Becsúszó szerelem (2021)

Ha filmekről van szó korlátozott szabadidő fényében elég nehezen veszem rá magam olyanra, amely már az előzetes alapján sem győzött meg teljesen. Magyar filmek terén főleg így van ez, s azt kell mondanom, hogy nem is könnyű dolog a magyar filmet készíteni. Egyrészről nagyon kevés a jó szakember, másrészről pedig azt kell mondanom, hogy nagyon kevés a tényleg jó színész. Így aztán nagyon nagy meglepetés, amikor olyan alkotásokkal találkozok, amin nem csak ki tudok kapcsolódni, hanem tényleg el tudom hinni azt, hogy amit a képernyőn és/vagy a vásznon látok az valóság. A Becsúszó szerelem az előzetesével érdekesnek ígérkezett, de tavasszal nem ültem be rá. Egyrészről nem volt kedvem maszkban moziban menni, és emlékeim szerint csak védettségi igazolvánnyal lehetett beülni bármelyik filmre. Így aztán erről lecsúsztam, ámbár annyira nem is estem kétségbe. Az viszont tény, hogy kíváncsi voltam a filmre. Egészen mostanáig, amikor is végre megjelent, s idehaza is megtudtam nézni. 

Tovább

Finch (2021)

Magyar cím: Finch

Ha filmekről van szó, akkor bizony sokszor elég nehezen veszem rá magam, hogy megnézzem azt, ami a felkeltette a figyelmemet. Már ott kezdődik a probléma, hogy kevés az, amelyik felkelti a figyelmemet, s mivel a járvány “gyönyörűen” elintézte a mozikat (is), így sokszor a filmek megjelenéséig kell várni. Azonban ekkor szembesülök azzal, hogy olykor bizony elég nehezen állok neki, hiszen szembe kell néznem a szabadidőm korlátozottságával is. Az év vége felé pedig a fennmaradó szabadságokat mindenképp ki kellett adni, így aztán mivel ezt most kaptam meg úgy döntöttem, hogy pár filmmel felzárkózok. Ilyen volt első körben a Finch

Tovább

Post Mortem (2021)

Az, hogy a magyar film és sorozatipar elég szép fejlődésen megy keresztül szerintem nem vitatárgya. Hiszen sok pozitív példát lehetne felhozni. Ennek ellenére azért én sem ülök be akármire egy moziban, és elég nehezen szánom rá magam valamire, hogy megnézzem. A Post Mortem ráadásul pont nem olyan volt, amelyre el akartam menni, hanem inkább csak megvártam még megjelenik. 

Tovább

Lamb (2021)

Ha filmekről van szó, akkor egyre nehezebben ülök be új alkotásokra. Leginkább azért, mert nagyon sok már az előzeteselnék elvérzik, vagy ha mégsem, akkor filmnézés közben. Azonban többször szembe jött velem a Lamb nevű ír horror, így akármennyire is nem voltam rá vevő, de már annyira untam magam, hogy végül úgy döntöttem, hogy bepróbálom. Abból a szempontból mindenképpen szerencsém volt, hogy ezt akkor tettem meg, amikor több napom volt szabad, így kevésbé bántam meg azt hogy nekiültem. 

Tovább

The Butterfly Effect (2004)

Magyar cím: Pillangó-hatás

A pillangó-effektus szerint, ha egy pillangó megrebegteti a szárnyát Pekingben, akkor az akár tornádót is gerjeszthet a világ túlsó felén. Aki szereti a tudományos műfajt és/vagy a sci-fi-t, akkor minden bizonnyal azonnal felkelti a figyelmét a film, ahogyan ez a mondat elhangzik a bevezetőben. Jómagam érdekesnek találom az ilyen tudományos elképzeléseket, azonban annyira már nem, hogy olvassak, vagy akár dokumentumfilmeket is nézzek róla. Ellenben, ha készül egy elég vállalható film belőle, azt viszont szívesen megtekintem. Ilyen a The Butterfly Effect, amelynek végéhez érve jöttem rá, hogy egyszer ezt én már megnéztem, csak elfelejtkeztem róla. 

Tovább

Venom 2: Let There Be Carnage (2021)

Magyar cím: Venom 2 – Vérrontó 

Elég magabiztosan, de szépen és lassan beúszott a hazai mozikba is a Venom folytatása, amely három évvel ezelőtt bemutatott első rész után veszi fel a fonalat nem sokkal. Bevallom nekem tetszett, ámbár azóta egyszer sem néztem újra, így aztán totálisan sikerült lecsúsznom a folytatásról majdnem, ha éppenséggel az egyik kollégám nem dicsekszik el vele, hogy megy és megnézni. Így aztán úgy döntöttem, hogy én is megtekintem. Habár tény, hogy a majdnem két órás filmtől nem vártam sokat, és a mitológiájával sem voltam tisztában, de ennek ellenére jól szórakoztam. 

