre érzem, hogy valami többször hozzáér a lábamhoz. Hát a “drágaságom” gondolta ezt nagyon menőnek, ám én felháborodtam rajta, hogy mégsem vagyok én kutya, sőt, roma származása lévén még véletlenül se érezze magát feljogosítva arra, hogy lónak nézzen. Nem akartam balhét az ott dolgozókkal, ezért csendben maradtam, de a műszak végéhez közeledve már nem bírtam magamban tartani felháborodásomat, s jeleztem az egyik dolgozónak, hogy mi van. Ő elmesélte, hogy hülye, sőt papírja is van róla, s inkább ne szóljak be neki, mert ők is balhéztak már vele. Oké, nem ver meg, nem szól be, de a viselkedése kritikán aluli, s én ezt rohadtul nem tolerálom. De igaza van, összesen három nap van hátra, remélem nem tér be addig.

Szombaton örömmel nyugtáztam, hogy az XP rendszer meghalni látszik, gondolom a gyenge védelem miatt. Fagyások egymás hátán, az általam imádott Firefox sem hajlandó felugrani ablakba, miután leteszem a tálcára, csak ha jobb egérgombbal előhívom. Szombaton már láttam, hogy ebből bizony formázás lesz. Gépem nem mai gyermek, így az XP a legtökéletesebb játékokra, s mivel jön az uborkaszezon, így lehet előveszek pár játékot. De másfél órányi telepítés után, egy program installálása után mérhetetlenül belassult a rendszer, melyen csak az újratelepítés segített volna. Mivel javában délután volt már, így úgy döntöttem, hogy visszateszem a Windows 7-et, mely kb. 20 perces telepítési idejével, s tökéletes külcsínnel, belbeccsel nálam az operációs rendszerek koronázatlan királya. Csak ugyebár kicsit hibás az alaplapom, s néha elfelejti, hogy be van csatlakoztatva a whincester. S miután sikerül életet lehelni belé, akkor csak az XP-t hajlandó felengedni. A lényeg, hogy ismét a hőn szeretet operációs rendszeremmel nyomulok, a játékokat meg meghagyom majd az új gépre.

Azt örömmel fogadtam, hogy a megkezdett, s újrajátszás megfontolásából feltett Tomb Raider Anniversary szaggatás nélkül megy, azonban csalódottan vettem észre, hogy a Constantine : The PC Game ellenben hibásan kerül kiírásra, mert alig akart felmenni. Sebaj, amúgy is értékelhetetlen volt az irányítása, habár nem volt rossz játék az első benyomás alapján. Úgymond ennek köszönhetően a korábban letöltött film, illetve sorozat epizódokat maradéktalanul be tudtam pótolni, így csak kisebb elmaradások vannak. De mivel még van hátra kicsivel több, mint egy hónap, így ez nem nagy hátrány.

A mai napom is remekül indult. Már az este úgy aludtam el, hogy 5 perc után felvert a hörcsögöm, de egy jól célzott vizes “ébresztővel” elhallgattattam az “aranyost”. Reggel ugyanerre ébredtem, ám ez már a másik ketrecből jött, ahol felnyitva vettem észre, hogy az egyik hörcsög meglógott. Ugyan hamar meglett, de akkor sem tett jót nekem az azonnali kiugrás az ágyból. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem kell 5-10 perc ébredés után, hogy magamhoz térjek. És a rögtön ébredés után kiugrás az ágyból nekem soha nem sül el jól. Fejfájás, rosszullét szokta kísérni. Habár estére lehűlt a levegő, s kicsivel jobb lett.

Szerdán befejezem a gyakorlatom (végre!), onnantól pedig megkezdődik az igazi nyári szünet. Valahogy idén nálam nem jött át ez a korlátlan szabadság érzés, sajnos.

Sajnos a gyakorlat után itthon leszek a maradék időben. Ugyanis munkát már nem tudok magamnak találni, ráadásul túl kereslet van diákmunka terén, szóval… feketén meg nem szívesen mennék dolgozni. Regisztrálni meg nem akarok, mert tavaly is nyári diákmunkára jelentkeztem, aztán a kedves munkatárs augusztus 31-én, nem sokkal este hét előtt tett nekem ajánlatot, hogy legyek pénztáros. A másnapi iskola miatt nem tudtam igent mondani, mondtam neki hívjon vissza. Másnapra már árufeltöltő lettem, szóval sztornóztam az egészet… :( Ilyen pofára esésekért én pedig nem fogom nyakamba venni a várost, és reménykedni. Jövőre meg már elhagyom az iskolapadot, szóval…