Silent Hill 2 Playstation 5 kedvcsináló

Nagyjából 13 éve annak, hogy kijátszottam a Silent Hill 2-őt, ami nekem nagy meglepetés volt. A franchise nekem igazából a filmes vonalon jött be igazán, de azt kell mondanom, hogy sajnos azon a téren maradandót nem tudtak alkotni. Mindezek mellett pedig az is kérdéses, hogy mennyire várható, hogy lesz-e még valaha újabb epizód.
Ha őszinte szeretnék lenni az otthonról való elköltözésem egyúttal a játékos oldalamat is megölte részben, így nem gondolkodok abban, hogy egy újabb konzolt szerezzek be. Mindenképpen érdemes azonban, hogy érkezik a legújabb Playstation-re egy remake változat a második részből. 

Stray kedvcsináló

Idén februárban sikerült helyre tennem az anyagi költségvetésemet, így a plusz pénzből elég komolyan elgondolkodtam, hogy mit is kezdjek. Annak idején sem voltam nagy játékos, s sajnos az életben én is megtapasztaltam mit takar az, ha az embert villámkár éri. Idén azonban úgy döntöttem, hogy ha már beleinvesztáltam pár eredeti kópiába konzol fronton, akkor belefér a költségvetésembe, hogy egy használt eszközt beszerezzek. Így újra Playstation 4 tulajdonos lettem. A tavasz azonban parkolópályára tette ezt a fajta szórakozási formámat, s majd a kormányzati intézkedések által emelkedett árak döntenek arról, hogy amikor majd beköszönt a nem túl kellemes időjárás, akkor mennyire is fogok visszatérni erre a pályára. Mindenesetre érdekes volt, hogy belefutottam egy új cím előzetesébe. 

Igen, ez a Stray. Középpontban egy macska van, s elérhető nem csak mindkét generációs konzolra, hanem egyben PC-re is. Bevallom gondolatban eljátszottam azzal, hogy majd teszek vele egy kört, de a tízezres ár címke eltántorított tőle. Egy akció keretén belül talán lemegy annyira, ami talán egy egyszer játszható, de érdekesnek látszó játékra megfelel. 

The Last Of Us: Part II (2020) Teszt

Platform: Playstation 4

Ha a vizuális szórakozásról van szó, amely a odaszegez a TV képernyő elé, akkor inkább azt mondanám, hogy a sorozatok, s a filmek azok, melyek szóba jöttek nálam inkább. Ennek ellenére azért felkeltették a játékok is a figyelmem, de nagyon kevés volt az, amit ténylegesen ki is játszottam, s még kevesebb az, amely személyes kedvencem lett. Sokáig kizárólag számítógéppel rendelkeztem, amire nagyobb összeget nem mertem költeni még akkor sem, amikor beléptem a munka világába, s az anyagi keret jelentősen megnőtt, melyet erre a szórakozásra fordíthattam. Végül engedtem az általam felállított keretekből, s nagyobb összeget fordítottam számítógép fejlesztésre, mert egy multifunkcionális platformként tekintettem rá, amin nem csak játszani, hanem internetezni, filmet és sorozatot nézni is lehet, s nem utolsó sorban még zenehallgatásra is alkalmas, továbbá akár irodai munkát megkövetelő tevékenység is végezhető rajta.
A konzoloktól sokáig tartózkodtam, hiszen minek is vásárolnék belőlük, ha bármi elérhető számítógépre is? Aztán ahogyan jelen voltam különböző fórumokon fiatalabb koromban szembesültem az exkluzív címekkel, amelyek sokszor kivétel nélkül elég minőségi termékek voltak. Annak ellenére, hogy az anyagi keret engedte mégsem vágtam bele ebbe a világba egészen addig, ameddig nem szereztem tudomást, hogy ezek a gépek filmnézésre, s internetezésre is alkalmasak. Ennek köszönhető, hogy nyolc évvel ezelőtt a Playstation 3 változatot, s rá nem sokkal pedig a Playstation 4 változatát is kipróbálhattam a The Last Of Us-ból, amely az egyik személyes kedvencemmé vált. Azonban sok játékidőm nem volt benne, hiszen nem sokkal később az adott konzol egy villámkár áldozatává esett. Ebből fakadóan a folytatást sem tudtam kipróbálni. Azonban pár héttel ezelőtt újra tetőfokára rúgott az érdeklődés eme exkluzív címek iránt, így végül pótoltam a korábban tönkrement konzolt, s ezáltal magamévá tettem a játék második részét. 

