Legutóbb, mikor három napos hétvége volt (valamikor április környékén) épp sikerült lebetegednem, szóval akkor az egész tervem arra a hétre ment a levesbe. És a rá következő héten is beütött a szar, szóval …
Végre itt a három napos hétvége, úgy tűnik betegség nélkül nem úszom meg. A hét kellemes izomlázzal kezdődött, ami ugye leginkább a testnevelés órának tudható be. Hisz egész évben lazsálás, tanár se nagyon izgatja magát, lényeg, hogy be tudjon húzni két vonalat, hogy az óráján megjelent az illető és kész. Utána mehetsz amerre látsz, csinálhatsz bármit a tornaterembe. Ennek meg is lett az eredménye, hisz az évi kötelező felméréseket meg kell csinálni, mese nincs. Így a “kellemes” futás, fekvőtámasz és “barátai” eléggé kiütöttek. Persze lényegtelen, hogy az ember napi 1-2 kilómétert legyalogol, esetleg 3-4 kilómétert megtesz biciglivel, hisz magának osztja be energiáját. Itt pedig fontos, hogy időre teljesísd az adott feladatot. Utána volt aztán rosszullét, látszott is, hogy nem vagyok hozzászokva. Kb. két liter vizet azonnal magamba öntöttem, ami ugyan nem volt túl jó ötlet. Elővettem a reggel becsomagolt kis “uzsonnámat” és beleharaptam egyet, de az se ment le teljesen. Később se lett túl jó, az pedig egyenesen zavart, hogy zuhanyzási lehetőségem sem volt az izzasztó futás után.
Annak ellenére, hogy kedden, sőt szerdán se kellett bemenni első órákra, kihasználtam, s pótoltam a lemaradásaimat a sorozatok terén. Pár filmet is bepróbáltam. Ennek eredményeként megint csak későn mentem el aludni, amikor pedig kikapcsoltam a tévét megint magába kerített egy furcsa érzés, és kezdődött a forgolódás. Szerdán már nem tovább szenvedni, így két órára lepihentem. Persze ez megint huhogást eredményezett. Huhogtam egy sort, majd csütörtökön úgy döntöttem nem megyek be.
Pénteket letudtam. Mivel sikeresen elázott az angol füzetem, s sok lett volna a rengeteg igeidőt meg egyéb nyelvtani izéket átmásolni, ezért felhívtam az angol tanárt, közölve a rémes hírt, s jövő hétre csúsztattam az egészet. Most valahogy nem lett volna kedvem egész délután másolgatni.
Szerencsére bejött a rossz idő. Így nem kell izzadni, ennek nagyon örülök. Kedvemre van ez az időjárás. Az már kevésbe, hogy emiatt nem mehetek sehová. Valahogy a kissé borongós, lágy nyári szellős idő bejön, de az eső az nem. Persze, ha olyan kedvem van, akkor nem zavar. Vagy nincs dolgom. De amikor mennék én világnak, akkor bizony baj. Fontos lenne nekem mindenképp, ugyanis hétköznapok annyira lefárasztanak, hogy aznap inkább leülök a TV elé, s benyomok egy DVD lemezt, mint elmenjek bárhova is, vagy megemeljem az ujjamat.
Ma viszonylag unalmasan telt a napom. Befejeztem a Grey’s Anatomy-t, s olyan vége lett, hogy szerintem írok majd ide róla egy kis szösszenetet. Jeleneleg a Prison Break utolsó évadának pár részét nézem, de a “nézés” jelző erősen csúsztatott kijelentés tőlem, mivel épp bejegyzést írok. Ha már néztem eddig, ezt a pár részt csak megnézem. Az már mellékes, hogy a lemezre kiírás után vettem észre, hogy nekem volt még itt a negyedik évadból egy 17-es epizód, melyet formázás előtt kimentettem – egyéb sorozat epizódokkal együtt – lemezre, s ezt elfelejtettem bemásolni, mikor letöltöttem a hiányzó epizódokat. De magasról teszek rá, nem hiszem, hogy újra megnézném ezt a sorozatot. Nem tudom, hogy pusztán nem akarok pazarolni, és a letöltött anyagokat ezért írom ki rögtön lemezre, de elég kevés film/sorozat esik törlés áldozatául.
Az egész hétre megint rossz időt jósolnak, szerintem megint gubbaszthatok itthon. Valószínűleg megragadom az alkalmat és DVD-zni fogok, illetve lehet valamelyik régi kedvenc játékomat feltelepítem, és játszok kicsit. Az, hogy melyik lesz, és elindul-e majd Windows 7-en nem tudom. Majd látom.