Tovább

3096 Tage (2013)

Magyar cím: 3096 nap 

Azt hiszem azzal sokan egyet értenek velem, hogy a mai világban elég sok borzalom van. Ha pedig a bűncselekményeket nézzük, akkor azt is el kell ismerni, hogy sajnos sok beteg ember él közöttünk. Az internet elterjedésével pedig egyre több ilyen borzalmas tett kerül napvilágra, ha esetleg az ember nem nézne híradót, vagy abban nem ejtenének erről szót. 
Én a nyolcvanas évek végén születettem, és a kilencvenes években voltam gyerek. Azt hiszem nincs olyan magyar ember, aki ne emlékezne Szathmáry Nikolett esetére. Arra a kislányra, aki nyom nélkül tűnt el, s majd három évvel később egy szemeteszsákban találták meg földi maradványait nádvágók. Az eset elég megdöbbentő volt. Egyrészről abban az időben voltam gyermek, és a szomszédos városban laktam, így a szülők is kiemelten foglalkoztak ezzel és az iskolában is elég gyakran esett róla szó, hogy ne álljunk szóba idegenekkel. Ugyan nem vagyok gyermekközpontú, de nem tudom felfogni, hogy hogyan is képes valaki egy gyermeket bántani, vagy akár az életét kioltani. A témával kapcsolatban komolyabban nem foglalkoztam, még egyik nap nem láttam egy bejegyzést Facebook hírfolyamban Natascha Kampusch személyével kapcsolatban, s arról hogy mi is történt vele. Mivel film is készült belőle, így a könyv elolvasása helyett inkább ennek a megtekintését választottam. 

Tovább

Toxikoma (2021)

Többször tettem említést a filmes bejegyzéseknél, hogy magyar alkotásokat nem nagyon szoktam nézni. Ennek egyik oka az, hogy sajnos a magyar alkotások minősége eléggé a béka rottyantója alatt van. Azonban, ha alapul veszem csak az elmúlt tíz évet, akkor azt kell mondanom ha a sorozatokat vagy a filmeket veszem alapul, akkor van némi remény arra, hogy minőségi alkotásokat kaphatunk. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy magyar filmet moziban néztem volna, habár volt nagyjából három, ami érdekelt. Azonban a Toxikoma volt az, amelyre végül úgy döntöttem, hogy mégis jegyet váltok, mert az előzetese alapján felkeltette a kíváncsiságomat. 

Tovább

Filmek a gyerekkoromból

Amióta internet van, azóta az ember sok mindenhez hozzá tud férni. Főleg akkor tud hasznos lenni, ha éppenséggel nosztalgiázni akar az ember. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem mondhatom magam azért sokszor belefutok abba, amikor valamilyen tartalom visszaköszön, és eszembe jut, hogy milyen volt gyermekként. Azért nagyon sajnálom, hogy annak idején nem volt a technika annyira fejlett mint most, hiszen nagyon sok dolgot sajnos kizárólag az emlékeimben őrzök. Manapság pedig elég sok minden rögzíthető a megfelelő eszközöknek köszönhetően. Nagyjából egy hónapja született két bejegyzés tőlem, amelynek témája azon TV sorozatok voltak, amelyek gyermekként rám hatással voltak. Ebből fakadóan most újabb bejegyzés születik tőlem, amelynek középpontjában a filmek vannak. 

Tovább

Awake (2021)

Véleményem szerint mindenki találkozott már legalább egy cikkel, amelynek témája az volt, hogy mi történik az emberrel egészségügyileg, ha éppenséggel nem tudja magát kipihenni, vagy nem tud eleget aludni. Annak idején, amikor volt problémám az alvással akkor nagyon sokat olvastam ezzel a témával kapcsolatban, habár én napokat azért nem voltam fent. Mindenképpen érdekes cikkeket találtam az interneten ezzel kapcsolatban. Filmekkel kapcsolatban elég óvatos vagyok szabadidő függvényében, azonban a Netflix saját gyártásúja felkeltette az érdeklődésemet, melynek alapkoncepciója az, hogy egy esemény kapcsán az emberek többé nem tudnak elaludni. 

Tovább

Wrong Turn (2021)

Gyerekként nagyon kíváncsi voltam a horrorokra. Habár szülői szigornak köszönhetően ezek a filmek tiltólistán voltak nálunk. Bár tény, hogy sokszor kihasználtam, amikor elaludtak korán, és leskelődtem a kulcslyukon, és takaró alól. Mikor tinédzser lettem, akkor ezek az alkotások már megtekinthetőek voltak számomra, és  elmondhatom, hogy iszonyatosan faltam őket. A vígjátékok mellett a horror műfaj volt, amire annyira rá voltam kattanva. A kétezres évek után már kicsit ritkult ez a műfaj részemről, de a Wrong Turn (magyar keresztségében Halálos kitérő) nekem tetszett. Azonban megélt vagy öt részt, de én csak az elsőt láttam. Pontosítok. Csak arra emlékszem. A feldolgozások korát éljük, így ez a film is kapott egy újraindítást, amely engem nem győzött meg.