Tovább

Nincs megállás?

Sajnos én is azok “szerencsések” közé kerültem, akik sajnos elkapták a Covid nevű betegséget. Én még azok közé tartozom, akik produkálnak tünetet, de tulajdonképpen olyan, mint ha egy erős megfázást sikerült volna összeszednem, amiből szerencsére eddig úgy néz ki elég tudatosan és biztosan lábalok kifelé. Az itthon ülés soha nem volt rám jellemző, így aztán ez a hét jelentősen megviselt, hogy a négy fal közt kellett töltenem. Több filmet újra néztem, s így volt ez a Spider-man franchise esetében is. Ekkor került szemem elé a korábban már egy bejegyzés erejéig említést érdemlő Playstation exkluzív játék is, amelyről azóta több kritikát olvastam. Mivel a tavalyi költözés okozta anyagi nehézséget áthidaltam, s még előttem is állnak bónuszok a munkahelyem töltött idő után, így aztán végül alig használt formában leadtam a rendelést a játékra. 

Természetesen pénzem volt rá, és még bőven marad a játék megvásárlása után, ami egyébiránt anyagilag jó döntés volt, hiszen mindenhol öt számjegyű az ára még így is, hogy két évvel ezelőtt jelent meg. Ráadásul ehhez is társul magyar felirat, így ahogy túllépek a “minek vettem meg” részen azonnal neki is ülök, hiszen már a filmnézés, és a zenhallgatás kikészít itthon, így kell valami új. 

Bár egyelőre hosszú a várakozási idő, s minden bizonnyal ahogy a lemezről való másolás befejeződik még érkezik pár letöltés javítás formában, ami azért is jó, mert két év alatt minden bizonnyal mindenféle hiba napvilágra került, amit a fejlesztők azóta már javítottak. Így bízom benne, hogy jó vétel volt, és nem kell majd tovább adnom rajta. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

The Last Of Us: Part II

Ha őszinte akarok lenni, akkor elég nehéz elhinnem, hogy lassan tíz éves játékról van szó, ha a The Last Of Us kerül szóba. Sokat gondolkoztam az elmúlt hónapokban, hogy vajon van-e értelme ismét belevágni a játékvilágba úgy, hogy az életem java részét a munka mellett lakáson “kívül” élem, tehát elég kevés időt töltenék a képernyő előtt. Mivel elég kedvező áron jutottam hozzá egy használt Playstation 4-hez, így hosszas töprengés után úgy voltam vele, hogy megdolgoztam a pénzért. Nagyjából egy napot vártam, mire eldöntöttem, hogy mivel nagyon tetszett az első rész, akkor beruházok a másodikra is. Egyelőre úgy döntöttem, hogy az első epizódot végig viszem, és csak utána ülök neki a folytatásnak, ami elképzelhető, hogy egy héten belül bekövetkezik, ha marad ez a fajta borzasztó időjárás. 

Egy korszak újra nyitása

Hétvégén tiszteletemet tettem hosszabb kihagyás után a moziban. Ennek kapcsán megfogant bennem egy vásárlási szándék, hogy a korábban villámkár áldozatává eső Playstation 4 pótolva legyen. Végül egy hosszabb írásban kifejtettem, hogy végül letettem erről a szándékomról, ami leginkább annak volt betudható, hogy soha nem voltam egy nagy játékosnak mondható ember. Korábban volt egy bőrgyógyászati problémám, amivel kapcsolatban némi összeg volt a számlámon, mert nem voltam megelégedve az állami szakrendelésben dolgozók munkájával. A stílus, és a kezelési módszer kritikán aluli volt, és mivel időközben rendeződött a helyzet, így végül úgy döntöttem, hogy maximum akkor megyek el magánrendelésre, ha újból jelentkezik a problémám. Amelyre nem derült fény, hogy esetleg allergia, vagy valami fertőzést szedhettem össze lévén nem vizsgáltak meg rendesen. Így végül takarékra tettem ezt a dolgot, hiszen jelen pillanatban az elvégzett vizsgálatok alapján minden rendben van. Mai napon egy sétára indultam, és mivel a közelben van egy konzol bolt, ahol használt konzolokat és játékokat lehet venni így betértem, hogy megkérdezem az általam korábban megvásároltakat mennyiért is vásárolnák meg. Végül hosszas beszélgetés után egy megkímélt állapotban lévő első generációs jó állapotban lévő garancia alatt álló használt géppel tértem haza. 

Ahogyan korábban is írtam a konzol alkalmas filmnézésre is, ezért is vásároltam meg annak idején az első konzolt. Az újonnan vásárolható gépek feléért kínálták, így végül úgy döntöttem, hogy mivel több, mint egy hónapja nincs semmi panaszom, így a magánrendelésre szánt összeget inkább erre fordítom. Ugyanis bármikor jöhet egy olyan időjárás, ami nem teszi lehetővé, hogy elmehessek csavarogni. Mindezek mellett a gépet be tudom tenni a hátizsákba, így ha hazamegyek, akkor az esti szórakozás biztosított lehet. Mindezek mellett hiába szeretek zenét hallgatni, filmet nézni, és sorozatozni, azért ha úgy alakul, hogy egész nap itthon vagyok vagy nincs kedvem este sehová menni, akkor egész napos elfoglaltságnak egy idő után unalmas lehet. Másfelől az előző tulaj minden bizonnyal hasonló lehetett, mint én, mert megkímélt állapotban van a gép, továbbá én is vigyázok a dolgaimra. Tehát, ha valami gebasz ütne be, akkor eladásra is tudom kínálni. Így annak ellenére, hogy hosszas gondolkodás után elvetettem azt az ötletet, hogy konzolt vegyek a mai napon végül meggondoltam magam. Bár tény, hogy ha az összeget nézem, akkor senki nem törhet pálcát a fejem felett, hiszen nem vertem magam adósságba. Továbbá “egészségesebb” dolog, mint dohányozni, alkoholt fogyasztani, netán drogot használni. 

Egy korszak vége

Mai napon hosszabb kihagyás után tiszteletemet tettem a moziban. Amire ritkán szoktam beülni azok azon filmek, amelyeknek alapja játékok. Ennek leginkább két oka is van. Az egyik, hogy nagyon kevés kedvencem van, és még kevesebb, amelyeknek képes lennék többször leülni. Továbbá az ilyen jellegű alkotások általában nem szoktak túl nagy sikert aratni. Az Uncharted filmről van szó, ami egy kis fellángolást azért okozott, hogy betérjek pár üzletbe, hogy megtekintsem mennyibe kerülnek jelen helyzetben a konzolok. Ugyanis keret meglett volna rá, de végül csak egy üveg üdítővel tértem haza. Ez nem azért volt, mert tetszett a film, hanem egyszerűen miközben néztem a fejemben kavarogtak a játék bizonyos elemei. Mivel a délelőttöm egy része, és a délutánom ráment erre a dologra, így közben volt időm gondolkodni zenehallgatás közben, amíg betértem pár boltba, és nézegettem az árakat, s mellette pedig a jelenlegi életkörülményeimről és hozzáállásomról gondolkodtam.
Lassan három éve annak, hogy a fővárosba költöztem. Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye az otthonélésről, de harmincas egyedülálló felnőttként nem kis lépés volt otthagyni azt a várost, ahol felnőttem, s majdnem 200 km-re arrébb költözni. A várost, ahol felnőttem szerettem, de sajnos munkalehetőség nem sok volt. Mindezek mellett pedig szórakozásom kimerült az egy darab moziban, és strandban. Budapestbe már gyermekkoromban beleszerettem és amikor jött ez a lehetőség csak az járt a fejemben, hogy mennyire szeretek csavarogni, és mekkora városról van szó. És elég egy havi bérletet megvásárolnom, és egy csomó helyre eljuthatok köztük amik teljesen ingyenesek. Ha az anyagiakat veszem alapul, akkor pedig nem csak egy stranddal és egy mozival kell beérnem, ha szórakozni szeretnék. Addig maradt a kerékpározás, illetve a film és sorozatnézés, ha otthon voltam. Nagy játékos soha nem voltam, csak pár kedvencem volt, s ennek is köszönhettem, hogy a számítógépemet elkezdtem fejleszteni, amint munkába álltam. S mivel filmrajongó is voltam, így több eredeti kiadványt megvásároltam, s mivel a konzol ezeket lejátszotta, így úgy döntöttem van értelme beruházni. Először egy Playstation 3 volt, amelyen továbbadva egy Playstation 4 lett végül, amely sajnos villámkár áldozata lett. Három évvel ezelőtt a választásom pedig a felköltözésre esett, nem pedig az újabb gépre. Mai napon többször eszembe jutott, hogy mit is tudnék kezdeni egy új konzollal? Még használtan is drágállom, valamint több, mint egy éve felhoztam a számítógépemet a fővárosba, és ha pár órányi játékidőt okozott nekem, akkor még sokat is írtam. Ahogy sétáltam haza pedig egyre inkább azon gondolkoztam, hogy az élethelyzet változásának köszönhetően anyagilag nem érné meg sem új konzolt, s még számítógépre sem költeni. Fürdés után pedig arra gondoltam az lenne a legjobb, ha születne tőlem egyfajta lezáró bejegyzés. 