Tovább

Great White (2021)

Ha filmekről van szó, akkor egyre inkább nyitok arra, hogy már olyanokat nézzek meg, amelyeket már láttam. A kevés szabadidő arra ösztönöz, hogy egyre inkább kiszoruljanak az új tartalmak, hiszen ha rosszul választok, akkor nem biztos, hogy marad időm újabbat megtekinteni. Mindezek mellett természetesen folyamatosan nyomon követem az újdonságokat. Így amikor úgy döntöttem, hogy hazautazok a majdnem három órás vonatútra úgy döntöttem, hogy megtekintem a legújabb cápás filmet. Bevallom, hiba volt. 

Tovább

Godzilla vs. Kong (2021)

Magyar cím: Godzilla Kong ellen 

Filmekkel kapcsolatban fenntartásaim lettek az elmúlt pár évben. Kevésszer találtam meg a magamnak megfelelőt, és egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy olyan irányba megy a filmes ipar, amely nekem nagyon nem tetszik. A szuperhősös, és szörnyes filmeket azért mindig szerettem, viszont ezek a “kavarások”, azaz univerzumépítések nekem nem nagyon jönnek be. Főleg akkor, ha adva van olyan karakter, amely nem érdekel, vagy maga a franchise-t nem szeretem. Így nem értetem miért kell a szörnyes filmeknél is elkezdeni univerzumot építeni. De mivel épp utaztam haza és majdnem három órás vonatút állt előttem, így úgy döntöttem, hogy megtekintem a Godzilla vs. Kong harcát, amellyel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. 

Tovább

Alive (1993)

Magyar cím: Életben maradtak

A kilencvenes években nőttem fel, s akkoriban kevés otthoni szórakozási lehetőség volt. Elsősorban a technikai fejlettségnek is köszönhető, továbbá nem rendelkeztünk semmilyen előfizetéssel, így tulajdonképpen maradt akkoriban a két közszolgálati és a helyi tv csatorna. Még általános iskolás voltam, de kristálytisztán emlékszem, amikor elindult a két hazai kereskedelmi csatorna a TV2 és az RTL Klub. Annak idején kifejezetten örültem, ámbár tény, hogy manapság már teljesen más véleményen vagyok ezzel a két csatornával kapcsolatban, hiszen konkrétan nem vagyok nézője, ugyanis a technikai fejlettségnek is köszönhetően teljesen leszoktam a csatornák nézéséről, és csak elalváshoz megy valami a háttérben. Azonban arra emlékszem, hogy még nem költöztünk tovább egyetlen egy TV készülék volt a házban, s többször előfordult, hogy a szobában lévő nagy tükröt vizslattam az éjszakai programnak köszönhetően, vagy pedig eljátszottam, hogy alszok és a takaró alól “leskelődtem”. A rossz időnek köszönhetően amúgy is tervben volt némi filmnézés, aztán egyszer eszembe jutott, hogy gyerekként az egyik kereskedelmi csatorna vetítette le eme filmet. Akkor megmaradt bennem, és az évek alatt többször eszembe jutott, hogy újra meg kellene nézni, de csak most jutottam el oda, hogy úgy döntöttem reklámmentesen is nekiülök, ha már sok mindenre már nem emlékszem. 

Tovább

Framing Britney Spears (2021)

A kilencvenes években voltam gyerek, és a kétezres években voltam tinédzser. A zenei ízlésem változott ugyan, de gyerekként a pop, mint műfaj nagyon tetszett. Látványos volt és felpörgető. Soha nem tartottam magam Britney Spears rajongónak, de általában a slágerlistás számok bejöttek. Klippek, és koncertfelvételek kapcsán mindig azon gondolkoztam milyen fantasztikus lehet ilyen embernek lenni, és ha lenne lehetőségem, s tehetségem én is ezt az utat választanám.
Ahogyan beleléptem a tinédzserkorba a zenei ízlésem változott, és egyre inkább kialakult a privát szféra iránti igényem már otthon is. Az énekesnő akkor kezdte a lejtmenetét karrierben és magánéletben egyaránt, és akkor azért már elkezdtem gondolkozni mire lenne lehetőségem, mit tennék, ha bármit elérhetnék az életben. Egy valami biztos számomra. Ha közismert lehetnék, akkor csak akkor választanám, ha csak ez az út jelentene nekem anyagi stabilitást. Ugyanis nem tudnám elviselni azt, hogy ha nem lenne privát szférám, s egyfajta köztárgy lennék. Az énekesnőről készült dokumentumfilm pont ezért volt érdekes számomra, mert bemutatta mi van a siker és a csillogás mögött.

Tovább