Tovább

Jurassic World Evolution 2 kedvcsináló

Amióta felköltöztem a fővárosba a játékokkal való időtöltés gyakorlatilag megszűnt. Most, hogy új lakásba költöztem egy kicsit előtérbe került, de valahogy úgy érzem a megváltozott életritmusom nem a négy fal közé szorít, így aztán nem nagyon követem nyomon az aktualitásokat. Nagy rajongója vagyok a Jurassic Park franchise-nak, és mindig sajnálkoztam, hogy minőségi játék nem volt belőle. Pedig próbálkozás volt. Most azonban jön a Jurassic World Evolution 2, ami nekem azért is volt meglepő, mert az első részével játszottam, de nem született róla bejegyzés, mint más játékról. Novemberben érkezik, addig megálmodom, hogy beruházzak-e rá, vagy sem. 

Tomb Raider: The Dagger Of Xian Quad WIP

Aki nyomon követi a bejegyzéseimet az minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy szeretek játszani. A játékszenvedélyem jelentősen alább hagyott, miután kiléptem a munka világába. Ennek egyik oka a szabadidőm radikális csökkenése volt, és emiatt inkább házon kívüli szabadidős tevékenységeket választottam, mint a monitor és/vagy TV előtt ülni. Másfelől sosem voltam az a hatalmas játékos, de azt gondolom számomra meghatározó élmény volt találkozni tizenévesen a Tomb Raider szériával, amelynek a mai napig rajongója vagyok. Még úgy is, hogy felköltözve a fővárosba az általam kedvelt játékokat csak az első évben vettem elő, akkor is kevés időre.
Ahogyan sokaknak nekem is a második rész a totális kedvencem, így aztán nagyon örültem, amikor kiderült, hogy egy rajongó által készül egy remake változat. Sajnos kevés információ látott róla napvilágot az elmúlt időszakban, és bevallom szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy valaha is elkészül a teljes játék, amelynek még csak demója létezik. Mindenesetre egy frissített demót kapott nagyjából pár hónapja, amely bemutatja a quad használatot: 

Sikoly a digitális sírból: Tomb Raider 10th Anniversary Edition

Nagyjából a tinédzserkor előtt álltam, amikor odahaza meglett az első számítógép. A vásárlása természetesen minden szakértelmet mellőzött, így nem is csoda, hogy a használt masinának a valódi értékének többszörösét lett kifizetve, melyre csak utólag döbbentünk rá, amikor be lett vizsgálva. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy elkezdtem olvasgatni, és mindennek utánajárni, hogy amikor saját számítógép összerakására adtam a fejem, akkor lehetőleg ne bukjak nagyot anyagilag. Bevallom kezdetben gyűlöltem a számítógépet, hiszen sok pénzt emésztett fel, s vásárlása mögött az az indok állt, hogy majd lehet rajta játszani, s ez sokkal olcsóbb megoldást jelent, mint kimozdulni főleg télen. Szülői oldalról teljes volt a kábulat, én pedig egyfajta ellenséget véltem felfedezni a gépben. Egészen addig, míg 2003 nyarán nem futottam össze a legelső Tomb Raider-rel, amelynek köszönhetően elindult egy szerelem a franchise iránt, amely akkor már több résszel is rendelkezett. Ámbár a franchise nem épp a legjobb időszakát élte, s szinte meglepetésként ért mindenkit, amikor az eredeti fejlesztőcsapatot lecserélték. Főleg azért, mert időközben napvilágot látott egy olyan videó, amely egy törölt koncepciót tárt elénk. Ez pedig nem volt más, mint az első rész remake változata, mely a Tomb Raider 10th Anniversary Edition nevet viselte. Sokan kíváncsiak voltunk a szinte majdnem kész állapotában elkaszált játék milyen is lehetett volna, de kénytelenek voltunk megelégedni pár képpel, és videóval. Egészen mostanáig. Ugyanis a játék kipróbálható változata napvilágot látott az év elején.

Tovább

Shadow Of The Tomb Raider – The Price Of Survival DLC trailer

A tegnapi napon megjelent a Shadow Of The Tomb Raider 4. kiegészítője, amely a The Price Of Survival alcímet kapta.
Bevallom eddig az első két DLC-t vásároltam meg, és annak ellenére, hogy árfolyamtól függetlenül 1500 forintos darabárral rendelkeznek annyira nem nyűgöztek le. A problémám leginkább az, hogy ugyan szépnek, szépek, de tartalomban nem adnak többet, mint maga az alapjáték. Így pedig sok az átszámított 1500 forintos ár. Annak fényében végképp, hogy ismereteim szerint a kiadó 10 darab DLC-t szeretne kiadni a játékhoz. Mivel szabadságon leszek, s semmiféle programot nem tervezek a hideg időre való tekintettel, így ismét nekiállok az alapjátéknak, aztán amennyiben kicsit csökken az euró árfolyam, és benéz az előző két DLC olyan 1100-1200 forintos árhatárra, akkor lehet teszek vele egy próbát. 

Shadow Of The Tomb Raider (2018) teszt

Platform: PC

Kevés olyan franchise van a vizuális világban, amely több évtizede a köztudatban van, s még kevesebb, amelyet többször újragondolva a köztudatban maradt. Így van ez a Tomb Raider esetében is, mely 1996-ban indult hódító útjára az akkor szinte korszakalkotónak számító látványvilágának és játékmechanikájának köszönhetően. Amíg a játékos szórakozni szeretne, addig a kiadó pedig bevételt termelni. Ennek köszönhető, hogy a rajongók évente kaptak egy új részt, s mellé egy kiegészítő epizódot minimális fejlődéssel. Ennek köszönhető, hogy 2000-ben megjelent, Chronicles alcímet viselő epizód sikere messze alulmúlta a korábbi részeket, így aztán az eredeti fejlesztőcsapat irányváltás mellett döntött. Így született meg a hatodik, The Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, mely anyagi bukásának következtében megszűnt az eredeti fejlesztőcsapat, s így került a Crystal Dinamics égisze alá.
A fejlesztőcsapat váltásnak köszönhetjük, hogy továbbra is új epizódok jelennek meg, s Lara Croft-ot nem nyelte el a digitális hullámsír. Habár tény, hogy a második újraértelmezése a sorozatnak a Legend alcímmet viselő, s  új irányvonalat indító trilógia első felvonása nem nyerte el sok régi rajongó tetszését, ellenben nagyon sok újat hozott a szériának. Ennek is köszönhető, hogy a nem túl jó értékeléssel és anyagi bevétellel záruló Underworld alcímű kilencedik rész után lehetőség volt egy harmadik újragondolásra, mely a 2013-as csak Tomb Raider címet viselő epizód formájában kaptunk meg. A készítők átívelő történetben és ezzel párhuzamosan egy trilógiában gondolkodtak, így nem volt meglepő, hogy két évvel később érkezett a Rise Of The Tomb Raider, mely tovább vitte a cselekményt, s látványban és játékmechanikailag is továbbfejlődött elődjéhez képest. Majd múlt héten megérkezett a Shadow Of The Tomb Raider, amelynek első végigjátszása után egy közmondás jutott eszembe: Nincsen rózsa tövis nélkül. 

Tovább

Shadow Of The Tomb Raider Launch Trailer

…és kilőtték feltehetően az utolsó előzetesét a játéknak, hiszen akik a Digital Deluxe vagy a Croft Edition változatok mellett döntöttek, azok már szerdai napon elvileg nekivághatnak a kalandnak.
Két helyen láttam dobozos kiadást a PC változatból. Az egyik helyen csak házhoz szállítás volt, mint átvételi lehetőség számomra, a másik pedig nem túl megbízhatónak tűnt. Ami nekem furcsa, hiszen az előző játékok ömlesztve érkeztek dobozos változatban, s most pedig mindenhol a konzol változatok elérhetőek csak. Mivel közeleg a szabadságom, s nem óhajtom a négy fal közt tölteni, így végül egy másik oldalról angol font valutában nagyjából 8 ezer forintot spórolva megvásároltam a hagyományos változatot, szóval nekem a kaland pénteken indul.